Az autók polírozása sokaknak kicsit misztikus dolog, olyasmi, amit házilag egyáltalán nem lehet szépen elvégezni. Szerintük a nagy becsben tartott autójukon csak szakemberek - nyilván nem olcsón - végezhetnek szép munkát. Mások ezzel szemben azt vallják, hogy hiszen az áruházak polcai dugig vannak csodaszerekkel, nincs itt semmi misztika, bárki hipp-hopp elvégezheti ezt otthon is.

Mi itt a furdancsnál folyamatosan a saját kezünkkel végzett munkát népszerűsítjük, ugyanakkor azt is sokszor leírtuk, hogy igazán jó munkát általában csak profi anyagokkal lehet végezni. Nem meglepő, hogy az autók polírozása terén is a fenti két álláspont között van a miénk.

Az alábbiakban bemutatjuk, hogyan polírozunk mi. Tudni kell, hogy mint olvasóink jó része, úgy mi sem csináltunk még ilyet, tehát várhatóan lesz pár buktató és hiba is. De mielőtt belemegyünk a részletekbe, tisztázzunk pár dolgot:

Sokan még mindig csodálkoznak azon, hogy a polírozás nem más, mint a polírozandó tárgy, - esetünkben festett karosszéria - csiszolása. Eltávolítjuk a karcos, repedezett és emiatt mattnak ható felső réteget, és egyre finomabb csiszolóanyagot használva gyakorlatilag tükörfényessé csiszoljuk a felületet. A polírozás után általában egy viaszréteget kap a már tükörfényes felület, amely megóvja azt az elemek koptató hatásától.

Ezzel szemben amit a legtöbb ember polírozásnak nevez, igazából csak játék. Egy erősen lemattult, karcos fényezést a szupermarket polcáról leemelt "polírozószerrel" áttörülgetni csak ideig-óráig segít, már ha egyáltalán. A viasz ugyan ad némi fényt a lakkrétegnek, de pár mosás után ugyanott vagyunk. Ezek az anyagok nem csiszolják le az elöregedett réteget, csak bevonják azt. Nincs ezzel okvetlenül baj, de egy valóban kopott festésű autón ez már nem sokat segít. Fontos tudni, hogy ez sokszor nem csak esztétikai kérdés. Az elöregedett festéket azért látjuk mattnak, mert rengeteg apró repedés van rajta. És ezek bizony melegágyai lehetnek a festékréteg további, egyre gyorsabb romlásának, amelyik hipp-hopp rozsdásodáshoz vezethet. Például lehetőséget biztosítanak a téli sós latyaknak, hogy szépen beleüljön ezekbe a repedésekbe, és tovább rongálja a felületet. De az is igaz, hogy egy ilyen repedezett felület esetén a nap károsító sugarai is mélyebbre hatolnak a festékrétegben, szintén gyorsítva annak öregedését.

A polírozáshoz polirpasztát vagy -folyadékot és megfelelő polírozó szivacsot (vagy más eszközt, textil- vagy gyapjúkorongot) szokás használni. A kézi polírozás nem igazán járható út, egy közepes személyautó egyszerűen túl nagy ahhoz, hogy kézzel eredményesen tudjunk dolgozni rajta. Tehát géppel kell nekiállni a dolognak. Gépből persze sokféle van. Nekünk alacsony fordulatra, nagy nyomatékra, és jó kezelhetőségre van szükségünk. Épp ezért a különböző félmegoldásokat (mondjuk a fúrógépekbe fogható polirkorongokat) most inkább nem tárgyaljuk meg. Az igazi polírozó gépek a profik által is használt sarokcsiszolóhoz hasonló fekvő gépek. Ilyenből rengeteg van a piacon, az árak tekintetében hatalmas szórással. Az árak persze azért jóval magasabbak, mint mondjuk egy elektromos fúrógépnél, tehát okosan kell választanunk. Miután otthon vélhetően nem használjuk túl sűrűn a polírozógépet (ha csak ránk nem szoknak a szomszédok és barátok) az extrém magas beszerzési árak miatt egyszerűen nem érdemes az igazán drága, napi használatra fejlesztett modellek közül választanunk. Mi itt a blogon sokszor ajánljuk, hogy a drágább gépek közül vásároljunk, mert hosszú távon csak azok érik meg. A minőség persze fontos, azonban de ennél a géptípusnál az állandó használatot lehetővé tevő műszaki megoldások és anyaghasználat felesleges kiadás lehet ez hobbista számára.

Mi most egy Extol gépet választottunk, ez a feltörekvő, - épp ezért még kedvező árú termékeket kínáló - gyártó prémium sorozatba tartozó, valóban korrekt minőségű gép. Elektronikus fordulatszám szabályzás (500 ford/perc lépcsőkben változtatható), 1100 W-os teljesítmény és szabványos M14 szerszámfelfogatás jellemzi. A szöghajtás háza fémből készült, az egész gép nagyon masszív kivitelű. Épp nekünk való. A fordulatszámot ráadásul helyes kis kijelző mutatja, ami ugyan nem létfontosságú dolog, de nagyon mutatós... Van több jópofa apróság, például a gép fogantyúja alkalmas arra, hogy az épp nem használt gépet - megfordítva, koronggal fölfelé - arra támasszuk le, így a polírtárcsa biztos nem szennyeződik.

Ennél a tevékenységnél még talán a gépnél is fontosabb (de legalábbis ugyanilyen fontos) a használt polírozó anyag. A professzionális gyártók komplett rendszereket gyártanak, tehát több finomságú pasztát, amelyeket egymás után kell használni, egyre finomabb felületet elérve. A durvább szemcséjű paszták gyorsabban tüntetik el a nagyobb karcokat, aztán a finomabbak egyre simább felületet hoznak létre. Fontos, hogy a gyártók általában az adott pasztákhoz való polírozó szivacsokat is kínálnak, szintén minden pasztához más félét. Mi most a 3M termékeit használtuk. Az ő - alapvetően professzionális felhasználásra készült - választékukban első ránézésre még talán túl sokféle termék is van. De némi tanulmányozás után azért már látható, mi a követendő terméksor. Náluk a termékek elnevezése mellett a flakonok kupakjának színe is más-más. És ugyanilyen színűek az adott termékhez ajánlott polírkorongok és -szivacsok is. Ez alapján mi a Perfect-it sorozat három szakaszból álló, (zöld-sárga-kék kupakos) folyamatát csináltunk végig.

Fontos még a polírkorongok felfogatása. A gép M14 menete szabványosnak számít, másmilyen gépet nem is szabad választani. A szivacsok felfogásához legegyszerűbb a tépőzáras tárcsák használata. A gépekhez általában jár is ilyen tépőzáras adapter, de ezek külön is beszerezhetőek számtalan gyártó választékából. Így csak a szivacsokat kell cserélgessük. A mi esetünkben most a 3M cég olyan tárcsáit használtuk, amelyekhez egy speciális, de szintén M14 menetű felfogató adaptert kellett használni. Ennek előnye, hogy a szivacskorongok mindkét oldala használható, szemben a tépőzáras megoldásokkal. Igaz, ez alighanem az árban is jelentkezik, tehát otthoni használatra a tépőzáras megoldás is ideális lehet.

Nagyjából ez az a készlet, amivel érdemes elindulni (persze a tépőzáras tárcsák esetünkben most nem kellenek):

No. Ennyi a bevezetés. És most nézzük, mit is tettünk mi az autónkkal.

Az autó, a már itt a blogon többször bemutatott/megemlített, alig 24 éves Ford Escort. A kora ellenére teljesen rozsdamentes, ami arra enged következtetni, hogy bizony volt már lakatolva, ez amúgy a karosszéria elemek színárnyalatbeli eltérésein is látszik. Épp ezért a kopottsági fokuk is eltérő volt.

