Néhány éve megszokhattuk, hogy a naptárainkban olvasható hónapok, illetve a hozzájuk köthető évszakok inkább csak afféle emlékeztetőként, az életünk lapjain található ceruzafirkának tekinthetőek. Valamikor az ősidőkben még lehetett tudni, hogy a július, mint afféle nyári hónap, meleg és napos lesz, a február viszont hideg és havas. Hát, minden elmúlik, miért pont ez maradt volna meg?

Most például február van, egy hete néhol +15 fokos meleggel. Most meg épp esik. Két napja. Ha hihetünk az előre jelzésnek, akkor ez a nedvesség még velünk is marad egy kicsit, egy ideig folyamatosan zokogni fog az ég. Ez pedig a szabadban dolgozóknak annyira nem jó hír.

Szerencsére manapság már sokféle módon védekezhetünk a bőrig ázás ellen (erre még visszatérek később), de ez nem volt mindig így. Az esernyő és különösen a vízálló esőruházat kialakulása persze nem egyszerre és egy helyen történt a világban. A hideg és vizes helyeken élő népeknél (például az eszkimók) nyilván már az ősidőkben is igyekeztek megfelelő védelmet kialakítani, és erre akkoriban általában a állati eredetű, bőrből-prémből készült ruházat állt rendelkezésre, melynek vízhatlanságát szintén állati eredetű zsírokkal fokozták.

Ezzel szemben az esernyő a leírások alapján épp nem különösen hideg vidékről származik. Az első dokumentált esernyő-szerű tárgyak bőrből és halcsontból készültek, súlyuk pedig több kilogramm volt. Elsőként az ókori Egyiptomban használták, de eső híján itt még napernyőként funkcionált. Igaz, erről már megoszlanak a vélemények, hiszen mint tudjuk, keleten az ernyők eléggé beépültek a kultúrába, az pedig köztudott, hogy a kínaiak igen sok olyan tárgyat és eszközt találtak fel, amely Európában csak sokkal később alakult ki.

Az esernyőnek is lehetnek persze 'természetközeli' gyökerei...

Az bizonyos, hogy kontinensünkön eső elleni védelemre először Angliában, az 1750-es években Sir Jones kezdte el használni, nagy-nagy harcok árán. Akkoriban még tüntetést is szerveztek ellene a kocsisok, mert az esernyő megjelenése meglehetősen rontotta üzletüket. Végül persze győzött a józan ész és az esernyő.

Az ernyő, bár jó találmány, de alighanem mindnyájan tudjuk, vannak bizonyos hátrányai is. Egy jó esőruházattal például biztos nem ér a képen láthatóhoz hasonló meglepetés...

Az első vízhatlan csizma ötlete állítólag Wellington hercegétől származik. Igaz, hogy ez a lábbeli akkor még borjúbőrből készült, de tökéletesen megfelelt a harcmezőn. Az első világháború végén és a vulkanizált kaucsuk, vagyis a gumi feltalálása után indult hódító útjára az igazi gumicsizma. Sikerük azóta is töretlen.

Az esőkabát története is a múlt századra nyúlik vissza. A vízhatlan anyagok feltalálása az 1700-as évek végétől folyamatosan szállította az alapanyagot a mai értelemben vett esőruhákhoz.

A fontosabb lépcsőfokok az alábbiak voltak:

• 1791 Samuel Peal: Ő készített elsőként igazán vízhatlan szövetet és cipőt. Azonban a kezdetleges impregnáló anyagok miatt ezek a darabok üldögélés közben a székhez ragadtak és hidegben is törékenynek bizonyultak.

• 1820 Thomas Hancock: Az ő nevéhez köthető a korábban igen nehezen formázható és felhasználható kaucsuk gépi hengerlésének és vágásának tökéletesítése.

• 1823 Charles Macintosh: Ő teremtette meg az igazi, használható vízálló bevonatot. Rájött, hogy kátrány alapú folyadékban a kaucsuk feloldható, s az ezzel bevont textíliák felületén az oldószer elpárolgása után vékony kaucsukréteg marad. Két ilyen textíliát összepréselve a rétegek között vízhatlan réteg alakul ki. Az elgondolás olyannyira bevált, hogy a feltaláló neve egyben a termék neveként is bekerült a köztudatba, a mai angol nyelvben is megtalálható: mackintosh = esőkabát. (Nem véletlen a K betű feltűnése a márkanévvé vált névben, így jobban megkülönböztethető az arrafelé nem túl ritka hasonló nevek között...)

