Nagy választékban kaphatók a különböző tapaszolható és hengerezhető vakolatok, amelyeket simítólapáttal, sőt akár ecsettel vagy mintázó-hengerrel lehet felhordani.  A hígvakolat olyan készvakolat, amelyet festőkefével vékonyan hordunk fel, úgy, hogy a fal struktúrája látható maradjon.

 A készvakolatok (amelyek összetétele mindig állandó) használata különösen strukturált vakolatoknál előnyös: sokféle struktúra közül választhatunk. Nem utolsósorban említenünk kell a színezett vagy színezhető vakolatokat is. Az összes készvakolatra érvényes, hogy azok alkalmazásakor pontosan be kell tartanunk a gyártó előírásait. A házilagosan keverhető vakolatok legfontosabb keverési arányait a táblázat tartalmazza. Sokféle speciális vakolat is létezik, ezekről itt csak röviden teszünk említést. A tapadóvakolatok gipszet is tartalmaznak, kis vastagságban is felhordhatók   és   elsősorban a nagyon problémás aljzatokhoz alkalmasak. A hőszigetelő adalékokkal dúsított szigetelővakolatokat általában 5 cm vastagon szokták felhordani.

A vízzáró vakolatok nevükből adódóan földdel érintkező falak víz elleni szigetelésére valók. Vannak ezenkívül különleges tulajdonságú tapaszok és javítómasszák, pl. kisebb repedések kitöltésére, továbbá kenhető vakolatok (valójában festékek), amelyeket strukturálásra lehet használni, de egyenlőtlen alapok kiegyenlítésére is alkalmasak.  Forrás: betonesztrich.hu

Az aljzat a padló szilárd, sík rétege, amelyre általában padlóburkolat kerül. Az esztrich egy finomabb anyagú aljzat, amely közvetlenül burkolható, nem kell rá kiegyenlítés, míg az aljzatbeton felülete durvább és porlik. Utóbbira ezért felületkiegyenlítő réteg is szükséges. Házilagos építkezésnél a következő keverék jöhet szóba: 1 térfogatrész cement, 3 térfogatrész homok. Csak földnedves legyen, hogy simítása közben ne keletkezzenek tócsák. Aljzathoz való keverékek is kaphatók készhabarcs formájában. Sokszor a terméket (a német megnevezés átvétele miatt) egyszerűen esztrich megnevezéssel forgalmazzák.

Építőipari sorozatunkban Max Direktor „Falazás, betonozás, vakolás” című könyvéből idézünk részleteket a kiadó engedélyével. A kötet a gyakorlatban számtalanszor kipróbált, hasznos ötleteken és mesterfogásokon keresztül mutatja be a szakterületet. Lépésekre bontva, ábrákkal és szöveges részekkel ismerteti az egyes műveleteket.  

  Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Vésésnek nevezzük a faragást akkor, ha a vágó egyszerre három oldalon választja le a forgácsot az anyagról.  A kivésett horony keresztmetszete lehet négyszög vagy félkör. A vésést rendszerint keresztvágóval vagy horonyvágóval végezzük.

A vésés

A keresztvágó keskeny vágatok, bordák, hornyos részek kivágására való. Nagyobb anyagmennyiségek lefaragásánál előfaragásra használják. A vágó hosszának 2/3-ad része a fogószár, 1/3-ad része pedig a vágórész. A keskeny, egyenes vágó éle szélesebb, mint a vágórésznek a fogószár felé vékonyodó része, nehogy vágás közben a keskeny vágóéi beleszoruljon az anyagba. A vágórész a fogószárnak szélesebb oldala felé 35°-os szögben dárda alakúan szélesedik. A vágóéi ékszöge 50... 60°.

Keresztvágó

 A horonyvágót csapágyak egymáson csúszó felületei olaj csatornáinak és mélyen fekvő felületek alakos részeinek kifaragására használjuk. A fogószárhoz csatlakozó lapított része szögben hajlított. A vágóéi alakja félkerek, patkó, ovális, háromszög és lapos lehet. A keskeny, lapított rész a fogószár felé a vágóéi alakja és mérete szerint maximum 10°-os szöget alkot. Az állandóan változó beállítási szög miatt a vágó irányítása nagy gyakorlatot igényel.

Horonyvágó

Az átszakító vágót a műhelyekben rablóvágó néven ismerik. Vastagabb anyagok fúrással való darabolásakor, különféle alakú furatok és üreges részek, továbbá keskeny hézagok átdolgozásakor az előfúrt lyuksorok között megmaradt anyaggerinc átszakítására használjuk. Az átszakítóvágó homlokéle keskeny, téglalap keresztmetszetű. Az egyenes, lapított vágóéi a fogószár felé 1...2 fokos ívben hajlik, nehogy vágás közben beszoruljon az anyagba. Az átszakítóvágót ferdén helyezzük a furatokra és kivágjuk vele a közben levő falakat.

Átszakítóvágó

Minél közelebb vannak egymáshoz a furatok, annál kisebb kivágáskor az ellenállás, és annál kisebb a veszélye annak, hogy a szerszám a leggyengébb keresztmetszeténél eltörik. Vastagabb munkadarabokat két oldalról vágunk ki. Az átszakítóvágó csak tengelyirányú ütéseket visel el.

Az átszakítóvágó használata

Baleseti veszélyek vágás és faragás közben
Vágás és faragás közben balesetet okozhat a hibás szerszám és a szerszám helytelen használata is. A repedt vágó ütés közben eltörhet. Ha a vágó feje a sok ütéstől már felgyűrődött, egy elcsúszott ütéstől a gyűrődés lepattanhat. Túlzottan ferde vágótartás esetén az ütés ereje a vágót oldalirányban kilökheti. Mindegyik esetben megsérülhet a vágót tartó kéz is, de az elrepülő szerszám vagy annak egy darabja másokat is megsérthet. Ugyancsak balesetet okozhat a faragáskor elrepülő forgács vagy a vágásnál lepattanó hulladék.
A szétrepülő forgács vagy hulladék munkatársunkban és bennünk is kárt tehet, viseljünk védőszemüveget, és a faragás irányába állítsunk védőrácsot. A vágó huzamosabb használata után a vágófej elverődik, „szakáll” képződik rajta. Ezt el kell távolítani, nehogy ütés közben lepattanjon és balesetet okozzon.

Forrás: Simon Sándor Fémipari alapképzés (1976.) című nagyszerű tankönyve, mely a kiadása óta eltelt évtizedek dacára is megőrizte mindazon tudás aktualitását, melyre a barkácsműhelyben szükségünk lehet.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Ha a vágót a munkadarab felületéhez viszonyítva 90°-nal kisebb szögben tartjuk és így mérünk rá kalapácsütéseket, faragást végzünk.  A vágó forgácsoló-teljesítményét a metszőszög jelentősen befolyásolja, ezért az ékszöget és a hátszöget jól kell megválasztani.

A faragás elve

A leválasztott forgács vastagsága a hátszög megválasztásától függ. A vágó helyes tartását munka közben próbálgatással határozzuk meg. Ha túl meredeken tartjuk, a vágó mélyen hatol be az anyagba, ha kis szögben tartjuk, elcsúszik rajta. Különböző anyagokhoz különböző élszögű vágókat használunk. 