Bizony van néhány teljesen matt elem:

A polírozást egy alapos mosás, majd szárazra törlés előzte meg. Ezután a legdurvább, tehát a zöld szivacsot raktam a gépre, és a zöld kupakos pasztából nyomtam egy kukacot a szivacsra. Fontos, hogy sok polírszernél nem árt, sőt előírás, hogy a szivacs nedves legyen, különösen a polírozás kezdeténél, amikor még tiszta és száraz a szivacs. Ha túl száraz a felület, túlmelegedhet, és ez nem tesz jót a fényezésnek. A munka kezdetén bizony volt némi próbálkozás, amíg rájöttem, mennyi paszta szükséges, és hogyan is célszerű fogni a gépet. Ezt írásban nehéz visszaadni, próbálkozni kell. Ha a polírkorong nagyon 'letapad' akkor mindenképp több paszta, vagy több nedvesítés kell. Célszerű a gépet és a tárcsát nem teljes felületén a fényezésre nyomni, hanem kicsit ferdén tartani, így könnyebb a gép kezelése, könnyebb ellentartani és egy folyamatos irányba mozgatni. Egy idő után rááll az ember keze a dologra. 

Van pár fontos dolog, amire rájöttem:

Mindig viszonylag kis területen, tehát mondjuk maximum egy karosszéria-elemen dolgozzunk egyszerre. Nagyon-nagyon figyelni kell arra, hogy a gépi polírozás, különösen a nagyobb csiszolóhatású anyagokkal nagyon drasztikus lehet, egy ponton tartva a tárcsát, egy pillanat alatt károsodhat a lakk, és amikor előbukkan az alapozó réteg, akkor már késő... az okosak azt szokták mondani, nem árt gyakorolni egy külön karosszéria elemen. Ez igaz is, viszont az az én tapasztalatom, hogy ez nem mindig segít. A gyári fényezés ugyanis sokkal többet kibír mint egy rosszabb minőségű utólagos festés. Ennél az autónál a később fényezett elemeknél bizony messze nem volt olyan kopásálló és vastag a festék, tehát még a finom munka mellett is sikerült pár apró malőrt elkövetni.

Itt például kibukkant az alapozó:

Persze esetemben ez nem tragédia, de azért érdemes odafigyelni. 

Amikor körbeértem az autón a zöld kupakos anyaggal, újra lemostam. Szárazra törülve látszott, hogy hol kell még egy kicsit polírozni. Ezután jött a következő lépcső, a sárgakupakos termékkel. Ez már finomabb, nemigen okoz végzetes kopást, viszont itt is figyelni kell, mert pár helyen picit 'megégettem' a fényezést. Valamint itt már előjöhetnek a fényezési vagy 'hologram' hibák. Ezek azok a foltok, vagy rajzolatok, amelyeket a nem megfelelő korábbi polírozás okozott. (Vagy épp mi magunk egy korábbi fázisban). Mindenesetre itt azért a letörlés után már elég jól néz ki a felület:

Az egészen apró hibákat, és a hologram jellegű foltosodást véglegesen a következő fázisban, a kék kupakos, Ultrafine pasztával tudjuk eltüntetni. Ez tényleg már csak tükrösít, de itt is fontos a finom használat és a kellő nedvesítés.

Az eredmény végül elég meggyőző lett.  A végső, viaszos/waxos fázis még várat magára, mert arra most már nem maradt idő, de holnap megcsinálom azt is.

Ömlesztve még pár tapasztalat:

• A fekete műanyag díszlécek, például az ablakok alsó részén, meg tudnak tréfálni. Jóval puhábbak mint a fényezés, és ha hozzáérnek a forgó polírkoronghoz, rögtön szép fekete bevonatot alkotnak rajta, amit aztán az szétken a felületen. A profi polírozók épp ezért amit lehet leszerelnek az autóról, amit meg nem, azt speciális maszkolószalaggal leragasztják. Ezt házilag is érdemes megtenni, viszont nem kis munka, mert úgy kell leragasztani mindent, hogy a korong ne tépje fel a szalagot.

• A kiálló, kemény élek, vagy épp mondjuk a márka- és tipusjelzések az autón nagyon hamar szétszabdalhatják a polírszivacsot, ha nem figyelünk oda. Érdemes inkább az ilyen necces helyeket elkerülni, és külön, kézzel, vagy valamilyen pici koronggal megcsinálni.

• A munka elején érdemes megfontolni, mi is a cél. Például az én esetemben eleve sem akartam szalon állapotot, ez az említett fényezési eltérések és hibák miatt nem is lett volna lehetséges. De egy újabb autó esetén ez nem lehetettlen elvárás. Ami miatt ez érdekes: Az adott fázis után, letisztítva a polírozószer maradványokat, találhatunk olyan részeket, ahol nem végeztünk tökéletes munkát. Ilyenkor jó, ha hamar el tudjuk dönteni, csináljuk-e újra az adott lépést, vagy menjünk tovább. Mert ha az utolsó fázisnál jövünk rá, hogy mégiscsak lehetne szebb az az ajtó, akkor azért nagyon sok plusz munka, ha vissza kell lépjünk mondjuk két lépést és újracsinálni mindent.

• A használt anyagokról: Több helyen olvastam hogy a polírozásnél nagyon fontos a rendszerben gondolkodás. Rengeteget számít hogy az adott polírozószer a hozzá ajánlott koronggal legyen felhordva. Lehet persze próbálkozni mással is, és lehet szerencsénk, de alapesetben csak abban érdemes gondolkodni, pláne ha nem vagyunk gyakorlottak, hogy igenis meg kell venni az ajánlott 'gyári' korongokat. A posztban bemutatott 3M termékek igazából professzionális felhasználásra készült szerek. Mint látható, teljesen alkalmasak az igényes otthoni munkára is, azonban azt tudni kell, hogy ezek csak nagyobb, 1 literes kiszerelésben elérhetőek, ami azért jó sok autóra elég. Érdemes esetleg többen összeállni, annál is inkább, mert a rendszerhez tartozó polírkorongok igen hosszú életűnek tűnnek, tehát simán kibirnak több autót is egymás után.

• A használt polírozógép, az Extol masina nagyon jól teljesített. Ebben az árkategóriában abszolút jó választás, biztos hogy sok-sok autót végigpolírozhatunk vele. Ráadásul a tépőzáras adapter sokmindenre jó, használhatjuk például csiszológépnek is, hiszen szabványos tépőzáras csiszolóvásznak kaphatóak minden méretben. Igaz, a 3000-es fordulat nem túl sok, de például faszerkezetek csiszolsához nagyon is alkalmas lehet, és a gép komoly nyomatéka itt is segítség lesz. 

És végezetül a legfontosabb tanács! Legyünk elnézőek magunkkal. Biztos, hogy az első polírozásunk nem lesz tökéletes. Később majd belejövünk, de az elején számításba kell vegyük ezt. Ha valóban szép és drága autónk van, akkor talán nem azon kell megtanuljuk a szakma fortélyait. Ha azonban elviselünk pár apró hibát, biztos hogy nagyon jó érzést fog okozni a parkolóban csillogó autót meglátván a tudat, hogy ezt bizony mi magunk políroztuk ki. 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A vas- és fémiparban, a műszeriparban gyakran szükség van bonyolultabb, pontosabb mérési és ellenőrzési feladatok elvégzésére. A következő fejezetben ezekkel ismerkedünk meg.

Századmilliméter mérési pontosságot kizárólag mikrométerrel érhetünk el. A mikrométert aszerint, hogy milyen célra használják, különböző kivitelben készítik. Leggyakrabban használatosak a külső, a furat- és a mélységmérő mikrométerek.

A külső mikrométer részei: az (1) kengyel, a (2) mérőcsap, a (3) mérőorsó, a (4) orsórögzítő, az (5) mérőhüvely beosztással és mutatóvonallal, a (6) mérődob beosztással, a (7) orsóvezető hüvely, a (8) finom- állító.

A mérőorsó csavarmenete 0,5 mm emelkedésű normál finom métermenet. Ha tehát a mérőorsót egyszer körülforgatjuk, annak vége - amely egyben a mikrométer egyik mérőfelülete - 0,5 mm-t távolodik vagy közeledik a mérőcsap mérőfelületéhez.

