Itt a blogon már több alkalommal írtunk a modern, vizes bázisú, pontosabban vízzel hígítható festékek otthoni használatáról. Ezeknek több előnyük is van a hagyományos, észteres, lakkbenzin vagy épp nitro hígítású festékekkel szemben. Egyrészt a hígítók (bármilyen!) manapság igen drágák már, márpedig a hagyományos festékek esetében a festék hígításán túl a kifröccsent festékcsöppek lemosásától az ecsetek/hengerek elmosásáig, sőt, a kezünk lemosásához is ezeket kell használni. Aztán ezek az anyagok száradás közben mindenféle kellemetlen illatú és hatású gőzöket/párákat eregetnek, tehát az így festett felületeket, tárgyakat tartalmazó helyiségeket a festés után csak 2-3 nappal ildomos komolyabb, huzamosabb használatba venni. A legtöbb esetben a száradás is elég soká tart, itt bizony nem ritka, hogy tényleg 12-24 óra kell, mire legalább biztonságosan, ujjlenyomat hagyása nélkül megfoghatjuk az így festett tárgyakat. (Az a bizonyos érintésszáraz állapot.)

A vízzel hígítható, nevükben általában az AQUA szócskát hordozó festékváltozatok esetében ez sokkal egyszerűbb. Mindenre (hígításra és le/elmosásra) csak vizet kell használnunk, és tapasztalatom szerint ezek a festékek igen gyorsan száradnak, akár több réteget is felpingálhatunk egy alkalommal, mert mire körbeérünk a felületen, az eleje már megszárad annyira, hogy új réteget húzhassunk rá.

Jómagam itt a stúdiónál is ilyen vizes festékeket használtam, nevesül az OBI saját márkás 2in1 aqua festékét, illetve a Supralux AQUA festékét. Be is váltak, már ami a fenti szempontokat illeti.

Csakhogy. Idővel észrevettem, hogy viszonylag sűrűn kell újra festenem néhány felületet, amit sokszor érintünk, amit sokszor megfogunk, esetleg néha "lerúgunk" vagy ahol mondjuk megülhet a por. (Fontos, hogy én a selyemfényű vagy akár matt felületeket kedvelem, tehát a festékek ilyen változatait használom, nem a fényes, klasszikus „zománc” felületet adókat.)

Nem volt ezzel igazán gond, de lassan azért feltűnt, hogy a nagyobb takarításokhoz a porszívózás-felmosás-portörlés mellé szinte automatikusan odasorolódott a javító festés is. Ami a fentiek szerint persze nem nagy macera, de azért talán mégsem kéne rendszerré váljon.

Mostanra jutottam oda, hogy bizony a belső lábazatot, szegélyléceket, a falborítást, az ajtótokokat és talán még az ajtólapokat is át fogom festeni hagyományos festékkel. Mert egyszerűen elég már, hogy soha nincs egy tökéletesen »tiszta« fehér felületem, mindig kell valahol valamit javítgatni. Persze ezzel megvárom, amíg tényleg stabilan meleg lesz, 15-20 fokkal. És akkor nyitott ajtók mellett, meg persze az udvaron felállított bakokon egy nap alatt le lehet pingálni mindent, ami talán másnapra meg is szárad. (Az ecseteket/hengereket meg kidobom utána, nem mosom el.)

Nektek vannak hasonló (vagy épp ezzel ellentétes) tapasztalataitok? Írjátok meg itt, vagy a Facebook oldalunkon.