Faragáskor ügyelnünk kell a pontos, biztos ütésre, valamint a kalapács nagyságának megválasztására. Pontatlan ütés következtében a vágó éle lepattanhat, kezünk megsérülhet. A megfelelő kalapácsot úgy válasszuk meg, hogy a laposvágó élének minden mm-nyi szélességére kb. 40 g, a keresztvágóra pedig 80 g kalapácssúly essék. (Például 25 mm élhosszúságú laposvágóhoz 25x40 = 1000 g = 1 kg súlyú félkezes kalapácsot használjunk.)

A jó faragás alapfeltétele a helyesen megköszörült, jól megedzett és megfelelő hosszúságú vágó. A túl hosszú vágó rezeg, a túl rövid vágót pedig nehéz tartani, és könnyen megsérthetjük vele a kezünket. Az ütő hatás szempontjából előnyösebb a rövid vágó.

Testtartás faragás közben

A kalapács nagyságát a vágó nagyságához, ill. a faragandó felület szélességéhez mérten kell megválasztani. Szívós anyagok (pl. acél) faragásakor a vágó élét és a faragott felületeket időnként olajjal kenjük meg.
A munka üteme faragáskor nem lépi túl a 60 ütés/perc értéket. Intenzív faragáshoz, amikor az egész kar dolgozik, az ütések száma 45 ütés/perc. A dolgozó által faragáskor felvett testtartás az ábrán látható. A jobb lábfej a satu szimmetriasíkjára merőleges helyzetben van. A bal lábfej fél lépéssel előbbre helyezkedik el, a satupofák síkjától 70°-os szöggel elfordulva.

Az ütés ereje főleg a kalapács súlyától és a dolgozó karjának erejétől függ. Erős ütéseknél az ütés általában 15...20-szor nagyobb a kalapács súlyánál. A kalapácsütés iránya pontosan a vágó hossztengelyével essen egybe. A vágót akkor tudjuk biztosan vezetni, ha a vágóéi a munkadarabhoz képest ferde. Ha a vágóéi párhuzamos a munkadarabbal, akkor az él felfekvési felülete rövidebb, az ütés hatása pedig kisebb.
A kalapács talpa és a vágó feje mindig zsír- és olajmentes legyen, mert így a kalapács nem csúszik le róla, hanem kissé tapad.

A vágóél ferde irányú elhelyezése faragáskor

Ahhoz, hogy faragás közben a satuba fogott munkadarab az ütések nyomán ne mozduljon el, ki kell támasztani. A kitámasztáshoz fából készített tuskót, alátétet alkalmazunk.

A munkadarab kitámasztása faragáskor

Faragáskor a munkadarabot mindig úgy fogjuk be a satuba, hogy az álló pofával szemben üssünk, mert így az ütést a munkapad könnyebben felveszi. Faragáskor a munkadarab végéhez közeledve gyengébbeket üssünk, hogy megakadályozzuk az anyag széleinek letörését vagy a forgács elrepülését. Az elrepült forgács munkatársaink testi épségét veszélyezteti. Rideg anyagoknál a sarok letörését úgy akadályozzuk meg, hogy az ellenkező oldalról faragunk.

A sarok letörésének megakadályozása

Tekintetünket mindig a vágó élére és ne a fejére irányítsuk, hogy egyszerre a munka menetét és a vágó helyes tartását is figyelemmel kísérhessük. A kalapáccsal lehetőleg egyenlő időközökben és egyenlő erővel üssünk a vágó fejére. Ügyelni kell, hogy ütéskor a kalapács közepe a vágó fejének közepére üssön. Ha a faragást jól begyakorlott mozdulatokkal végezzük, teljesítményünket nagymértékben fokozni tudjuk.

 A faragás sikere függ:
 - a szerszám helyes megválasztásától, a vágó élezésétől;
 - a kalapácsot tartó kéz helyes mozgásától;
 - a mozgás ütemétől;
 - a vágóra mért ütések biztosságától;
 - az ütés erejétől (a kalapács súlyától) ;
 - a vágó beállítási szögétől;
 - a munkadarab helyes befogásától, felfektetésétől.

Ha a munkadarabról vastagabb anyagréteget kell leválasztani, a faragást több rétegben végezzük. Vékony forgácsok leválasztásához ugyanis kisebb erőkifejtés szükséges, és a munkát több rétegben gazdaságosabban tudjuk elvégezni. Az egy rétegben leválasztható forgács vastagsága a megmunkált anyagtól függ.  A tapasztalat azt mutatja, hogy egy 3 mm-es fémréteg egyszeri lefaragásához több idő kell, mintha két ízben 1,5 mm-es réteget faragunk le.

Forrás: Simon Sándor Fémipari alapképzés (1976.) című nagyszerű tankönyve, mely a kiadása óta eltelt évtizedek dacára is megőrizte mindazon tudás aktualitását, melyre a barkácsműhelyben szükségünk lehet.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Harapás az a művelet, amikor kis keresztmetszetű anyagot (huzalt, szegecset stb.) két egymással szemben dolgozó vágóéllel választjuk ketté.

A harapás jellemzője, hogy a két oldalról egymással szemben ható ék alakú vágóéi végzi az anyag elvágását. A harapást úgy is értelmezhetjük, mintha két laposvágó egymással szemben egyszerre támadná meg az anyagot. Ennek megfelelően a két vágóéi ékszöge kb. 60°.

A harapás elvén a következő szerszámok működnek:

Harapófogó. Mindenféle huzal lecsípésére, megfogására használt kéziszerszám. Fejrésze köríves, a szájrész keményre edzett, és a harapó vágóélei 60°-ra köszörültek.
Csípőfogó. Legfeljebb 3 mm vastag huzal lecsípésére használható. A jobb hozzáférhetőség céljából fejrésze kissé laposan ívelt, a csípőélek keményre edzettek és élesre köszörültek.

Harapófogó és csípőfogó

Emeltyűs csípőfogó. Az emeltyűs áttétellel 2...3 mm átmérőjű kemény huzalokat és 5 mm vastagságig lágyabb anyagokat lehet vele elcsípni.
Csapszegvágó. Vastag huzalok, kiálló csapszegek stb. lecsípésére alkalmas. A hosszú fogantyú kétszeres áttétellel vastagabb anyagokat minden nagyobb erőfeszítés nélkül kettéválaszt. A csapszegvágó nagysága szerint a vágható anyag legnagyobb átmérője 6, 9, és 15 mm.

Emeltyűs csípőfogó és csapszegvágó

A harapást géppel harapótárcsa segítségével is elvégezhetjük. A harapótárcsa két egymással szemben forgó tárcsa, amelyeknek megfelelően kialakított és keményre edzett élei között toljuk át az elvágandó anyagot. Az egyik tárcsa tengelye rögzített, a másiké állítható, így a gép különböző vastagságú és keménységű anyagok harapására alkalmas.

Harapótárcsa

Forrás: Simon Sándor Fémipari alapképzés (1976.) című nagyszerű tankönyve, mely a kiadása óta eltelt évtizedek dacára is megőrizte mindazon tudás aktualitását, melyre a barkácsműhelyben szükségünk lehet.

