A vaskohászat nem habos torta, nem csoda hát, hogy a nagyipari körzetek sajátos feelingje táptalajként szolgált érces hangú metálbandáknak szerte a világon. Mai válogatásom Miskolchoz kötődik, ami legjobb példája a szocialista idők melós életérzésének (mert Csepelhez képest még messze is volt ráadásul).

Amíg Attila el nem indult pénzt keresni (a  harmadik lemeztől), az Edda tökéletes stílusbrandet teremtett zenétől - színpadi ruhákon keresztül -  lemezborítóig a miskolci életérzésről, ahol soha nem borultak narancsba a pálmafák. Az Eddától később külön posztban válogatok. A városból származó zenekarok előtt kakukktojásként a P. Mobil Acélvárosa sorakozik a klipekben.

 Kis ismeretterjesztő anyag a korszakról: 

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
De ha unod a Facebookot, kövess inkább a Twitteren!