Februárban vásároltam egy 10 wattos lézergravírozót. Minden benne volt a folyamatban, amiért szüleitek óvnak a kínai rendeléstől. Persze, lehet érvelni, hogy "Már számtalanszor rendeltem fröccsöntött 150 forintos lencsevédőt, időben megjött és azóta is rendesen működik". Én elhiszem, de most nem ez történt. Mivel a kereskedő nem tudta megmondani (!!!), melyik cég gyártotta a berendezést, nagyvonalúan visszatérítették a hibás CNC-vezérlő árát, mely a lézerfejet húzgálja a kívánt pozícióba.
Semmilyen papírt (ha a csomagolásként szolgáló Zsemlyin Zsipaót nem tekintjük annak) vagy elektronikus dokumentumot nem mellékeltek a vásárláshoz, így csak szemre és technikai jellemzői alapján tudtam keresni kompatibilis panelt. X-Y tengely + lézerfej teljesítményvezérlést kellett barkácsolni hozzá. Írásom a morgáson és javításon kívül a házi CNC-építés pozitív távlataiba is betekintést nyújt.
A régi vezérlő. Jobb oldalon, lent látható a nem éppen tartósságra tervezett csatlakozó.
Ha félredugsz, meghal (-sz, mint egy szicíliai házassági tanácsadás).
Elfoglalt voltam mostanáig, ezért a napokban került sor megjavítására. A szerkezetre magára nem sok szót pazarlok. A szokásos gyártói/kereskedői hazudozás, ami állandó értékként szerepeltet impulzus üzemű teljesítményt (tehát a lézer nem 10W, hanem csak 6W folyamatos használatkor), végletekig olcsósított és alultervezett elektronika, mely szinte csak arra vár, hogy a pin-dugós csatlakozót félredugjuk véletlenül és már meg is purcant. Hihetetlenül primitív szoftver és kissé átgondolatlan vágóasztal-tervezés. A dobozra és szoftverre írt honlapon üres oldal található, az sem nyújtott támpontot az alkatrész megkereséséhez.
A programozó műhelygyakorlaton jobb szoftvereket írtunk, tényleg...
Viszont a váz és lézerfej rendben van. A konstrukció még így is betölti az üres teret, mely a "nincs lézervágóm" és "650.000 használtan a legolcsóbb ipari gép" között eddig húzódott. Filcet, papírt, vékony farostlemezt vághatunk vele és valóban, fémre-fára ügyesen gravíroz. Amit sem olló, sem forgácsoló eszköz nem tud, az a 0.05 mm pontosság és elhanyagolható vágásszélesség. Mivel a komplett elektronika kicserélésre kerül, ezért a nagyon bevált GRBL-szoftver, vagy a vezérléshez adott vezérlőprogram már használható kategóriába emeli a gépet.
A motorok nem mozdultak, viszont a lézer csak kikapcsolt vezérléssel működött egy kétbites
(megy - nem megy) üzemmódban. Mint fordított nap az iskolában...
Mielőtt képregényben megmutatnám a csere és installálás menetét, egy előremutató jelenségnek örüljünk együtt! Talán emlékeznek Zoltánra, ki saját marógépet épített váztól az elektronikáig és interjúnk rávilágított ennek nehézségeire. Az elektronika összeállítása nem kezdőnek való feladat hagyományos (alkatrészenként forrasztott) technikával. Riportunk óta három év eltelt és már tizenezer forintért itthon hozzáférhető (Kínából 20-30 dollár) egy komplett vezérlés. Ezekkel kisebb léptetőmotor-teljesítménynél közvetlenül, erősebb marógépeknél, esztergáknál LEGO-szerűen összedugható motor shieldekkel - erősítőkkel tudjuk a mozgásokat vezérelni. Már csak a váz és a (3D nyomtatók miatt hasonlóan barátságos áron elterjedő) lineáris tengelyek várnak összeépítésre. Mindennek tetejébe illesztjük a nyomtatófejet, marómotort, palacsintatészta-extrudert, amit csak akarunk. Szép az élet.
Itt van tehát a kéttengelyes CNC-vezérlő. Három motor - kettő az egyik tengelyhez, egy a másikhoz - és lézer, illetve marógép teljesítményszabályzós kimenetei szabályozhatóak USB-kábeles csatlakozással. Van rajta kapcsoló is, ami a teljesítménykört szakítja meg. Három LED-et találunk rajta a szinkronizálás, bekapcsolt állapot és a teljesítménykör visszajelzésére.
Egy nagyon felszínes - a 3DPrint sorozatunkban többször elismételt - elvet, a (kéttengelyes) CNC-vezérlés alapját felvázolom: Rajzolunk egy ábrát, ami (elvileg nulla kiterjedésű) pontok sorozata. Az alkotó pontok egymáshoz viszonyított helyzete mutatja meg, hogyan kanyarodik a vonal. Mikor tervezünk egy alkatrészt vagy rajzolunk, a tervezőprogram ezeket a vektorokat bontja fel koordinátákra.
Amikor egyetlen, öt centis vonalat akarunk vágni az anyagba (legyen milliméteres a felbontás), ilyen parancssorozatot kap a gép.
- Menj X,Y pozícióba;
- Lézer bekapcsol;
- Lépj az X+1,Y X+2,Y ... X+50,Y pozíciókba;
- Lézer kikapcsol.
