Mi mással tölthetné az ember a szombat estéjét, mint egy égből pottyant IKEA-látogatással és az azt követő bútorösszeszereléssel. A barkácsolni szerető férfi számára ez amolyan könnyed edzés, melynek során újra gyerek lehet kicsit. Stábunk tehát egyik pillanatról a másikra egy fészekrakási lázban égő, egyedülálló, harmincas éveinek elején járó hölgy, Linda társaságában találta magát. Bár a felkérés pusztán a bútorok szállítására vonatkozott,  nyilván fel voltunk készülve arra, hogy úriemberhez méltó módon bevállaljuk az összeszerelést is. Remek terápiás elfoglaltság és még teát is kaptunk. Illetve kaptam, hiszen a stáb szó ebben az esetben engem (Mr. Furdancs) takar. Nem is térnék ki magára a szerelésre. Szót sem érdemel. Azonban, miután eljártuk a "van egy kis időd segíteni (!!!) összeszerelni a bútort" násztáncot, elhangzott a számból a kérdés: "és mondd, szerszámod van-e?" Erre úgy csillant fel Linda szeme, mintha élete férfiját látta volna meg egy lemezlovas klub félhomályában. Nekem még szerszámosládám is van! - jött a válasz. Néhány perc múlva büszkén hozta is, mint macska a frissen fogott egeret.

Ez volna hát a szerszámosláda. Az alukoffer amúgy egy kiváló találmány, például igen sokrétű felhasználhatósága miatt. Láttam én már alukofferben rajzkészletet, gitárkiegészítőket, horgászkellékeket. Ebben az esetben szerszámosládaként funkcionál. Vegyük sorra, mi minden található benne, persze a teljesség igénye nélkül, kiemelve néhány "különleges" szerszámot az amúgy koncepciótlan sokaságból. Itt jegyezném meg, hogy a koncepciótlanság nem negatív dolog, pusztán "az évek során nálunk landol egy egy szerszám" barkácséletmód hozadéka.

Kombinált fogó

Most tudtam meg, hogy bizonyos térségekben a gyerekek kombinát fogónak hívták ezt a szerszámot. Ennek a nyele nyilván piros. Egy női szerszámosládában csakis vidám színeknek van helye. Persze a lehetőségekhez képest. Nagy baj nincs vele, minden szerszámkollekcióban ott a helye. Az egyik leguniverzálisabb szerszámfajta, igazából a blogunkat is inkább Kombinált fogónak kéne hívni, csak a Furdancs azért jobban hangzik.

Kalapács

A barkácsolásban kevésbé járatos embernek az első szerszám ami eszébe jut, az a kalapács. Nyilván nem reprezentatív felmérés alapján állítjuk ezt. Linda biztosra ment és mindjárt kettő is van neki. Így aztán két kézzel is tud kalapálni. Már csak az a kérdés, hogy mit? A gyerekek például általában csavart szoktak vele ütlegelni. Én legalábbis így tettem gyerekkoromban, szüleim és a szomszédok legnagyobb örömére. Apám a csavarokat sajnálta, anyám a hokedlit a szomszéd pedig a pihenésre szánt vasárnap délutánját. A kalapácsról már mi is megemlékeztünk. ITT olvashatjátok. Természetesen a kalapács önvédelmi eszköznek is alkalmas, bár az ilyen irányú felhasználásra szánt darabokat célszerűbb a bejárati ajtó mellett tartani, nem egy eldugott ládában.

Kaparó

Bizonyára egy tapétázás után maradt a táskában. Sokáig gondoltuk azt, hogy a kaparó igazából a szerszámok kispadján üldögél és nem annyira illeszthető mindennapi életünkbe. Ez a kép némileg árnyalttá vált miután született egy írásunk a témában.

Harapófogó

Ha mást nem is, de a két kalapáccsal előzőleg bevert szögeket ki lehet vele húzkodni. 

Sniccer

Börtönök és futballmeccsek jól ismert kelléke. Ebből három is van, de mint azt tapasztalatból tudjuk, ezek a vágóeszközök úgy szaporodnak a háztartásban, mint az IKEA "S" alakú imbuszkulcsai. Hasznos eszköz, ott a helye a kollekcióban.

Reszelő

A fotón látható példány a reszelők között egy viszonylag finom darabnak mondható. Ráadásul háromszög-profillal rendelkezik, Linda ugyan még nem használta semmire, egy korábbi szerelés után felejtődött nála. Mindazonáltal jó szolgálatot tehet például a festés után összepingált zárnyelvek tisztítására. (A legtöbb szobafestő elég nagyvonalúan mázolja a nyílászárókat, ritka, hogy a zárszerkezetek megússzák összekenés nélkül, aztán persze nem záródik rendesen semmi.) A ráspolyról, a reszelők Panterájáról már írtunk korábban. ITT olvashatjátok.

Spakli

Leánykori nevén glettvas. Egy háztartásban például festés előtt a falban található lyukak átszervezésekor használható. Gipszet tudunk vele szépen eldolgozni, eltüntetve ezzel a feleslegessé vált furatokat, de - a fent említett kaparóval egyetemben - alkalmas lehet egy romantikus este után a padlóra csöpögött gyertyaviasz óvatos eltávolítására is.