A mérődob beosztása

A mérőorsókhoz erősített és a velük együtt forgó mérődob csonka kúp alakú palástja 50 egyenlő részre van osztva. Mivel a mérőorsó és vele együtt a mérődob is egy teljes körülfordulás alatt 0,5 mm-t mozdul el, egy osztásnyi elfordulás alatt 0,5 : 50 = 0,01 mm-rel növekszik vagy csökken a mérőfelületek távolsága. A mérőorsó a mérőhüvelybe van beépítve. A mérőhüvely külső palástján 0,5 mm-es osztások vannak.

A mérőhüvely beosztása

A mérőhüvely-beosztás - a mutatóvonal két oldalán egymáshoz képest 0,5 mm-rel eltolt - milliméterenkénti beosztás. A mutatóvonal felső oldalán levő beosztás az egész mm-eket, az alsó oldalán levő a 0,5 mm-eket mutatja. A felső, mm-leolvasású osztásnál a kezdő és minden ötödik osztásvonal legalább 2,5 mm. A többi osztásvonal legalább 1,5 mm hosszú. Az első osztásvonal az alsó, az utolsó a felső méréshatár számértékével számozott, a közbeeső 5 mm-ek szintén számozottak. Az alsó - 0,5 mm-t mutató - osztásvonalak legalább 1,5 mm hosszúak, és nincsenek számozva.
A mérődobon minden ötödik osztásvonal legalább 4 mm, a többi legalább 2 mm hosszú. A nulla és minden ötödik század osztásvonala számozott. A mérődob kúpszöge 30...40°.

A mikrométeren a méretet a következőképpen olvassuk le:
- A mérőhüvely egyenes osztásán leolvassuk az egész és fél mm-eket.
- A mérődob kúpos palástján leolvassuk a század mm-eket.
- A század mm-eket hozzáadjuk az egész és fél mm-ekhez.
Leolvasáskor ügyelni kell arra, hogy a mérőhüvely egyenes osztásán egész vagy fél mm-eket találtunk-e.

A külső mikrométer mérőorsójának hossza maximum 25 mm lehet, ezért különböző méréshatárokhoz különböző nagyságú mikrométereket készítenek. A külső mikrométer szokásos méretei: 0-25-50, 50-75 és így tovább egészen 500 mm-ig.

A mérőorsó végén találjuk a finom- állítót (kerepcsavart), ezzel szabályozzuk a mérőnyomást. A finomállító és a mérőorsó között ugyanis akkora a súrlódás, hogy az a mérőorsót „üresjáratban” magával viszi, azonban a megfelelő mérőnyomás elérésekor a mérőorsó megáll, ezt a finomállító kerepcsavarjának kereplő hangja jelzi.
A pontos mérés érdekében a mikrométert időnként ellenőrizni kell úgy, hogy a két mérőfelületet a finomállító forgatásával ütköztetjük. A mikrométer csak akkor pontos, ha a mérődob nullavonala fedi a mérőhüvely nullavonalát.

A pontos mérés és a mikrométer mérőorsójának kímélése végett a merődobot mindig a mutatóujjunk és a hüvelykujjunk között forgassuk. Finomállításkor - tehát mielőtt a mérőpofa a mérendő felülethez ér - csak a finomállítót használjuk. A finomállító használata azért szükséges, mert átmérője sokkal kisebb, mint a mérődobé, tehát használatakor kisebb erőt kell kifejteni. így kiküszöbölhetjük a mérőorsó esetleges erőltetését.

Mérés finombeállítóval

A mérés sorrendje a következő:
- A mérő- és a mérendő felületeket megtisztítjuk.
- A mérőfelületeket a mérendő hosszúságnál valamivel nagyobbra állítjuk.
- Bal kezünkkel a kengyelnél - hüvelyk- és mutatóujjunkkal - megfogjuk a mikrométert.
- A mikrométert a munkadarabra helyezzük.
- Jobb kezünkkel a mérődobot a mérendő felület megközelítéséig forgatjuk.
- A finombeállítót addig forgatjuk, amíg a mérőfelület a merendő felülethez ütközik.
- Jobb kezünkkel az orsórögzítővel rögzítjük a mérőorsót.
- A mikrométert óvatosan leemeljük.
- Leolvassuk a méreteket.

Mérés egy kézzel

Csak kisebb munkadarabokat mérünk egy kézzel. Ilyenkor a munkadarabot bal kézben tartjuk, a kengyelt pedig a jobb tenyerünkben kis- és gyűrűsujjunkkal fogjuk. A mérést közép-, hüvelyk- és mutatóujjal végezzük. Ezt a mérési módot csak egyedi munkadarabok méréséhez alkalmazzuk. A beállított, rögzített mikrométert nem szabad rátolni a munkadarabra.

A lyukmikrométert különböző hosszúságú, mikrométerre felcsavarható hosszabbítókkal (50 és 1500 mm méréshatárok között), lyukak belső méretének mérésére használjuk.

A hosszabbítós lyukmikrométer részei: az (1) mérődob a beosztással, a (2) mérődob rögzítő anya, a (3) mikrométercsavar a mérőcsappal, a (4) mérőcsap, az (5) védőanya, a (6) rögzítő, a (7) mérőhüvely beosztással és mutatóvonallal, a (10) mérőtű, a (11) hosszabbító hüvely és a (12) hosszabbító anya.

A hosszabbító nélküli mikrométer alsó méréshatára 50 mm, felső méréshatára pedig 63 mm. Ennél nagyobb lyuk méréséhez egy vagy több hosszabbítót kell a mikrométerre csavarni, hogy a kívánt mérőhosszt megkapjuk. A hosszabbító feltűzésére szolgáló menet védőanyával van ellátva. A 63 mm-nél nagyobb lyukak méréséhez a megfelelő hosszabbítót a védőanya helyére kell csavarni, a védőanyát pedig a hosszabbító végére. Méréskor a mikrométernek a furat tengelyével 90°-os szöget kell bezárnia, mert csak ilyen helyzetben kapunk pontos értéket.

A mélységmérő mikrométer a különböző hosszúságú és a mérőorsóra felcsavarható tapintószár segítségével 0 és 100 mm-es méréshatárok közötti furatok, hornyok mélységének vagy lépcsők egymástól való távolságának 0,01 mm pontosságú mérésére való mérőeszköz.

Mélységmérő mikrométer

    Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Idén 54 cég 57 pályázata vehette át a Parlamentben a Magyar Termék Nagydíj Tanúsító Védjegy használati jogát. A független szakértői testület javaslata alapján már 18. alkalommal díjaztak olyan vállalkozásokat, amelyek innovációra épülő, kiváló minőségű termékeikkel hozzájárulnak a magyar gazdaság növekedéséhez és export törekvéseihez. Az idei év további újdonságokat, változásokat is hozott az immár „nagykorúvá” vált pályázati rendszer életében: az egyre erősödő piaci verseny szigorította a követelményeket. Új pályázati főcsoportok jelentek meg a kiírásban - mint a különleges táplálkozási igényt kielégítő élelmiszerek, a közétkeztetés, a szabadidő kulturált eltöltését segítő szolgáltatások vagy a kulturális rendezvények -, amelyek jól mutatják a fogyasztói, illetve a keresleti-kínálati trendek, igények változásait is. A Magyar Termék Nagydíj védjegyhasználatot elnyert vállalatok képviselői ünnepélyes keretek között, a Parlament Felsőházi Termében vehették át a védjegyhasználatot szimbolizáló trófeákat, a tanúsító díszokleveleket és a pályázati rendszerhez kapcsolódó különdíjakat.

Az idén összesen 54 vállalat, köztük nemzetközi nagyvállalatok és mikro-vállalkozások is részesülhettek a Magyar Termék Nagydíj védjegy használatára feljogosító kitüntetésben, amelyet a Díszoklevél tanúsít és a Hollóházán működő Magyar Porcelánmanufaktúra Kft. alkotógárdája által készített egyedi iparművészeti trófea is jelképez. Fontos értéke, hogy a minőség emblémájaként segíti a fogyasztót az eligazodásban. A kitüntetettek 46%-a az idén pályázott először, 54%-a pedig visszatérő pályázó, akiknek egyes termékein és szolgáltatásain már látható a Magyar Termék Nagydíj tanúsító védjegy. 2015-ben 77%-ra emelkedett a vidéki székhellyel rendelkező nyertesek száma, míg 23%-uk budapesti volt. Az idei díjazottakkal együtt 1998 és 2015 között 543-ra emelkedett, vagyis több mint 45-szörösére nőtt azon kiváló pályázatok száma, amelyek elnyerték a Magyar Termék Nagydíj Tanúsító Védjegy használatát.

