Ahogy az ember öregszik, talán bölcsebb lesz valamivel, de megértőbb biztos nem. (Kivételt képeznek talán a guruk, de ebben sem vagyok biztos.)

Az van, hogy követem a Facebookon néhány érdekes, bár szélesebb körben nem túl ismert ember posztjait, illetve ezeken keresztül kicsit az életüket is. Van köztük író, szobrász, festő, szóval többnyire afféle művészemberek. Tetszik a világlátásuk, nyilván a művészetük is. A minap egy festő posztolt egyet, arról, hogy ahol jelenleg élnek (Horvátországban) egyszerűen nincs mesterember, nem talál senkit, aki bekötné a mosó- és mosogatógépük, meg egyáltalán, technikai szempontból használhatóvá varázsolná a konyhájukat. 

Maga a jelenség persze idehaza sem ismeretlen, önmagában nincs hírértéke a dolognak. Nyilván egy covid utáni idegenforgalmi fellendülésben, egy ebből élő területen ez hatványozottan így lehet. Én viszont kommentben azért megkérdeztem, hogy ilyen esetben az fel sem merül, hogy az ember maga csináljon meg dolgokat?  Jómagam például utálok vizet szerelni, de ha muszáj, azért nyilván megoldanám. Lehet hogy elsőre esetleg nyomás alá helyezve a friss kötéseket valahol kicsit gyöngyözne a víz, de akkor nekiesek újra, egyszer csak jó lesz. Lehet hogy egy profi számára félórás munka nekem másfél lesz így, de a végére elkészül. Ami sokkal szimpatikusabb, mint nézni a használhatatlan konyhát, és közben bosszankodni. 

Milliószor írtuk már itt a blogon, hogy nyilván kell némi tudás, vagy inkább érdeklődés, nyitottság, adottság ahhoz, hogy valaki egyszerűen neki merjen ugorni hasonló munkáknak. Hagyományosan egy háztartásban - vagy mondjuk úgy: egy portán - alapvetően a kőműves-asztalos, illetve a vizes-villanyász szakmákat érintő problémák merülhetnek fel. Ezek pedig igenis átlátható és leküzdhető feladatok. Egyszerűen nem tudom elképzelni sem, hogy ezt lehet máshogy látni és tekinteni. 

Festőnk annyit válaszolt a kérdésfelvetésemre, hogy ő egyszerűen nem így működik, nem így gondolkozik. Hát, bizonyára így van, de nekem ez hihetetlenül fura. Adott egy egyébként jó fej fickó, aki okosan és jól látja a világot, ebben a dologban viszont máshogy gondolkozik. FURA.

Nem akarom ezredszer leírni a szokásos példabeszédet, amikor is a Leatherman szerszámokat importáló barátom beszélgetett egy marketinggel foglalkozó fickóval, aki egyszerűen nem volt képes felfogni, miért jó az, ha az ember nadrágszíján fityeg egy sok mindenre használható szerszám. Ő ilyet nem fog a kezébe, ha valami kell, hívja a szakembert. Borzasztó...  

És itt térek vissza az induló gondolatomhoz: Egyre többször tapasztalom, hogy dacára annak, hogy az ember idősödvén egyre többet tapasztal, egyre több dolgot látott már, én mégis egyre kevésbé vagyok képes az én látásmódomtól eltérő látásmódok elfogadására, tolerálására. 

Ti hogy vagytok ezzel? Írjátok meg, ha van kedvetek, itt, vagy a Facebook oldalunkon.