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A munkadarabokat ma már jórészt gépeken munkáljuk meg. Gyakran előfordul azonban, hogy egy bizonyos munkát kézi erővel kell elvégezni, mert gépen megmunkálni nem gazdaságos vagy nem lehetséges. A vágásnak és a harapásnak különösen az egyedi alkatrészgyártásban van jelentősége. Célja a munkadarab darabolása, a felesleges anyagréteg egy vagy több darabban, ill. forgács alakjában való eltávolítása.

Ha a vágót a munkadarabra merőlegesen tartjuk és a vágó fejére kalapáccsal ütéseket mérünk, vágást végzünk.

A vágás és faragás szerszáma a vágó. A vágó egyélű forgácsolószerszám. A forgácsolási munkát elemezve megállapítható, hogy mindenfajta forgácsolószerszám működését az elemi ék vágó hatására lehet visszavezetni.

Minél kisebb az ékszög, annál kisebb a vágás erőszükséglete. Nagy ékszögre nagy erőszükséglet, nagy súrlódási ellenállás, kishatású vágás, kis ékszögre pedig kis erőszükséglet, kis súrlódási ellenállás és nagyhatású vágás a jellemző.
 A behatolási ellenállás attól függően változik, hogy milyen nagy az ékszög, a vágóéi milyen mértékben tompul el és milyen hosszú a vágóéi. (Ezért helyes a vágó élét kissé ívelten köszörülni és ezzel is rövidíteni vagy pedig a vágót a munkadarabra megfelelő ferde szögben állítani.) Az elérhető vágási hatást természetesen még befolyásolja az anyag keménysége, szívóssága, nyúlása és a szerszám megfelelő kiképzése is.

A laposvágót széles és nagy terjedelmű felületek lefaragására, kivágására, nagyobb keresztmetszetű anyagok szétvágására, darabolására használjuk. A vágó fő részei: a fogószár, a lapított vágórész, a vágóéi és a fej. A fogószárból kovácsolással szélesebbre kinyújtott, 8...10°-os szögben lapított vágórész egyenes vágóélben végződik.

Laposvágó

Kemény anyagokhoz nagyobb ékszögű vágót használunk, hogy az él a szükséges nagyobb ütőerőt kitöredezés nélkül elviselje.
 Az egyes anyagokhoz szükséges ékszögek:
- lágyabb anyagok  (pl. alumínium, réz) 30...50°;
- szerkezeti acélok 50...60°;
- szerszámacélok 60...70 .
A vágó másik vége csonka gúla alakra kidolgozott fejben végződik, csúcsát a fel- verődés ellen legömbölyítik. A csonka gúla és a legömbölyítés nélküli vágófej felverődik s az ütést bizonytalanná teszi. Ezenkívül a lepattanó szilánk súlyos sérülést is okozhat.
A vágófejet ezért alakítják ki a fenti formára, hogy az ütés a vágó középvonalába essék.
A vágók szárának alakját úgy kellett megválasztani, hogy a vágó tartása, vezetése biztosabb legyen. A gyakorlat tapasztalatai azt igazolták, hogy e feltételeket kör- illetve négyzet keresztmetszetű szárral kielégíteni nem tudjuk. A legmegfelelőbb a téglalap alakú keresztmetszet, amelynek éleit lekerekítjük, hogy a kezet ne sértse.

A laposvágó fejrészének kiképzése

A vágó éle behatol az anyagba, a keresztmetszet egyre gyengül, végül az anyag hirtelen kettészakad. Ha a darabolást üllőn végezzük, lágyabb acélból készült alátétet kell használni. Célszerű a darabolást I-szelvényű acélon végezni.
Görbe vonalak kivágásához az egyenes élű laposvágó túl széles. A vágó élének sarkai túlnyúlnak az előrajzolt vonalon, így a kivágott alak nem egyenletesen ívelt.

Vágás görbe vonal mentén egyenes élű laposvágóval

Lemezek, vékony anyagok szétvágására, különféle alakú részek lemezből való kivágására lemezvágót használunk. A lemezvágó vágóéle domború kiképzésű, hogy vágás közben a lemezt ne torzítsa, ne görbítse, és hogy a vágóél sarkai az anyagba bele ne szoruljanak. A lemezvágó lapítási szöge 8... 10°, a vágó éhszöge 30.. .40°.

Lemezvágó

Vágás lemezvágóval

Lemezvágáskor a vágót tartó kezünket - a biztosabb vezetés végett - a lemezre helyezzük. A vágót ferdén tartva az előrajzolt vonalra tesszük, majd merőlegesre állítva ráütünk. A lemez vágását belülről kifelé haladva végezzük, hogy a lemez felhajtását elkerüljük. Ilyen módon görbületeket is ki tudunk vágni. Vágáskor minden kalapácsütés után a vágóéi hosszának 2/3-ával előrevisszük a vágó élét. Az élhossz egyharmada - a már vágott horonyba illesztve - a szerszám vezetésére való.
Lemezalátétek, tömítőgyűrűk, különféle alakú görbületek kivágásához félkerek vágót használunk. Az egyoldalas vágóéi alakja, ill. sugara és hossza különféle. A vágóél ékszöge 30.. .60°-ra egyoldalúan élezett.

Félkerek vágó

Ha lemezről lemezcsíkot akarunk leválasztani, satuban elvégezhetjük. A lemezt a berajzolt vonal mentén befogjuk a satuba és a vágót ferdén tartva vágjuk le a lemezcsíkot. Ebben az esetben a satupofak vezetik a vágót, így megkönnyítik a munkát. Hosszabb lemezeket rugós szorítóba fogunk és a lemezeket így vágjuk le

Vágóval való daraboláshoz három szerszám szükséges: a vágó, a kalapács és a satu vagy üllő. Kisebb keresztmetszetű huzalt, szegecset stb. harapással is darabolhatunk, ehhez egyetlen kéziszerszám is elegendő.

Forrás: Simon Sándor Fémipari alapképzés (1976.) című nagyszerű tankönyve, mely a kiadása óta eltelt évtizedek dacára is megőrizte mindazon tudás aktualitását, melyre a barkácsműhelyben szükségünk lehet.

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Aki már vett öreg autót, az ismerheti az érzést, ami az első pár száz kilométert kíséri. Az ember figyel a zörejekre, a furának tűnő hangokra, lesi a visszajelzőlámpákat, műszereket. Ilyenkor még nem érezzük a járművet, kicsit tartunk tőle, nem tudjuk valóban megbízható-e. Van bennünk egy adag félsz attól, hogy épp a legrosszabb helyen fog megállni a masina. Az idő előrehaladtával - ha nem történik semmi váratlan - ez az érzés fokozatosan átadja a helyét a bizalomnak. Bízni kezdünk az autóban, néha megveregetjük, akár meg is dicsérjük.

Esetemben is így működnek a dolgok. Haladt szépen a folyamat, mígnem – épp félúton járva a kialakuló bizalom felé – egyszer csak egy reggel arra ébredtem, hogy az autó bizony nem indul. Pontosabban nem csak hogy nem indul, de az egész autóban egy darab áram sincs. Még a kvarcóra sem produkál életjelet. Persze az energia nem vész el, mint tudjuk, tehát ilyenkor adja magát, hogy biztos valamelyik fogyasztót hagytuk bekapcsolva, esetleg a kontakthibássá vált, a régi Fordoknál típushibának számító kormánykapcsoló (fényváltó) okozta a gondot. Feltöltöttem hát az akkumulátort, ahogy ez megvolt, minden működött is szépen. Mígnem, a következő alkalommal leparkoltam egy fél napra Pesten. Ahol is a fél nap leteltével ugyanez történt, megint csak sehol egy fia delej...