A Magyar Termék Nagydíj Pályázatot az INDUSTORG-VÉDJEGYIRODA Minőségügyi Kft., a HIPAVILON Magyar Szellemi Tulajdon Ügynökség, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság, az Országos Élelmezési és Táplálkozástudományi Intézet (ma: Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet; Országos Élelmezési és Táplálkozástudományi Intézet Főigazgatóság), a TERC Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., a TÜV Rheinland InterCert Kft., valamint a WTS Klient Kft. írta ki és valósította meg a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, a Nemzetgazdasági Minisztérium, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, valamint a Közbeszerzési Hatóság szakmai támogatásával.

A Magyar Termék Nagydíj Kiírói Tanácsa, ahogy eddig is, az idei évben is sok összetevős értékelési szempontrendszer szerint hozta meg döntését. A bírálók figyelembe vették többek között az energiatakarékos, környezetbarát megoldások alkalmazását, a termékek biztonságosságát, újszerűségét, piacképességét, exporterejét, valamint a fogyasztóknak kínált plusz előnyöket.

2015-ben azonban számos újdonságot is kínált a Magyar Termék Nagydíj védjegy Pályázati Rendszer. A Kiírók Tanácsa – mérlegelve a pályázatok elbírálását és az egyre élesedő piaci versenyt – szigorította a követelményeket és még így is a benyújtott pályázatok 79%-a elnyerte a védjegyhasználati jogot. A pályázati főcsoportok száma 31-ről 37-re növekedett, ezáltal idén a gazdaság szereplői számára további új pályázati lehetőségek nyíltak meg. Az élelmiszeriparhoz, élelmezéshez kötődő pályázatok ugyan ez idáig is a legnépesebb pályázói kört képviselték, az idei évben fokozottan értékelték az egészséges táplálkozáshoz kapcsolódó termékeket és szolgáltatásokat. A különleges táplálkozási igényt kielégítő élelmiszerekkel a közétkeztetés területéről is érkezett pályázat. A szintén idén először meghirdetett „Kulturális rendezvények, sportesemények” témakörben világszínvonalú pályázatok vehették át kitüntetéseiket a Parlamentben.

Kiemelkedő pályázatok érkeztek többek közt az építőipar, kozmetikai termékek, cipőipar, informatika, oktatás területéről, jelentős a gépek és berendezések témakörben kitüntetett pályázatok száma, mindemellett pedig a járműgyártás területén idén is pályáztak termékeikkel a magyar iparág felfelé ívelését bizonyító vállalkozások. Új kiírók csatlakozásának köszönhetően kaphatott hangsúlyt az egészséges táplálkozás, a pályázatok elbírálása során pedig a pályázó vállalat pénzügyi és ügyviteli korrektsége is kiemelt szempont volt.

A legkiválóbb pályázatok elnyerték a Magyar Termék Nagydíj Tanúsító Védjegy használati jogát, melyet győztes termékeiken, szolgáltatásaikon egy évig díjmentesen használhatnak.

A kitüntetést jelképező trófeát és a díszoklevelet a Parlament Felsőházi Termében Koszorús László Gáspár úr, fogyasztóvédelemért felelős helyettes államtitkár adta át. Az ünnepélyes díjátadáson köszöntőt mondott Dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke, a rendezvény fővédnöke. Koszorús László Gáspár a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Fogyasztóvédelemért felelős helyettes államtitkára az új fogyasztóvédelmi stratégiáról tartott előadást. Dr. Bendzsel Miklós, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala elnöke, a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület elnökhelyettese nevében Dr. Németh Mónika, a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület Titkára köszöntötte az ünnepség résztvevőit.

„A Magyar Termék Nagydíj védjegyhasználatot elnyert termékek és szolgáltatások megálmodói és készítői képviselik azt a minőségi szemléletet, gondos irányítást, hosszú távú gondolkodást, fogyasztóközpontúságot, amely a vállalkozásokon keresztül Magyarországot a gazdasági felemelkedéshez viszi közelebb” – mondta Dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke. „Ezen vállalkozások sikereiket új munkaerő alkalmazásával tudják elérni, ami által szintén növekszik, erősödik a gazdaság, növekednek az állam bevételei, melyeket fokozódó mértékben tud az államháztartásba visszaforgatni, ami végső soron egy magasabb életminőséghez vezet” – tette hozzá az alelnök úr.

Az esemény során külön elismerésekben is részesültek a kiemelkedő pályázatok. A Kiírók Tanácsa különdíjait, a Magyar Termék Nagydíj Pályázat Gazdaságért Nívódíjat, a Magyar Termék Nagydíj Pályázat Innovációért Nívódíjat, a Magyar Termék Nagydíj Klímabarát Termék Nívódíjat, a Magyar Termék Nagydíj Pályázat Sajtókövete Nívódíjakat Dr. Latorcai János úrtól, az Országgyűlés alelnökétől vehették át a kitüntetettek, csak úgy, mint a Magyar Termék Nagydíj Pályázat Életmű-Díját, a Magyar Termék Nagydíj Pályázat Régiók Díja elismeréseket, valamint a Magyar Termék Nagydíj Pályázat Kárpát-medencéért Nívódíjat.

„A Magyar Termék Nagydíj a legrangosabb hazai minősítő rendszerré vált. Az eltelt 18 év, valamint a kitüntetett termékek és szolgáltatások száma jelzi, hogy a minőség hagyományt teremtett” – mondta Kiss Károlyné Ildikó, a Magyar Termék Nagydíj Pályázati Iroda ügyvivő igazgatója. „Ez a megmérettetés objektív mérceként igazolja azon termékeket és szolgáltatásokat, amelyek önként vállalt többlet teljesítményeket és garanciákat nyújtanak a fogyasztóik, felhasználóik felé. Büszkék vagyunk rá, hogy a Magyar Termék Nagydíj Tanúsító Védjegy népszerűsíti Magyarország legfontosabb kincsét, a szürkeállomány teljesítményét”– tette hozzá az igazgató asszony.

A Magyar Termék Nagydíj Pályázat egyik kiemelt célja , hogy változtasson azon a Magyarországon gyakori szemléleten, miszerint még mindig az ár jelenti a leglényegesebb vásárlási szempontot, melyet gyakran a minőség elé helyeznek. Valójában azonban az ellenőrzött minőségű (pl.: a Magyar Termék Nagydíj emblémával ellátott) termékek biztonságot, egészséget, tartósságot jelentenek, megvásárlásuk végső soron megtakarításokat eredményez.

 Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Még nem késő betonozni, bármit. Késő nyári összeállításunkban mozgóképes keretet adunk korábbi sorozatainknak, mellyel a házi építészet alapjait igyekeztünk bemutatni. Időutazás a nyolcvanas évek ismeretterjesztő sorozataiba, az orosz népi gépészet alkotta betonkeverő, lépésről-lépésre tippek aljzatbetonozáshoz. Ennyit mára a kiegyenlítő aljzatbetonozás világából - mondaná Kudlik Júlia.

A főcímképpel tisztelgek a "A gazdaságos cementfelhasználás" című háromrészes, korabeli ismeretterjesztő sorozat képi világa előtt. Szinte kedvem támad letölteni a Szomszédok összest vagy a Csapd le csacsit, annyira nyolcvanas éveket idéz fel. Ami nem is meglepő, hiszen akkor készült. A "népgazdaság" vagy "kaláka" kifejezések sem igazán gyakoriak manapság. Viszont komolyra fordítva a szót, mindent megtudhatunk belőle, ami betonozás. A második és harmadik rész teszi teljessé az ismeretanyagot.

Aljzatkiegyenlítés a betonozás utómunkálataihoz tartozó folyamat, ha nem sikerült teljesen simára. Úgy érzi, nem érdemes belepillantani? Elárulom, hogy 120 literes kukából készült betonterítő is szerepel benne, ez már kreatívabb terület, igaz?

