Bevezetésként tűnődjünk el, hogy ha Ladó Gyula Lajos (Tüskevár) majdnem rosszul lett a hegyes paprikától (3000 SHU), hogyan reagált volna a Habanero Mustard chili paprika (350000 SHU) csípésére, melyet termeszteni készülök. Az SHU (Scoville heat unit) megmutatja, hány gramm vizet kell önteni 1 gramm paprikára, hogy ne csípjen. Tehát például a Trinidad Moruga Scorpion egy grammjához 1500 liter vizet. A konyhás néninek figyelnie kell az adagolásnál...

Származási helyükön, Mexikóban és a karibi térségben más a klíma, így a hosszú termésidőt idehaza korai vetéssel kell ellensúlyozni, hogy éretten szüretelhessünk. Két hétig csíráznak a kazánházban, egy hónapot eltöltenek az ablakpárkányon, de mikor eljön a csomóba vetett magoncok külön edénybe való átültetése (ez a tűzdelés), már kevés a hely idebenn. Remélhetőleg addigra elmúlik a fagyos időszak - írom ma, mikor hózáport látunk a Kékesen.

Jön még palántára dér, így az üvegházba előbb-utóbb kitelepítendő chili növendékek megóvására készítettem egy fűtőegységet. Ennek kulcseleme természetesen egy kellően érzékeny és nagy áramokat kapcsolni képes termosztát.

A termosztát népszerű eszköz, találkozunk vele bojlerben, kapcsolja a kazán keringető szivattyút és a villanytűzhelyben is megtaláljuk. A bimetallos kivitel olyan egyszerű felépítésű, olcsó és megbízható, hogy átlagos üzemeltetésnél nem rúg labdába mellette más konstrukció.

Tesztalanyt választva a széles kínálatból, törekedtem az alacsony ár, komoly kapcsolási teljesítmény és a fagypont körüli minimális kapcsolási hőmérséklet összhangjára. Mivel később még szóba jöhet adott hőmérséklet feletti szabályzás (ha túlmelegedne az üvegház) nem árt, ha erre is adna megoldást.

Végül a legolcsóbb, beépíthető kivitelezésű termosztátot választottam, hiszen a kapcsolódobozt és fűtőegységet én készítem el és kerülnek mellé kapcsolók, kijelzők. Kár lenne dobozos változatra költeni. 20A terhelhetőség, 0-60 Cº fokos szabályzási tartomány, 1m távolságra kihelyezhető érzékelő (kapilláris cső).

A fagyponthoz közeli alsó érték a legfontosabb. Szó sincs róla, hogy fűteni akarom a palántákat - fejetlen balta módjára zuhanna a pénzügyi nyereségesség - hanem utolsó védelmi vonalnak szánom a fagy elleni küzdelemben az április közepén esedékes üvegházba-telepítéshez. Láttunk már májusban talajmenti fagyot és kellemetlen meglepetés lenne, ha egyetlen fagyos éjszaka elvinné az előző két hónap keltetésének gyümölcsét (zöldségét).

A skálázott forgatógomb aljzata megkönnyíti a furatok elhelyezését. A megfelelő hőmérséklet elérésekor az egyik érintkezőn zárja, a másikon nyitja a feszültséget, így hűtő-fűtő berendezésekhez egyaránt alkalmazható. Van egy kis (2 ± 1 C°)  ráhagyás, késleltetés logikusan a működésében, hogy ne kapcsolgasson folyamatosan, ahogy töredékfokokkal, de ismét eléri a beállított hőmérsékletet. Ezt nevezzük hiszterézisnek.

A fűtőegység

Egy üvegház időjárástól védett oldalába süllyesztett fűtőblokknak meg kell felelnie a mechanikai szilárdsági, tűzvédelmi (bár az üvegháztűz viszonylag ritka), érintésvédelmi szabályoknak. Mióta egy kedves kommentelő a másfél voltos elemhez is villanyszerelőt hívatott volna, nincsenek illúzióim, hogy indulatos kritikákat kapok bármilyen, erősáramú vonatkozású íráshoz. Fokozott mértékben ügyeltem ezért a tömítésekre, érintésvédelemre, időjárás-állóságra. Ráadásul egy időzítőóra csak éjszakára ad feszültséget a teljes rendszerre, ezzel is csökkentve veszélyt.

