A fakopáncs sorozat végén ígértem, hogy fogunk csinálni mindenféle hasznos dolgot fából. Hát akkor most itt a lehetőség. Miután jó ideje már nem dolgozom itthon asztalosként, a korábbi műhely inkább garázzsá lett átalakítva. Némi falazás, új ajtó- és ablaknyílás készült, ezekbe azonban nem került nyílászáró. Most viszont úgy alakult, hogy dolgozni kéne a műhelyben, tehát aktuálissá vált a dolog, és miután hirtelen rendes téli hideg is lett, gyorsan kellett megoldani a kérdést, és persze olcsón. Ja, és azért mutatós végeredményt akartam…

Az ablaknál adva volt egy 3x1m méretű nyílás a falon, ezt kellett beüvegezni. A nyithatóság nem volt fontos, miután van így is nyitható ablak és több ajtó is a műhelyen. Mint kiderült, sajnos messze nem vízszintes a nyílás, tehát kisebb keret készül bele, vízszintezve, és purhabbal lesz körbefújva.

A fal ugye elég vastag, én meg imádom a belső oldali ablakpárkányokat, oda rém sok kacatot lehet pakolni. Ezért a leendő ablakot a fal külső síkjáig akartam kitolni, és miután egy irodabútor átalakításból maradt egy néhány 25mm vastag polclap, az azokból készült belső párkány adja az egész instrumentum alapját. 

A szerkezet amúgy nem bonyolult, 4x2cm keresztmetszetű fenyőlécekből készül az egész, az üveg belülről üvegszegező lécekkel lesz rögzítve. Gyakorlatilag egy kettős keret, a belső élére állított lécekre lapolódik rá a külső lapjára állított léckeret, ennek fekszik neki belülről az üveg. Először azt gondoltam, megcsinálom az egész keretet egyben, de túl macerás lett volna mozgatni, (nem lett volna időm megvárni amíg rendesen megszárad, addig viszont egy ilyen vékony keretet nem ildomos emelgetni) úgyhogy inkább azt választottam, hogy a párkányokat beállítottam vízszintesre, majd arra építettem rá az ablakkeretet. Mindent ragasztottam jó bőségesen, és néhány facsavarral rögzítettem. A méret miatt - meg hogy ne kelljen túl nagy méretű üvegeket autóztatnom - elosztottam a 3 méter széles nyílást 4 részre.

Mindent leszabtam pontosan, majd egy-egy csavarral rögzítettem. Miután ez a keret fixen be lesz építve, körbe rögzítve, ezért csapolásokra nemigen volt szükség, tapasztalatom szerint pusztán a ragasztó is tökéletesen tartaná a keretet.

A képeken látható, hogy elég szépen haladtam is, gyakorlatilag vagy 3 óra alatt megvolt a keret. Ekkor még egyszer ellenőriztem a vízszintességet, beszorítottam a helyére, oldalanként egy-egy átmenőtiplivel és csavarral rögzítettem a falhoz, majd körbefújtam téli purhabbal. Délután már ment is rá az első réteg alapozókence, ecsettel.

Közben nekiálltam az ajtólapoknak is, ezek a költségminimalizálás jegyében széles lambériából készülnek, mert nm-re vetítve ennek a legkedvezőbb az ára, és jól is néz ki. Az ajtónak igazából csak a huzatot (légmozgást) kell megállítania, biztonságtechnikai funkciója nincs, tehát elég lesz a lambéria vastagsága, persze kellő merevítéssel, hogy ne vetemedjen el, és persze elbírja azért a saját súlyát. Az ajtónyílás 210x210 cm méretű, a nyílászárás két egyforma, kifelé nyíló szárnyal lesz megoldva.

Mire a második réteg kence felkerült az ablakkeretre meg az ajtófélfára, az első napnak lassan vége is lett, elkezdett sötétedni, amivel együtt a hideg is megjött, az ajtókat be is mentettem egy fűtött helységbe száradni. Holnap folytatjuk.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.