"Pincerészen a járófelületi beton lefestését mutatja be a videó. Portalanítás, alapozás, pormegkötés, simítás, kétszeri festés." - tájékoztat az ajánlás és valóban. Kiemelten költséghatékony elemekből építkezik. Ha még ez sem elég a figyelem felkeltéséhez, elárulom: az autentikus magyar népszokások eleddig ismeretlen arcára csodálkozhatunk rá egy zománcos edényben történő...többit a videóban!

Az orosz gépészeti találékonyság iskolapéldája, mely sikeresen házasított fémhordót és hajtóműves motort egy korrekt betonkeverővé. Figyelemre méltó, ahogy a hagyományos megoldást félredobva két, kukáról kukázott kerékkel tehermentesíti a hajtótengelyet.

Mini betonkeverő gépjármű alapöntés közben. Blogunk kreatív gépészeti megoldásainak kedvelői számára e kivitel a minimum, ha saját keverőgép építésén tanakodnak.

Végül pedig, hogyan készül a betonoszlop. Géppel.

A +1 videó témája szerves részét képezi amúgy a betonozásnak. A nehéz betonkeverők használatának egyik égető problémáját dolgozta fel a "Nehéz betonkeverő felrakása utánfutóra" című anyag. De most inkább általános dokumentarista és filmrendezői, sőt, filmesztétai perspektívából szemléljék a néhány perces filmet, mert üdítő orgánummal, lényegre koncentráló szakmaisággal mutatja meg a laikusoknak, hogyan kell hokedli segítségével utánfutóra tenni egy kétmázsás betonkeverőt. Az operatőri munka is kifinomult.

 Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Az oszlopos fúrógépek feltalálását a megfigyelés támasztotta alá, hogy kézi fúrógéppel kevesen tudnak két oldalról is pontosan derékszögben, nagy szorítóerővel dolgozni.

Itthon is felburjánzott az igény egy ilyen beszerzésére és igazán szerencsésen választottam a minőség - teljesítmény - ár háromszögben vergődve. Reklámmentesen (hiszen ebben a kategóriában a típus lényegtelen) bemutatom a német-kínai-lengyel koprodukcióban fogant példányt. Egyébként itthon miért nem gyártunk mi ilyeneket? Nem nagy kihívás lenne.

"Némely kézi fúrógép ugyan külön fúróállványban is rögzíthető, ám az ilyen állványok megvezetése nem olyan pontos, mint a stabilan rögzített oszlopos fúrógépeké." - írja elnézően a szakirodalom és ezt csak megerősíteni tudom. Azt nem taglalja, hogy az olcsóbb fúróállványok nyeklenek és gyorsan szétesnek, a drágábbakért pedig vehetünk egy komplett oszlopost a kínálat aljából. Másrészt a kézi fúrógép fordulatszám változtatása sem olyan tág spektrumban mozog, mint egy gyárilag állványra helyezett gyártmányé.

Tehát a beszerzésről. Pusztán anyagi okokból kihagytam a minőségi készülékek katalógusait és az apróhirdetések közt tallóztam. Felbukkant néhány korábbi, ipari minőségű szerkezet, mint Ural, Evig, Vörös szikra és hasonlók. Ezeknél nem csak a szállítás jelent problémát - nem sajnálták belőle az anyagot - hanem felmerül, hogy bár minőségi gyártmányok, de azért 20-50 év rajta hagyja nyomait erőátviteli- és szerkezeti alkatrészein. Ráadásul megkérik árukat még idősen is. Szétnézve az új, messze olcsóbb és kevésbé bizalomgerjesztő típusokon, végül egy 500W teljesítményű gépre pályáztam (erről a folyamatról itt írtam bővebben). "Pont elfogyott" és egy 1550W motorral árult példányt ajánlott eladója.

Rég volt ekkora szerencsém, hiszen még ez is hajlamos megpihenni kissé a 10-es furatnál, hiába az előfúrás. Elgondolkodtató, hogy egy 500 vagy még inkább 350 wattos mire lehet képes még alacsony áttételen is. Nem ajánlom semmiképp megvásárlásukat, ide erő kell és forgatónyomaték. Hiszen még egy kézi fúró is erősebb motorral rendelkezik - ötlik fel most.

Lássuk tehát ezt a hangzatos, talán kissé túlzó "Bestcraft" nevet viselő gépet. Nomen est omen - vallhatta optimista keresztapja. Elnézően átsiklom a túlfűtött marketingesek által megalkotott gyártónéven (fél év múlva amúgy is más néven folytatják a gyártást) és lássuk a beltartalmat.

A szükségesnél nem kisebb darabokra szedve érkezett, szépen lefóliázva, zsírozva. Sőt, magyar nyelvű használati utasítással is felvértezték. Igazán figyelmes. Meg is ragadom az alkalmat, hogy átadjam a szót ennek a dokumentumnak. A belőle kiragadott részletekkel festem alá a fúrógép összeszereléséről készült fotósorozatot, mert az útmutató általában véve is helyes tanácsokat ad. Valószínűleg Herr Google végezhette a szöveg fordítását. A hosszú ékezetes betűk tétova alkalmazását kijavítottam, de egy idő után feladtam az utólagos, nyelvhelyességi lektorálást.

"Fúrásgyorsaság A fúrási gyorsaságot a további összetevők határozzák meg: a megmunkálandó anyag típusa, furat nagysága, fúró típusa, a megkövetelt vágási minőség. Tudatosítania kell, hogy minél kisebb a fúró, annál nagyobb a megkövetelt sebesség. A puha anyagok fúrásánál magasabb fordulatszám szükséges mint a kemény anyagoknál.

Fémek fúrása
A fémes anyagokat biztonságosan le kell szorítani. Soha nem szabad kézzel tartani. A fúró élei bekaphatnák az anyagok, ami súlyos sérülést okozhatna. A fúró abban az esetben, hogyha a fémes anyag hozzáütközik az állványhoz, eltörik,. A fúrt tárgyat szilárdan le kell rögzíteni. Bárminemű oldalra fordítása, csavarása vagy pedig továbbcsúsztatása a fúrt tárgynak olyan következményeket válthat ki, melyek a furat pontatlan kifúrását okozhatja, vagy pedig fennáll a veszélye a fúró kitörésének.

Ha a fémtárgy lapos alakzatú, segíthetünk egy darab fával, hogy megelőzzük az elfordulás veszélyét. Abban az esetben, ha a tárgynak nincs szabályos alakja, azt csakis szilárd leszorítással szabad rögzíteni.

Fúrás faanyagba A fémmegmunkálásra használt fúrók használhatók famegmunkálásra is, de elsődlegesen fafúrókat használjanak a fába való fúrásba.. Ne használjon csigafúrót – a rotáció oly nagy, hogy megemelheti a fúrt tárgyat az asztalon és azt elforgathatja. Hogy a fúrt tárgyat teljes egészében át tudja fúrni, az asztalt úgy kell beállítani, hogy a fúró annak középső lyukán keresztül fusson át. Amikor a fúró kezd befúródni a fába, folyamatosan kell bebiztosítani az előtolást, oly módon, hogy ne következhessen be az anyag szétzúzódása.

A fúrt anyag alá mint alátét egy darab hulladékfa használható. Ez segít az anyag szétzúzódásának csökkentésére s egyben védi a fúró hegyét.

Ne próbálkozzon olyan anyagok fúrásával, melyek nem lapos felületűek s míg az alatt nincs megfelelő támaszték elhelyezve. Soha a fúrógépet ne kapcsolja be ha a fúró hegyével már az anyagot nyomja le. A gép beindítása előtt győződjön meg a leszorító-szerkezet karjának szilárd behúzásáról. A gép üzemeltetés közben soha ne rajzoljon a fúrt darabra, ne végezzen szerelési munkát s ne szorítsa le az anyagot a gép asztalára. Bizonyosodjon meg a fúrószerszám tokmányba való biztonságos rögzítéséről. A gép bekapcsolása előtt bizonyosodjon meg, hogy a kulcs, melyet a tokmány behúzására használnak, el van távolítva.