Egy hónapja e hasábokon írtam valami lemezvágási megoldás szükségességéről. Ez lenne az. Semmi golyósorsó vagy kifinomult gépészeti megoldás, pusztán egy párhuzamos csöveken elmozduló ágy, melyre a sarokcsiszolót lehet erősíteni. A tartóállvány üzemen kívül festő-szárító asztalként funkcionál.

Viszont működik a konstrukció, 106 cm vágási szélességben párhuzamosokat fűrészelhetünk vele a táblából, vagy kisebb alkatrészeket a stabil befogatásnak köszönhetően. Ez volt a tesztvágás, egyből 2 milliméteres vaslemezzel kezdve, mely a homloklap alapanyaga.

Ugrás az időben. 0.45 és 0.8 mm lemezeket vágva-fúrva-szegecselve, elkészült a fűtőbetétet (ami egy kiszuperált ventilátoros melegítő) és a kapcsolódobozt befoglaló két főegység. Szép tűzoltóautó-pirosra mázoltam, ha már meleget csinál.

 A fűtőventilátornak meghagytam az eredeti készülékházát természetesen. Belül két kamrára osztottam üveggyapottal, elválasztva a hideg és meleg szektorokat, hogy ne áramoljon visszafelé a meleg levegő. Oldalt beszívja az üvegház levegőjét és hátra-lefelé kinyomja. 800 vagy 2000W a fűtőszál teljesítménye, elég lesz a langyosabb levegő is.

A homloklemez, mely a rögzítőként és távtartóként egyaránt szolgáló csavarokkal kapcsolódik a fűtőblokkhoz és még a kapcsolótáblát is tartja. Az Úr (vagy Hölgy) - aki a Matsusitánál dolgozik és floppytartó dobozokat tervez - szinte erre a másodlagos felhasználásra teremtette művét.

Kissé színpadias az összkép, nem tagadom. Kapcsolók, tárcsák, kijelzők, mint egy Nemere regény űrhajóbelső enteriőrje. Több oka is van ennek, többek között a későbbi funkcióbővítés lehetősége. A dugaszolóaljzat a napi fogyasztást mérő "villanyóra" csatlakoztatására szolgál.  Csak fűtéskor kap feszültséget.

És végül mindennek tetejeként az átlátszó tető. A tesztelés első éjszakáján, 25-30 km/h állandó szelet, esőt és 4-6 fokos hőmérsékletet mért az Időkép (két méteres magasságban). Nedvesség nem került bele.

Éjszakára 7 fokos alsó határt állítottam be és így (800W-ra állítva) 8.5 órát működött a berendezés. Hohó! A tesztelés áldozatokkal jár, de ezt kicsit sokallom.

Még így is kellemetlen reggelük volt a mintegy két hete kitelepített - hazai fajta paradicsom - tesztpalántáknak (itt egy eljárásrend kidolgozása és tapasztalatgyűjtés folyik a további évekre kihatással, ezért a nagyvonalú "megengedett veszteség"). Nem szeretik a hideget és sokan inkább elpusztultak vagy megálltak a fejlődésben ablakpárkányos társaikhoz képest.

Egyébként 3 fokos kapcsolási határ mellett tervezem üzembe állítani, mikor az évszakhoz képest már ritka az éjszakai fagy. A termosztátot és apróbb elektronikai eszközöket a Conrad webáruház biztosította, köszönöm.
 

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A dolgok a legritkább esetben alakulnak úgy, ahogy az ember eltervezi őket.

A múlt héten megírtam, hogy az épp használt öreg Vitarában hogyan kezdtem rendbe rakni a meglehetősen elhanyagolt audió rendszert. Megírtam azt is, hogy találtam egy rakás kontakthibára kész vezetéket, amelyeket sikerült is rendbe rakni. Azzal fejeztem be a posztot, hogy a második részben bemutatom, hogyan építettem be az új hangszórókat.