Maga a parancssorozat (G-code a neve) egy 3D nyomtatás során például így kezdődik:
G28 X20 Y0 ;move X/Y to min endstops
G28 Z0 ;move Z to min endstops
G1 Z15.0 F6000 ;move the platform down 15mm
G92 E0 ;zero the extruded length
G1 F200 E3 ;extrude 3mm of feed stock
G92 E0 ;zero the extruded length again
G1 F6000
;Put printing message on LCD screen
M117 Printing...
;Layer count: 50
;LAYER:0
M107
G0 F6000 X86.680 Y9.555 Z0.200
G0 X88.487 Y8.922
;TYPE:SKIRT
G1 F1200 X89.719 Y8.922 E0.04098
G1 X89.745 Y7.628 E0.08402
G1 X90.110 Y7.628 E0.09616
G1 X90.098 Y6.607 E0.13012
G1 X90.281 Y6.607 E0.13621
G1 X90.277 Y4.858 E0.19438
G1 X95.448 Y4.858 E0.36637
G1 X95.448 Y6.607 E0.42454
G1 X95.627 Y6.607 E0.43050
G1 X95.627 Y7.628 E0.46446
G1 X96.120 Y7.628 E0.48085
.....satöbbi, ezek ismétlődnek akár 3 megabájton keresztül
Vágáskor és gravírozáskor a lézerfejet léptetőmotorok vonszolják +1 pixel pozícióba. Vágásnál állandó értékű a beállított teljesítmény. Gravírozás esetén képfájlt olvasunk be a szoftverrel, ami kiolvassa egy adott képpont szürkeárnyalatát és ennek beégetéséhez szükséges ideig tartja rajta az anyagon a lézersugarat, esetleg teljesítménycsökkentéssel is operálhat.
Most jön a kicsomagolt vezérlő beüzemelése. Pusztán a végletekig egyszerű és könnyű beüzemelés miatt említem meg a történteket, hogy ha kedvet kapnak, ennél nem lesz nehezebb. Tehát először is bekapcsoltam a soros portot a számítógép BIOS-ban. NEM BIZTOS, hogy kell, mert a vezérlő drivere létrehoz egy virtuális portot, de emlékszem, hogy mennyire nehézkes volt az eredeti vezérlő beüzemelése és ahhoz kellett talán. COM-álja a COM portot.
Íme a tudatlan váz, melynek eszet majd a vezérlőpanel és a szoftver ad
Többféle programot tölthetünk a gyártó honlapjáról, emellett egy lépésről-lépésre tanfolyamot is kapunk a driver-telepítés, COM-port kiválasztása és más okosságokról. Szeretem az ilyet.
A képfájlok vagy Gcode importálása is könnyű, számos beállítás segít finomhangolni az égetendő ábra méretét, a gravírozás vagy vágás erősségét. Szinte már hálás vagyok, hogy tönkrement az előző panel.
Komolyan nem is értem, hogyan kerülhet kereskedelmi forgalomba egy berendezés 522 dollárért, ami egyszerűen félkész vagy negyedkész. Nézzük meg a Levendula "d" és "u" távolságát. Ennyit tud a karakteres feliratozó eredetileg és minden másban, ami felhasználó alkalmasságot és minimális tervezői kvalitásokat feltételez, az nem a névtelen kínai gyártósorokon készül. Ez van.
És most visszautalok a héten megjelent Nikon D70 írásra. Volt, akinek annyira fájt, hogy a "kínai fos telefon" kifejezést használtam, hogy ennek hangot is adott. Tessék, itt egy eszköz, ami tökéletes leképeződése a kommersz kínai termékeknek és kereskedelmüknek: egy kínai fos CNC-lézervágó. A gyártósort elhagyva még munkára alkalmatlan, sérülékeny, végletekig kispórolva belőle minden, terméktámogatás nulla, felmagasztalt kereskedői bemutató, előzetes tájékozódás nehézkes, mert lényegében ismeretlen. Ezzel önnön hibáimat ismerem el, hiszen végül megvettem. Legyenek bölcsebbek, informálódjanak vásárlás előtt!
Visszatérve az összeszerelésre, egyetlen rész igényelt szigetelőszalagot a folyamatban. Hiába szerepelt a termékinformációban, hogy "kéttengelyes vezérlő maró- és lézervágókhoz", az nem az a lézervágó, amit én vásároltam (tehát az én készülékemben a hiba) és néma (képzavar) maradt a lézerfej. Ugyanis két kábel bekötése másként terveződött és meg kellett cserélni őket. A magyar forgalmazóval folytatott levelezésben erre is felhívták a figyelmet, segítőkész cég. Megcseréltem tehát őket és már jött is ki a lézer a lyukon.
Végkövetkeztetések: A CNC jó dolog és ha nem kilós tömegű vagy több száz wattos marófejeket kell mozgatni, házilag olcsón kivitelezhető. Ezt a lézervágót is sikerült végre használható - és működőképes állapotba - hozni vele. Vannak emberek nem kevesen immár itthon is, kik maguknak építenek nyomtatót, egyéb eszközöket ezekre és az olcsó lineáris meghajtásokra építve. Nyitva az ajtó egy új hobbi előtt, vágjanak bele!
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