A furatmélységi ütközőt vagy pedig a gépasztalt úgy kell beállítani, hogy megelőzzük az asztalba való befúrás lehetőségét. Mielőtt elkezdené a forgácsok eltakarítását a gépasztalról , mindig meg kell a fúrószerszámot állítani. A fúrt darab bebiztosítására a asztalon, használjon befogópofákat vagy leszorító kengyelt.

Előtolás A kézi előtolás karját megfelelő erővel tekerje lefelé, de az előtolás időközbeni megszakításával elősegíti azt hogy a forgácsok rövidebbek lesznek, ezáltal könnyebbé válik a forgács elvezetése a furatból. Túlságosan gyors előtolás előidézheti a motor megállását az ékszíj csúszását, a fúrt tárgy megrongálódását, vagy pedig a fúró eltörését. A túlságosan lassú előtolás pedig a fúró felhevülését és a fúrt tárgy kiégését idézheti elő.

Furatmélység A zsákfuratok fúrásánál a kikapcsolt fúrógép orsóját helyezze alsó helyzetbe s a fúrót helyezze a fúrásra elkészített anyagra. Ezután a mélység aretációjának fokozatát engedje meg s azt a "0" fokra állítsa be. Az aretációt újonnan be kell húzni s a fokozaton leolvashatja a szükséges furatmélységet.

Az orsó előfeszített tekercsrugója Az orsó automatikus visszaforgató mechanizmussal van felszerelve. Ennek fő elemei egy rugó és egy krómozott rovátkált szekrény. A rugó gyártási beállítása a követelményeknek megfelelően van beállítva, melyet nem lenne szabad átállítani.

Az orsó fordulatszámának változtatása
- A fúrógépet kapcsolja le a feszültségforrásról.
- Nyissa ki az ékszíjtárcsa-takarót.
- Engedje meg a feszítőszán gombját.
- A motort mozdítsa előre, miáltal a két ékszíj meglazul.

- A szíjakat állítsa abba az ékszíjtárcsába, mely megfelel az orsó kívánt fordulatszámának.
- A szíjakat újból feszítse meg s a motort tolja hátra.
- Húzza be a feszítőszán gombját.
- Zárja le az ékszíjtárcsa-takarót.
- Indítsa be a fúrógépet s győződjön meg az ékszíjak megfelelő feszítéséről.

Karbantartás A fúrógép karbantartása vagy annak kenése előtt, saját biztonsága érdekében a kapcsolót a kikapcsolva“ helyzetbe állítsa s a gépet kapcsolja le az áramforrásról! A fa- és fémforgácsot, mely a motoron, szíjtárcsán, asztalon s a fúrt tárgy felületén gyülemlik fel, le kell fújni vagy elszívatni. A fényes felületeket olajba mártott ronggyal töröljék le. Annak érdekében hogy az oszlopot és az asztalt tisztán és rozsdamentes állapotban tudják tartani, azokra vékony rétegben kenőcsviaszkot vigyenek fel.

A pinolában és az ékszíjtárcsák szerkezeti csoportjában elhelyezett görgős csapágyak be vannak biztosítva állandó kenéssel és tömítéssel. Rendszeresen, minden három hónapban húzza le a pinolát és kenje meg olajjal. Amennyiben azon berendezések, melyek az asztalt felfogásához kapcsolódnak, valamint az aretációs golyók nehezen mozgathatók, végezze el azok megkenését.

Összességében elégedett vagyok vele, bár az első meghibásodás nem késett soká az elszakadt ékszíj képében. Elhárításáról itt olvashattak. 2-10 milliméteres szerkezeti acélokat fúrtam vele és fúró-üregelő spray, valamint fokozatos előfúrás alkalmazásával megbirkózott velük, még az olcsóbb, nem minőségi fúrószárakkal is. Fontos, ezért megismétlem: hiába szórják marokszámra az 500W alatti típusokat, nem ajánlott megvásárlásuk.

 Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A mezőgazdasági termelési időszakok kinyújtásának vágya alighanem egyidős magával a mezőgazdasággal. A külső természeti körülményektől legalább részben függetleníteni a termelést, valóban jól hangzó idea. Ezek egyik, jól ismert és nem is drága megoldása a fóliasátor. Persze azért ez csak korlátozott megoldást jelent, a nappali felmelegedést egyfajta hő- vagy fénycsapdaként gyorsítja, de az igazán hideg éjszakák esetén nem sokat ér. Fűteni persze lehet, írtunk is már erről itt a blogon, de ez nem olcsó, és ha csak egy vékony fólia van a fűtött belső tér, és a külső hideg levegő között, nem is igazán hatékony.

A sátrak szigetelése persze lehetséges, de nem egyszerű. A legtöbb esetben a tetők fényáteresztő képességét mindenképp biztosítani kell, tehát itt plusz szigetelés beépítésére nemigen van mód. A fóliát lehet több rétegben alkalmazni, a thermo üvegekhez hasonlóan légrést hagyva a rétegek között. Más a helyzet a sátrak oldal- és homlokfalai esetében, itt már szigetelhetünk. És vannak olyan esetek is, amikor a fény nem játszik akkora szerepet, mert a termesztett növény ezt nem igényli. Ilyen terület például a gombatermesztés. Az alábbiakban egy konkrét szigetelési esetet mutat be a Knauf Insulation:

„2014. decemberében Magyarország legnagyobb gombatermelő üzemében, a Bio-Fungi Kft. ócsai telephelyén szigeteltünk. A cég 100%-ban magyar tulajdonban van, és a magyarországi értékesítés mellett a nemzetközi kereskedelem legmagasabb igényeinek is eleget téve látja el termékeivel a gombapiacot. Ehhez igazodva 13 db új laskagomba termesztő egységet építettek. Mutsy Attilával, a cég tulajdonosával több előzetes egyeztetés alkalmával igyekeztünk megtalálni a legmegfelelőbb terméket, amely képes egy fóliasátor hőszigetelését ellátni.

A sátrak esetében a „főfal“ tulajdonképpen a vázszerkezetre épített hőszigetelés, két réteg speciális fólia között. Így gyakorlatilag olyan termékre volt szükség, amely azon kívül, hogy kellőképpen hőszigetel, ellenálló a folyamatos nyomófeszültséggel szemben, azaz roskadás-mentesen megállja a helyét. A beépítési körülményeket ezen kívül a nagyon magas páratartalom és a beépítési nehézségek jellemzik.

Így esett a választás a tekercses kiszerelésben készülő hidrofóbizált Classic 032 szigetelésünkre. Mint az összes ásványgyapot hőszigetelésünk - 2008. óta - ez is a teljesen természetes, keményítő alapú, biológiailag semleges ECOSE® technológiájú kötőanyaggal készül. Így a bio elevekkel azonosulva jó választás a Bio-Fungi Kft telepére

A Classic 032 szigetelést, amely kellően rugalmas ahhoz, hogy felvegye a sátrak ívét, ugyanakkor megfelelő merevséggel rendelkezik, a roskadás elkerülésére két rétegben, összesen 20 cm vastagságban építették be. A 0,032W/mK hővezetési tényező (amely az ásványgyapotok között a legjobb érték) ebben a vastagságban kiválóan biztosítja a hosszútávú és megfelelő hőszigetelést, így bátran ajánljuk hasonló beépítési területekre.”

Aki a poszt elolvasása után úgy gondolja, hogy igazából itt most jól szigetelt és szellőztetett pincéket építettek a föld felszíne FÖLÉ, az azért nem jár messze a valóságtól. Ugyanakkor azért az itt felhasznált és ajánlott szigetelőanyag otthoni körülmények között is segíthat, hagyományos fóliasátrak esetében is. A megvalósítás természetesen plusz költséggel és munkával jár, de komolyan kitágíthatja a termelésre alkalmas időszak határait. A döntést mindenki maga kell meghozza, mindenesetre jó tudni, hogy a Knauf Insulation akár ilyen jellegű problémék megoldásában is tud segíteni.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A posztban szereplő képek a Celsius kft honlapjáról valók.

