Igazából két dolog kell minden férfiembernek. Egy saját kocsma és egy saját stúdió. Persze mindkettő egyidejű megvalósítása nehéz ügy. Nálam sem ment, a kocsmává alakított konyháról pár éve írtam. Aztán egy költözés után jöhetett a saját stúdió, amiről szintén volt már jó néhány írásunk itt. Idén nyárra pedig ez a projekt is elkészült, már amennyiben kész lehet bármi, amit az ember maga csinál, és folyamatosan fejleszt…

Itt a furdancson jó néhány írás készült már a Grund Stúdió építéséről. Voltak köztük kedveltebbek és olyanok is, amelyeket a net mindenhez jobban (sőt!) értő közönsége nagyon lehúzott. A hőszigeteléshez vagy mondjuk a villanyszereléshez nyilván mindenki jobban ért. Ez persze nem is csoda, hiszen ezekről a témákról írtunk mi is rengeteget, mi bizonyíthatná hát jobban népnevelői munkásságunk sikerét, mint az épp minket kijavító kommentek. Persze mindenki ismeri a haladó karavánról szóló mondást... A stúdió bizony elkészült.

Ebben a könnyű nyári posztban igazából csak néhány képet osztok meg a végeredményről. (Illetve, mint írtam, igazából a jelenkori állásról, mert most épp egy újabb helyiség kialakítása került tervbe, hogy legyen hol tárolni a rendszeresen itt próbáló zenekarok cuccait.)

A projekt eredetileg saját boros- és zenei témájú vlogvideóink hátteréül készült, azért hogy korrekt körülmények között tudjunk leültetni akár 2-3 vendéget egy beszélgetéshez, legyen rendes vizesblokk, smink asztal, miegymás. A végeredmény persze kicsit más lett, került ide néhány fotóháttér, és végül hangtechnikában picit beerősítettünk, tehát tudunk afféle session hangfelvételeket is készíteni. Bónuszként a karantén alatt eltávolítottam egy mennyezet részt, és így sikerült kialakítani két hálóhelyet is, ha valaki véletlenül itt felejtődne valami felvétel után.

A stúdió egy kertvárosi családi házban, pontosabban az ahhoz kapcsolódó műhelyben valósult meg. Millió hátránya van a dolognak (minden épület régi és szedett-vedett, nyilván egyszerűbb volna egy új beton vagy acélcsarnokból építeni valamit) de előnyei is akadnak, például nem került pénzbe, nincs bérleti díj, ingyen lehet parkolni, sőt, akár a stúdió ajtajáig be lehet állni kocsival.

Innen indultunk:

Az egész projekt a Knauf Insulation segítségével indult. Ők segítettek kiválasztani és aztán ők is biztosították a szükséges hő- és akusztikai szigetelőanyagokat. Bár a végleges költségvetésben már messze nem olyan jelentős ezek költsége, de ha ők nem segítenek az induláskor, alighanem neki sem kezdek a projektnek.

Az építés persze egy ilyen régi épület esetében mindig kaland, gyakorlatilag egymásra épülő improvizálások, problémamegoldások sora. Nem is nagyon érdemes túlságosan kikristályosodott tervekkel, elképzelésekkel nekimenni, mert úgyis alakulni fog.

Esetünkben az volt eldöntve, hogy három helyiséget szeretnék kialakítani. Az első egyfajta előtér, a második a sminkszoba/konyha/vizesblokk rész, a harmadik a tulajdonképpeni stúdiótér. Ez végül meg is valósult, persze millió a helyzet diktálta kompromisszummal, amelyek néha még pluszt is jelentettek, máskor meg kevésbé voltak jók. A képgalériákban láthatóak az építés fázisai. Igazából ez a Furdancs filozófia példaprojektje lett, hiszen itt a betonozástól a famunkákon át a falak felhúzásáig, a villanyszereléstől a zsindelyezésig, a burkolástól a festésig minden egymagam csináltam.

Hátra van még a külső vakolás/színezés, és persze az udvar kialakítása, burkolása, és egyfajta romkocsmás/kerthelyiséges kialakítása, hogy az épp itt alkotó/dolgozó népek tudjanak hol dohányozni.

És ez van most:

Szóval ennyi most erről a projektről. Nagyjából egy év alatt készült el egy sok mindenre alkalmas, bár semmiben sem vérprofi stúdió. Némi kreatívkodással, ötleteléssel nagyon sokféle feladatot meg lehet itt oldani, volt itt már zenei felvétel, klipforgatás, beszélgetős műsorok és fotózások is. És persze jön még biztos sok egyéb is. A magam részéről egy tétel megint ki van pipálva bakancslistáról. 

A mai napra rendelt jó tanács: valósítsátok meg az elképzeléseiteket. Mert az jó.