Drótkefe

Félelmetes egy eszköz. Rozsdás fémfelületeknek eshetünk neki vele, ahogy azt idevágó írásunkban is olvashatjátok.  De, mint Linda rámutatott, háztartási körülmények között alkalmas lehet például a cipő talpába beleszáradt kutyagumi eltávolítására.

Marokcsavarhúzó

Biztos vagyok benne, hogy Linda szájából legalább egyszer elhangzott a "jaj de cuki" kifejezés e szerszámmal kapcsolatban. Ezen kívül is van azért előnye: olyan csavarokhoz is hozzáférünk vele, melyekhez egy hosszabb nyelű csavarhúzóval csak sűrű anyázások közepette tudnánk hatékonyan közel kerülni.

Ennyi volt a láda tartalma. A bútor összeszereléséhez persze inkább csak a szokásos imbuszkulcsokra volt szükség, meg némi óvatos kalapálásra, amire azért egy puhább gumikalapács jobb lett volna, de némi óvatoskodással így is megoldottuk. Körbeérdeklődtünk a szerkesztőség nőtagjai között, ki mit tart még az otthoni szerszámos ládájában? A válaszok nagy szórást mutattak, de sok szavazat érkezett a cserélhető bites csavarhúzóra, a kisméretű kereszthornyú csavarhúzóra (amivel a most divatos EU-szabványos elemtartók fedelét lehet levenni, illetve számítógép szerelésnél is jól jön). És persze a csőfogó is keresett darab, mindenféle csöpögő lefolyók bilincseinél jól jöhet. Szemüveggel rendelkező kolléganőink esküsznek az óráscsavarhúzó-készlet fontosságára, a szemüvegszárak kilazult csavarjait csak ilyen egész finom szerszámmal lehet reparálni.

Nem mondható általánosnak, de találtunk olyan kolléganőt is, akinek a táskájában is volt egy kisméretű multiszerszám, és nem csak a körömápoló reszelő miatt. 

Bár az otthoni szerszámkészletről már írtunk korábban, (a cikket itt olvashatjátok) de most direkt a női olvasóink által használt szerszámokra lettünk kíváncsiak. Amennyiben van ezzel a témával kapcsolatos történetetek, úgy kérjük, osszátok azt meg velünk és olvasóinkkal kommentben. 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.  

Szerszámgépek alapozás előtti pontos beállításakor és egyéb esetekben is fontos körülmény a vízszintesség biztosítása. A vízszintességet vízszintmérővel ellenőrizzük. Ez többféle alakban készül. A talpas és a keretes vízszintmérő írásunk tárgya.

A vízszintmérő „lelke” a folyadékkal majdnem teletöltött zárt üvegcső, amely fehér gipsszel van a keretbe vagy a tokba rögzítve. Az üvegcsőben kis légbuborék van, ez mindig a legmagasabb pontot igyekszik elfoglalni, ha a vízszintmérő eltér a vízszintes helyzettől. Az üvegcsövön osztásvonalakat találunk, amelyeknek osztásértéke 2 +/- 0,1 mm. Töltőfolyadékul átlátszó és színtelen folyadékot használunk, általában etilalkoholt vagy metilalkoholt.

A talpas vízszintmérő 100, 200 és 300 mm hosszúságban készül. Részei az (1) tok, a (2) üvegcső, a (3) sapka, a (4) talp, az (5) láb és a (6) csavaranya.

A vízszintbe állítást a vízszintbe állítandó felülettől függően különbözőképpen végezzük.
Sík felületeknél a vízszintmérőt közvetlenül a vízszintbe állítandó felület hosszabbik oldalával párhuzamosan helyezzük el. A buborék kisebb vagy nagyobb mértékben jobbra vagy balra helyezkedik el. A buborék helyzete megmutatja, hogy a felület milyen irányba lejt. A felület alacsonyabb pontját addig kell emelnünk, amíg a buborék a középállást el nem foglalja. Az emelést ékkel végezzük, ugyanis ha ezt beljebb ütögetjük, az emeli a felület lejtős részét.

A buborék elhelyezkedésének képei

A felület hosszabbik oldalának vízszintességét több állásban is ellenőrizzük. Ezután a rövidebb oldalt a fentieknek megfelelően állítjuk vízszintbe. A beállítás akkor jó, ha a  vízszintmérő minden helyzetében a buborék a középállást foglalja el.

A keretes vízszintmérő részei: az (1 keret, a (2) hosszüvegcső, a (3) haránt üvegcső, a (4) adattábla, az (5) V alakú horony és a (6) buborék.

Keretes vízszintmérővel nemcsak a vízszintesség, hanem a merőlegesség is ellenőrizhető. Például egy tengely merőlegességét (függőlegességét) úgy ellenőrizzük, hogy a V alakú hornyot a tengely felületére helyezzük és a buborék állásából állapítjuk meg a merőlegességet vagy az attól való eltérést.

