Folytatjuk csapokról, csaptelepekről szóló minisorozatunkat. Megpróbáljuk megkönnyíteni a csapválasztás felelősségteljes folyamatát. Az első részben szó volt a csapok elhelyezéséről és csatlakoztatásról. Ma eggyel mélyebbre ásunk benneteket a témában. Szó lesz a csapok működési elvéről, a már az első részben is felemlegetett akusztikai besorolásról és különleges igénykhez igazodó, különleges megoldásokról.

Működési elvek

Létezik „egykaros” és „kétgombos” felépítés. Az elmúlt évtizedben kiderült, hogy az egykaros csaptelep - nemcsak a szakemberek szerint – egyértelműen jobb választás.

A jó minőségű egykaros csaptelep jobban szabályozható, takarékosabb és sokkal kényelmesebb mint a kétgombos változat. Gondoljunk végig néhány egyszerű esetet:

fél kézzel vagy akár könyökkel is működtethetjük, a legtöbbet használt keverési arányt néhány másodperc alatt beállíthatjuk, és még hosszan részletezhetnénk az előnyöket.

Elég elterjedt az a tévhit, hogy az egykaros csaptelep könnyebben meghibásodik és érzékenyebb a szennyezett vízre. Tovább táplálja ezt a meggyőződést, hogy az elmúlt években konténerszám érkezik Magyarországra is „egynyári” csaptelep. Ezeket pedig szinte kizárólag egykaros kivitelben hozzák forgalomba rendesen rombolva az egykaros csaptelepek presztízsét. A komoly gyártók a garancia feltételeként előírják a vízszűrő beépítését, de ez nem jelenti azt, hogy egy spén (fémforgács) darab ne tudna tönkretenni egy normál „tekerős” csaptelepet. A valóság az, hogy mindkét változatban van gyatra és kiváló minőségű is.

Az egykaros csapok úgynevezett kerámia betéttel (kartus) működnek (kivéve néhány Hansgrohe és Damixa modellt), a kétgombosokban pedig leginkább a klasszikus menetorsóval működtetett zsírzókamrás szelepet találjuk, bár az exkluzívabb modellekben itt is a kerámiabetétet alkalmazzák.

A két változat könnyen megkülönböztethető: ha a teljesen zárt állapotból a fogantyú egy fél vagy negyed fordításával teljesen nyitott állapotba kerül, akkor egyértelműen kerámiabetétes szerelvénnyel van dolgunk. A hagyományos szelepeknél néha 8-9 teljes fordulat is kell az előbbi esetben. Ebből rögtön következik, hogy a hagyományos kétgombos kivitel sokkal finomabban szabályozható (hideg-meleg és mennyiség egyaránt), de kétség kívül nem olyan elegáns és jóval lassabb üzemű, mint a kerámia betétes.

A kerámiabetét működési elve viszonylag egyszerű: két egymáson csúszó kerámia lapka nyitja vagy zárja a víz útját (mint némely só vagy fűszertartó teteje). Az előállítás során ez komoly precizitást és gyártás-technológiai felkészültséget igényel.

A kerámia lapok kidolgozása is figyelemre méltó. Az egymáson csúszó oldalak szinte tökéletesen simára és síkra csiszoltak. Talán csak a drágakövek felületéhez hasonlítható.

Ezeket a felületeket utána speciális zsírral vonják be, majd nagy erővel összepréselik. Ettől a lapkák olyan erősen összeragadnak, hogy szinte lehetetlen szétszedni, ennek ellenére könnyedén csúsznak egymáson. A szélesebb lapkába nagyobb nyílásokat lehet készíteni, ami több vizet tud átengedni és finomabban szabályozható. Ezért mindenképpen jobb a nagyobb átmérőjű betéttel szerelt csapot választani. Az átmérő 24 mm-től 50 mm-ig terjedhet.

A méret számít!

Könnyen belátható, hogy a betét átmérője befolyásolja a csap méretét, és ez a másik fontos érv, ami miatt a nagy csap = jó csap axióma általában érvényes. A nagyobb átfolyási keresztmetszet adott vízmennyiség mellett lassabb áramlást tesz lehetővé, így exponenciálisan csökkenti a víz „romboló” hatását.

A nagy test nagy tömeggel jár. Egy 40-45 mm-es kartussal szerelt mosdó csap legalább 1,2 kg. Ezekből az adatokból kiszámolhatjuk, hogy a mai fém árak mellet sajnos az 5.000 forintnál olcsóbb csapokkal valami biztosan nem stimmel.