Némi pihentetés után ilyen értéket tudott produkálni az akkumulátor. Hát ez bizony messze van az ideálistól...

Ekkor már gondoltam, hogy komolyabban körbe kell járni a kérdést. Megint feltöltöttem az akksit. Közben reménykedtem, hogy a két egymást követő teljes lemerítés nem ölte meg. (Az ólomakkumulátorok ezt nem szeretik, Paukert effektus meg hasonlók, erről irtunk már itt a blogon.) Aztán hazaérve elkezdtem méregetni.

Az rögtön kiderült, hogy az autó 'nyugalmi' áramfelvétele túl nagy (majdnem 4A), ami vagy folyamatos zárlatra, vagy bekapcsolt fogyasztóra utalt. Miután más megoldás nem volt, elkezdtem a biztosíték táblánál egyenként méregetni a fogyasztókat, hátha kiderül, merre is folyik el az áram. Saját magam is meglepődtem, amikor egész hamar megtaláltam az okot. Kiderült, hogy a szellőző ventilátor volt a ludas. Ez valamilyen korábbi, általam ismeretlen okból úgy lett átkötve, hogy gyújtás nélkül is bekapcsolható. Ráadásul, maga a kapcsolószerkezet is kontakthibás volt, tehát ha nem egy határozott mozdulattal kapcsolta ki az ember, akkor a legalacsonyabb fokozaton járva - ilyenkor gyakorlatilag zajtalanul működik - bekapcsolva maradhatott. Némi küzdelem árán, mert kibontottam hozzá a rádiót is, meg a kesztyűtartó belsejét, meg egy félmarok csavart, (jó részét mint kiderült feleslegesen, de ekkor még nem volt leírásom az autóhoz) sikerült kiszedni és megtisztítani a kapcsolót, most már precízen kattan, egyértelműen kikapcsolódik, ha nulla állásra tekerem. Megjegyzem, egy ilyen öreg autóhoz az első beszerezni való a javítási kézikönyv. Lehet a neten is vadászni ilyet, de én inkább a nyomtatott verziót favorizálom, ráadásul ehhez az autóhoz az ismert német sorozatból elérhető a magyar nyelvű változat is.

Ami a gond másik felét illeti, az viszont még nem múlt el. A biztosítékdobozban ugyanis nem csak ez a direktre kötött vezeték a rendbe rakni való. Van ott néhány egyéb vezeték is, és bár sikerült mindent beazonosítani, de a biztosíték dobozt könyv nélkül még nem akartam szétszedni.

Itt már azért kicsit rendberakva látszik.

Az autóban van (volt) egy utólag beleszerelt, klasszikus pittyegő és villogó riasztó is. Ezeket én nemigen kedvelem, nem gondolom, hogy egy huszonéves autót pont ez fog megvédeni (mitől?), viszont egy ismeretlen márkájú, utólag beszerelt, dokumentáció nélküli riasztó mindenképp időzített bomba. Ezt tehát kiszedtem, a biztosíték doboz fölé volt begyömöszölve. Az lett volna a cél, hogy a teljes hozzá tartozó utólagos vezetékgubancot is kiszedjem, ez azonban túlságosan profi módon lett 'beintegrálva' az autó gyári vezetékei közé, és miután ekkor még nem volt gyári kapcsolási rajzom, ennek nem estem neki. Az autó remekül működött a riasztó kiszerelése után. Működőképes maradt a központi zár, az viszont kiderült, hogy a korábban a riasztóhoz kötött indításgátlónak kell egy külön pozitív jelet adni. Ezt megoldottam. (Egy plusz vezetékkel. Pedig ugye épp ezeket a plusz drótokat akartam kiirtani...) Ez persze ideiglenes megoldás, ha össze szedem a lelki erőmet, nekifogok és tényleg szétborítom a vezetékezést, (már van kapcsolási rajz) és rendet rakok. Erről biztos lesz külön írás, annyi drót van ott, lehet bele sem férnek egy posztba 

Onnan a sötét üregből kellett kibányászni a riasztót, de a kábelezése jórészt még ott bújkál.

Viszont, ha már le volt billentve a biztosítékdoboz, végignyomoztam a rádióhoz menő millió kábelt. Sikerült is kiválogatni a kábelkötegből a gyárilag erre való ereket, megvolt minden, állandó és vezérelt+, világítás+, meg a négy hangszóró gyári vezetékezése is. Az utólag befűzött párhuzamos kábeleket kidobáltam. Viszont a Ford rádió kivétele után kiderült, hogy az bizony nem csatlakozókkal van bekötve, (vajon hova lettek?) hanem forrasztással, ami néhol kicsit átlóg a szomszédos lábakra is. Így már megvolt az ok, miért voltak értelmezhetetlenek a rádió balance és fader gombjainak tekergetésére történtek. 

Ezt persze rendbe kellett szedni. És ha már, akkor majdnem gyári módon. Szereztem egy Ford-Iso csatlakozó kábelt (köszönet a CONRAD-nak érte), és szerelhető ISO aljzatokat.

Az autó vezetékeire szépen rákötöttem az ISO aljzatokat, a rádióról leforrasztgattam a kábelvégeket, és megpucoltam az aljzat érintkezőit, hogy rá tudjam tolni a Ford csatlakozókat. Azért iktattam be az ISO csatlakozókat, mert sejtettem, hogy a korhű kazettás fejegység inkább a korhűségben lesz erős, mintsem a hangminőségben. Ez sajnos be is igazolódott, de erről majd később írok.

Az egyetlen valóban hibának nevezhető probléma az autóval a régebbi Fordok esetében tipushibának számító index/fényváltó kapcsoló kopása volt. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy elég az indexkarra ránézni, és máris fénykürt állásba ugrik. Mondanom sem kell, hogy ez épp az útkereszteződésekben némi veszélyforrást hordoz magában. Ez a hiba ismert, minden alkatrészes cégnél hegyekben állnak az ilyen kapcsolók. (Korábban létezett erre szakosodott felújító kisipar is, meg is lehetett várni a műtétet.) Ez a kapcsoló persze komplett egység, a vészvillogó gombjával és az ablaktörlő karjával együtt egy patkó formájú házban foglal helyet, ami felülről, egyben ül rá a kormányoszlopra.

Így néz ki egy -bontott- kapcsoló. Egy darab átmenő csavar tartja a tetején, a piros gomb mögött, a hátán pedig két spéci dugaljra dughatjuk rá az autó csatlakozóit. Ezután rámegy a kormányoszlop műanyag takarólemeze és kész is. 

A gyári (pontosabban Ford emblémás) kapcsolók megfizethetetlenek, és persze a Hella is. Van ugyanakkor sok más német, olasz, spanyol gyártótól is ilyen egység. 

Ezek a gyártók, beszállítók a legtöbb esetben a szabadpiacra is forgalmazzák ugyanezeket az alkatrészeket, persze a saját márkanevükön. Ezek az úgynevezett 'első beszállítói' alkatrészek. Ha valaki jobban el akar mélyedni az autószerelésben, felújításban, jó, ha utána néz az adott típusnál használt alkatrészeknek és azok beszállítóinak, ugyanis hatalmas különbség lehet árban az autógyár címkéjével átmatricázott, vagy az eredeti alkatrészgyártó nevét viselő, valójában azonban teljesen azonos alkatrészek között. 

