Szubjektív  - mi más lehetne egy zeneválogatás - véleményem szerint minden idők legjobb magyar metál dala Régi Géptől a "Kár minden szó!". Főleg a már címlapon beköszönő koncertfelvételen, ahol az eredeti lemezanyaghoz  képest hangsúlyosabban halljuk a basszusgitárt. 3.00-tól a szóló kezdetén még zakatol az alapütem, majd a tipikus pokolgépes gitár wrooumm-ok hátterében, mintha egy lift süllyedését (vagy mikor visszaég az olajkazán) utánozná a basszus. Sokadik hallgatás után is bizsergető élmény. 

Több stíluskorszaka volt a zenekarnak és beerősít rajongásomba, hogy fiatalként megragadt dalaik nosztalgiával vegyülnek, bár ez igaz Zoltán Erikára is. Ezzel együtt zenei sokszínűsége, Kalapács Józsi jellegzetes hangja, berobbanó újdonságuk, azok a csíkos nadrágok! és klasszikussá érett riffjeik miatt megérdemlik kiemelt helyüket a hazai metál legjobbjai között. Nem beszélve arról, hogy a kilencvenes évek nyomasztó kilátástalanságát kevés zenekar tudta visszaadni hűebben. A koncepcióban és szövegekben viszont már tetten érhető némi egysíkúság. Gyűlölettől izzó szemű ifjakat gyűlöl mindenki, de ők rendíthetetlenül küzdenek az Igazságért - nagyjából ez mindegyik daluk alapmotívuma. Talán ezért és az érthetetlen divatsátánizmus miatt nem tört fel méltó helyére a zenekar például slágerlistákon. Lássuk szűk keretbe zsúfolt kedvenceimet mai melómetál válogatásomban - melyek a korai időszakból származnak. A mai Gép tagjainak és a szólózó Józsinak tisztelet, hogy továbbviszik az örökséget és sok sikert!

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
De ha unod a Facebookot, kövess inkább a Twitteren!