Volt egy posztunk még tavasszal, amelyben egy gitár (méghozzá basszus) formájú asztal elkészítéséről értekeztünk. Azóta eltelt jó pár hónap. Augusztus elején egyszer csak jön egy kép a facebookon üzenetként az asztalt használó barátomtól, különösebb magyarázat nélkül... A mobillal készült, elég sötét képen (a hajtás után megtekinthető) látható volt, hogy a meglehetősen légies, a gitár pocakjánál alátámasztás nélküli asztallap bizony kissé elvetemedett. Mit lehet tenni, újra szerszámokat kellett ragadni, és közben kicsit átgondolni a koncepciót is.

Az előző posztban leírtam, hogy ez az asztal nem tervek alapján készült, hanem kicsit ad-hoc jelleggel, munka közben jöttek az ötletek. Pedig a tervek nem okvetlenül az ördögtől valók. Ebben az esetben is elkerülhető lett volna a probléma, ha nyugodtan, papír mellett gondolom át a koncepciót.

Ez a kép jött a facebookon. Nem túl mutatós...

Az asztalt szétszedtem, szerencsére a lábak csak csavarral voltak rögzítve.

A szétszedett asztal meggörbült lapját szorítókkal egy éjszakára kellő ellenkező irányú alátámasztással odafogtam a munkaasztalhoz. Reggelre ki is egyenesedett, de persze később újra elgörbülhetett volna. Némi tanakodás után arra jutottam, hogy megduplázom a lap vastagságát, így az alsó réteg kellően masszívvá és vetemedésre alkalmatlanná teszi a konstrukciót. Ráadásul így a gitártest is vastagabbnak látszik, sokkal életszerűbb. Plusz a dupla vastagság miatt az asztallap a lábra is jobban ráül, tehát stabilabb is lesz.

Az egész gyakorlatilag így az igazi, és ha anno nem lógom el a tervezés szakaszát, erre rájöttem volna magamtól is.

De volt még más is. Ugyanis, ha már úgyis dolgozni kellett, a középbarna színt is el kellett tüntetni, mert igazából világosabb, fényes lakkozású darabot szeretett volna a tulajdonos. Na, ezzel szenvedtem egy keveset. Az asztalt ugyanis némiképp rusztikusan, beltéri lazúrral kezeltem anno. És most, amikor elkezdtem lecsiszolni, kiderült, hogy ez bizony nem egy keményre száradt bevonat, hanem épp az a fajta, amelyik kettő másodperc alatt eltömíti a csiszolóvásznat. Szépen belekenődik, nem csiszolóport alkot, hanem valamilyen meghatározhatatlan, nagyon sűrű izét... nem ragad, inkább olyan, mint valami nagyon kemény gyurma.

Végül is festékmaróhoz kellett folyamodni, mert a csiszolópapír készletem kezdett elfogyni. A bükk szerencsére egy elég tömött szerkezetű faanyag, a lazúrt nem szívta magába, és a festéklemarót sem. Amikor sikerült spaklival lekapargatni a lazúrt, már könnyebb lett a helyzet, itt már lehetett csiszolni. Persze az összes lazúr azért nem tűnt el, és egyszer csak azt vettem észre, hogy van egy gyönyörű, koptatott jellegű, alapvetően azért világos faanyagú asztalom. Fel is hívtam a barátom, hogy én ezt tovább nem csiszolom, akkor inkább megtartanám, mert nagyon jól néz ki.

Erre persze rögtön lemondott az eredeti elképzelésről, és az átküldött képek alapján inkább megtartotta az asztalt.

Úgyhogy nekem már más dolgom nem volt, csak le kellett lakkozzam, és vihettem is. Ehhez most már nemigen kell többet hozzányúlni. Amúgy viszont, most, hogy kialakult a véglegesnek tűnő koncepció, alighanem készítek még párat több változatban is, mert kell nekem is, és egy rakás elképzelésem volna a különböző felületkezeléssel kapcsolatban. 

 Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Előző írásunkban arról értekeztünk, hogy bizony a rozsda azért egy új autó esetén sem pihen, különösen igaz ez egy jóideje használt jármű esetén. És nem érdemes túl sokáig halogatni a küzdelmet ellene. Nálam szerencsére még csak apró gondok és rozsdakezdemények vannak, hiszen ez a jármű még fiatal, alig múlt 24 éves. De azért talán a tél előtt még érdemes segíteni a bajokon.

Azt is írtam, hogy ezek bizony apró gondok, és a legmacerásabb a csiszolás lesz, mert a hibák közel vannak a gumi ablakszegélyekhez. A véletlen azonban a segítségemre sietett egy szerszám képében, amelyik épp erre a problémára kínál megoldást. A már bemutatott multifunkciós gép csiszoló üzemmódja pont ide van kitalálva. A kis kitérésű, de nagyon nagy rezgésszámú szerszám tökéletesen képes lecsiszolni a felületet, anélkül, hogy a mellette lévő gumiban a legkisebb sérülést is okozná. Az a jó ebben a szerkezetben, hogy ha óvatosan és ügyesen mozgatjuk, a hegyes végével akár pusztán csak egy pénzérményi darabot is meg tudunk csiszolni. Persze ehhez kell némi gyakorlás.

Arról is írtam, az első tennivaló a felhólyagzott festék és a rozsda letisztítása volt. Ebben ez a gép tényleg sokat segített.

A második lépés a rozsda maradékénak a lepucolása. Erre is jó volt a gép egy finomabb papírral, de a végső lépéseket már egy kézi csiszolószivaccsal végeztem.

Ezután a hibákat szigetelőszalaggal körberagasztottam, vagyis körbe maszkoltam, majd biztos-ami biztos alapon jött egy rozsdaátalakítós ecsetelés. Ezek olyan vegyi anyagok, amelyek a vasoxidot többnyire vas-szulfáttá alakítják át. Akadnak más kémiai folyamatot előidézők is, a lényeg, hogy az oxid valami semlegesebb anyaggá alakuljon át.

Ez a maszkolás semmi esetre sem tekinthető profinak, és talán szükség sincs rá, bár a gumit azért nem árt védeni az agresszív vegyszerektől. A fényezés védelme is inkább csak akkor indokolt, ha a javításra nem az autó színéhez hasonló festéket használunk, vagy ha el akarjuk spórolni a polírozást. 

Ezek az ecsetelt vegyszerek változó száradási idővel bírnak, érdemes elolvasni a flakonok cimkéit. (Ezt amúgy mindig érdemes megtenni, bár tudom, hogy ritkán tesszük meg, és ha igen, akkor is csak később, ha valami nem úgy alakul ahogy vártuk...) 

A teljes száradás után jön egy rozsdagátló alapozás, mert bár a rozsdaátalakítók általában alapzóként is működnek, az igazi azért a valódi alapozófesték. Ezt végül is spray kivitelben, szórva használtam, mert találtam egy megkezdett flakont a polcon. Mint kiderült, ez az anyag nem szárad valami gyorsan, úgyhogy jelenleg épp itt tartok.

Ha felület még az életünkben átszárad, akkor újra a csiszolás következik, finom, nedves csiszolószivaccsal, persze itt már csak kézzel. Hivatalosan ekkor kéne következzen egy finom késtapaszos felületkiegyenlítés, ez gyakorlatilag az eltávolított festék és rozsdaréteg vastagságát kell visszapótolja. Ezt persze úgy kell felhordani, hogy kicsit több anyag legyen a felületen a szükségesnél, és ha ez is megszáradt jöhet megint egy csiszolás, Akár több lépcsőben, egyre finomabb csiszolópapírokkal. Majd ha minden sima, akkor a jön végre a festés. Azt írtam, hogy ezt is lehet többféleképpen csinálni, az igazi az, ha az elkészült, lehetőleg fújt festéket a szárítás után összepolírozzuk az autó eredeti fényezésével.

Persze ez elég macerás és hosszadalmas folyamat, és ilyen kis hibáknál talán nem is indokolt. Azonban közben a kezünkbe került egy rendes polírozó gép is, amolyan profi szerkezet, a sarokcsiszolók mintájára készült modell. És ha már így alakult, bizony ki is próbáljuk, úgyhogy a befejező posztban már a fedőfesték felvitele után a polírozásról is lesz olvasnivaló. A géphez egy tépőzáras korongot és egy gyapjúkorongot adtak. Erről már írtunk itt a blogon, manapság a speciális szivacskorongok a legjobb választások, ezeket a főbb méretekben utólag is be lehet szerezni, soksor az adott polírozó szerekhez direkt hozzájuk való szivacskorongot ajánlanak, minden polirozási lépcsőhöz más félét. Meglátjuk, igazából azért aligha érdemes egy ilyen öreg autóra annyit költeni, amennyibe egy komplett többlépcsős polírozás anyagszükséglete kerülne.