A sugárfúrógép-oszlop merőlegességének ellenőrzése

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Korábban, a szép emlékű 'tartós vasak' sorozatunkban megírtam, hogy a fényképezőgép bizony a blogok írásával foglalkozóknál munkaeszköz a javából. Azt is megmutattam akkor, hogy az én gépem bizony egy még 2006-ban beszerzett Pentax tükörreflexes masina. Amit tavaly sikerült lecserélni egy bridge gépre, de aztán a használat közben kiderült, hogy a mégoly okos bridge gépek sem veszik fel a versenyt egy tükörreflexes masinával. Különösen, hogy most már jó ideje zenei blogot is írok, és koncertet fényképezni bizony nem egyszerű szakma. Mostanra sikerült végre beszerezni - a zenei blog egy nagylelkű támogatója révén - egy alkalmatos új tükörreflexes gépet, és az e fölött érzett öröm juttatta eszembe, hogy talán a fotózásról is lehetne írni egy rövid eszmefuttatást ide a blogra.

A poszt címe eredetileg az Instant Get kifejezés lett volna, végül mégis ezt az egyértelműbb fotós címet kapta. Bár a kifejezést inkább az azonnal megszerzendő tárgyakra alkalmazzák, de úgy gondolom, az azonnal megszerezni és használni kívánt tudásra is épp így vonatkozhat. Hiszen nem csak egy jóképű fotómasinába lehet beleszeretni, hanem mondjuk egy elkészült fotóba is, amely nyomán azonnal mi is legalább ugyanolyan képet szeretnénk lőni... 

Egy barátommal beszéltem a facebookon a minap. Egy sétányt ábrázoló képet küldött át, és azt írta mellé, hogy neki bezzeg sosem sikerül ilyen minőségű és élességű képeket kreálnia. A barátomról tudni kell, hogy meglehetősen érdeklődik a technika iránt, és az anyagi lehetőségei is megengedik, hogy viszonylag naprakész arzenállal rendelkezzen mindenféle számítástechnikai eszközből, amelyeket persze a munkájához is használ. Normális fényképezőgépe ugyanakkor egyelőre nincs, mostanában gondolkozik valamilyen gép vásárlásán. És persze dolgozik látástól-mikulásig, van egy csomó gyereke, és épp építkezik is, szóval ideje nemigen van. 

A lényeg, hogy válaszképpen küldtem neki egy linket valamelyik fotósblog mélységélességgel foglalkozó írására. Amit megköszönt, de némi oda-vissza üzenet után kiderült, hogy azért van gondja a gyors mozgás megörökítésével, vagy épp az ellenfényben való fényképezéssel is. Vagyis pont azokkal a dolgokkal, amelyek nem az alapszintű fotózáshoz tartoznak, és amelyek elsajátításához bizony szükség van némi elmélyedésre a fényképezés elméletében.

Ki is fejtettem ezt neki, mire azt mondta, hogy jó-jó, de igazából erre - mármint a tanulásra, hosszú elméleti értekezések olvasására - nincs ideje, és ha témát keresek a blogra, igazán írhatnék mondjuk erről pár posztot, amolyan 'csináljunk jó képeket könnyen-gyorsan' stílusban. Erre az volt a válaszom, hogy van épp elég profi fotós fórum meg blog. Igaz, ezek néha hosszabb lélegzetű értekezések, de én egyszerűen nem gondolom, hogy az igényes fotózás esetében meg lehet spórolni az alaposabb elmélyedést a témában. Olyan ez, mint a hangszeres játék tanulása. Tisztában kell lenni minden alapfogalommal, át kell látni az összefüggéseket, és gyakorolni kell rengeteget. Aki ezt az időt nem tudja rászánni, az vegyen egy okos automata gépet, majd az gondolkozik helyette. Nyilván nem fog díjnyertes fotókat készíteni (bár egy adag szerencsével még az is összejöhet), de a mai automatikák azért már tényleg okosak, igazából rossz képet sem igen hagynak lőni. A jó képhez persze még jó kompozíció is kell, ez pedig feltételez bizonyos 'fotós' látásmódot. Ez vagy megvan valakinél, vagy nincs, bár bizonyos fokig ez is fejleszthető. (Jómagam inkább ebben vagyok erős, mintsem abban, - mint mondjuk apám volt - hogy szemre, pontosan megmondjam, az adott fényviszonyhoz és témához milyen blende és zársebesség való. Persze ő még analóg fényképezést művelt, akkoriban muszáj volt ilyen képességet kifejleszteni. 24/36 kocka nem valami sok...) 

Szóval azt gondolom, bár manapság nem divat túlságosan elmélyedni egy adott témában, ráadásul az egyre fejlődő technológia a tudás esetleges hézagait egyre ügyesebben tölti ki, azért van szerencsére pár olyan terület, ahol - ha igazi eredményt szeretnénk elérni - bizony tanulnunk kell. Ilyen mondjuk a fényképezés is. És ez jó. 

Az egészről egyébként eszembe jut Benjamin Hoff egyik Tao magyarázó könyvecskéjében olvasható gondolat, amely valahogy így szól:

"Régen egy kungfu mester egész életében tanulta a kungfut. Mire eljutott arra a szintre, hogy puszta kézzel végezni tudott bármelyik ellenségével, addigra megfelelően bölcs volt ahhoz, hogy ezt a képességét ne használja. A mai kor ezzel szemben arról szól, hogy bemegyünk a boltba, megvesszük a 'Szombat Esti Special' -nak csúfolt olcsó pisztolyt, és bárkit lepuffanthatunk vele gondolkodás nélkül..." 