Egy fürdőszoba-bemutatóteremben nyílván nincs lehetőség arra, hogy lemérjünk egy csaptelep tömegét, sőt ha hosszan válogatunk több üzletben, akkor a „centizgetés” is fárasztó és idegesíthető lehet. Van egy egyszerű módszer, amivel könnyen eldönthetjük, hogy a külsőleg tetszetős csaptelep túl kicsi vagy megfelelő méretű. Hasonlítsuk össze a méreteit egy olyan tárggyal amit szinte mindig mindenki magánál hord és teljesen szabványos a mérete. Ilyen például egy bankkártya, ami 85 mm hosszú és 54 mm széles. Kiváló etalon.

Ez ugye kicsi	Határeset	Így jó!

A bal szélső modellnél talán látható, hogy kicsit furcsán áll a fogantyú, ugyanis eltört. Ez is egy tipikus meghibásodás ami abból ered, hogy egyszerűen „kispórólják” az anyagot a termékből (figyeljük meg milyen vékony minden része).

A zaj

Sokan valószínűleg lényegtelennek tartják, pedig a zaj az egyik legfontosabb kérdés. Ha ugyanis egy szerelvény zajos, az egyben a méretezési hiba jele is. Ha a víz erősen „súrlódva” áramlik, esetleg túl nagy sebességgel (pl.: szűk keresztmetszet ), az koptatja a járatokat és előbb utóbb meghibásodáshoz vezet. Gondoljunk bele, hogy évi mintegy 20-40.000 liter vízről van szó.

De természetesen a zaj elsősorban rendkívül zavaró. Sokan ismerik azt a történetet, mikor egy társasházban mindenki tudja, mikor fürödnek Kovácsék a földszint 2-ben. A hangos termék elkerüléséhez is jól használható a fenti méregetős módszer, de szerencsére van professzionális lehetőség is.

Ha alaposan megfigyeljük a csapokat, (jobb esetben) találunk egy hosszú „kódot”, amely P betűvel kezdődik és általában IA-ra végződik (pl.: PA 681 /IA). Ez az úgynevezett akusztikai osztály jelölése. Az EU egyes piacain nem vagy csak korlátozva lehet forgalomba hozni az I-es vagy II-es akusztikai osztályon kívül eső szerelvényeket. Értelemszerűen az I-es a legjobb ami legfeljebb 20 dB zajt jelent 3 Bar nyomásnál és legalább 12 l/perc kifolyásnál. Az előbbiekben részletezett jelölést megtalálhatjuk a sarokszelepen és a perlátoron is, hiszen nemkívánatos rezonancia származhat azokból is.

Perlátor vagy más néven sugárszabályzó, habosító

Azt javasoljuk, hogy csak I-es terméket vásároljatok. Ez nem számít luxusnak, komoly gyártó nem is gyárt ennél gyengébb minőséget. Sajnos ezt a jelölést is hamisítják, így azt javasoljuk, hogyha gyanús a csap, nézzük meg alaposan a perlátort.

Az alábbi feliratokat keressük:

- akusztikai osztály jelölés

- Gyártó (pl: Neoperl, Rüscho vagy Amfag)

- a csap márkajelzése

Minőségi csapra általában az említett 3 gyártó perlátorát szerelik, így vagy azok neve vagy a csaptelep gyártójának (Hansa, Kludi stb.) a neve van belegravírozva.

Különleges megoldások

A hideg-meleg vízkeverés jelenleg kapható talán legkifinomultabb módjával a termosztatikus csaptelepek rendelkeznek. Ezeknél általában az egyik „gomb” a vízmennyiséget, a másik a hőmérsékletet szabályozza mégpedig Celsius fokra pontosan.

Termosztatikus csaptelep

Egyes gyártók folyamatosan próbálnak valami megdöbbentővel, különlegessel kiemelkedni a többiek közül. Ezek a próbálkozások mindig nagyon sokba kerülnek, a gyakorlati hasznuk azonban gyakran kétséges. Néhány példa az alábbiakban:

A Hansa Canyon sorozata elektronikus szenzorgombokkal állítja be a hideg vagy meleg vizet miközben a kéktől a pirosig változó színekkel világítja meg a vízsugarat.

A Hansgrohe rozsdamentes acélból is gyárt csaptelepet.

A Jado Cubic-ja egy ötletes testbe csomagolt 2 gombos-kerámiabetétes csaptelep.

Köszönjük a szakértő segítséget a vfk.hu - nak.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.