Persze a bontókban is rengeteg ilyen kapcsoló található. Ugyanakkor arra nincs igazán sok esély, hogy egy bontott kapcsoló tökéletes lesz, hiszen nyilván az is kopott a használat folyamán. Szerencsére ez a kapcsoló nagyon sok korábbi Fordban megtalálható volt, a későbbi évjáratoknak ugyan több sebességes az ablaktörlő szakaszos üzemmódja, de miután az elektronika is a kapcsoló házában lakik, ez az alkatrész csereszabatos a korábbiakkal is. Végül én kaptam egy barátomtól egy olaszországi bontóból való darabot. Jobb is mint az enyém, és sokkal szebb, semmi kopás nincs rajta, de azért ez sem száz százalékos már, úgyhogy alkalomadtán beruházok egy új darabra. Persze nem Ford emblémás lesz, de van több európai utángyártó cég, az ő termékeik még épp megfizethetőek.

Kiváncsiságból azért szédszedtem a rosszabb darabot, mert a neten találtam olyan korábbi hirdetést, amiben élelmes vállalkozó pont ennek a kapcsolónak a gyors (megvárható) felújítását igérte. Gondoltam, hátha tényleg egy kis rézlemezzel, vagy egy új rugóval orvosolható a dolog. Hát, nem nyertem, az egész kapcsolóház olyan mint egy mobiltelefon háza, egyszerre kell vagy egy tucat fület körben kipattintani, és ha sikerül, akkor egy mozdulattal hullik szét a teljes beltartalom, miközben rádöbbenünk, hogy épp az eddig a tetejének gondolt oldal az alja a kapcsolónak... Ha az életem függne tőle, talán össze tudnám legózni, de most inkább félretettem az egészet egy szatyorban.

A széthullott kapcsolón elég nehéz rájönni, hogy a sok, a nyomtatott alaplapra felvitt rézbevonatból melyik mire is való, és melyik kopása okozza a gondot. Egyszerűbb venni egy új darabot. 

Ebben a posztban jóval kevesebb szerelést ábrázoló kép van, mint terveztem, ugyanis hiába fényképeztem minden folyamatot végig, a képek a memóriakártyák, pendrájvok és hordozható merevlemezek között valahogy elkallódtak. Erre most döbbentem rá, viszont ezek a szerelések nem most történtek, és én mégegyszer szét nem szedek semmit, különösen, hogy a lebontott burkolatok hiányzó csavarjait mindenhol pótoltam, tehát vagy 15-20 csavart kéne kitekerni a képek újragyártásához. Legközelebb jobban figyelek. A nyitó kép mest is a SHORPY oldaláról való. Jövő héten megint jövünk.

Ezt a videót még muszáj megmutatnunk, az öreg autók egyik legjobb szerelési tippjét nem más, mint Basil Fawlty mutatta be, talán emlékeznek rá sokan:

 Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Az idő után a hőmérsékletet mérjük leggyakrabban a fizikai jelenségek közül. Az időjárás, lakásfűtés, lázunk, mind-mind közvetlenül mérve - vagy valamilyen szabályzó berendezést működtetve - számot tart érdeklődésünkre. Az átlagos hőmérők -50…+50 Cº tartományban működnek. A konyhában még találkozhatunk +250 fokig mérő termosztáttal és beszúrós ételhőmérővel, de 250 fok felett elfogynak az olcsó mérőeszközök és átlépünk a profi eszközök táborába. Anyagilag is nagy ugrás ez.

A hobbibarkácsoló gondban van, ha agyagot égetne, fémet edzene vagy épp olyan felület hőmérsékletére kíváncsi, melyre gondot jelent felmászni, mozog, avagy túlzottan forró a tapogatáshoz. Mai tesztalanyunk egy érintés nélküli hőmérsékletmérő műszer, az infravörös hőmérő. Minden felsorolt kívánalomnak megfelel és bőséges termékskála segít optimalizálni a mérési tartomány - elérhető ár arányát.

Az infravörös hőmérő az objektum felületi hőmérsékletét méri. A műszer érzékelője a tárgy által kibocsátott, róla visszavert és rajta átbocsátott hősugárzást érzékeli, és ezt az információt hőmérséklet-értékre változtatja át.
Az emisszió fok értékét használják egy anyag energia kisugárzási jellemzőinek leírására. Minél nagyobb ez az érték, annál jobban képes az anyag sugárzás kibocsátására. Sok szerves anyag és felület emisszió foka 0,95. Fém felületeknek vagy csillogó anyagoknak alacsonyabb az emisszió foka és ezért pontatlan mérési eredményeket adnak.

Két szélsőség az árskálán
A legolcsóbb készülék egy érintés nélkül működő digitális hőmérő, különösebb szolgáltatások nélkül, viszont árában versenyre kel egy közönséges, tapintós hőmérővel.
Voltcraft IR 110-1S
Méréstartomány: -30...+110 Cº
Hőmérséklet felbontás: 0.2 Cº
Hőmérséklet mérési pontosság: ±2.5°C vagy 2.5%
Nem kalibrált és utólag sem kalibrálható. Lézeres célzófényt nem tartalmaz.

A Testo 845 szintén infravörös távhőmérő, páratartalom- és nedvesség méréssel. Profi műszer és ez árában is meglátszik. Mellékelt tartozékai sejtetik szolgáltatásait. Szoftver CD, adatátviteli kábel, alumínium koffer, állvány tartószerkezet. Számítógéphez csatlakoztatható.
Hőmérséklet felbontás: 0.1 Cº; mérési tartomány: -30-tól +950-ig Cº

Törekedve az elérhető árú, de széles mérési tartománnyal rendelkező típus ajánlására, az IR 900-30S műszert választottam kipróbálásra a Conrad webáruház segítségével.

Szállítás tartalma: hőmérő, tároló táska, 9V-os elem, K-típusú érzékelő, kezelési útmutató

Fontos lenne, ha a fém hőkezeléséhez olvadáspont közeli hőmérsékletet mérhetnék, esetleg a kerámiaégetésbe való belekontárkodáshoz is segítséget nyújtana a háztartási- és hőszigetelés-mérés mellett. Az IR 900-30S épp alkalmas e feladatokra.
A mérési tartománya -50-től 900 Cº-ig terjed, ezt még némely drágább készülék sem tudja. Feszültséget egy 9 V-os elem biztosít. Nem alkalmas üveg, műanyag vagy más átlátszó felületen keresztül való mérésre, mint ahogy a többi infrahőmérő sem, ezért ezt nem rójuk fel neki.

Jellemzői és szolgáltatásai
- Az alsó és felső riasztási értéknél látható és hallható jelzés;
- A mérés alatt tárolja a maximális-, minimális-, különbség- vagy átlag hőmérséklet-értékeket;
- Folyamatos mérési funkció;
- Emissziófok beállítható 0,10 és 1,00 között;
- Kiegészítő hőmérséklet mérés K-típusú kontakt érzékelővel;
- A kijelzőn bekapcsolható háttér megvilágítás;
- 20 mérési eredmény befogadására alkalmas tároló.

