Kicsit elkalandozva a barkácsműhelytől, könyvajánlónkban a vadgyümölcsökről és termesztésükről esik szó. Persze, nincs az a színtiszta biológia, melynek ne találhatnánk meg kézműves és barkács vetületeit. Itt vannak például a magok és termések, melyekből akár ékszert (képünkön a som magjából, Aradi Péter által készített függők), akár virágkötészeti alapanyagot termelhetünk ki. Ezek illusztrációival ajánlom figyelmükbe Kovács Szilvia: Vadgyümölcsök a kertben és ültetvényekben című 144 oldalas könyvét, mely teljeskörűen feldolgozza a vadgyümölcsök termesztésének és hasznosításának ismereteit.
A kökény, homoktövis, som, japánbirs vadon termő növények, melyek termését, virágát, levelét, olykor kérgét, gyümölcseinek magját régóta gyógynövényként használják. A vadgyümölcsfajok ökológiai és természeti értéke is kiemelkedő. Számos gyümölcsfaj virága beporzó rovarok tápláléka, termése madarak, kisemlősök kedvelt eledele, búvó- és fészkelőhelye. Természetjáró turisták is szívesen gyűjtögetik terméseiket. Amíg marad a bokrokon. Mit tegyünk, ha nem szeretnénk letarolni az erdőt és hogy megkergessenek a farkasok? Telepítsünk néhány bokrot a faiskolákban vásárolható egészséges, megbízható csemetékből!
A felsorolt vadgyümölcsök (az áfonyáról majd külön) termesztésének garanciája az igényeik (talaj-, fény- és vízigény, fagytűrés) és kertünk nyújtotta jellemzők sikeres találkozása. Más tényezők mellett nem mellékes a kifejlett növény mérete és terjedési hajlandósága sem. Ezúttal a fajtakiválasztáshoz szeretnénk néhány tanácsot adni.
A különleges, érdekes gyümölcsfajok közül nem könnyű kiválasztani azokat, amelyek termesztésében valóban örömünket leljük. A faj- és fajtaválasztásnál meghatározó egyrészt kertünk mérete, fekvése, talajtípusa és klimatikus adottságai, másrészt a választandó növényfaj termőhelyi és ápolási igénye. Először tájékozódjunk a kertünkbe telepítendő növények méretéről. A nagy és középnagy méretű fák, amelyek magassága 10…20 m, leginkább a nagy alapterületű lakókertek, gyűjteményes kertek, parkok szoliter növényei lehetnek. E csoportba tartozik például a nagy fát nevelő házi berkenye, a fehér eperfa vagy a középmagas fájú madárberkenye. Az 5…8 m magas fák (pl. aranyalma, cseresznyeszilva, galagonyák), és a 3…4 m magas bokrok (pl. húsos som, homoktövis, fekete bodza) helyigénye nagyobb, a növények mérete azonban gondos növényápolással kordában tartható. A többnyire igen kis méretű lakókertekben biztonsággal a középnagy és kis bokrok helyezhetők el.
A különböző csipkerózsa-, kökény-, japánbirs-, fekete berkenye- és áfonyafajok tartoznak ide. A növények méretét nemcsak magasságuk, hanem szélességük is meghatározza, ezt a növényválasztásnál, növénycsoportok kialakításánál mindig szem előtt kell tartanunk. Az erősen elterebélyesedő bokrok, mint például a homoktövis, a húsos som, vagy a fekete bodza más növények életterét korlátozzák. A növények mérete mellett növekedésük üteme is meghatározó, vagyis végleges méretüket hány év alatt érik el. A húsos som növekedése a kezdeti gyors növekedés után lelassul, és végleges méretét ezután lassan éri el.
Igen gyors és erőteljes növekedés jellemzi a fekete bodzát, egy év alatt akár 2…2,5 métert is nőhet. Ismernünk kell, hogy az általunk választott növény fájának koronája, bokra mennyire hajlamos elsűrűsödésre. Ritkító metszéssel elősegíthetjük, hogy rendszeresen virágozzanak és termést hozzanak, valamint megakadályozhatjuk a kórokozók, kártevők felszaporodását a sűrű hajtásrendszerben. Gondot okozhatnak a lakókertben a terjedő tövű gyümölcsfajok, például a homoktövis-, kökény- vagy egyes csipkerózsafajok, melyek nem kívánatos terjeszkedését folyamatosan akadályoznunk kell.