Azonban közben történt valami. Azt is említettem, hogy az autó kilakatolásra vár. No, az állapotfelméréskor kiderült, hogy a jármű gyakorlatilag a költségek oldaláról nézve nem menthető, nincs értelme kilakatolni, túl régen és túl aktívan rágja a rozsda, sajnos két-három kritikus helyen magát az alvázat (ez ugye egy klasszikus alvázas terepjáró) is megette.

​Ez az igazán kellemetlen, a felépítmény felfogató pontjain kívűl maga az alváz is átrozsdásodott már, ráadásul mindkét oldalon.

Ez a doblemez is elfogyott, de csak az egyik oldalon, ez még nem lett volna akkora gond, ilyet lehet gyártani...

A javítás - ha nem magamnak csinálom, hanem karosszériás szakembernek fizetek érte - túl drága és körülményes lenne. Így az autó - hiába van benne egy rakás új alkatrész - kidobásra kerül. Egyetlen megoldás a bontás és az alkatrészek kiárusítása lenne, azonban ez a hatályos jogszabályok szerint már nem megoldható, a forgalomból történő végleges kivonatás csak bontón keresztül lehetséges. Az is igaz, hogy ez némi trükközéssel megkerülhető (bontási igazolást lehet pénzért is szerezni, és persze az is járható, ha az autót papíron külföldre adjuk el), de elég macerás, ráadásul törvénytisztelő állampolgárként szóba sem jön. Hmm. Most, hogy jobban belegondolok, nem is tudok arról hogy ilyesmi egyáltalán lehetséges lenne... És egyébként is, azt jól tudjuk, hogy az alkatrészek (és minden más is) akkor érnek csak sokat, és akkor kerülnek sokba, ha megvenni akarjuk azokat. Ha eladni valónk van, ez sosem működik. (Nem tudom, ez benne van-e Murphy törvénykönyvében, de ott a helye, az bizonyos.)

Lényeg a lényeg, az autó további építése-szépítése, és mindenféle fejlesztése természetesen aktualitását vesztette, a hangszórók helye vélhetően már üres is marad...

Így a hangszórók megfelelően merev beépítése a kárpitokba egyenlőre nem kerül bemutatásra. Ha lesz újabb alkalmatos gépjármű a környéken, akkor persze visszatérünk a témára.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni. 

A tegnapi nap találtunk egy igazán jópofa videót, amelyik az emberiség egyik komoly problémájára kínál igazán frappáns megoldást. Tudjuk, az életünk menetét sok esetben valóban megkönnyítő modern kori vívmányok és a folyamatosan használt technikai fejlesztések sajnos néhány esetben azért új problémákat is képesek okozni. Igazán üdvözölhető, ha egy egyszerű megoldás képes megszabadítani legalább egy ilyen problémától.

A lemerült elemek problémáját mindenki ismeri. Ezek az elemek néha indokolatlanul is kikerülnek mindenféle elemmel üzemelő szerkezetből, majd elkezdenek gyűlni mindenféle tárolókban, fiókokban. Ebben a szelektív hulladékgyűjtés körüli állandó hírverés is szerepet játszik, a hagyományos háztartási hulladékba már tényleg kevesen dobálnak használt elemeket, inkább külön gyűjtjük, aztán persze hogy mikor és hogyan jutnak el egy erre szakosodott gyűjtő tárolóedényébe, az már más kérdés. Tapasztalat, hogy egy idő után jó sok lesz belőlük. Ráadásul ezek a használt, lemerült, vagy épp félig lemerült elemek hatalmas késztetést éreznek fiatal, mondhatni új fajtársaikkal való keveredésre.

Az is sokszor előfordul, hogy mondjuk a gyerek valamelyik elemzabáló játékába kéne azonnal négy vagy épp hat elem, amennyi új elemünk biztos nincs épp otthon. Ilyenkor jön az, hogy meg kellene állapítsuk a fél kilónyi használt elemből melyik a legjobb állapotú, mert azt a körülmények kényszerítő hatása (ordító csemete) miatt újra használatba vennénk.

