Van egy csomó olyan ház körüli munka, amelyeknél a legtöbbünkben fel sem merül, hogy saját magunk oldjuk meg. Olyanokra gondolok, amelyek túlságosan bonyolultnak, túl sok szakmai tudást igénylőnek tűnnek. Pedig sok esetben alaptalan a félelmünk, ha végiggondoljuk a tennivalókat, rájöhetünk, hogy messze nem olyan bonyolultak.

A minap egy ismerősnél kellett bejárati ajtót cserélnünk. Pontosabban egy hagyományos, csak belülről nyíló erkély-tolóajtó helyett lett szükség egy igazi, kívülről is nyitható bejárati ajtóra. A méretek jónak tűntek, a tolóajtó nagyobb méretű volt, mint a kinézett bejárati ajtó tokjának külső méretei.

Ez volt a kiindulási állapot.

Elsőként le kellett bontanunk a tolóajtót. Ehhez legelőször is leszedtük az ajtó tokjára szerelt redőnyt, és annak keretét.

Majd leszedtük magát az ajtót. A korrekt leakasztáshoz hozzá kellett volna férjünk a sínekbe csatlakozó vasalatok rögzítő csavarjaihoz, azonban a beépítés módja miatt erre esély sem volt. Némi feszegetés után azért az alsó sínből kiugrottak a vasalatok, felül pedig elvágtuk a rögzítő csapokat. A tolóajtó tokjáról is leszedtük a feleslegessé vált vasalatokat.

Ezután az új, műanyagtokos ajtó tokját egyszerűen beállítottuk, majd csavaroztuk az ajtónyílásba. Persze az új tok kisebb volt, mint a rendelkezésre álló nyílás. Szélességben és magasságban is szükség volt toldásra, így az ajtótok alá egy tölgyfa stafli került beépítésre, a tok két oldalára és fölé pedig az ajtóhoz beszerezhető műanyag toldatok. (Ezekhez a műanyagtokos ajtókhoz általában vásárolhatóak külön toldóelemek, épp az ilyen esetekre. Ezek simán, 'legó szerűen' rápattinthatóak az ajtó tokjára.)

Kívülről nézve a műanyag tok szépen beült a korábbi ajtó barna fa keretébe.

A beállított tokot azért purhabbal is körbenyomtuk, inkább hőszigetelés miatt, hiszen a rögzítést a csavarok megoldották. Ezután már csak takarólécekkel kellett körbeszegni az ajtókeret belső oldalait, ezek a lécek takarták el a régi és az új ajtókeret találkozását. A lécek és a régi keret fehérre festését a háziak vállalták, így némi takarítást követően a mi dolgunk véget is ért.

Az egész műtét pár óra volt, és igazából mi csodálkoztunk a legjobban, milyen könnyen ment. Visszakanyarodva a nyitó gondolathoz, egy ilyen bejárati ajtó csere elsőre sokkal nagyobb falatnak látszik, mint amekkorát jóérzéssel bekapnánk. Pedig ha nekiesünk, akkor igazából csak egy könnyű előételnek bizonyul.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.