Itt a blogon szívesen adunk teret mások írásainak is. Különösen, ha ezek törzsolvasóinktól, vagy törzskommentelőinktől érkeznek. Az alábbi írás is egy régi követőnktől érketett, ajánljuk figyelmetekbe:

Érezted már, hogy a második kartus sziló kinyomása már nem megy? Ínhüvely-gyulladás? Hm? Leszakad a kezed? Megremeg az erőlködéstől, és ronda a kinyomat? Hm?

Motorizálni kéne, gondoltam többször is. Láttam én motoros kinyomót, de nem volt olcsó, és annyit meg nem szilózok. SK megoldás kellett. 

Vettem egy átlagos kinyomópisztolyt, és töprengeni kezdtem. Menetes szárral ki lehet tolatni a cuccot, de hogyan fogom úgy megtámasztani a menetes hüvelyt, amiben a szár jár majd, hogy oda-vissza ne lötyögjön? Esztergáltatni szintén drága, a pozicionált szárnyas anya tuti lötyögni fog... Körmös anya! A megfelelő helyen hasítékkal fixálható elfordulás ellen, és a helyén egy-egy darab „koppra” helyezhető. Az anyag gyengítését elkerülendő nem akartam az öntvényt úgy felfúrni, hogy befogadja a körmös anya hüvelyét, illetve a visszaszerelhetőség is szempont maradt. Tulajdonképpen a tapasztalatok fényében akár már úgy is lehetne.

Tányért a menetes szár végén pedig éppen hogy könnyen forgóra kell helyezni, hogy a kartust ne forgassa el. Tehát több alátét egymáson, és a menetszár közepébe M4 menet. Itt a méretezés volt a macera, mert meg kellett saccolni, hogy milyen hosszú legyen a csavar, hogy a zsákmenet kúpos végén megszoruljon rendesen, hogy ki ne csavarodjék, de a tányért még éppen ne szorítsa le. Adta volna magát, hogy M4 menetes szárat tegyek a nyolcasba, és anyával rögzítsem a tányért, de tartottam tőle, hogy nem lesz elég hely a tányérban az anyának, meg a rögzítő kontraanyának is.

Az elkészült darabon eredetileg meghagytam mindent, ha nem válna be a cucc, vissza lehessen alakítani kézire. Mint a mellékelt fotókon látható, a cucc bevált, így a kilógó frinc-francokat levágtam, lereszeltem.

De ne szaladjunk előre. Először úgy gondoltam, hogy egy fix anyát (ragasztás és/vagy kontraanya, esetleg forrasztás) teszek az M8 menetszár végére, a csavarbehajtóba meg teszek egy 13mm-es stekkulcsot, és kész. De ez túl labilis volt, mert több dolgot kellett kézben összetartani. Maradt a közvetlen csatlakoztatás a tokmányba, viszont így könnyen elfordult a menetszár a tokmányban. Tehát a menetszár végét enyhén háromszögesítettem. Összeállt a cucc, több próba után jöhetett az éles teszt.

Tapasztalatok:

1. nagyon finoman, jól lehet adagolni vele a szilót.

2. Nagyon adja magát, hogy „Hadd szóljon!” tövig nyomni a gombot, de ez esetben akkora lesz a nyomás a kartusban, hogy hátul kinyomja a slejmet, és a nyomódugó is kifordul. Eredménye a nyakig kulimász kinyomó. Ennek nyomai láthatók is a képen. Önmérséklettel, picit finoman „éppenhogy” adagolva egyenletesen, és a kézi kinyomásnál gyorsabban lehet dolgozni vele.

3. A tisztán tarthatóság érdekében először nem olajoztam be a szárat (por beletapad), de a kulimász letisztítása után, és ráébredve, hogy a szilózásnál por már nincs, jó gazdagon bekentem. „Nem fogsz te ide rátapadni!”-felkiáltással.

4. Először kissé hosszúnak hatott a komplett szerkezet, de meglepetésre nem volt vele gond, jól lehetett kezelni. Igazából jó stabilan lehetett célra tartani a kinyomócsőrt. Azokon a helyeken, ahol útban volt a hosszú szerszám, későbbre hagytam, amikor már némileg összébb ment a szerkezet. 
   

Két kartust nyomtam ki, különösebb megerőltetés nélkül. Jól kézben tartható, és jól irányítható volt a szerkezet. Tehát a fölösleges, addig a visszaszerelhetőség miatt megtartott részeket levágtam, és kidobtam a g... Majd' leírtam...

Szerszámok közt immár nem akad bele mindenbe a nyele, a teljes kihuzatból a teljes összecsukásig 13 másodperc volt...

Hát rajta, készítsetek ti is magatoknak!

Zweitakt