Kaotikus kicsit az egyenes mozgású fűrészlapok megnevezése, befogásuk módszerei is változatosak. Ebben próbálok rendet tenni és bemutatni a gyakran felmerülő problémákat. Tipikus hibalehetőség, majd elhárítása kerül napirendre gépboncolással egybekötve, illetve egy végre stabil, életszerű gyári megoldás példáját szeretném bemutatni testközelből.

Dekopír fűrészlapokat látunk lent. Mivel dekopírnak az asztali, vékony szállal dolgozó fűrészt is hívják, nevezzük másik nevén: szúrófűrésznek. Ez az elnevezés találóbb, mivel a dekopír szálat két végén fogatjuk fel, a szúrólapot csak egyik oldalán és itt kezdődik a probléma. Talán nem is tűnt fel eddig, de a szúrófűrész lap visszahúzáskor vágja az anyagot (ezért hívhatnánk húzófűrésznek is), szemben minden más (kör-, szalag-) társával szemben. Ez feltételezi, hogy erőteljes befogást igényel, mert a fel-le mozgó szerszámtartó nem felülről nyomja, hanem oldalról szorítja a lapot. Minden normális téridőben egy ilyen szerszámlap végén furat helyezkedne el, melyen áttolva egy tengelyt, minden irányban biztosan és szilárdan rögzítené azt.

Ehelyett T-szár, avagy BOSCH befogású lapokat látunk és a "T" oldalai logikusan feltételeznek valami beakadással rögzítő megoldást. Ez végül megvalósult, de addig sok időnek kellett eltelnie és az általam látott megoldások oldalcsavarral, pusztán a súrlódás erejével igyekeztek helyén tartani a munkadarab vágásakor keletkező ellenállással szemben.

Itt egy U-szárú, Black & Decker befogást látunk. Itt viszont felmerül a kérdés, hogy mi járhatott a tervező fejében, mikor beterjesztette elgondolását, illetve hogy kik és miért hagyták jóvá ezt? Remélem első ránézésre érthető problémázásom. Egy vékony, kis felületet nyújtó befogó, melynek félköre helyén tartja a lapot, de semmivel sem járul hozzá, hogy biztonságosan, erősen szoríthassuk bele a gépbe. A szokásos, imbuszfejes hernyócsavarpár nyomja egymáshoz - ráadásul nem a lapját, hanem élét szorítva. Hogy minél kisebb legyen a szorítófelület és ezzel elegendő bosszúságot - dührohamot okozzon a felhasználóknak? 

Elsőként egy kritikus pillanatban tönkrement fűrész részleges (de nagyon sikeres) javítását mutatom be, majd egy végre normális befogatási módszert megtestesítő példány kerül sorra. Mivel a szúrófűrész népszerű, mással nehezen pótolható fűrészfajta, így bő merítésből beszámoló típusismertetőre is sor kerül.

Tessék, itt egy becsületes szúrófűrész, mely már nevében igyekszik eloszlatni kételyeinket, hogy márkás, profi szerszámról van szó. Neve: Budget. Nomen est omen, viszont ehhez képest példás teljesítményű (750W), kiképzése ergonomikus és ügyeltek a fogórészek csúszásmentes kivitelére. Emellett hatfokozatú (500-3000 1/min) sebesség-, háromfokozatú "valami a fűrészlappal kapcsolatban" állítási lehetőség és lézeres irányfény segít a vágásban. Tökéletes az árkategóriájában.

Apróhirdetésben bukkantam rá és ezzel a történettel véget érni látszott használtszerszám-vásárlási "korszakom". (Utóirat: azóta összefutottam új Hyundai szerszámokkal, melyekre legalább annyira illik a technorasszista hangulatú "sárga szemét" fogalma, mint egy használt noname berendezéres. Még egyszer átgondolom ezt a használtcikk-fogadalmat.)  Tehát mi történt a műhelyben, a zongora tetején?

Végre eljutottam odáig, hogy a termetes méretű és már (100 évvel korábban) beépített, két centi vastag deszkából kivágjam a hangszórókávák helyét. Nincs hibázási lehetőség, pontosan kell dolgozni. Azonban a két hernyócsavar ereje kevés, hogy két fémdarab közé szorítsa a fűrészlapot. Öt centi vágás, anyagba ragadt a fűrészlap, anyázás, visszafogatás. Végre, a hatodik után beszakadt a csavarmenet és ez véget vetett meddő, egyre bosszantóbb próbálkozásaimnak. Gyors buszozás az OBI-ba (mely vasárnap este is nyitva van, ezt az érdemét nem feledhetjük) és az új géppel befejezni a munkát.

