Nem kell mindig új csaptelepet vásárolni, ha már idegesít a vízkőcsíkot húzó, folyamatos csöpögés. Néhány egyszerű lépésben kicseréljük a tömítést.  A munkához szükséges segédanyagok a megfelelő tömítések; háztartási acélgyapot; szerelvényzsír; vízkőoldó vagy ecet. Előző szaniteres írásunk választ ad a rejtélyes "szelepülék" elnevezés jelentésére, tehát nem elírás.

1.) Szétszerelés. Megfelelő méretű villáskulccsal lazítsuk meg a vízcsap felsőrészét (kupakját) és csavarjuk ki abból a vízcsap belső részét.

2.) A szeleptömítés. Ha a csöpögő vízcsap még viszonylag újnak tekinthető, ellenőrizzük a gumitömítés felületét: a rossz tömítést az abba benyomódott vasforgács, homokszemcsék vagy másféle idegen testek is okozhatják, ezeket többnyire egyszerűen el lehet távolítani. Ha ezt követően sem a gumitömítésen, sem a szelepüléken nem maradnak látható benyomódások vagy karcok, akkor a régi tömítést nem kell kicserélni. Ellenkező esetben csavarjuk le az alsó gumitömítés (tömítő tárcsa) kis anyáját, hogy a régi tömítést le tudjuk venni. A tömítést az anya lecsavarása után körömmel többnyire könnyen el lehet távolítani, majd annak helyére be lehet tenni a megfelelő méretű új tömítőtárcsát.

3.) Tömítőgyűrű. Óvatosan vegyük le a kupak tömítőgyűrűjét is, és nézzük meg, hogy az még rendben van-e. Ha nem, akkor ezt a tömítést is cseréljük ki. Először tisztogassuk meg (pl. egy fogkefével) a kupaknak azt a részét, amelyben a tömítő-gyűrű elhelyezkedik. A szennyeződés azt okozhatja, hogy a gumigyűrű nem tömíti megfelelően a szelep kupakját. Amikor kinyitjuk a csapot, a rosszul záró tömítésen keresztül kifolyhat a víz.

4.) A menetes orsó. A vízcsap orsójának menetét mindig zsírozzuk be szerelvényzsírral, hogy jobban csússzon. Ha a zsírozás már nem tűnik megfelelőnek, a tömítés cseréjét a zsírozásra is használjuk fel. Előtte az egész fém részt tisztítsuk meg a vízkőtől, ha arra szükség van (természetesen a gumitömítés nélkül). Tegyük azt néhány órára vízkőmentesítő oldatba vagy egy fél napra ecetbe, ezután jól mossuk le és a vízcsap orsómenetét zsírozzuk be.

5.) A szelepülék. A jó tömítéshez fontos, hogy ne csak a gumitömítés, hanem a szelepülék is sima és tiszta legyen. Kaphatók ugyan kis kézi szelepülék-marók, amelyekkel a sérült szelepüléket után lehet marni. Erre az intézkedésre azonban csak nagyon öreg szelepeknél van szükség, amelyek felületét »az idő vasfoga» kikezdte. Normális körülmények között a szelepülék a legrosszabb esetben is csak kissé elszennyeződött és azt, amint a képen is látható, finom acélgyapottal meg lehet tisztítani, pl. úgy, hogy az acélgyapotot egy ceruzával rászorítjuk az ülékre és ott megforgatjuk. Az acélgyapot maradványait utána alaposan öblítsük ki a szelepből. Ha a szelepülék szennyeződése csak csekély mértékű, azt akár mosóbenzinnel vagy mosogatószerrel is megtisztíthatjuk (pl. kozmetikai vattás pálcikával).

6.) A szelep nyitása. Miután mindent megtisztítottunk, ill. kicseréltünk, csavarjuk a vízcsap felső részét teljesen nyitott helyzetbe. Ha szükséges, az orsót a képen látható módon, némi erővel nyomjuk bele a vízcsap felső részébe, amíg az orsómenet az ellenmenetbe belekap (máskülönben a csapot nem lehet működtetni). Ez a művelet nagyon fontos, mert, ha a vízcsap felső része nincs kellően kinyitva, akkor a két rész összecsavarásakor a gumitömítés tönkremehet. Amikor mindent szabályszerűen összecsavartunk, megnyithatjuk a vizet. Többször ellenőrizzük, hogy minden jól tömít és megfelelően működik-e.

Posztunk tartalmát a Cser kiadó jóvoltából a Szaniterberendezések szerelése és javítása című könyvből merítettük, mely kimerítő elméleti ismereteket és gazdagon illusztrált gyakorlati megoldásokat nyújt a háztartásban előforduló vízgépészeti-szaniter berendezések vásárlásához, felszereléséhez, javításához.

 
   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.