Van nekem egy Toyotám. Már 14 éves, de én az a típus vagyok, aki nem vesz kétévente új autót. Mert minek, ha ez még működik. A Toyoták meg amúgy is tök jó autók. Ennek az autónak is nyilván van kulcsa. Két nyomógomb is van rajta. Nos, ezek a gombok először az eredeti, majd a pótkulcsból fogytak el. Gumiból volnának ugyanis. Így is működnek, de mint az a fotón is látszik, a mikrokapcsolókat, amiket hajdan a gumik működtettek, nem kimondottan egy öntész ujjaira optimalizálták. Nem mintha én öntész lennék, de nekem sem volt már kedvem az ujjaimat gyömködni a kis résekbe. Főleg körömvágás után volt nehéz elérni a mikrokapcsolókat.

Na de térjünk a lényegre. Van a környezetemben egy 3D-nyomtató. Mivel kicsit még a tervezéshez is konyítok, arra gondoltam, hogy míg megérkezik az eBay-ről rendelt pótlás, készítek két kis gombocskát legalább az egyik kulcshoz. Szétszedtem a kulcsot, következett némi méregetés, hogy mégis mi mekkora.

Ha itthon kimondjuk, hogy 3D-s tervezés, az körülbelül olyan, mint amikor Ausztráliában a  varázsló rámutat valakire a csonttal. Mindenki szétszalad, hogy ez neki magas, pedig bizonyos határig nem nagy varázslat. Mint már említettem, némi méricskélés után elkészült a terv, ami alapján majd a nyomat készül. Íme:

A 3D-s nyomtatáshoz nagyon sok legenda fűződik. Az egyik ilyen, hogy nagyon lassú. Jó, ez nem legenda, az Eiffel-tornyot kinyomtatni életnagyságban, valóban időigényes produkció. Na de négy ilyen picike bizgentyűt mindössze 5 perc alatt le lehet tudni. Igen, négyet, hiszen kkm.furdancs kollégától megtanulhattuk, hogy milyen fontos dolog is a tartalékképzés. Íme a nyomat:

Ezután mehettek a gombocskák a helyükre, összeszereltem a kulcsot, és magamtól meghatódva láttam, hogy minden tök jól működik. Na jó, nem szép, de engem például ez nem érdekel annyira. 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
De ha unod a Facebookot, kövess inkább a Twitteren!