Körülbelül tíz évvel ezelőtt belecsöppentem pár gramofonbuliba. Ezek a barátságosnak indult, majd ittasságba torkollt összejövetelek általában arról szóltak, hogy elővettük a padláson talált régi, valóban bakelitből készült lemezeket, és az ecserin vásárolt gramofonon lejátszottuk őket. Ha megengedtek ennyi szubjektivitást, az alábbi habkönnyű dolgozattal ezekre az időkre emlékszem.

Él Londonban egy Livia Ritthaler nevű hölgy, aki mikor Angliába költözött, egy ilyen fából, fémből, és némi papírból készült gramofon elkészítésével ütötte el az időt. Nagy csodát ne várjatok tőle, digitalizálni nyilván nem lehet ezzel a szerkezettel, de a dédi lemezeit szépen le lehet vele játszani. Amíg a kezünk el nem fárad.

 Forrás: Livia Ritthaler

 Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
De ha unod a Facebookot, kövess inkább a Twitteren!