Hetekkel később akadt egy szabad órám és eltűnődni a roncs felhasználási lehetőségein. Könnyen szétszedtem, nem esett darabokra + szétugró szénkefékre. Az ismeretterjesztés jegyében tekintsék meg belsejét és így láthatóvá vált működési elvét.

Egyetlen darabot találtam a megfelelő hosszúságú M4 csavarból, de ez is elegendőnek bizonyult, hogy az eddigi felfogatás furatát átmenőként használva egyszerűen összecsavarjam a két alkatrészt.

Minden korábban kiberhelt alkatrésznek sikerült eredeti helyét megtalálni és még össze is illettek, így régi fényében pompázik ez a jószág.

Ezzel az egyetlen kis csavarral olyan erősen beszorítható a fűrészlap, hogy a kemény, 20 mm vastag szárított bükkfa sem okozott nehézséget neki és lazulás nélkül helyén maradt.

Utódja egy kisebb teljesítményű fűrész, melynek befogatása bepattantós, nem pedig szorítós kivitel. Nem is értem, miért kellett erre ennyit várni? Szabadalom védte vagy tényleg szadistáék tervezték kevésbé hatékony elődeit?

Tanácsom tehát, hogy ilyen fejet keressenek leendő fűrészükön:

Végül tegyünk egy időutazást 2011-be, mikor "Törölt nick" felhasználó fejtette ki találkozását egy fórumban a barkácsbolt választékának szemlézése után. Tanulságnak és sorvezetőnek idekívánkozik:

"Az üzletben végignéztem többször is a választékot, kb 20 különböző dekopír fűrész volt kirakva a polckra bemutatónak és ezenkívül még jópár volt a polcokon alul bedobozolva ami nem kerül fel a bemutató pultra. Így összesen kb 30 féle tipust tudtam a helyszínen összehasonlítani.

Tapasztalatok :

Bosh ---> csak zöld bosh termékek voltak kiállítva, elsőnek ezeket néztem meg. szinte az első pillanatban hangosan kijelentettem, hogy ez egy nagy rakás szar. Az eladó persze egyből megsértődött, hogy hogyan merem leszarozni az ő termékeit. (minden márkához saját eladó volt). A bosh dekopír fűrészeken a fűrészlap befogó szerkezet teljes egészében műanyagból volt. ezért szaroztam le. Ott is hagytam a bosh pultot, 4-5 féle dekopír fűrész mindegyike ilyen szar műanyagból volt. Pedig volt 30-40 ezres kategóriájú gépük is, de azok is ilyenek voltak. A legerősebb gép 80mm vágásvastagságot és 530 W-ot tudott.

Skil ---> 3-4 féle dekopírfűrész volt kiállítva, a legerősebb egy 20-onezres árkategóriájú gép volt, azzal nagyon szemeztem. Igen erős robosztus anyagból volt mindegyik skil gép fűrészlap befogó része, nem gagyi műanyagból nem is alu, hanem acél befogó, oldalán imbucsz csavar rögzíti a fűrészlapot. A legdrágább gép abban tért el a többitől elsősorban, hogy a fűrész talpa nem egy 2mm-es AL lemezből volt kipréselve hanem kb 5-6mm vastag Al öntvény volt. Elég brutálisan nézett ki. az olcsóbb skil gépeknek mindnek préselt talpa volt csak ennek az egynek volt ilyen brutális talpa. Ez azér lényeges, mert nekem többször volt hogy felhajlott a B&D régi gépem talpának az eleje amit vissza kellett egyengetni. Főleg akkor görbült fel, ha sokat vágtam 10 cm-es gerendákat. Na ez a vastag talpú gép nagyon tetszett. A vágási rész egy led világította meg.

Extol ---> Kinézetre jól nézett ki, elég kézreálló és komfortos is volt, lézeres vonalvezetés porelszívás, porelfújás, stb. A legerősebb gép 800W-os volt, a fűrészlap 4 különböző irányban lehetett rögzíteni, így akár oldalra is vágni lehetett vele nemcsak előre. A fűrészlap befogója az sajnos AL spiáterből volt, ilyen volt a régi B&D gépemen is ami állandóan elvetemedett. Emiatt nem választottam ezt a gépet.

