Ez a poszt egy hirtelen ötletből született. Kávéfőző vásárlás előtt állok. Korábban egy szivattyús gépem volt, erről (illetve a javítási kísérletekről) írtam is itt többször már. Azóta volt mindenféle kölcsön, használt masina, de most épp nincs egy se, és kéne nagyon, mert én kávéval működöm.

Pesten, a szülőknél egy nagy, darálós, automata gép van. Igaz, szinte folyamatosan villog valami hibajelzés a kijelzőjén, mindig van valami nyűgje, de ettől kávét még csinál, és hát nagyon kényelmes, amikor csak egy gombnyomás az egész, és ott a friss gőzölgő krémes kávé… Ugyanakkor én 70-100 ezer pénzt most biztos nem adnék egy hasonló komolyabb gépért. Egy barista barátomat kérdeztem arról, hogy mit érdemes nézni.

Ő egy Bialetti kotyogóst ajánlott, méghozzá a Brikkát, ami ugye szeleppel is rendelkezik, és ha összeszokunk, akkor nagyon szép krémes-habos kávét tud kotyogni. Jópofa is, csak ugye rá kell készülni, hogy akkor most nem gombnyomás lesz, hanem hagyományos főzőlapra odarakás, aztán figyelés, hogy a kellő időben az ember le tudja venni a lapról. (Tudománya van ennek, de ez most nem fér ide.) Egy ilyen főzőbe persze nem akármilyen kávé dukál, tehát kéne végre egy rendes kávéőrlő is. Fontos, hogy nem sima daráló kell, amolyan acélkéses valami, hanem egyenletes minőséget biztosító rendes őrlő. Ami gépesítettben megint csak nem olcsó, ráadásul egy ilyen, elvileg profi felhasználásra kitalált gépet végképp nem tudnék kihasználni otthon. Vannak ugyanakkor nagyon jól működő kézzel tekerős őrlők is. (Megjegyzem, most is ilyet használok, de ez még háború előtti antik, örökölt darab, igazából már múzeumban lenne a helye, nem aktív használatban, minden eresztéke mozog, csak nagyon odafigyelve lehet használni.)

Végül is ezt is választottam, egy eredeti 'made in japan' örlőt. A kézi őrlés, és a kotyogós főzés egyfelől sokkal jobban visszaadja a kávézás »szertartás« jellegét. Másfelől viszont végiggondoltam azt is – és ez a poszt apropóját adó gondolat – hogy szükséges-e egy nyilván igencsak bonyolult és komoly munkával előállított gépet használni egy ilyen egyszerű feladatra. Ha azt mondjuk, érdekel a környezet és a jövő, ha felháborodunk azon, hogy Trump éppen milyen környezetvédelmi programot dob félre, akkor ezt igazán beláthatjuk.

Túl sok gépet használunk, és túl bonyolultakat. Itt a blogon rendszeresek a szerelős, meg a gépmegmentős írások. Mert bizony egy gép időnként elromlik, és akkor vagy cserélni kell, vagy megpróbáljuk a benne fekvő (vagyis a létrehozásához szükséges) szellemi és fizikai munkát tovább használni, és megpróbáljuk megmenteni kidobás helyett. Ugyanakkor pontosan tudom, hogy nagyon sok olyan munka van akárcsak itthon is, amihez nem veszek elő gépet, mondjuk akkus csavarhúzót, vagy épp egy dekopirfűrészt, hanem megcsinálom egy egyszerű kéziszerszámmal, sőt, sokszor a mindig az övemen lógó multiszerszámmal, mert sokkal egyszerűbb, mint elővenni az adott gépet a kofferjéből, bedugni, esetleg hosszabbítót keresni. Miközben egy kézi fűrésszel pont két perc alatt elvégezhető az adott vágás. Sokkal kevesebb macerával, sokkal kevesebb kosszal és pakolnivalóval...

Persze kényelmesek vagyunk és lusták. Meg persze szeretjük a csilli-villi formatervezett okos gépeket sok világító leddel, meg az apró egérmozikkal. De biztos, hogy szükségünk is van rájuk? Nekem van egy rakás kéziszerszámom, amit még apámtól örököltem, van köztük 30-40 éves is. Kicsit kopottak, de használhatóak. És használom is őket.

Szóval, ami ennek a kis szösszenetnek a lényege, hogy talán néha tehetünk egy-egy lépést visszafelé, és egy-egy vásárlás előtt azért végiggondolhatjuk, biztosan szükségünk van-e arra a bizonyos gépre...

 Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.