Ekkortól gyakorlatilag folyamatos az esőruházat fejlődése. A vegy- és textilipar megállíthatatlanul ontja az egyre kifinomultabb anyagokat. Manapság már természetes, hogy egy esőruházat a kívülről érkező csapadékot kint tartja, viszont a belső oldalon keletkező párát kiengedi.

Nézzük át gyorsan a mostanában használatos alapanyagok körét:

CORDURA® A DuPont cég márkázott anyaga, amely egy olyan speciális nylon anyag, amely erős, rugalmas, kopás és szakadás álló. Ezt úgy érik el, hogy az anyag a felületén a gyártás közben forró levegővel érintkezik, és ez erősebb felületet eredményez, érintés szempontjából pedig hasonló lesz a durva gyapjúhoz. Ennek köszönhető, hogy az anyag teljesen vízálló és fizikailag is ellenálló lesz.

COOLMAX® A piacvezetőnek számító amerikai DuPont által előállított természetes vízhatlan poliészter. A CoolMax egy modern technológiával a Dacron nevű poliészter rostokból előállított anyag, melynek jellegzetessége a megnövelt felületű külső réteg. (Dacronból különben vitorlák is készülnek.) Az egyedülálló un. négycsatornás rostok vízlepergető tulajdonsággal bírnak és a nedvességet gyorsan továbbítják az anyag külső rétegébe. A rostok nagyobb területen való elhelyezkedése a gyorsabb elpárolgásban segít. A CoolMax ezen tulajdonsága által a testhőmérséklet szabályozásában is képes segíteni. Az anyag laza szálszerkezete kiváló lélegző képességet biztosít. Bélésanyagként, aláöltözethez, zoknikhoz …stb. használják. Három különböző CoolMax anyagot gyártanak, háromféle tevékenységhez: CoolMax Everyday, CoolMax Active, CoolMax Extreme.

WABTECH® a Blaklader fejlesztette anyag, amely véd a szél és a csapadék ellen. Két rétegű, szélmentes és víztaszító külső réteg légáteresztő membránnal, poliuretan (PU) bevonattal. Ezt az anyagot kimondottan munkaruházat készítésére fejlesztették ki. Nagy kopásállóságú, könnyű üvegszállal erősített konstrukció. A vízcseppek átmérője nagyságrendileg nagyobb, mint az izzadtság párájáé, így az egyik oldalról a pára áthatolhat a membránon, míg az esőcseppeket a ruhán kívül tartja. (Jó ha tudjuk: A lélegzésre képes anyagok tulajdonságait 2 paraméter írja le, az egyik az anyag lélegző képessége (gramm/m2/24óra), a másik pedig a víztartó képesség, ami megmutatja, hogy milyen magas vízoszlop (mm) nyomásának képes ellenállni.)

GORE-TEX® A Gore-tex anyag egy hártyavékonyságú fólia, amin apró, mikroszkopikus lyukak találhatók. Ez a membrán 1 cm2-en 1,4 milliárd pórussal rendelkezik, amelyeken keresztül a vízgőz el tud távozni. A nagyon vékony (0,02 mm) polytetrafluoretilén fólia (PTFE fólia) erősségét tekintve a normál háztartási fóliával vethető össze, mégis egy high-tech termék, amelyet többek között az orvosi világban, az űrutazásnál és szűrőként az iparban is alkalmaznak. Kiváló tulajdonságainak köszönhetően egyre nagyobb a térhódítása a ruhaiparban.

Ennyi a gyors áttekintés. És hogy manapság egy esőruházatnak is lehet stílusa, azt jól mutatja ez a néhány kép is:

A hagyományos "lebernyeg" stílusú esőköpennyel szemben igencsak kényelmes, könnyen és jól hordható ruhadarabok is vannak már szép számban. Ezek esetében gyakorlatilag semmilyen kompromisszumot nem kell már kössünk, pont ugyanolyan mutatós és kényelmes dzsekiket és kabátokat hordhatunk, mint bármikor máskor, csak épp ezek tökéletes védelmet nyújtanak bármilyen özönvíz esetén. Érdemes elgondolkozni a beszerzésükön, mert mint a klasszikus - és igen antik - reklámszlogen némileg kifordított változata mondja:

Az eső még sokáig tarthat! Sőt, lesz jövőre is...

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.