Akinek van elemtesztere, vagy legalább egy multimétere, az ezt viszonylag könnyen megoldhatja. Azonban akinek nincs, az eddig sokszor bajban volt, a hagyományos elemek 1,5 voltos feszültsége túl alacsony ahhoz, hogy bármilyen kézügyben lévő fogyasztóval, izzóval megállapíthassuk, van e még benne delej.

Egy tegnap talált videó azonban rendet tesz az elemek káoszában. Lássuk is:

Nem fantasztikus? Maga a kőkor az űrkorszakban. Mintha kőből pattintanánk egy alkatrészt egy lerobbant Tesla hajtásláncába.

Egy baj van vele.

Nem működik...

Az, hogy tudományos magyarázatot nehéz találni a dologra, még nem volna baj, az általunk a világról megismert kép messze nem teljes, van még ott mindenféle ismeretlen dolog. Viszont ez a videóban kipróbált eljárás sok kérdést megkerül. Például azt is, hogy minden elemfajtának és gyártmánynak más az alsó kiképzése, vannak laposabb és púposabb talpúak is, ez utóbbiak eleve nehezebben állnak meg. Mindenesetre, mi e tökéletes elméleti levezetés után azért ki is próbáltuk a dolgot, és sajnos az eredmény nem igazolta a videóban láthatókat. Az elemek néha feldűltek, néha nem. És ezek néha újak voltak, néha használtak. Semmiféle szignifikánsnak mondható jellemzőt és szabályt nem tudtunk kimutatni.

Úgyhogy ezt az eljárást bemutató videót inkább a mai dátumhoz kötjük, mintsem a valóban előre vivő tudományos eljárásokat bemutatókhoz.

Természetesen ha az olvasóink közül bárki megismételné a kísérletet, és velünk szemben esetleg felfedez némi szabályosságot, mindenképp ossza meg velünk a tapasztalatait.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni. 

Eljött a tavasz, elmúltak a fagyok. Itt az ideje, hogy szántás-vetés mellett beizzítsuk a betonkeverőt és "gránitszilárdságú" építményekkel őrizzük meg emlékünket az utókor számára.
E műfajban könnyű hibázni és nehéz korrigálni, ezért ajánlatos áttanulmányozni a szakirodalmat.

Nem lehetünk eléggé hálásak a Cser kiadónak, mikor átadva néhány szerzői jogot, megkímél bennünket és Önöket, hogy kizárólag saját kútfőből sarjadó gondolatainkat osszuk meg a nagyérdeművel. Ez a hasznos stratégia most a betonozás világába vezeti olvasóinkat. Max Direktor (ezzel a névvel lehetetlen tévedni) építőipari könyvének kivonatait közöljük néhány részben. Mint egy nem túl sikeres járdaszakasz elkövetője, minden számító érdektől mentesen tanácsolom: vegyék meg a könyvet, mielőtt az első lapát cementet bedobják a keverőbe.

A falazatokat általában védeni kell a nedvességtől. Földdel érintkező falaknál a nedvesség a normál talajnedvesség, továbbá torlaszvíz vagy talajvíz formájában fordulhat elő. A falazatot ezeken kívül csapadék és vízgőz is érheti és károsíthatja.

Az ábra egy alápincézett új épület példáján mutatja, hol kell gondoskodni a nedvesség és a víznyomás elleni szigetelőrétegekről (szaggatott vonalak). Normál talajnedvesség esetén a függőleges szigetelést a vakolat és egy szigetelő mázolás (szigetelő szuszpenzió vagy bitumenes mázolás) biztosítja. Alternatív megoldásként a megfelelő szigetelő bevonatot közvetlenül a falazatra is fel lehet hordani. A lábazat környezetében cementvakolat gondoskodik a kellő védelemről, a  normál  vakolat kb. 80 cm-rel a talajfelszín fölött kezdődik.

