Gyakran használt tárgyaink, eszközeink többnyire váratlanul hibásodnak meg. Ezt gyakorta a túlerőltetésük, gondatlan használatuk idézi elő, illetve az apróbb figyelmeztető jelekre nem odafigyelve következnek be. A kijavításukhoz pedig általában különféle ragasztókat szokás használni. A választékuk bőséges eligazodni közöttük elég nehéz, de nem lehetetlen. A kiválasztásukhoz íme néhány szempont.
Fontos az informálódás, azaz mit mire és milyen anyaghoz célszerű használni. A cél ugyanis, hogy a javítás tartós legyen. Először is a javítandó tárgy anyagát kell jól meghatározni. Bár ez sem könnyű feladat, de némely esetben ez csak rutinfeladat, máskor pedig kétséges lehet. Ilyen esetekben a törési felületük és a tapintásuk adhat kellő támpontot az adott anyagféleség megközelítő meghatározásához. A zsíros, lágy tapintású anyagok ragasztására pl. kevés az esély, ugyanis ezek felületére a legtöbb ragasztóanyag nem tapad fel tartósan. Más anyagoknál viszont, pl. polisztirol, vagy egyéb merev anyagú, ám finoman szemcsés törésfelületű anyagoknál már jó esély van a szilárd ragasztásos javításra.
Ám ezen túlmenően a felület nagysága is jelentősen befolyásolhatja a ragasztott javítás sikerét. Csekély felületű törésnél ugyanis kicsi a szilárd kapcsolat visszaállítására csak ragasztóanyaggal, különösen, ha ez a rész használat közben elég nagy igénybevételnek van kitéve. Ilyen esetekben az eredeti anyagnál erősebb fém csapo(k)t célszerű a ragasztást megerősíteni, már amennyire ez lehetséges. A törési felületek tisztasága és zsírmentessége is alapvetően fontos az erős kötéshez. A ragasztók ugyanis csak felületi tapadásukkal rögzítik egymáshoz a törött darabok felületeit. Ez pedig nagyon is függ azok tisztaságától. A zsírtalanítás tehát alapvetően fontos, sőt a sima törési felületek finom felérdesítésével, éles késheggyel való beirdalásával, karcolásával növelhető a ragasztóanyag felületekhez tapadása. Ez esetenként kényes művelet, mert ezzel csekély mértékben ugyan, de csökkenhet a darabok tökéletes összeillesztésének a lehetősége.
A fenti szempontok mellett azonban nagyon fontos a célnak megfelelő ragasztó kiválasztása. Általános jellegű ragasztásoknál pl. fatárgyaknál ez viszonylag könnyű, ha a ragasztó ismertetőjében erre egyértelműen utalás van. Más esetekben viszont nagyon fontos az anyagféleségekre való konkrét utalás. Szerencsére szinte minden anyagféleséghez beszerezhetők jó kötőszilárdságú ragasztók és sokféle univerzálisan használható kötőanyag is kapható a szakboltokban.
Mivel az összeragasztandó tárgyak anyaga nagyon változatos és esetenként a kötésnek még rugalmasan hajlékonynak is kell maradnia. E célra csak rugalmas anyagú ragasztókat ajánlott választani. Ha viszont anyagpótlásra is szükség van a javításhoz, akkor általában a kétkomponensű epoxi, vagy hasonló anyagú ragasztógyurmák valamelyikét lehet választani.
Sokan a gyors „siker” érdekében a mindenre használt pillanatragasztókat választják. Ám ezek sem egyformák. Vannak közöttük olcsó, mindent ragasztó fajták, ezek mellett azonban beszerezhetők az ún. „szakosodott”, azaz csak néhány anyagféleség erős rögzítésére szakosodott fajták. Ahol pedig az általános hígan folyósak és többnyire gyorsan kötő pillanatragasztók alkalmazása nem lenne ideális, ott a géles, sűrűbb anyagúak a használhatóbbak. Ezek nyújtott kötésidejűek és a ragasztott felületek fix rögzítésére is oda kell figyelni. Igaz, ez a gyorsan kötő pillanatragasztóknál is előnyös, mert ezek ugyan 1 perc alatt képesek egymáshoz rögzíteni az alkatrészeket, ám a pontos összeillesztéshez ez elég kevés idő, de az elmozdulás mentes illesztéshez mégis elég hosszú, közben a törött darab elmozdulhat. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy bár a ragasztások viszonylag gyorsan rögzitik egymáshoz a darabokat, a teljes terhelésükre akár 24 óra múlva kerülhet sor.
Általánosnak mondható követelmény az is, hogy a legtöbb ragasztót a legvékonyabb rétegben célszerű a felületekre kenni, mert különben akadályozhatják a darabok tökéletes összeillesztését. A kitüremlett anyagukat pedig még frissiben le kell törölni, különben foltot hagynak és később már nehezen lesznek eltávolíthatók. Ez alól kivételek az olvadékragasztók, amelyek a jó felületi tapadásukat és rugalmas kötésüket többnyire bő rátöltés mellet biztosítják igazán. A lényeg, hogy a gyors javításokhoz használt ragasztót mindig a ragasztandó anyag jellegéhez igazodva válasszuk meg és a darabok pontos összeillesztését, rögzítését pedig mindig biztosítsuk.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