A jövő hétre kiderül, tartsatok velünk. 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Nikola Tesla népszerű és némiképp misztikus alak a mai ember szemében. Az irodalom és média számos műve az Igazi Feltalálót személyesíti meg személyében és ezzel más Igazi Feltalálók is egyetértenek. Például a Tesla autómárka atyja, Elon Musk. Filmek tucatjaiból köszön vissza rejtélyes kutatásainak vélt vagy valós eredménye, általában villámokat szóró eszközök képében.

Most életének egyik leghíresebb epizódját, a Tesla vs. Edison csatát elevenítem fel. A tét nem kevés, melyik áram táplálja a világot továbbiakban, AC vagy DC? Máig találkozhatunk az eset ihlette kulturális utalásokkal pólókon, rajzokon, még filmben is felbukkan (Murdoch nyomozó rejtélyei). Illusztrációkat is ennek szellemében válogattam.

A személyes párharc nem új keletű, gyökereiben a konkrét piaci verseny mellett egy régi sérelem is rejtőzött. Edison az egyenáramú gépek fejlesztése után nem fizette ki Teslának a tréfából felajánlott ötvenezer dolláros munkadíjat. Ilyen humora volt ennek az Edisonnak.

Edison igazi nagyragadozó volt a tudomány világában, vagy inkább hiéna. Amellett, hogy létező találmányaiból szerzett tőkéjéből iparosította a feltalálás tudományát (ez nem baj) és saját neve alatt szabadalmaztatta az eredményt, nem habozott "meríteni" kortársai még nem jogvédett szellemi termékeiből. Így járt az akkor alkalmazottjaként dolgozó Tesla is. Ő nem volt ennyire rámenős életében, a rádió feltalálásának dicsőségét is csak halála után állapította meg a bíróság. Tehát Tesla, nem Marconi.

Egyik szorítóban: Tesla a "világ egyik legjelentősebb és leghíresebb tudósa és feltalálója, tevékenységét elsősorban az elektromosság, mágnesesség és gépészet területén fejtette ki. Több fontos elméleti és gyakorlati részecskefizikai és gravitációs kutatáson kívül a nevéhez kötődik a többfázisú villamos hálózat, a váltakozóáramú motor, az energia vezeték nélküli továbbítása, az energiatakarékos világítás, a távirányítás, a nagyfrekvenciás elektroterápiás készülékek, a napenergia-erőmű és más megújuló energiaforrással működő berendezések, valamint a rádió feltalálása is." - írja a WIKI.

Ellenfele pedig: Thomas Alva Edison. A legszorgalmasabb feltalálónak tartják, mivel 1093 szabadalom kapcsolódik a nevéhez. Nem mindegyik találmánya teljesen új, néhányat munkatársai ötleteiből fejlesztett tovább. Volt olyan négyéves időszaka, amikor 300 találmányt jelentett be, vagyis ötnaponta egyet.

A fonográf, szénszálas izzó mellett nevéhez fűződik a Motion Picture Patents Company cég létrehozása is, mely a kor 9 legnagyobb filmstúdiójának tömörüléséből született meg (közismert nevén az Edison Trust). Hangosfilmmel is kísérletezett. Azért lett a filmgyártás későbbi központja Hollywood, mert Edison cégének monopolhelyzete miatt az alakuló filmstúdióknak nyugatra kellett költözniük, saját birodalmuk létrehozására.

Mikor elérkezett az idő szabványosítani a lokális, egymással nem csereszabatos elektromos hálózatokat, Westinghouse (ez a név ismerős a Terminatorból) cége a váltakozó áramot, míg Edison a könnyebben előállítható egyenáramot preferálta. Tesla ekkor Westinghouse színeiben dolgozott, lényegében az ő fejlesztését használta a technológiai vállalat. A kérdést szakmai vita helyett reklámkampánnyal és nyilatkozatháborúval próbálták eldönteni.

A jövő elektromos energiatovábbításának párharcát eldöntő reklámkampányt Edison (a dezinformáció és lejáratás mellett) kóbor kutyák és egy elefánt nyilvános leölésére alapozta. Ezzel kívánta bizonyítani a váltakozó áram halálos veszélyeit. Akkoriban nem kukoricáztak a kóbor állatokkal, de ez még ott is kiverte a biztosítékot és többen halálbüntetést követeltek Edison fejére. Ezt stílszerűen akár villamosszékkel is végrehajthatták volna, amit szintén Edison mérnökei találtak fel. Tudomány a humanizmusért...

Végül az 1900-as évek elején a veszteségmentesebben továbbítható (először 25 Hz, majd 1950-től a mai 60 Hz frekvenciával üzemelő) váltakozó áram győzött, bár az addig kiépített egyenáramú hálózatok még sokáig üzemeltek.

Természetesen ez az írás az esemény felszínét kapargatja csak, inkább a popkulturális vonatkozásokra igyekeztem rátapintani. Akit mélyebben érdekel a téma, bátran írja a keresőbe: Tesla vs. Edison

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Az idomfűrészelést általában a pontosabb, vagy a különleges megmunkálásnál használjuk. Ilyenek pl. a műszerészfűrész és a lombfűrész.

A műszerészfűrész kerete igen vékony fűrészlap befogására való. A nyeles befogófejet állítható rész segítségével a kengyelen eltolhatjuk és csavarral rögzíthetjük, így különböző hosszúságú fűrészlapok foghatók be.

A fűrészlapot attól függően fogjuk be, hogy a fűrészkeret munka közben hogyan mozog; függőleges munkamozgásnál a húzás, vízszintes munkamozgásnál a tolás irányába. A fűrészlapot a szárnyas anyát meghúzásával feszítjük ki.

Műszerészfűrész

A lombfűrész kerete laposacél, újabban acélcső. Mindkét feszítődarab szilárdan összefügg a kerettel. A befogópofákat szárnyas anyákkal ellátott csavarok szorítják össze. A lombfűrésszel függőleges irányban fűrészelünk. A fűrészlap a húzás irányában dolgozik, ezért behelyezésekor a fogak hegyének a nyél felé kell mutatniuk. A fűrészlapot előbb a nyél felőli oldalán fogjuk be. Ezután bal kézzel testünkhöz szorítva összenyomjuk a keret két szárát és a szárnyas anyával a befogódarabba rögzítjük a fűrészlapot.

Lombfűrész

Minták (sablonok) kifűrészelésekor a munkadarabot fűrészasztalra helyezzük. A fűrészasztal fából készül és háromszög alakú, körben végződő kivágása van. Munka közben az asztalt egy befogódarab segítségével úgy fogjuk be, hogy akadálymentesen tudjunk dolgozni.

Lombfűrészasztal

Fűrészeléskor a munkadarabot bal kézzel szorosan az asztalra szorítjuk, a jobb kéz pedig az előrajzolás mentén vezeti a fűrészt.

Fűrészelés lombfűrésszel

Kivágások fűrészelésekor előbb egy lyukat kell fúrni, hogy az előrajzolt vonalon vezethessük a fűrészlapot. A munkadarabot óvatosan az egyik oldalon befogott fűrészlapra fűzzük, a fűrészlap másik végét pedig csak ezután fogjuk be. Fűrészeléskor a keretet kissé előre kell dönteni. így megfelelőbb lesz a vágás, és a fűrészlap sem akad be. A fűrészlap előredöntésével annyira megnövelhető a bevágás hosszúsága, hogy egyszerre legalább két fog vághat.

Forrás: Simon Sándor Fémipari alapképzés (1976.) című nagyszerű tankönyve, mely a kiadása óta eltelt évtizedek dacára is megőrizte mindazon tudás aktualitását, melyre a barkácsműhelyben szükségünk lehet.
 

  Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.