Ha az épületet talajvíz vagy torlaszvíz veszélyezteti, akkor a szigetelést általában több rétegben, átlapolással összeragasztott szigetelőlemezzel vagy pl. vízzáró betonból készített betonfalakkal kell megoldani.

A vízszintes szigetelést a pince padlóján alakítjuk ki. A szigetelőlemezt habarcságyba fektetjük, erre ismét habarcsot hordunk fel és a falazást ezen a szigetelőrétegen folytatjuk. Hasonló szigetelést készítünk a terepszinten, rendszerint a pincefödém magasságában. A vízszigetelés folytonosságához a pincefal és pincealjzat közötti sarkot homorú átmenettel kell kialakítani, hogy a függőleges és vízszintes vízszigetelő rétegeket átfedéssel tudjuk egymáshoz csatlakoztatni. Ezt üvegpalackkal vagy csődarabbal lehet cementhabarcsból kialakítani.

Ha a falazatot időnként nagyobb mennyiségű nedvesség is érheti, akkor manapság alagcsövezést (dréncsövezést) szoktak alkalmazni. Ez általában teljesen körülveszi a házat, saját tisztítóaknája van és köröskörül kb. 20 cm-nyi durva kavicságyban helyezkedik el. A szivárgóréteg fölött elhelyezett szűrőpaplan tovább csökkenti annak a lehetőségét, hogy finom részecskék belesodródjanak az alagcsövekbe.

Sok az olyan, elsősorban régebbi épület, amelynél ezek a szigetelőrétegek egyszerűen hiányoznak. A falak nedvesek, különféle sók hatolnak be a falazatba, kivirágoznak és szétroncsolják a vakolatot. A gondok megszüntetésének módja az épület adottságaitól, az átnedvesedés mértékétől és a tervezett további hasznosítás jellegétől függ.

Ha az épület nincs alápincézve és az átnedvesedés mértéke viszonylag csekély, a bajon rendszerint egyszerű eszközökkel lehet segíteni: a  falazat  kiszabadításával, a lábazat környezetében kívül és belül megfelelő felújítóvakolat felhordásával és szivárgókavics elhelyezésével jó eredményeket lehet elérni.
 
Erősebb átnedvesedésnél más eszközökhöz kell nyúlnunk. Különféle, részben csak szakcégek által elvégezhető eljárásokkal érhető el a nedvesség elleni utólagos, vízszintes szigetelés. A krómacél lemezes eljárásnál hullámos acéllemezt sajtolnak be a fal fugáiba. A falfűrészelő eljárásnál egy speciális fűrészlappal rést marnak a falba, ebbe nyomják be a szigetelőréteget. A falcserélő eljárásnál a régi falat eltávolítják és megfelelő szigetelőréteggel ismét felfalazzák. A fúrt lyukakba való injektálásnál a nedvszívó falazatot vegyi oldatokkal itatják át, amelyeknek szigetelő hatásuk van.

Az utólagos függőleges szigetelést célszerű kívülről elvégezni, mert így a fal ki tud száradni. Ehhez a régi vakolatot leverjük, új vakolatot és szigetelő bevonatot hordunk fel - pontosan úgy, mint az új épületeknél. Bizonyos esetekben belső szigetelésre is van lehetőség, ilyenkor azonban a fal maga állandóan nedves marad. Minél nagyobb ráfordítást igényel a nedvesség elleni utólagos védekezés, annál inkább indokolt, hogy független szakértő véleményét is kikérjük. A falazatot általában a csapadék ellen is védeni kell - kivételek csupán a téglaburkolatú falak, amelyek időjárásálló építőanyagból készülnek. A falazatot a külső vakolat és az arra kerülő festékréteg védi. A repedések és folytonossági hiányok átnedvesedést, hosszabb idő elteltével pedig komoly károkat okoznak.

Így  környezetbarát     
A nedves falazat elveszíti szigetelőképességét. A kellő időben végzett javítással nemcsak a költséges javítást igénylő károsodásokat előzhetjük meg, hanem fűtési energiát is megtakaríthatunk. Ráadásul fűtési költségeink is csökkennek.