Növényválasztásnál nagyon fontos hogy ismerjük a leendő növény talaj- és vízigényét, fényigényét, fagytűrését. Ehhez pontosan fel kell mérnünk kertünk talajtani és klimatikus adottságait. A japánbirs, a japán rózsa, a fekete berkenye nem érzi jól magát meszes talajon, míg az ilyen talajt a csipkerózsafajok többsége és a húsos som kedveli. Jól tűri a szárazságot a húsos som, csapadékosabb, párásabb klímájú területeket kedvel a fekete berkenye.
A fekete bodza meghálálja az öntözést, de gyökérzete nem viseli el a vízborítást. Nemcsak a talajra, hanem az öntözővíz minőségére is igényesek egyes gyümölcsfajok, például az áfonyák. Ha kertünk talaja nem alkalmas termesztésükre, akkor a számukra optimális talajjal megtöltött konténerben, dézsában érdemes nevelni ezeket, és öntözésükre lágy vizet használni. A növények ültetése, növénycsoportok kialakítása során ügyeljünk az egyes fajok fényigényére. Napos helyet szereti a homoktövis, a kökény, a csipkerózsa fajok többsége, míg jól tűri a mozgó árnyékot a húsos som vagy a japánbirs. A könyvben ismertetett gyümölcsfajok téli fagytűrő képessége megfelelő.
Az erős kora tavaszi fagyok a korán virágzó fajoknál, mint például a húsos somnál vagy a kökénynél rossz terméskötődést okozhatnak. A vadgyümölcsfajok kiválasztásakor mérjük fel azok díszítőértékét is. Nemcsak virágaik színe, mérete, sűrűsége fontos, hanem a virágnyílás időpontja is. Szemet gyönyörködtető látvány a tavasz hírnökeként igen korán virágba boruló húsos som, vagy a kései virágzású fekete bodza. Terméseik díszítőértéke sem elhanyagolható. Nagyon mutatósak például a homoktövis élénksárga vagy narancspiros termései, a csipkerózsa piros gyümölcsei, amelyek sokszor még télen is fennmaradnak a bokrokon. A húsos som több héten át érő és éretten lehulló gyümölcsei, vagy a cseresznyeszilva lehullott termései azonban sok bosszúságot okozhatnak, ha rosszul választjuk meg a növények helyét. Ne ültessünk ilyen növényeket a házunk előtti gyalogút mellé vagy a gépkocsibejáróhoz, a ház bejáratához. Különösen szép látványt nyújtanak a fekete berkenye és az áfonyák vörös vagy a húsos som sárgás őszi levelei.
Célszerű lakókertünkbe olyan növényfajt választanunk, amely betegségekre kevéssé fogékony és kevés kártevője ismert. Ilyen növény például a homoktövis, amelynek a termesztést leginkább veszélyeztető kórokozója tőpusztulást okoz, de a fertőzés megfelelő elővetemény használatával kiküszöbölhető. Számos kártevője, kórokozója ismert a fekete bodza-, kökény-, galagonya-, berkenye-, díszalma- és csipkerózsafajoknak. Ezeknél érdemes az egyes fajták fogékonyságáról is tájékozódni, és kevéssé fogékony fajtákat ültetni. A fogékony fajtákon felszaporodó károsító szervezetek veszélyeztetik más gyümölcsfajaink fáit is.
Nem utolsó sorban fontos a megtermelt gyümölcs szüreti időpontjának, felhasználási módjának és lehetőségeinek az ismerete. A gyümölcsök érettségét jól jelzi színük (pl. a fekete bodza álernyőiben a bogyók egyöntetű fekete színe, vagy a fürtös áfonyák kék színe), ez a legtöbb esetben elegendő támpont a szüret megkezdésére. A húsos som és a csipkerózsa termései utószíneződésre, kismértékű utóérésre képesek, a kökény gyümölcsei pedig az első fagyok után élvezhetők. Egyes vadgyümölcsfajok termései frissen is fogyaszthatók, ilyen például a húsos som, kökény, vagy a fürtös áfonya. Inkább feldolgozva hasznosítható a homoktövis, fekete bodza, csipkerózsa és a japánbirs. A díszváltozatok gyümölcsei nem minden esetben fogyaszthatók (pl. a fekete bodza), ezért ültetésük előtt erről is érdemes tájékozódni.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
De ha unod a Facebookot, kövess inkább a Twitteren!