Profilkép a K-szondával

A K-szonda
A K-szonda, vagy más néven K-típusú hőelem közvetlenül érintkezik a mérendő közeggel. Tudományosan: Két fém csatlakozásakor hőmérsékletfüggő nagyságú feszültség keletkezik. Ez a Seebeck hatás, mely minden hőelem működésének alapja. A hőelemek a legnépszerűbb hőmérséklet-érzékelők. Fő alkalmazási korlátjuk a pontosság, 1% alatti rendszer pontosság nehezen érhető el velük. A K-típus (Kromel/Alumel-Nikkelkróm/Nikkel)  általános célú hőelem. Olcsó és népszerűségének köszönhetően széles mérőfej választékban kapható. A hőmérséklet tartomány -200…+1200 Cº. A szonda felületek hőmérsékletének mérésére nem alkalmas, mivel a mérendő felszínnel érintkező felülete túl kicsi.

Figyelni kell, hogy a kereskedő a különféle infrákhoz milyen hőelemet mellékel. Három mérési tartományt különböztetnek meg:
- a távolból történő mérésé (itt 900 Cº);
- a csatlakoztatott bármely K-szondából érkező jel méréshatára (itt 500 Cº);
- a mellékelt K-szonda mérési tartománya (itt 200 Cº);

A mellékelt hőmérséklet érzékelőn kívül bármely szokványos K-típusú, mini csatlakozódugós hőfok érzékelő bedugaszolható a műszer megfelelő csatlakozó hüvelyébe. Nagyobb hőmérséklet mérésére alkalmas K-szondák messze meghaladják e készülék árát.

Fém hőkezelésénél nem árt mérni az anyagot

Használata
Hőmérsékletméréshez irányítsuk az IR érzékelő nyílását, lehetőleg függőlegesen, a mérendő objektumra. Ügyeljünk arra, hogy a mérendő objektum ne legyen kisebb a műszer IR mérőfoltjánál.

Az infravörös hőmérőnek fel kell venni a környezet hőmérsékletét ahhoz, hogy helyes értéket mutasson. Helyváltoztatáskor hagyjuk, hogy a műszer az új környezet hőmérsékletet felvegye. A fényes felületek meghamisítják a mérési eredményt, ennek kompenzálására a csillogó felületeket ragasztószalaggal vagy matt fekete festékkel be kell vonni. A műszer nem mér átlátszó felületeken, pl. üvegen keresztül. Ekkor az üveg felületi hőmérsékletét méri. Magas hőmérsékletek közelről való tartós mérésénél maga a műszer is felmelegszik, és ezért hibásan mér. Pontos méréshez minél nagyobb a hőmérséklet, annál nagyobb távolságból mérjünk, a lehető legrövidebb ideig.

Talajhőmérséklet mérésére közvetlenül vagy K-szondával alkalmas

A megállapított hőmérséklet a mért felület átlaghőmérséklete. Minél kisebb a mérendő tárgy, annál közelebb kell legyen az infravörös hőmérőhöz. A célzó lézer és a háttérvilágítás ki-bekapcsolható. A műszer hosszú távú mérésekhez folyamatos mérési funkcióval rendelkezik.

A műszernek riasztási funkciója is van, amely a beállított hőmérsékletértékek alá süllyedéskor ill. annak túllépésekor jelez. A riasztás hangjelzéssel és fényjelzéssel történik. Ezzel a funkcióval a műszert hőmérséklet ellenőrzésre is jól használhatjuk.

Negatív hőmérsékleteknél is jól teljesít

Az IR 900-30S mérőműszeren az emissziófok beállítható. Ezzel a különböző anyagokon és felületeken pontos mérési eredményeket kaphatunk. Sok szerves anyag emisszió foka 0,95. Ezért a műszer gyári beállítása 0,95, valamint automatikus emissziófok beállító funkcióval van ellátva. Az emisszió fok automatikus megállapításánál a felületi hőmérséklet lehetőleg legyen magasabb, mint a környezeti hőmérséklet. Ideális a 100ºC körüli hőmérséklet.

Látják a lézeres célzófényt? Mintha egy TEK rajtaütést látnánk, amint lenyúlják a csirkémet

Pontosság (23 - 25Cº környezeti hőmérsékletnél, emissziófok 0,95)

Infravörös hőmérsékletmérés pontossága
-50...-20Cº    ± 3Cº
-20...500Cº    mért érték ±1,5%-a ±1%C
500...900Cº    a mért érték ±1,5%-a

Kontakt hőmérsékletmérés pontossága (K-típussal)
-50...100Cº    mért érték ±1,5% ± 3Cº
100...500Cº    mért érték ±1,5% ± 2Cº

Összegzésként
Az illusztrációk életszerű felhasználási módokat ábrázolnak, de a mindennapok határtalan lehetőségeket rejtenek lázméréstől a házunk hőkibocsátásának feltérképezéséig, fagyasztónk állapotának vizsgálatáig. Gyanúm szerint felbukkan majd a későbbi írásokban.
 

  Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A falazóhabarcs készítéséhez hasonlóan a keverési arány a vakolóhabarcsnál  is   attól   függ,   hogy a keverést kézzel vagy géppel végezzük-e. A kézi keverésnél az alkotórészek nem elegyednek egymással olyan jól, ezért a homok hányada kisebb legyen, mint a gépi keverésnél.

A keverési  arányokat  szabványos mértékegységben adjuk  meg,  de a helyszínen általában lapáttal mérünk. Ez a mérési módszer nagyon pontatlan, mert egy lapátnyi homok mennyisége a nedvességtartalomtól függően erősen változik. A habarcs alkotórészeit nagyon gondosan keverjük össze, hogy a cementvagy mészpép lehetőleg minden homokszemcsét szorosan körülvegyen. A jó keveréket egyenletes színéről lehet felismerni. Kisebb mennyiségeket kézzel is keverhetünk, a nagyobb mennyiséget jobb keverőgéppel feldolgozni.

Cementhabarcs készítésekor a cementet és homokot szárazon keverjük össze, majd vizet adunk hozzá. Ha a homok száraz, a mészhabarcsot ugyanígy készítjük. Nedves homokban a mész megcsomósodhat, ezért előbb a meszet keverjük össze vízzel, azután adjuk hozzá a homokot a mészpéphez. Gipszhabarcs készítésekor a gipszet beleszórjuk a vízbe. Rövid ülepítési idő után megkeverjük a habarcsot. Száraz vakolóhabarcsot zsákokban készen is lehet kapni. Ennek a készhabarcsnak  előnye,  hogy a megfelelő arányokban, egyenletesen van összekeverve. Így nincs szükség keverőgépre, a habarcshoz csak vizet kell adni. Ugyanakkor a készhabarcs drágább, mint a helyszínen saját magunk által kevert habarcs.

Általában többrétegű vakolatokat alkalmazunk. A vakolat felépítésének alapszabálya a következő: a vakolatok szilárdságának a fal felülete felé haladva csökkennie kell, de legalább állandónak kell maradnia; a fedővakolat nem lehet keményebb, mint az alsó vakolat, mert akkor az egész réteg leválhat.

Mind belső, mind külső felhasználásra alkalmazhatók ezenkívül egyrétegű vakolatok  is  (ilyenek a néhány mm vastagságú, műanyag alapú vakolatok, amelyek nagyon jól tapadnak, de rendkívül egyenletes alapot igényelnek), vagy a beltéri használatra alkalmas, sokféle gipszvakolat, amelyek használata azonban a laikus építkezőnek legtöbbször gondot okoz.