Az épületelemeket a belső levegőben lévő vízgőz is nedvesíti. Ha a levegő nedvességtartalma nagy és a belső levegő (pl. a helyiség rossz hőszigetelésű sarkaiban) lehűl, akkor lecsapódik a pára, aminek átnedvesedés és penészedés a következménye. Minden építészeti jellegű beavatkozásnál ügyeljünk arra, hogy ne hozzunk létre hőhidakat, amelyet egyebek között a rosszul szigetelő építőanyagok okozhatnak.     

Építőipari sorozatunkban Max Direktor „Falazás, betonozás, vakolás” című könyvéből idézünk részleteket a kiadó engedélyével. A kötet a gyakorlatban számtalanszor kipróbált, hasznos ötleteken és mesterfogásokon keresztül mutatja be a szakterületet. Lépésekre bontva, ábrákkal és szöveges részekkel ismerteti az egyes műveleteket.  

  Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Egy műszaki blogon elkerülhetetlenül szóba kerül előbb-utóbb Murphy törvénykönyve és a köré épült demotiváló univerzum. Ezért április elsejei tréfaként most...Mi? Másodika van? Kicsit megcsúsztunk a határidővel. Ez érthető, hiszen Keopsz törvénye kimondja: "Határidőn vagy költségvetésen belül még semmi sem épült fel."

"A törvény Ed Murphy századosról, a labor fejlesztési mérnökéről nyerte a nevét. Egy rezgésátalakító kengyel sehogy sem akart szuperálni, mert a terhelésmérő áthidalásokat hibásan huzalozták. A százados kifakadt: - Ha el lehet szúrni, holtbiztos, hogy elszúrja - ti. az a szerelő, aki az áthidalásokat huzalozta a laborban". - írja Arthur Bloch, a Murphy törvénykönyve című könyv szerzője. Innen idézünk néhány sort.

Fenning-féle melléktörvény: Annak esélye, hogy a kenyér a megvajazott oldalára esik, egyenesen arányos a szőnyeg értékével. Folyomány: Nem lehet előre, sikeresen eldönteni, hogy a kenyérnek melyik oldalát érdemes megvajazni.

KLINSTEIN TÖRVÉNYEI prototípus- és sorozatgyártásra alkalmazva:
1. A tűrés csakis az összeszerelés lehetetlensége irányában növekedhet.
2. Ha n számú alkatrészre van szükség, éppen n-1 van raktáron.
3. A motorok forgásiránya fordítottja a vártnak.
4. Zárlatmentes vezetékek más vezetékekben okoznak zárlatot.
5. A gyorsbiztosítékkal védett tranzisztor saját szétdurranásával óvja meg a biztosítékot.
6. A hibák a végső ellenőrzés után ütköznek ki.
7. A beszerzett alkatrész vagy műszer addig, és csak addig felel meg a követelményeknek, amíg át nem esik az első ellenőrzésen.
8. A borítólemez tizenhat rögzítőcsavarja közül mindet ki kell oldani ahhoz, hogy kiderüljön: másik borítólemezt kell leszerelni.
9. A borítólemez tizenhat rögzítőcsavarja közül mindet meg kell húzni ahhoz, hogy kiderüljön: kifelejtették a tömítést.
10. Bármely készülék összeszerelése után maradék alkatrészek kerülnek elő.