Az élet számtalan területén megvehetjük készen a tudást, a képességeket. És bár a fényképezés témakörében ennek nincs akkora jelentősége, de tudnivaló, hogy ezzel rögtön az összes felelősséget is lerázzuk magunkról, hiszen igazából nem a miénk a tudás, mi csak használjuk. A felelősség azé, aki kitalálta a terméket, nem? Hát nem. De ez már egy másik poszt témája lesz talán...

Ennyi a mai töprengeni való. És ha kitöprengtük magunk, nézzük át a mélységélesség, a zársebesség és mondjuk a kompozíció fejezetét valamelyik szakkönyvben. Aztán holnap fellapozhatjuk a következő fejezetet.

A képek a National Geographic-től származnak.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Bár a Furdancs blog az otthoni barkácsolást népszerűsíti, azért mi is tudjuk, hogy nem mindent lehet házilagosan előállítani. Például a fürdőszobáinkban található, kerámiából készült berendezési tárgyak is ebbe a csoportba tartoznak. Kerámiából, vagyis égetett agyagból persze már igen régen készít az ember tárgyakat, de mint most látni fogjuk, azért minőségi mosdókagylót, vagy épp WC csészét gyártani nem is olyan egyszerű...

A finomegyengető-lap finom egyengetésre, tükrösítésre, hántolásra, valamint sík, párhuzamosság és merőlegesség ellenőrzésére alkalmas. A finomegyengető-lap a munkafelület méretei szerint 13-féle nagyságban készül, és háromféle pontossági osztálya lehet. 

I. osztályú az az egyengetőlap, amelyet finom méréshez és nagy pontosságú síkegyengetéshez és II. osztályú az az egyengetőlap, amelyet az általános gépépítésnél finom egyengetéshez. III. osztályú az az egyengetőlap, amelyet előrajzoláshoz használunk.

 Finomegyengető-lap

 Az I. osztályú egyengetőlap munkafelületét finom hántolással, a II. osztályúét hántolással vagy köszörüléssel, a III. osztályúét pedig gondos simító gyalulással munkálják meg. A hántolt munkafelület felületének minőségét az ún. festékmódszerrel ellenőrizik. A foltok (hordozófelületek) száma 25 mm-es oldalú négyzetben I. pontosságú egyengetőlapnál legalább 25, II. pontosságú egyengetőlapnál legalább 16. lehet. A foltok elhelyezkedése a munkafelületen egyenletes legyen, vagyis két tetszés szerinti 25 mm-es oldalú négyzeten a foltok számának a különbsége 3-nál több ne legyen.

Az egyengetőlap két végén megemelésére vagy megfordítására alkalmas leszerelhető kézi fogantyúval, ill. csappal van ellátva. Egyes egyengetőlapok munkafelületei hosszanti és keresztirányú barázdákkal négyzetekre, ill. téglalapokra vannak osztva. Az egyengetőlap munkafelületét védjük az esetleges ütődésektől és a rozsdásodástól. Ezért, ha nem használjuk, a felületet vékonyan olajozzuk be és az e célra készült puhafa védőtetővel fedjük le.

  Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Volt már itt a blogon pár írás, amelyik érintette az átlagos barkácsolónak szükséges szerszámok körét. Ez az írás most - egy konkrét levélváltás folyományaként - főképp azoknak szól, akik mondjuk egy pici lakótelepi garzonban élnek, és tényleg nincs semmi felesleges helyük, kamrájuk, pincerészük egy bármilyen pici műhely kialakítására. Az is lehet, hogy tapasztalatuk sincs ilyen téren, mindamellett azonban érdeklődnek a saját kezűleg végzett fúrás-faragás és javítási munkák iránt. (Mert az ezermesterség mint tudjuk szexi...)

Az Ő részükre nyilván egy alkalmatos szerszámosláda lehet az egyetlen megoldás, amelybe mindennek bele kell férni, amire csak szükség lehet. Mint látni fogjuk, a szerszámokra fordítható összeg persze itt sem közömbös, de a találékonyság meg a beszerzések átgondolása azért sokat számít.

Három részre osztanám a dolgot:

Miután munkapad nincs, nyilván szükséges lesz egy kisméretű satu (műszerész satu), amit időszakosan a konyhapult vagy az étkezőasztal lapjára tudunk szorítani. Egy kis alkatrész fúrásához, reszeléséhez, vagy egy karnisrúd méretre szabásához akár egy 60 mm-es pofaméretű kis satu is jó lehet. Esetleg beszerezhetünk két asztalos- vagy párhuzamszorítót, ezek is sokszor helyettesíthetik a rendes satupadot, ha némi leleménnyel alkalmazzuk a munkadarab rögzítésére.