A vakolatoknak általában meghatározott felületi struktúrát adunk. A készhabarcsként megvásárolható finom vakoló habarcsokkal mind belső, mind külső falakon finomvakolású felületeket lehet kialakítani. Külső falakon elterjedten alkalmazzák a simítólapáttal mintázott vakolatokat, ezeknél a struktúrát a simítólapát megnyomkodásával adjuk meg, valamint a dörzsölt vakolatokat, amelyeknél a simítólapát egyenes vagy körkörös mozgatása nyomán alakul ki a struktúra.

A fröcskölt vakolatokban különböző méretű szemcsék vannak, amelyek finomabb vagy durvább struktúrát adnak a vakolt felületnek.

Építőipari sorozatunkban Max Direktor „Falazás, betonozás, vakolás” című könyvéből idézünk részleteket a kiadó engedélyével. A kötet a gyakorlatban számtalanszor kipróbált, hasznos ötleteken és mesterfogásokon keresztül mutatja be a szakterületet. Lépésekre bontva, ábrákkal és szöveges részekkel ismerteti az egyes műveleteket.  

  Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Az autózás vitathatatlanul része lett az életünknek. Bár kis országban élünk, nagyon sok olyan élethelyzet képzelhető el, amit csak saját közlekedési eszközzel lehet megfelelően kezelni. Autózni tehát sokszor szükséges, a kérdés csak az, hogy mivel? Az új modellek persze csábítóak. És jók is, látjuk és tudjuk, az autók döbbenetes fejlődésen mentek át az elmúlt években. És való igaz, egyre rohamosabb léptekkel haladunk a hozzányúlást, szerelést nem igénylő 'helyváltoztató gépek' felé. Az új autók manapság már akár 100.000 km-t is megtesznek anélkül, hogy a kötelező átvizsgálásokon, a kopó-fogyó alkatrészek pótlásán kívül bármit tenni kéne velük. Nem is igen szokás felnyitogatni már a motorháztetőt, hiszen ott maximum az ablakmosó folyadékot kell utána töltögetni.

Azzal is tisztában van mindenki, aki érdeklődik az autózás iránt, hogy a mai autók bizony már régen nem tisztán mechanikus szerkezetek, folyamatosan nő a számítógépek, elektronikák részaránya és befolyása az autóinkban. (Ez legfőképp a folyamatosan szigorodó környezetvédelmi előírások miatt van így, ezek az előírások aktív, a gépjármű és főképp a motor minden részegységére kiterjedő számítógépes felügyelet és irányítás nélkül már régen nem lennének teljesíthetőek. Szintén jelentős a biztonsági előírások hatása is, fék, kormány, futómű már nemigen képzelhető el szenzorok és elektronikák nélkül.) Nincs is ezzel baj. Vannak persze hangok, amik ezzel nem értenek egyet, siratják az autózás korábbi romantikáját, de bele kell nyugodnunk, igazából egy bármilyen gyártmányú mai, új autó nagyságrendekkel biztonságosabb, megbízhatóbb és kényelmesebb, mint egy néhány évtizeddel korábban, még az elektronikai forradalom előtt készült hasonló jármű.

A meglehetősen bonyolulttá vált szerkezet, és persze a megbízhatóság miatt ezeknél a modern 'helyváltoztató gépeknél' (nevezhetjük lassan teleport fülkéknek is...) a korábban megszokott, otthoni szerelésnek is egyre kevesebb tér nyílik. Egyrészt szükség sincs erre, de mód sem nagyon nyílik rá.

Régen persze minden jobb volt... 

Pedig ez az otthoni szerelés nem csak muszájból végzett tevékenység lehet, hanem sokaknak hobbi és kikapcsolódás is. Szerencsére még elérhetőek és használhatóak a régebbi autók is, ezek ráadásul olcsóak, és bármily meglepő, de ugyanúgy el tudnak juttatni A-ból B-be, mint a mai új autók. Még a megbízhatóságuk sem feltétlenül rosszabb. És mindeközben lehetőséget kínálnak a szerelés, mint hobbi végzésére!  

Új rovatunkban az otthoni szerelésről szeretnénk pár szót ejteni. Egy rovatnak persze cím meg szlogen is kell, mondjuk legyen a miénk az alábbi:

Írni lesz miről, környezetünkben akad néhány öregebb autó, amelyek azonban ugyanolyan jól szolgálják tulajdonosaikat mint az új modellek, fenntartásuk sem kerül többe, beszerzési áruk ugyanakkor szinte elhanyagolható volt. Jönnek, mennek, kanyarodnak, megállnak. És, ami a számunkra furdancsos szemmel a legfontosabb, szerelhetőek! Akár szerkezeti meghibásodást kell elhárítani, akár kényelmi extrát szeretnénk beszerelni, mindenre van mód! Első írásaink egy most beszerzett, alig 24 éves, nem különösebb magas presztizzsel, viszont annál nagyobb használati értékkel bíró modell lesz, ez itt a képen:

Tehát az első pár posztban bemutatott szerelések egy 180,000.- forint összegből, két év műszaki vizsgával, téli-nyári felni- és gumigarnitúrával vásárolt, 1991-es évjáratú Ford Escort Mk.5 autón történnek. Az autó teljesen rozsdamentes, minden funkciója működik. 1991 mintha csak tegnap lett volna, legalábbis ez az autó ezt sugallja, mind kívül, mind belül bőven letagadhatna jó néhány évet. Nem repedeznek a műanyagok, nem kopott a műszerfal, jók a gumikéderek, még a tetőablak sem ázik be.

Egyszóval igazán jó alap a youngtimer építéshez, legalábbis még hat évig, 30 évesen ugyanis már igazi oldtimer is lehet akár. Igaz, ezek az autók nagy számban készültek, épp ezért nem lesznek egyhamar igazán értékesek. Ugyanakkor ennek az alacsony presztizsnek megvan az az 'előnye' is, hogy nem becsülik sokra, vagyis nem vigyáznak rájuk a gazdák, tehát igazán szép állapotú nincs sok, és egyre kevesebb lesz...

Az emberek persze különbözőek, egy autó alakításának sok útja van. Esetemben egy ilyen öreg autónál mindig a gyári állapot elérése (visszaállítása) ugrik be első ötletként. Ha az autó, - mint esetünkben is - tuning, fúrás- és faragásmentes, nem rozsdás és a belső kárpitok is rendben vannak, nálam rögtön bekattan az, hogy milyen volna, ha sikerülne valóban gyári állapotra visszaállítani. Az összes utólag beszerelt vezetéket, az idők folyamán végzett apróbb-nagyobb, kényszer- vagy igény szülte módosítást visszaállítani a gyári megoldásokra. (Mint látni fogjuk, egy kivétel van ezen a területen, mégpedig az autóban lévő zene kérdése, itt több út is van előttünk ebből párat be is fogunk járni.)

