Mielőtt a bonyolult esztergákkal és marógépekkel ismerkednénk, kezdjük az alapoknál, a kalapácsnál. Fémipari sorozatunk következő fejezeteiben a (nyolc napon túl) maradó alakváltozásokkal foglalkozunk, mint a nyújtás és egyengetés.
A maradó alakváltozáshoz szükséges külső erőt kézi megmunkáláskor rendszerint kalapács közvetítésével adjuk át az anyagnak. Később a gépi megmunkálás is bemutatásra kerül.
A képlékenység, képlékeny alakítás
Az anyag alakítható halmazállapotának megváltoztatásával és halmazállapotának megváltoztatása nélkül. A halmazállapot megváltoztatása nélküli alakítás végbemehet úgy, hogy az anyag tömege alakítás közben megváltozik (pl. forgácsolás), de úgy is, hogy az anyag tömege változatlan marad. Ezt az alakítási eljárást képlékeny alakításnak nevezzük.
A fémek képlékenysége különböző. Legképlékenyebb az ólom. Jól alakítható a réz és az alumínium. A kis széntartalmú acél is képlékeny, képlékenysége hevítéssel fokozható. A nem képlékeny anyagot ridegnek mondjuk. A rideg anyag még hevítéssel sem alakítható (pl. az öntöttvas). A képlékeny alakítás hidegen és melegen is végezhető.
Rugalmas és maradó alakváltozás
Az anyag viselkedése szempontjából kétféle alakváltozást különböztetünk meg: rugalmas és maradó alakváltozást. Rugalmas alakváltozásnál a külső erő megszűnése után - mivel a kohéziós erők (az anyag részecskéit összetartó belső erők) nagyobbak a külső erőknél - az alakváltozás is megszűnik, vagyis az anyag rugalmasságánál fogva visszanyeri eredeti alakját. A maradó alakváltozásnál a külső erő megszűnése után - mivel a kohéziós erők kisebbek a külső erőknél - az alakváltozás megmarad, vagyis az anyag maradó alakváltozást szenved.
Kézikalapácsok
A szakmai követelmények fejlődése során szerzett tapasztalatok alapján különféle alakú, nagyságú és súlyú kézikalapács-fajtákat alakítottak ki.
A kézikalapácsokat két nagy csoportba sorolhatjuk:
• műhely kézikalapácsok, amelyeket a fémipar minden ágában általánosan használnak;
• szakmai vagy alakító-kalapácsok, amelyeket túlnyomórészt speciális területeken alkalmaznak.
A kalapács - néhány kalapácsfajtától eltekintve - acélból készül. Egyik vége, az ún. talp általában négyszög keresztmetszetű, sarkai kissé le vannak törve, felülete pedig enyhén domború.
A kalapácstest másik vége a kalapács éle, amely a kalapács felhasználása szerint különböző sugarakkal lekerekített. A kalapácstest közepén levő ovális alakú nyélfurat mindkét oldalról befelé szűkülve kúpos, mivel így a kalapácsnyelet szétfeszítő ék hatása jobban érvényesül.
Az ovális nyélfurat befelé kúpos
A nyél anyaga többnyire somfa vagy gyertyánfa, hossza 250...350 mm. A kalapács furatába a nyél szorosan illeszkedik, a nyelet feszítő ék pedig megakadályozza, hogy a kalapács munka közben a nyélről leessen.
Az acélból készült éket a kalapácsnyélbe átlósan kell beütni. A beütés megkönnyítésére és a nyél berepedésének megakadályozására a nyelet előzőleg fűrészeljük be. A kalapács hossztengelyével párhuzamosan beütött ék csak oldalirányban fejt ki feszítő hatást, az arra merőlegesen álló ék pedig csak hosszanti irányban feszít.
A kalapács helyes (a) és helytelen (b,c) beütése
A kalapács talpának kiképzése domború. Sík talpfelületű kalapáccsal való ütéskor a kalapács tengelyvonalának pontosan merőlegesnek kell lennie a megmunkálandó felületre. Mivel a kalapács talpa kissé domború, lehetséges a merőlegességtől való kisebb eltérés, az ütőhatás így is egy helyen összpontosul, és csökken annak lehetősége, hogy a talp élei vagy sarkai az anyagba nyomódjanak.
Az általánosan használt kalapácsok:
Félkezes kalapács
Minden iparágban általános műhelymunkákhoz használt kalapácsfajta. Finom műhelymunkákhoz a 0,15...0,5 kg-os, közepes nagyságú munkákhoz a 0,5... 1,5 kg-os, míg a nehezebb munkákhoz az 1...2 kg-os kalapácsok a legalkalmasabbak.
Félkézkalapács
Padi vagy lakatoskalapács
Padi vagy lakatoskalapács az úgynevezett angol formájú könnyű kalapács. A kalapácstalp kerek, kissé domború, sarkai le vannak törve. A kalapácséi ékszerű, végén igen kis le- kerekítéssel.
Lakatos- és gumikalapács
Gumikalapács
Mindazokhoz a munkákhoz, ahol fakalapácsot használnak, újabban jól beváltak a gumikalapácsok. Kopásállók, erősebb igénybevételre nem deformálódnak. Alakjuk hengeres, átmérőjük 50-90 mm között van, súlyuk 0.25-1.5 kg.
Fakalapács
Olyan finom, fényes lemezek alakítására használják, amelyeknek felületén semmiféle megmunkálási nyomnak nem szabad látszani. A fakalapácsokat rendszerint hordóalakúra képezik ki, talpátmérőjük 50...80 mm között változik. Anyaguk általában gyertyánfa.
Fakalapács
A gépszerelő munkákhoz ólom- és alumíniumkalapácsokat is hasznainak.
Ólomkalapács
A kalapács használata
A kalapácsot mindenkor a munka körülményei és feltételei szerint válasszuk meg. A kalapács minden részét munkába- vétel előtt tüzetesen vizsgáljuk meg, és csak kifogástalan állapotban levő kalapácsot használjunk. Ha bármilyen sérülés vagy kopás mutatkozik rajta, rögtön javítsuk meg. Sérült vagy elhasználódott kalapácsokkal nem szabad dolgozni.
A kalapács tartása
A kalapács eredményes használatához szükséges ütőmunkát a kézbe fogott nyél lendítésével fejtjük ki. A kalapácsnyelet úgy fogjuk a kezünkbe, hogy a vége tenyerünk élére támaszkodjék. A nyelet úgy markoljuk át, hogy ujjaink szorosan egymás mellé záruljanak (a). A fogás legyen erős, de nem merev. Ha hüvelykujjunk a kalapács nyelén hosszában fekszik, a fogás bizonytalan (b).Ha a kalapácsnyelet középen fogjuk meg (c), a kalapács vezetése bizonytalanná válik, az ütőhatás pedig gyenge.
A kalapácsütéseket a kézcsukló és a könyök együttes munkájával (a) végezzük Nagyobb kalapáccsal dolgozva az erőteljesebb ütéseket a váll mozgásának segítségével hajtjuk végre.
A kalapácsütést nem szabad merev csuklóval (b) végezni, mert akkor az ütés bizonytalan és lendület nélküli.
Forrás: Simon Sándor Fémipari alapképzés (1976.) című nagyszerű tankönyve, mely a kiadása óta eltelt évtizedek dacára is megőrizte mindazon tudás aktualitását, melyre a barkácsműhelyben szükségünk lehet.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
