Még kölcsönzős ténykedésemre visszaemlékezve (no, nem videó kölcsönző), mindig mosolyt csal az arcomra az olyan emlék, amikor a kedves ügyfél a pincefal melletti visszatöltésnél, ha nem volt épp bent döngölő , simán elvitte a lapvibrátort, mondván " nem baj, ha nem üt akkorát, a megrendelő úgysem ismeri. Az a fő, hogy zörögjön”. Arról persze nem szólt a fáma, hogy mikor szakadt be a járda a fal mellett, de hogy megsüllyedt, az biztos. Azt is könnyen kijelentjük, amikor a frissen aszfaltozott útjainkon zötykölődünk, hogy „biztos kiloptak belőle valamit”. A kérdés az, hogy mit loptak ki, mert nem biztos, hogy az anyagot, lehet hogy csak a munkafázisokra szükséges időt, vagy a technológiai tudást.

Ebben a munkaerő-hiányos korszakban fokozottan ügyelni kell arra, hogy aki elvállal egy munkát - legyen az egy kocsibejáró kövezése vagy egy árok visszatöltése - tisztában legyen azzal, hogy mit mivel kell csinálni. Az a mondás, hogy „árkot döngölővel, sík felületet lapvibrátorral tömörítünk”, kapaszkodót adhat egy laikusnak, hogy nagyon ne verjék át, ám a helyzet ennél egy kicsit bonyolultabb.

A témán fellelkesedve megkerestem gépforgalmazó ismerőseimet, hogy esetleg van-e valamilyen tömörítéssel kapcsolatos útmutató, amin keresztül egy rövid ismertetőt tudok írni. Mire észbe kaptam, több mint 200 oldalnyi anyag landolt az e-mail fiókomban. Nagyjából átfutva a kapott ismertetőket, rá kellett ébrednem, hogy ezt nem lehet egy rövid posztban elintézni, ezért máris két részre szedtem az anyagot. Az első körben azt nézzük meg, hogy egy sima ház körüli munkánál milyen eszközök jöhetnek számításba. Második alkalommal megpróbálom megfejteni, hogy miért simák az osztrák utak és mi a gond a hazai útépítéssel.

Ház körüli munkánál két géppel, vagyis inkább hárommal találkozunk, az egyik a döngölő (vagy más néven béka) , lapvibrátorral és néha még kis úthengerekkel is. Kezdjük a békával.
A közhiedelemmel ellentétben ez a szerkezet nem alkalmas egy lépésben a betemetett árok felületét (és a fal melletti feltöltést, stb) megtömöríteni, mert azt rétegenként kell amit a gép súlya és a töltő anyag fajtája határoz meg.

Az erő a motorból - ami lehet benzines, dízel vagy elektromos) egy centrifugális tengelykapcsolón keresztül jut a fogaskerekes hajtásrendszerbe, amely a mozgást excenter és kapcsolórúd segítségével fel-le irányú mozgássá alakítja. A vezérdugattyú ezt a mozgást egy rugómű összenyomására használja. A rugómű ezt olyan módon hasznosítja, hogy a döngölőlap akkor éri el a maximális sebességét, amikor a földnek ütközik. Néhány tizedmásodperc után a rugó újra meg van feszülve, csak az előbbivel ellenkező irányba és a gép benyomja a földet (20-80 mm-rel).

Egy olyan jól megtervezett döngölő, ahol optimális tömegeloszlás van az alsó és a felső súly között, saját maga halad előre. Ezen mozgást a gép döntött helyzete csak elősegíti. A talaj a szabadesésben lévő gépnek és az egyidejűleg működő döngölőlapnak köszönhetően ismét összenyomódik. Egy jól megtervezett döngölő előrehajtja magát, ezáltal a kezelőnek csak irányítania kell, tolnia nem.

Következő kisméretű talajtömörítő a vibrációs lap, közkedvelt nevén a lapvibró. Ez a világ egyik legegyszerűbb szerkezete, adott egy motor (ami szintén benzines vagy dízel, nagyon ritkán elektromos), a vibrációt okozó, hivatalosan gerjesztő név alatt futó hosszanti irányban félbevágott vashenger és ez az egész rá van szerelve egy lapra,

Függetlenül attól, hogy tömörítő képessége kisebb, mint a döngölőé a gép, nagy előnye a társával szemben, hogy a tömörítő lap méretéből adódóan egy sík felületet lehet vele létrehozni a munka során. Ezt a tulajdonságát használják ki a térkövezések kapcsán.

Még a kisméretű talajtömörítők közé sorolhatjuk a vibró hengereket, ezek lehetnek egy vagy kéthengeresek. Elterjedésüknek a fő gátja a mozgathatóságuk, azaz egy vállalkozó nem tudja csak úgy egyszerűen bedobni a kocsija hátuljába.

Az egyhengeres típusok nagy része saját utánfutóval rendelkezik, de ezt forgalomba helyezni Magyarországon szinte lehetetlen, a kéttengelyes trélerek vontatási nehézségeivel szintén tisztában van mindenki, tehát ezt csak az igazán menő cégek engedhetik meg maguknak. Pedig ha igazán szép és sík kocsibejárót akarunk, akkor erre lesz szükségünk. Itt el is érkeztünk témánk következő részéhez, mert a kátyúzás és kisebb úthibák helyrehozására szintén e gép az egyik legalkalmasabb. Reméljük, jogalkotóink változtatnak szűklátókörűségükön és nem gördítenek jogi nehézségeket az építőipar fejlődése elé.

Ez a táblázat jól összefoglalja, hogy mivel milyen mélységig tudunk tömöríteni. Ha más márkájú gépünk van a súlya alapján belőhetjük a tömörítő képességét, tehát ha van egy 80 cm-es árok, akkor azt nem elég egyszer a tetején megdöngölni, minimum 4 alkalommal kell, ahogy szépen haladunk a feltöltéssel, Tudom, hogy ezt iszonyú nehéz megoldani, mert a markoló is szeretné egyszerre betemetni az egész árkot és nem várni arra, hogy mi a tömörítéssel szuttyogjunk.

Biztos idő, ameddig ez a mentalitásváltás bekövetkezik, de hiszek benne, hogy be fog következni, mert ilyen anyagárak és munkaerő-hiányos gazdaságban, már nem akkora truváj visszajárni félévente garanciába javítgatni.

Bővebb információt a forgalmazók oldalán lehet találni: a német Bomag, a svéd AtlasCopco  és az amerikai MBW  gépekről. 

Ha van gépe és nem értékelt még, akkor rajta és éljen a barkács!

Csatlakozz a Furdancs és a  TotalTool Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni

Forrás: - Bomag segédanyag a tömörítésről
             - Boda István tanulmánya