Az ilyen öreg autóknál - ezt írtam már korábban is a Vitara kapcsán egy posztban - nagyon sok elektromos rendbeszedni való akadhat. A korral járó kontakthibákon kívül sokszor az is a baj, hogy ahogy öregedett a jármű, egyre többször úgy oldották meg a felmerülő problémákat, hogy új vezetékeket, plusz kapcsolókat, reléket szereltek be, jórészt azért, mert nem volt kedvük/tudásuk az autó eredeti kábelkötegeiből kikeresni a szükséges vezetékeket. Nekem ezektől a megoldásoktól az összes hajamszála égnek áll, tehát az első mindig az, hogy lehetőleg minél több utólagosan bekerült drótot és kábelt kigyomláljak. A fenti képen kifordítva látható biztosítékdoboz sajnos elég munkát fog adni ehhez... 

Korábbi rádiómagnó szereléses posztunk befejezetlen maradt, lévén hogy annak alanyát megette a rozsda. Szerencsére most újra lett szerelni való...

A sorozat további részeiben (megpróbálom mindig péntekre időzíteni az írásokat) megmutatom, mit mindent lehet tenni egy ilyen öreg, de jól szolgáló vassal. Szerelünk majd korhű hifit gyári csatlakozókkal, fogunk polírozni és waxolni, teszünk rendbe világítást, de néhány tipushibáról, például a kontakthibás kapcsolókról is esik majd szó. És persze akár mechanikai szerelésekhez is adunk pár tippet, bár ennél az autónál erre egyenlőre nem látszik különösebb ok. Tudjuk, szinte biztosan lesznek olyan olvasók, akik szerint egy autóhoz házilag nem szabad hozzányúlni, mert a biztonság, meg a felelősség, meg egyáltalán... Ilyen hozzászólások szoktak jönni villany- vagy épp gázszerelési posztjainkhoz is. De az ilyen olvasók maximum majd átugorják a kérdéses posztokat. Természetesen nem gondoljuk azt, hogy mindent meg lehet házilag oldani, de néhány valóban komoly szaktudást és/vagy célszerszámot igénylő mechanikai szerelés (mondjuk a motorban, a befecskendező rendszerben vagy a váltó belsejében) és a karosszéria - komoly hegesztői tudás és -berendezés híján történő - kilakatolásán kívül szinte minden megoldható, ha rászánjuk az időt az adott szerkezet vagy munkafolyamat megismerésére, van némi technikai érzékünk, és fel tudjuk mérni az esetlegesen utunkba ugró akadályokat is. Épp úgy, mint minden más barkácstevékenység esetén.

Van egyébként az ilyen öreg vasak otthoni szerelésének még egy hozadéka, ami egy idő után akár függőséget is kialakíthat és a további szerelések okává is válhat. Ez pedig a nosztalgia. Aki hozzám hasonlóan még a rendszerváltás előtt szerezte a jogosítványát, az bizony ilyen gépekre vágyott fiatalon, hiszen ezek a most 25-30 éves autók akkor voltak újak, és persze legtöbbünk számára eléggé elérhetetlenek. Ráadásul, aki már akkoriban is szeretett hobbiként autót bütykölni, az egy ilyen régi vas esetén rácsodálkozhat rengeteg, már ismerős, 'hiszen-én-már-láttam-ilyet' megoldásra. Erre biztosan számítahatunk, az akkoriban alkalmazott kárpitpatentok megpillantásától kezdve az akkor használt műanyagok illatán át millió, nosztalgikus érzést kiváltó pillanata lesz a munkának.

És ez bizony jó dolog. Tartsatok velünk!

A nyitó képek a SHORPY oldaláról valók.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A világító diódákról, népszerű nevükön LED fényforrásokról már írtunk többször is. Szintén esett szó már itt a blogon a napelemekről is. Ezek igazán célszerű kombinációi, vagyis a kisméretű napelemes LED világítótestek is elérhetőek már jóideje a barkácsáruházakban vagy épp a netes üzletekben. Ezek kész, komplett megoldások, igazán nincs velük sok tennivaló. A legtöbben használjuk is ezeket.

Azonban most megjelent egy könyv kiadónk gondozásában, amelyiket átlapozva egy egészen új univerzum tárult fel előttünk. Kiderült, - jó, azért egy kicsit eddig is sejtettük ezt - hogy az eddig taglaltaknál sokkal mélyebb, és sokkal érdekesebb is lehet a LED-ek világa. És messze nem csak kész, bolti megoldásokban lehet gondolkozni...

A kérdéses kiadvány Bo Hanus tollából származik, címe 'Napenergiával működő világítódiódák'. Nos. Ez a könyv egy valódi tudástár! Pontosan és kellő részletességgel végigmegy a LED-ek fajtáin, folyamatosan bemutatva az összes előnyüket és hátrányukat. Megtanít arra, hogyan is válasszunk közülük, milyen feladatra mit és hogyan használjunk. És rengeteg gyakorlati fogást is megismerünk, olyan alapvető dolgokról is, hogy például hogyan határozzuk meg az optimális tápfeszültséget. Valamint - keretes részekben - nagy számú tanácsot kapunk, hogy elkerülhessük a buktatókat.

A könyv második felében konkrét világítási terveket ismerhetünk meg. A terveket pontos, jól áttekinthető rajzokkal és épp a megfelelő mennyiségű fizikai-elektrotechnikai tudásanyaggal mutatja be. A nyelvezet is nagyon rendben van, általános műszaki érzékkel jól érthető, szinte észre sem vesszük, hogy olvasás közben elkezdjük érteni és ismerni a Zener-diódák és a feszültség szabályozók világát. Mindeközben pedig a keretes részekben itt is folyamatosan kapjuk a tanácsokat és tudnivalókat.

Az a tapasztalatom, hogy az otthoni barkácsolásnak nagyon sok olyan területe van, ahol nem vagyunk igazán szakértők. Nagyjából tudjuk, vagy tudni véljük mit és hogyan csináljunk, ismerünk pár ökölszabályt, és ezekkel el is működünk. De sok esetben ezek a szokásokon alapuló munkafolyamatok messze vannak az ideálistól. Az elektromos árammal működő berendezések területe is ilyen. Ismerünk pár alapelvet, nem fogdossuk a feszültség alatt álló drótokat, a teljesítményt a feszültség és az áramerősség szorzatából számoljuk. És ezzel a tudással boldogulunk is.

Ez a könyv megtanít sok olyan dologra, amit eddig bizony hanyagoltunk, vagy mert nem is tudtunk róluk, vagy mert sosem szántunk kellő időt a megismerésükre. Megtanulunk helyesen feszültséget és teljesítményt mérni, majd az adatok segítségével pontosan számolni. Megismerjük a LED fényforrások pontos működését, megismerjük a számukra ideális működési körülményeket, rácsodálkozhatunk arra, hogy akárcsak pár tizedes változás a tápfeszültségben milyen nagy változást hozhat a fényerőben, üzemi hőmérsékletben vagy épp az élettartamban. Megismerjük az összefüggéseket, és ráébredhetünk arra, hogy akárcsak egy-két (általunk eddig bizony hanyagolt) védő- vagy szabályozó alkatrész beépítése mekkora fontossággal bírhat egy kapcsolás esetén.

Szóval, ha elolvassuk ezt a könyvet, nemcsak jól működő és korrekt kivitelű otthoni LED világítást építhetünk, hanem az általános műszaki tudásunk, látásmódunk is sokat fejlődhet. A kiadvány beszerezhető a nagyobb könyvesboltokban és hálózatokban, de legjobb és legkedvezőbb talán a kiadó oldalán megrendelni.

 Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

al