Eljött a tavasz, elmúltak a fagyok. Itt az ideje, hogy szántás-vetés mellett beizzítsuk a betonkeverőt és "gránitszilárdságú" építményekkel őrizzük meg emlékünket az utókor számára.
E műfajban könnyű hibázni és nehéz korrigálni, ezért ajánlatos áttanulmányozni a szakirodalmat.

Nem lehetünk eléggé hálásak a Cser kiadónak, mikor átadva néhány szerzői jogot, megkímél bennünket és Önöket, hogy kizárólag saját kútfőből sarjadó gondolatainkat osszuk meg a nagyérdeművel. Ez a hasznos stratégia most a betonozás világába vezeti olvasóinkat. Max Direktor (ezzel a névvel lehetetlen tévedni) építőipari könyvének kivonatait közöljük néhány részben. Mint egy nem túl sikeres járdaszakasz elkövetője, minden számító érdektől mentesen tanácsolom: vegyék meg a könyvet, mielőtt az első lapát cementet bedobják a keverőbe.

A falazatokat általában védeni kell a nedvességtől. Földdel érintkező falaknál a nedvesség a normál talajnedvesség, továbbá torlaszvíz vagy talajvíz formájában fordulhat elő. A falazatot ezeken kívül csapadék és vízgőz is érheti és károsíthatja.

Az ábra egy alápincézett új épület példáján mutatja, hol kell gondoskodni a nedvesség és a víznyomás elleni szigetelőrétegekről (szaggatott vonalak). Normál talajnedvesség esetén a függőleges szigetelést a vakolat és egy szigetelő mázolás (szigetelő szuszpenzió vagy bitumenes mázolás) biztosítja. Alternatív megoldásként a megfelelő szigetelő bevonatot közvetlenül a falazatra is fel lehet hordani. A lábazat környezetében cementvakolat gondoskodik a kellő védelemről, a  normál  vakolat kb. 80 cm-rel a talajfelszín fölött kezdődik.

Ha az épületet talajvíz vagy torlaszvíz veszélyezteti, akkor a szigetelést általában több rétegben, átlapolással összeragasztott szigetelőlemezzel vagy pl. vízzáró betonból készített betonfalakkal kell megoldani.

A vízszintes szigetelést a pince padlóján alakítjuk ki. A szigetelőlemezt habarcságyba fektetjük, erre ismét habarcsot hordunk fel és a falazást ezen a szigetelőrétegen folytatjuk. Hasonló szigetelést készítünk a terepszinten, rendszerint a pincefödém magasságában. A vízszigetelés folytonosságához a pincefal és pincealjzat közötti sarkot homorú átmenettel kell kialakítani, hogy a függőleges és vízszintes vízszigetelő rétegeket átfedéssel tudjuk egymáshoz csatlakoztatni. Ezt üvegpalackkal vagy csődarabbal lehet cementhabarcsból kialakítani.

Ha a falazatot időnként nagyobb mennyiségű nedvesség is érheti, akkor manapság alagcsövezést (dréncsövezést) szoktak alkalmazni. Ez általában teljesen körülveszi a házat, saját tisztítóaknája van és köröskörül kb. 20 cm-nyi durva kavicságyban helyezkedik el. A szivárgóréteg fölött elhelyezett szűrőpaplan tovább csökkenti annak a lehetőségét, hogy finom részecskék belesodródjanak az alagcsövekbe.

Sok az olyan, elsősorban régebbi épület, amelynél ezek a szigetelőrétegek egyszerűen hiányoznak. A falak nedvesek, különféle sók hatolnak be a falazatba, kivirágoznak és szétroncsolják a vakolatot. A gondok megszüntetésének módja az épület adottságaitól, az átnedvesedés mértékétől és a tervezett további hasznosítás jellegétől függ.

Ha az épület nincs alápincézve és az átnedvesedés mértéke viszonylag csekély, a bajon rendszerint egyszerű eszközökkel lehet segíteni: a  falazat  kiszabadításával, a lábazat környezetében kívül és belül megfelelő felújítóvakolat felhordásával és szivárgókavics elhelyezésével jó eredményeket lehet elérni.
 
Erősebb átnedvesedésnél más eszközökhöz kell nyúlnunk. Különféle, részben csak szakcégek által elvégezhető eljárásokkal érhető el a nedvesség elleni utólagos, vízszintes szigetelés. A krómacél lemezes eljárásnál hullámos acéllemezt sajtolnak be a fal fugáiba. A falfűrészelő eljárásnál egy speciális fűrészlappal rést marnak a falba, ebbe nyomják be a szigetelőréteget. A falcserélő eljárásnál a régi falat eltávolítják és megfelelő szigetelőréteggel ismét felfalazzák. A fúrt lyukakba való injektálásnál a nedvszívó falazatot vegyi oldatokkal itatják át, amelyeknek szigetelő hatásuk van.

Az utólagos függőleges szigetelést célszerű kívülről elvégezni, mert így a fal ki tud száradni. Ehhez a régi vakolatot leverjük, új vakolatot és szigetelő bevonatot hordunk fel - pontosan úgy, mint az új épületeknél. Bizonyos esetekben belső szigetelésre is van lehetőség, ilyenkor azonban a fal maga állandóan nedves marad. Minél nagyobb ráfordítást igényel a nedvesség elleni utólagos védekezés, annál inkább indokolt, hogy független szakértő véleményét is kikérjük. A falazatot általában a csapadék ellen is védeni kell - kivételek csupán a téglaburkolatú falak, amelyek időjárásálló építőanyagból készülnek. A falazatot a külső vakolat és az arra kerülő festékréteg védi. A repedések és folytonossági hiányok átnedvesedést, hosszabb idő elteltével pedig komoly károkat okoznak.

Így  környezetbarát     
A nedves falazat elveszíti szigetelőképességét. A kellő időben végzett javítással nemcsak a költséges javítást igénylő károsodásokat előzhetjük meg, hanem fűtési energiát is megtakaríthatunk. Ráadásul fűtési költségeink is csökkennek.

Az épületelemeket a belső levegőben lévő vízgőz is nedvesíti. Ha a levegő nedvességtartalma nagy és a belső levegő (pl. a helyiség rossz hőszigetelésű sarkaiban) lehűl, akkor lecsapódik a pára, aminek átnedvesedés és penészedés a következménye. Minden építészeti jellegű beavatkozásnál ügyeljünk arra, hogy ne hozzunk létre hőhidakat, amelyet egyebek között a rosszul szigetelő építőanyagok okozhatnak.     

Építőipari sorozatunkban Max Direktor „Falazás, betonozás, vakolás” című könyvéből idézünk részleteket a kiadó engedélyével. A kötet a gyakorlatban számtalanszor kipróbált, hasznos ötleteken és mesterfogásokon keresztül mutatja be a szakterületet. Lépésekre bontva, ábrákkal és szöveges részekkel ismerteti az egyes műveleteket.  

  Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.