A D&D gépekből elég szép választék volt, a belépő kategóriás, közép kategóriás és a top kategórás gépekből is. A top kategóriás gépek csak a pult alatt voltak papír dobozban, azok nem voltak felrakva a bemutató pultra, ott csak a belépő kategóriás és a közép kategóriás gépeket állították ki. Elég komfortosak voltak a kiállított gépek, lámpa, lézer, porelszívás, porelfújás, öteltes talp dönthetőség, a gépek oldalán egy kis lenyitható rekeszben a 3 db tartalék fűrészlap ami nagyon praktikus ha tetőn dolgozik az ember. A top kategóriás gépet az alsó polcról bányásztam elő, nincs benne sem lámpa sem lézer, viszont ennek a gépnek a talpa nem AL lemezből volt préselve, hanem horganyzott acél lemezből. érződik is a gép súlyán. 620W-os teljesítmény, 85mm vágási vastagságot tudott, egyedül a a B&D gépekbe lehetett berakni a T és U végű fűrészlapokat, semelyik másik gép nem tudta ezt. A talp megdöntése is nagyon ötletesen volt megoldva, egy karral lehet a rögzítést feloldani, majd a gép oldalán egy kis ablakban fokskála alapján lehetett beállítani a döntési szöget. A fűrészlap befogásához nem kell szerszám. A belépő és közép kategóriás B&D gépeken a porelszívó cső olyan gagyin volt megoldva, hogy féltem megfogni, mert ott helyben letörik a csatlakozó cső. A top kategóriás gépen viszont a hagyományos hátsó cső kivezetés volt ami már nem sérülékeny. A talp döntés folyamatos, nem csak fix szögekben lehet megdönteni, hanem tetszés szerint.

Hitacsi ---> csak belépő kategóriás gépek voltak, max 400 W és 60mm vágás mélységgel, az is csillagászati áron. Túl csicsásak voltak a gépek, számomra egyik sem volt bizalom gerjesztő.

Hunday ---> Csak 2 középkategóriás gép volt, azok gyengék voltak nekem a vágási vastagságban. Amúgy elég jó kis gépeknek néztek ki, kár hogy nem volt top kategóriás az összehasonlításhoz.

Strauss ----> Csak belépő és középkategóriás gépeik voltak kék szinben. Hiába volt 700W meg 115mm vágásmélység lézer meg led, egyik sem nyerte meg a tetszésemet. Gyenge talp, amit csak lépésekben lehet állítani. az egyik gépnek a burkolatát be tudtam ujjal nyomni az oldalán olyan vékony műanyagból volt.

Noname gépek tömkelege ---> Budget, kingstrom, optimum, fein és társai szinte kivétel nélkül mind tele volt csicsával, lézer, led világítás stb, de már első vizsgálatra kiderült, hogy vékony puha AL lemezből volt mindegyik talpa, bivaly erős motor és műanyag alkatrészek tömkelege. Álltalában mindegyiknek imbusz kulcsos volt a fűrészlap rögzítése, a talp állítás is imbusz kulcsos, de a talp és a műanyag váz között fogazottak voltak, így csak fix szögekben lehetett a talpukat elforgatni. Egy csomó noname gépen még porelszívó csatlakozó sem volt, nemhogy porlefújás. Volt olyan gép aminek a lámpájához és a lézerhez külön 3V-os gombelemet kellett belerakni a gépbe, a trafó leágaztatást és az egyenirányítót is kispórolták belőle. Pofásak voltak a gépek, de szinte egyik sem állt kézre, mintha egy Picasso álltal tervezett szobrot fogtam volna a kezembe, ami valahogy nem simult a markomba. Több volt a csicsa mint a használhatóság.

Volt olyan gép is amelyiknek a kulisszája műanyagból volt vagy volt olyan is aminek AL-ből volt ami ugye nem igen tartós főleg nem a bivaly erős motorral. Volt 800 és 1100W-os is ezekből.

Extol ---> megfizetehetettlen kategória volt csak." 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
De ha unod a Facebookot, kövess inkább a Twitteren!