AZ ALKALMAZOTT ZŰRZAVAR TÖRVÉNYEI
1. A gyári szállítmányból kifelejtett alkatrész éppen az lesz, amelyik nélkül a szállítmány 75%-a hasznavehetetlen.
Folyománya:
A gyár nem csupán kifelejtette a mondott alkatrészt, hanem - az esetek felében - le sem gyártotta.
2. Teherautós szállítások, amelyek általában egy napot vesznek igénybe, öt napig tartanak, ha nagyon várod a teherautót.
3. Miután hozzáadtál a határidőhöz két hetet előreláthatatlan fennakadások címén, adj hozzá még két hetet előreláthatatlanul előreláthatatlan fennakadások címén.
4. Bármely szerkezet összeállításakor válaszd ki azt az alkatrészt, amelyet semmiképpen sem szabad téves jelzéssel ellátni, s készülj fel rá, hogy a gyár még így is túljár az eszeden.
Folyományok:
1. Azonos összeszerelési jelzéssel ellátott alkatrészek közül az egyik biztosan tévesen van jelölve.
2. Erre mindaddig nem jössz rá, amíg meg nem próbálod beilleszteni oda, ahova a jelzés szerint való.
3. Soha ne vitatkozz a gyárral valamilyen hiba miatt. A gyári minőségvizsgálók még azokat a lyukakat is ellenőrizték, amelyek nem léteznek.

WESTHEIMER SZABÁLYA
Egy feladat időigényét a következőképpen lehet megadni: vedd azt az időt, amennyit minden jel szerint igényel, szorozd meg kettővel, és válts át eggyel magasabb nagyságrendbe! Vagyis például két napot kell számolni az egyórás feladatra.

GORE FORMATERVEZÉSI TÖRVÉNYE
1. A formatervező elsődleges feladata, hogy megnehezítse a gyártó, és lehetetlenné tegye a karbantartó munkáját.
2. Bármely áramkör legrövidebb élettartamú alkatrésze a legnehezebben megközelíthető helyre kerül.
3. Bármely áramkör tervének legalább egy olyan alkatrészt kell tartalmaznia, amely elavult, kettőt, amely beszerezhetetlen, és hármat, amely még fejlesztés alatt van.

AZ EPSTEIN-HEISENBERG-ELV KITERJESZTÉSE
A kutatás-fejlesztés (K + F) körpályájának három paramétere közül egyszerre mindig csak kettőt lehet megadni. A paraméterek: feladat, idő, költségkeret.
1. Ha tudod, mi a feladat, és szabott idő áll rendelkezésre, nem lehet meghatározni a költségeket.
2. Ha az időt és a költségkeretet világosan meghatározták, akkor nem lehet tudni, hogy a feladat mely részletét sikerül elvégezni.
3. Ha világosan meghatározták a célt és a szükségesnek vélt költségkeretet, akkor nem lehet előre látni, hogy a cél megvalósul-e egyáltalán, és ha igen, mikor.
Ha szerencséd van, és mindhárom paramétert pontosan meg tudod adni, akkor kívül kerültél a K + F birodalmán.

    Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk meg

Az elkészítendő munkadarabokon a műhelyrajz előírásai alapján bizonyos megmunkálásokat kell elvégezni. A megmunkálást sok esetben akkor lehet elkezdeni, ha a munkadarabokon már bejelöltük a megmunkálás határvonalait. Ezt a műveletet előrajzolásnak nevezzük.

Az előrajzolás további jelentősége, hogy megmunkálás közben (pl. reszeléskor) az előrajzolt munkadarabot a rajzvonal megközelítéséig nem kell megmérni (időnyerés), a megmunkálási ráhagyást a minimumra lehet csökkenteni (anyagtakarékosság), továbbá pontosabb és így selejtmentesebb lesz a munka.

A gyakorlatban kétféle előrajzolás van: síkbeli és térbeli előrajzolás. A síkbeli előrajzolás egy felületre (síkra) korlátozódik, míg a térbeli előrajzolás több, egymással összefüggő felületre terjed ki. Ebben a fejezetben a síkbeli előrajzolással ismerkedünk meg.

Az előrajzolás műveleti sorrendjének meghatározása
A célszerű műveleti sorrend a következő:
- a munkadarab ellenőrzése;
- a kiinduló bázis megválasztása;
- a munkadarab előkészítése előrajzoláshoz;
- az előrajzoló és a mérőeszközök kiválasztása, előkészítése;
- a munkadarab befogása vagy felfektetése;
- előrajzolás;
- pontozás;
- ellenőrzés.

