Itt a Furdancs blogon ugyan sok mindenről szó esett már, de néhány témát eddig kerültünk. Ilyen például a szerelem és a csalódások témaköre. Azt talán nem kell kifejtenünk, hogy ez a kettő együtt jár, maximum az időpontban van némi eltérés köztük. (Igen, tudom, ezt az állítást némelyek talán vitatnák. Hát, majd rájönnek ők is.) 

A klasszikus iskola szerint a tavasz a szerelem igazi időszaka. Azonban szerintünk ez nem általános érvényű törvény, jómagam például az őszi, lombhullós-esőcsillogós-ködszitálásos szerelmeket részesítem előnyben. Vélhetően akad olyan az olvasóink között, aki nyár közepén is képes a szerelemre, így itt az ideje, hogy némi romantikát csempésszünk ide, a barkács szekcióba is.

Kár kerülgetni, a szerelem komplex problémakörének egyik legbiztosabb eleme az elmúlása. Ami sokszor költözéssel jár és bizony néha nem a legoptimálisabb körülmények között. Vagy épp közé…

Így járt egy kedves barátnőnk is. A kis lakás amit gyorsan és még épp megfizethetően ki tudott bérelni, ugyan Buda igazán frekventált részén fekszik, méret és néhány más tulajdonság terén ugyanakkor komoly kihívásokkal küzd. Szerencsére bútor, mosómasa és berendezett minikonyha járt a bérleményhez. Azonban sajnos a megfizethetőséghez hozzá tartozik, hogy egy picit lelakott, picit dohszagú volt. És bizony egy szerelmi csalódás után reggelente egy apró, lelakott és dohos szagú "lyukban" felébredni (amikor az ember lánya amúgy alig három órája sírta álomba magát) annyira nem vidám dolog.

Ezen pedig némi lakáscsinosítással lehet a leggyorsabban segíteni. (Az igazi segítség nyilván az idő, de az lassabban dolgozik... mondjuk alaposabb, az is igaz.) 

A továbbiakban három ilyen apró csinosítást mutatunk be.

Az első a festés. Egy gyors tisztasági festés mindig sokat segít. Ugyanakkor a fehér falak sokszor unalmasak, egy markánsabb, erősebb szín életet vihet a lakásba. Mi is választottunk egy Dulux színt, nevesül az „Érzéki sanzon” névre keresztelt, meglehetősen markáns vörös színt. Egy ekkora falszakaszt hengerrel lefesteni alig két óra volt, de ebben már benne van a maszkolószalagos körberagasztás is. A sima, azért nagyjából egyenletesen fehér falat akár már egy réteg is szépen takarja, de két réteg már abszolút korrekt minőséget biztosít. Ide kerül majd még egy világító neon felirat, és néhány fekete-fehér, Párizst ábrázoló fotó. Korrekt stíluselem lesz, azt gondolom.

A második feladat a szintén idekényszerült eb részére (nevezzük most Filipnek) egy fekhely készítése volt, amire különböző, itt most bővebben nem részletezendő okokból egy valódi francia (a Domaine Clarence Dillon-tól származó) fa borosládát használtunk fel. Itt igazán nem volt túl sok tennivaló, egy dekopírfűrésszel vágtunk egy »bejáratot«, egy felsőmaróval, és némi csiszolással pedig elsimítottuk a vágott éleket. Egy boros láda persze nem az örökkévalóságnak készül, épp ezért a deszkáit csak szegelés tartja össze. Bútorként azért ennél biztosabb kötésre van szükség, így kapott néhány csavart erősítésül. Került a láda alá még négy kis fakocka lábnak, bele pedig egy takaró matracként. Egész mutatós lett, bele is költözött az eb azonnal.

A harmadik stáció valami sminkelésre alkalmas fényforrás készítése volt a fürdőszobába, a tükör köré, mert az ott megtalálható pár mennyezeti LED nem igazán borítja fényárba a helyiséget. Erre az egyszerűség kedvéért két LED szalagot alkalmaztunk, alumínium sínben, pontosabban azzal együtt ragasztottuk fel a szalagokat a tükör két oldalára, ahol szerencsére fazettázott szélű csempe található, így a felragasztott szalagok kicsit befelé, a tükör előtt állóra néznek. (Egy nagyon hasonló projektet bemutattunk már pár napja, abban több fotót is láthattok.) A LED szalagokkal egy baj van, hogy üzemeltetésükhöz szükség van trafóra és persze kábelezésre, ami néha nem könnyen helyezhető/rejthető el. Itt is ez a helyzet, bár nyilván ha vékonyabb tápvezetéket, és kisebb trafót használnánk, azért könnyebb dolgunk volna. Azonban ez egy "lowbudget" projekt, meglévő anyagokból dolgozunk, nem vettünk kábelt és szupermini trafót. Inkább ideiglenesen feltekertük a cuccot a zuhanyfüggöny tartójára, és hétvégén kerül egy kis polc a tükör fölé, az takarja majd a trafót és a drótokat. Az eredmény fénytechnikai szempontból nagyon is jól szuperál, a fényerővel nincs hiba, a legkisebb bőrhiba is látszik. (Nem mintha hősnőnkön lenne ilyesmi, jegyzem meg.)

Ez a három minibarkács összesen talán ha fél nap munka volt, és elég sokat emelt a »lyuk« életminőségén.  A felkerült néhány lebegős Ikea polc, a pár ezer pénzbe került szőnyeg és párnák is emeltek a nívón. Persze ettől még kicsi, és még mindig hiányzik belőle valaki, de hát azért a fentebb említett időnek is kell hagyjunk némi teret. Szóval mindenképp ajánlom, barkácsolni otthon is jó, és a szerelmi bánatot is enyhíti némiképp...