Kéziszerszámok:

Ha hely- és/vagy pénzszűkében vagyunk, nyilván a tradicionális kéziszerszámokat kell előnyben részesítenünk. A legtöbb barkácsáruházban lehet kapni kis méretű, sajátmárkás szerszámkészleteket, de akár az Ikea-ban is van épp a bútoraik összeállításához szükséges alap darabokat tartalmazó készlet. Ezek a készletek – miután általában az áruház reklámozása a feladatuk, és persze semmilyen marketing és reklámköltség nem rakódik rájuk – általában olcsóak, és sokszor meglepően jól használhatóak. A tartalmuk általában egy kalapács, egy kombinált fogó, pár csavarhúzó, imbuszkulcsok, mérőszalag, szike. Ha semmink nincs, érdemes egy ilyen készlettel indítani, és ezt bővíteni tovább. Csavarhúzó fronton manapság már a biteké a világ, egy közepes bitkészlettel szinte minden csavarfajtára felkészülhetünk. Célszerű lehet még beszereznünk néhány villáskulcsot, legyen köztük a vízcsapok szereléséhez szükséges nagyobb méret is. Jó lehet egy jobb minőségű csőfogó vagy patentfogó, ez sok célszerszámot helyettesíthet. Ha szeretünk villanyt szerelni, jól jöhet néhány erre való, biztonságosan szigetelt fogó és csavarhúzó, fázisceruza. Ha fából készül dolgokat is reparálnánk, kellhet egy-két favéső, félgömbölyű reszelő, esetleg - régi ajtók, ablakok újra csukhatóvá tételéhez - egy párkánygyalu. Ha időnként fűrészelhetnékünk is támad, kellhet egy keretes fémfűrész, fához esetleg egy kisebb (30-35cm hosszú) finomabb fogú rókafarkú fűrész, bár a fém keretfűrészhez lehet kapni fához való lapot is, így rögtön spóroltunk némi helyet. Ha kedveljük a vízszintes polcokat, jól jöhet egy vízmérték.

Motoros szerszámok:

Ezekből mindenképp kell valami fúróféle. Ha panelban lakunk, és falat is fúrnánk, nyilván ütvefúró kéne, de ez a ritka munkák miatt nemigen éri meg. A mechanikus ütvefúrók az igazán kemény betont nemigen viszik, a pneumatikus fúrók viszont nagyok, és a falfúráson kívül másra nemigen jók. Legjobb ha veszünk egy 5-600 wattos egyszerű kézi fúrógépet, esetleg egy kétsebességes akkumulátoros fúró-csavarozó gépet, amelyik tud 1200-1400 fordulaton is forogni, ezek már tényleg alkalmasak fúrásra is. Aztán ha mégis falat fúrnánk (mondjuk évente kétszer) kölcsönkérünk egy gépet 20 percre. A fúrógéphez persze érdemes venni pár fúrószárat is, egy 13-16 darabos készlet 800 forint alatt megvan még jó minőséget produkáló gyártótól is.

Ha kicsit (sokkal) nagyobb ráfordítható összeg áll rendelkezésre, akkor persze a motoros kéziszerszámoknál sok valóban jó alternatívát találhatunk. A most már elég komolyan terjeszkedő Lithium akkumulátoros technológia egészen kompakt gépek kialakítását teszi lehetővé, és ezekből igen komoly készleteket is lehet találni, ahol a gépek ugyanazt az akkumulátort használják, így nincs szükség több töltőre és akkupack-ra.

Ez az akkumulátoros készlet például - hogy úgy mondjam - rendben van...

Nos. Ez volna az alapkészlet, ami azért a problémák legtöbbjén átsegíthet. Ha veszünk egy 20 vagy 24 colos szerszámládát, abba a fentiek még a fúrógéppel együtt is beleférhetnek. Persze azt szem előtt kell tartanunk, hogy a házkörüli barkácsolásban - többek között - az a szép, hogy gyakorlatilag minden szakma szerszámaira szükség lehet, villanyszerelőtől a vízszerelőn át az asztalosig. A szerszámkészletünk még akkor sem lehetne teljes, ha egy komplett szobát megtöltenénk. De azért idővel nagyjából elérhetjük a „jól felkészült” szintet, főképp ha a találékonyságunk is a szükséges szintre fejlődik.  

Egy ilyen masszív ládára akár rá is állhatunk, vagy épp fűrészelhetünk is rajta, ha muszáj.

Van viszonylag sok apró dolog ami a fenti felsorolásból hiányzik. Spakli (alias spatula, alias simítóvas), csiszolóvászon, szigetelő- és ragasztó szalag, és persze mindenféle csavarok, szögek, csapokhoz való tömítések, WD40, stb-stb. Azonban ezek idővel úgyis összegyűlnek, és teljesen felesleges előre beszerezni mondjuk egy marék facsavart, mert amikor szükség lesz rájuk, úgysem pont az a méret fog kelleni…

Idővel persze úgyis idejutunk.

A fent felsorolt szerszámfajták jó részéről már írtunk itt a blogban, ezen írások akár a beszerzésben és a választásban is segíthetnek. Használjátok a blog kereső ablakát, és adjatok meg egyszerű keresőszavakat, (mondjuk csak annyit, hogy: fogó) így viszonylag sok értékes tudásanyaghoz juthattok pár kattintással.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Rövidesen itt a tél, ilyenkor ideje eszünkbe venni, hogy hát a madarakat bizony lassan etetni illene. Bár a szakemberek véleménye erről megoszlik, vannak akik csak a különösen mostoha, az átlagtól jóval eltérő időjárási körülmények esetén tartják elfogadhatónak a madarak etetését, egyébként a természet munkájába való indokolatlan beavatkozásnak tartják. Mindenesetre ha etetésre adjuk a fejünket, a legfontosabb alapszabályt be kell tartsuk: ha egyszer elkezdtük az etetést, azt tavaszig folytatnunk kell!

