Mint már említettem a zabálás, éneklés és ajándékozás mellett bőven volt mit csinálni karácsonykor. Tisztán emlékszem a pillanatra, amikor december 23-án feleségem tágra nyílt szemekkel állt elém, és azt állította, hogy elromlott a mosógép.

Persze, hogy nem hittem neki. Az nem lehet, mondtam, hiszen most cseréltek benne szénkefét. Ezzel a mondattal némi tekintélyt sikerült ugyan kölcsönöznöm magamnak, de természetesen nem győztem meg. Váltig állította, hogy a mosógép nem indul el. Két dologra gyanakodtam. Vagy valami perverz kis játékba akar bevonni és ez a felvezetés, vagy valóban valami elromlott a masinában. Az elsőre nem mertem rákérdezni, így felhívtam a mosógépszerelőt. Ferenc első csöngésre felvette a telefont és miután elmeséltem neki, hogy mi a helyzet, rögtön jött is a válasszal. Elmondása szerint beleszaladt egy puhább, rossz minőségű szénkefe szériába és valószínű, hogy nekünk is ebből jutott, amikor annak idején nálunk járt javítani. Tekintettel dátumra, nem erőltettem, hogy azonnal jöjjön ki. Legfeljebb majd retkes ruhában karácsonyozunk, gondoltam. 27-ét beszéltünk meg.
El is érkezett a nagy nap és rövid beszélgetés után hozzá is láttunk a munkához. Kis fürdőszobánk ismerős lehet a fregolis posztból. Érezzétek otthon magatokat.

Én már jó előre kihúztam a mosógépet a helyéről. A víz elzárása és az áramtalanítás után elsőként felborítottuk a gépet. Alulról lehet hozzáférni a motorhoz. Ebben található a kérdéses szénkefe. Ráadásul kettő.

A szénkefék a villanymotor kommutátorán csúsznak. Egyáltalán nem néznek ki kefének, de ezek adják át az áramot a motor forgórészének. Joggal merül fel, hogy mi a franc az a kommutátor. Olvassátok egy kicsit a villanymotorokról

Hozzáférés a mosógép aljához

Ezek után leszedtük a mosógép alsó takaró lemezét, mely az egyszerűség kedvéért "torx" kulcsnyílású csavarokkal volt rögzítve.

A mosógép alja és belseje

Kezdődhetett az érdemi munka. Azt a sok vezetékkel megáldott csatlakozót levettük, ezután könnyedén kiszabadítottuk a szénkefét, ami igen kopott volt. Ha jól emlékszem, a csatlakozó levétele előtt azért egy fázisceruzát rádugtunk a vezetékre. Ártani nem árt. A felső kefével nem is volt gond, de az alsó kiszedése cirkuszba illő mutatvány volt. Egy tükör segítségével tettük láthatóvá a munkaterületet. Az ilyen tükrök hátulján a nyolcvanas években Lief Garrett fotója volt látható. Legalábbis a mi háztartásunkban.

Kint van a szénkefe. Kevesebb, mint egy év alatt kopott használhatatlanra. Ránézésre még jó is lehetne, de nem volt az.

Beszerelés előtt Ferenc ügyesen becsiszolta az új szénkeféket.

Összeszereléskor, szokás szerint,  minden ugyanúgy zajlik, mint szétszereléskor, csak fordított sorrendben. Következhetett a tesztüzem. Jóval hangosabb volt a motor, de legalább működött. A szénkefék idővel bekopnak és majd halkulni fog. Megdöbbentő jelenségre lettem figyelmes, ami eddig fel sem tűnt. A mosógép ajtajánál ugyanis szivárgott a víz. Az úgynevezett szemrevételezéses módszerrel megállapítottuk, hogy megsérült a tömítőgumi. Tudjátok, az a nagy szürke dög a betöltőnyílás körül. Következhet a második felvonás. Folyt. köv.

Zenei ajánlatom az a lemez, amit épp Ferenc megérkezéskor hallgattam, és neki sem volt ellene kifogása. Ez pedig a magyar nagyival rendelkező kanadai énekesnő, Alanis Morissette bemutatkozó albuma a Jagged Little Pill. Hallgassátok szeretettel!