A madarak ugyanis meglehetősen gyors anyagcseréjű állatok. Az etetéssel jóval több madarat tudunk egy adott területre - mondjuk a kertünkbe - csábítani, mint amennyit az egyébként el tud tartani. Ha az etetéssel felhagyunk, ezek a „plusz” madarak nem fognak táplálékot találni, és a gyors anyagcsere okán nem lesz energiájuk (végső soron idejük) messzebbre eljutni táplálék után kutatva, tehát akár el is pusztulhatnak.

Az etetők kialakításának persze jókora szakirodalma van. Vannak önetetők, amelyeket elég hetente feltölteni, és vannak specifikus etetők is, amelyek csak bizonyos madárfajok bejutását teszik lehetővé, a legismertebb ilyen a kistestű rovarevők, például a cinkék számára készített alsó bebújó nyílású etető.

Mi itt a blognál nem kedveljük a kirekesztés semmilyen formáját, így az általunk most bemutatott etető minden madarat egyformán táplálhat. Az etető elkészítésének apropóját az adta, hogy  a korábbi etetőt bizony megette az idő vasfoga. És miután a minap egy jó csomó össze-vissza burjánzó bokrot nyestem meg, egy nagy halom ág és gally volt a kerítés mellé halmozva, amelyek mindenképp valamilyen hasznos felhasználásra vágytak. Ráadásul egy vidéki kertbe épp megfelelő egy ilyen meglehetősen rusztikus alkotmány.

A bemutatott etetőhöz ezeken a gallyakon kívül csak egy műanyag tálca (ez megmaradt a korábbi etetőből), fél négyzetméter bármilyen lapanyag (rétegelt lemez, osb, bútorlap vagy akár gipszkarton) és egy marék csavar kellett. A fő szempont az volt, hogy rettentő gyorsan elkészüljön az alkotmány, és ne kelljen semmi anyagot venni hozzá. Nyilván szinte a végtelenségig lehetne finomítani, a műanyag tálca helyett használhatunk fa alapot, akár külön kihúzható belső fiókkal. A fedése is lehetne mondjuk nád vagy akár vékony ágakból készült zsúpfedél szerű tető is.

Ez, mint látható, az alapanyagraktár:

Ez pedig már az előkészített alapanyag: A négy láb egyik vége 30 fokban ferdén lett leszabva, ez adja meg a tetőlemez lejtését. Ugyanígy a tető "gerendái" is ferdén lettek levágva, hogy középen össze tudjuk illeszteni.

Az etető tulajdonképpen a négy sarkán kifúrt tálcához csavarral rögzített négy lábból, és egy tetőszerkezetből áll. A tetőszerkezet kialakítása sem túlságosan bonyolult, néhány ágdarab ez is, és két lemez ami a tulajdonképpeni tetőt adja. Két lemez és az alatta lévő ferde "gerendák" egy amolyan önhordó szerkezetet képeznek, ebbe vannak a majdani felakasztásra szolgáló kampók is behajtva. Az egész alkotmány facsavarokkal van összerögzítve. A tálca a négy lábbal tulajdonképpen "lóg" a felakasztott tetőszerkezeten. A négy láb felső, ferdére vágott vége egy-egy facsavarral van közvetlenöl a tetőhöz csavarozva. Tapasztalatom szerint egy ilyen egyszerűen és gyorsan összedobott darab is több évig kibírja a hóban-esőben. Idővel kicsit még patinásabb lesz, ami nem árt ennek a rusztikus kinézetnek. Ha elkopik, kidobjuk, és készítünk egy másikat. (Terem addig a bokrokon elég alapanyag.)

És ilyen lett a kész alkotmány. Valóban, a műanyag tálca meglehetősen rontja az öszképet, de azért a lustaság nagy úr, és az is biztos hogy ez a műanyagtálca vélhetően túléli az etető többi alkatrészét...

Mindenesetre készítünk azért egy-két igényesen kivitelezett városi verziót is, nehogy szó érje a blog háza táját... Azonban a madaraknak valószínűleg fontosabb, hogy az etető folyamatosan fel legyen töltve eleséggel. Az ilyen nyitott etetőnek az a nagy előnye, hogy a szokásos magkeverékeken kívül is bármit belerakhatunk, feldarabolt alma vagy répa, félbevágott kemény tojás, akár az ebédre készülő hús előkészítéséről maradt nyesedék... A madarak jó része mindent megeszik, különösen télen, amikor szükség van az energiára. Még a kifejezetten magevő madarak sem vetik meg az állati eredetű táplálékot sem. Talán emlékszünk a Téli Berek vonatkozó részeire, ahol a lelőtt rókák megnyúzott tetemét akasztották ki a madaraknak, és el is fogytak csontig: " A rókát állandóan öt-hat cinege fúrta-faragta, s amint egy elrebben róla, másik száll a helyébe. Dolgoztak a kis madarak szorgalmasan, a néhai róka pedig nem tiltakozott, hogy most már csak mint madáreleség szerepel, ő, ő, akitől rettegtek még az őzek is, s a nagy nyári ludak, ha rosszat álmodtak, hát vele álmodtak."

 Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A határmérő idomszerek rögzített méretű ellenőrzőeszközök, amelyek a megfelelő és a selejtméret között a tűrési méretet határolják. Furatok ellenőrzésére a dugós (kaliber), csapok és tengelyek ellenőrzésére a villás határmérőket használjuk.

A dugós határmérők tűrésezett furatok méretének ellenőrzésére alkalmasak. Mivel a furatok után-munkálással nagyobbíthatók, de nem szűkíthetők, a kisebb méretű dugót mint jó (megy oldal), a nagyobb méretű dugót mint selejtoldalt (nem megy oldal) jelölik. Az utóbbi ismertetőjele a rövidebb csap és a piros festett karika.

Hengeres határmérő idomszer

100 mm átmérőig a dugós idomszerek hengeresek, 100 mm-en felüli átmérők ellenőrzésére való idomszerek pedig laposak vagy gömbös végűek. A dugós idomszerek fogóján a névleges méretet ezredmilliméterekben), a névleges eltéréseket és a gyártó cég nevét találjuk.

Lapos határmérő idomszer

Gömbös végű határmérő idomszer

A dugós határmérő idomszerrel való furatellenőrzéskor az idomszer megy oldalának könnyen kell a furatba becsúsznia, de a nem-megy oldalnak nem szabad bemennie. Ellenkező esetben a furat selejt. Ügyelni kell arra, hogy a furat és az idomszer középvonala egybeessék.

Helyes és helytelen ellenőrzés dugós határmérő idomszerrel

A villás határmérő idomszereket tűrésezett csapok és tengelyek méreteinek ellenőrzésére használjuk. Mivel a csapot vagy a tengelyt az átmérőjéből való forgácsolással lehet kisebbíteni, a megy oldal nagyobb nyílású, ennek könnyen kell a csapra vagy a tengelyre csúsznia. A nem megy oldal kisebb nyílású, ennek az oldalnak csak rákapnia szabad a tengelyre, ellenkező esetben a munkadarab selejt. A nem megy oldal pirossal van jelölve.

Villás határmérő idomszer

Nagy átmérők mérésére egyvillás határmérőket használunk. Az idomszer lapján a névleges méret, a mérőpofákon a megengedett játékok (ezredmilliméterekben) és a gyártó cég jelzése látható. Villás határmérő idomszerrel való ellenőrzéskor az idomszert jobb kezünk hüvelyk- és középső ujjával tartsuk és saját súlyával csúsztassuk a tengelyre.

Egyvillás határmérő idomszer

 Helyes és helytelen ellenőrzés villás határmérő idomszerrel

  Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Eljött a szokásos tízezres olajcsere időpontja, ellátogattam hát ezer éves autószerelő cimborámhoz. (nem a cimbora ezer éves ám, hanem az ismeretség, mindegy) és újra megcsodáltam az autószerelői leleményesség lent részletezett példáját. Merthogy eljött a fűtési szezon idén is, és hát meggémberedett ujjakkal nem is nagyon lehet szerelni. Már 2 szezon óta üzemel a hordóból alakított "dobkályha" fa- és fáradtolaj tüzeléssel. Tavaly azonban hatalmas fejlesztés történt.

A berendezés ugyanis, a levegőt fűtő vaskályha üzemmódból a vizet fűtőközegként hasznosító, radiátorokat üzemeltető központi kazánná lépett elő. Ráadásul ezek a radiátorok nem csak a műhelyt, hanem a mögötte lévő irodát és ltözőt is fűtik. Mint látható az általunk már bemutatott többrétegű vízcsövek, és egy szivattyú segítségével a "kazán" testén többszörösen körbetekert rézcső által felmelegített víz így már az irodát is tudja fűteni. Érdeklődésemre elmondták, hogy a próbaüzem során a mágikus 50 celsius fok vízhőmérsékletet is elérték, ami a korábban gyakorlatilag fűtetlen helység esetén azért némi érezhető meleget jelent. A hordó tetején a lemezből készült fedő és a hordó teteje között szintén a cső tekervényei találhatóak. A másik sarokban rendes tágulási tartály és biztonsági szelep is van. Figyelmet érdemel a motorháztetőnek tűnő tárgy, amely egyszerre hővisszaverő és hőtároló szerepet is betölt, bár az igazi hőtárolók a téglák a hordó tetején.

Miután a helység belmagassága sem csekély, a füstcső sem rövid éppen...

Azt gondolom, bájosan esetlen kialakítása mellett (vagy épp ennek ellenére) ez a kreálmány igazi hardcore barkácsolásnak számít. Nyilván lesznek, akiknek az összes haja szála égnek áll ezen poszt olvasásakor. Kivételesen még mi sem tudunk teljes mellszélességgel kiállni a megoldás és a megvalósítás mellett, ugyanakkor a találékonyság azért érdemel némi figyelmet. Ráadásul az összes hatályos és megsértett irányelv és szabály ellenére az eszköz működik, nem is rosszul. Kíváncsian várjuk a Ti hozzászólásotokat, véleményeteket a témában.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Ma reggel egy hirdetésre bukkantam a Facebookon, és ennek végigolvasása után egy webáruház-féleségbe jutottam. Az itt tapasztaltak nyomán született ez a poszt. Korábban már írtam arról több helyen, hogy újra és újra szembesülök azzal, mennyire nincsenek tisztában sokan a minket körülvevő világ alapvető fizikai törvényeivel. (Például szó nélkül elhiszik az aktuális McFly-féle lebegő deszkáról szóló híradásokat.) Pedig elég régen kötelező a 8 általános elvégzése. És az iskolában azért - a mindenkori közoktatás összes gyenge pontjai ellenére is - igenis megtanulhatóak az alapvető fizikai szabályok.

Konkrétan most egy, az otthoni elektromos fogyasztást akár 45%-al csökkentő szerkezet hirdetését leltem. Egy igazi, valódi hirdetést, ahol a honlap és a vásárlási felület létrehozásába emberek nyilván munkát fektettek, a Facebookon való hirdetésre pénzt költöttek, tehát ettől vélhetően bevételt is remélnek. Hihetetlen.

Szóval van egy elektromos (höhö!) szerkezetünk, egy mágikus doboz, amit bedugunk a konnektorba, és ettől a vasalónk 45%-al kevesebbet fog fogyasztani. Leírom betűvel is: negyven-öt-százalék. Igen. Nem remek? Ha vennénk három ilyen készüléket, és mind bedugnánk, a három vasaló kifűtené a nappalit, és még egy csomó áramot is tudnánk eladni az elektromos műveknek... Amúgy azt magyarázza a honlap, hogy ez az izé 'optimalizálja' a vezetékekben folyó áramot, és csökkenti a 'felesleges' veszteségeket. Hát erre vártunk az első megdörzsölt borostyánrúd óta! A sok kósza elektron végre méltó kihívóra talál, nem lesz itt mindenféle felesleges áramfolyás.

De komolyan. Egyszerűen nem értem, hogy lehetséges, hogy bárki, aki képes egyedül kinyitni egy kilincsel működő ajtót, vagy tudja, hogy a nadrágjának melyik végébe kell belebújni, elhihet egy ilyen hirdetést. Pedig vannak ilyenek, és ezek a lények ugyanazokat az utcákat használják közlekedésre, mint én. Félelmetes belegondolni. (Ami azt illeti, ettől kell félni, nem a menekültektől...) Ráadásul a fenti ajánlat nem csak a fizika oldaláról nézve ordító ostobaság, hanem közgazdaságilag, kereskedelmi szempontból meg úgy általában a világ működése szempontjából is. Akik az ilyesmire vevők, azok nemcsak a természettudományok tanításakor hiányoztak az iskolából, de igazából azt sem tudják, hogyan működik a világ, a gazdaság... semmit. És van szavazati joguk. Ijesztő, nem?

No, mindegy. Eredetileg azt gondoltam, a posztban szépen le fogom írni, hogy áramerősség, meg feszültség, meg energia, (Pé-egyenlő-U-szor-I) meg mindenféle ilyen trükkös fizikai fogalmak és összefüggések, de rájöttem, hogy felesleges. Aki egy ilyen hirdetést elhisz, azt a fizikai tények úgysem győzik meg. Maximum egy Grabovoj számsort lehetne írni nekik... (Ez most onnan jutott eszembe, hogy egy másik fórumon a vezetékes víz rossz DNS-ére panaszkodtak, és egy gyógyító számsort kértek a probléma megoldásához. No komment. Igazából nem is értem, hogyhogy megszűnt a boszorkányégetés. Biztos nem azért, mert okosabbak lettek az emberek.)

Tényleg mindegy. Ne gondolkozzunk. Rendeljünk:

(Az én időmben a 2X kevesebbet FÉL-nek nevezték még, de hát rég volt, tán igaz se volt...)

Igazából bűnnek és az emberi lét elleni merényletnek tartom a természettudományos ismeretek ilyen fokú ignorálását. Ez egyszerűen az emberi fejlődés szemen köpése. Szívem szerint az ilyen jellegű hirdetésekre fogékony embereket összeszedném, és kiraknám valami kellemes klimatikus viszonyokkal rendelkező sztyeppés-erdős területen, elvenném a ruhájukat, kapnának egy-egy botot, aztán boldoguljanak ahogy tudnak. Gyűjtögessenek, válasszanak egy varázslót maguk közül, éljék a pár tízezer évvel ezelőtt szokásos életmódot. Hátha újra kezdve kicsit tovább jutnának. 

Ha esetleg egy olvasónk már rendelt volna ilyen csodakészüléket, és mégsem csökkent volna a fogyasztás otthon, és ez bizonyos kételyeket ébresztett volna benne azzal kapcsolatban, hogy a fizika tán mégsem csak az unatkozó tudóscsemeték által kitalált átverés, az mondjuk IDE KATTINTVA kezdhet el ismerkedni a fogalmakkal.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.