A munkadarab előzetes ellenőrzése
Az előrajzolás megkezdése előtt gondosan tanulmányozzuk a műhelyrajzot, majd határozzuk meg az előrajzolás műveleti sorrendjét. Mielőtt a munkadarabot előrajzoljuk, meg kell győződnünk arról, hogy megfelel-e a műhelyrajzon megadott méreteknek.

Előfordulhat ugyanis, hogy a munkadarab nem „adja ki” az előirt méretet. Az előzetes ellenőrzés elmulasztása következtében megtörténhet az is, hogy selejtes munkadarabbal  kezdünk dolgozni, s ezt csak az előrajzolás közben vesszük észre. Addig azonban felesleges munkát végeztünk. Az előzetes ellenőrzés célja tehát meggyőződni a megmunkálásra kerülő munkadarab méreteinek kielégítő voltáról, s eldönteni, érdemes-e rajta további megmunkálást végezni.


A munkadarab előkészítése előrajzoláshoz
A munkadarab főbb méreteinek előzetes ellenőrzése után az előkészítés következik.
Az előkészítés kiterjed:
- az előrajzolandó munkadarab sorjázására;
- az öntött vagy kovácsolt munkadarabok felületi megtisztítására;
- a lemezek egyengetésére;
- a munkadarab festésére (színezésére).

Az előkészítés függ az előrajzolandó munkadarab anyagától és az előrajzolandó felület minőségétől (nyers vagy megmunkált). A sorjázás egyrészt azért szükséges, mert a sorjázatlan munkadarabok gyakran borotvaéles élei balesetet okozhatnak, másrészt pedig a sorja akadályozza a mérőeszközök pontos felfekvését, emiatt az előrajzolás pontatlan lesz.
A kovácsolt munkadarabokat előrajzolás előtt a revétől meg kell tisztítani. Ha ezt elmulasztjuk és az előrajzolást a reverétegen végezzük el, a reve később lepattogzik, és munkánk egy része kárba vész. A reve eltávolítása ugyanakkor azért is fontos, mert a reve üvegkemény, és forgácsolószerszámaink élét tönkreteszi.

A revét úgy távolítjuk el, hogy a kovácsolt munkadarabot satuba fogjuk vagy az egyengetőlapra fektetjük, és apró, szapora ütésekkel a kalapács élével a revét lepattogtatjuk róla. A lepattogó reveszemcsék a szemünkbe kerülhetnek és balesetet okozhatnak, ezért revétlenítéshez védőszemüveget kell viselni. A részművelet befejezése után a munkadarab felületét drótkefével tisztítsuk meg, hogy az ütögetés következtében fellazult reveszemcséket is eltávolítsuk. Ügyelnünk kell azonban arra, hogy tisztítás közben a drótkefét mindig testünktől távolítva mozgassuk.
 
Az előrajzolás előtti egyengetést főleg lemezeken szükséges elvégezni. Egyenetlen felületeken ugyanis lehetetlen pontosan meghatározni a méreteket, ezért az előrajzolás előtt a munkadarabot gondosan ki kell egyengetni.
A munkadarabokon a rajzolt vonalaknak jól kell látszaniuk, ezért az előrajzolandó felületet gyakran festeni vagy színezni kell. Fekete acéllemezt, alumínium és rézlemezt azonban nem szükséges festeni, ill. színezni, mert a húzott vonalak e nélkül is jól láthatók rajtuk.

Kisebb, kevésbé pontos előrajzolást igénylő felületeket elegendő bekrétázni, s az előrajzolást a krétázott felületen elvégezni. Krétázás azonban csak a durvább felületű anyagokon lehetséges. A finoman megmunkált felületeken ugyanis hiányoznak azok az apró bemélyedések és árkok, amelyekben a kréta szemcséi el tudnak helyezkedni. Nagyobb felületek krétázása nem célszerű, mert az előrajzolt vonalak könnyen elmosódnak, s a további megmunkálás bizonytalanná válik. Ezért a nagyobb, nyers vagy megmunkált felületeket festéssel készítjük elő az előrajzoláshoz.

Az előrajzoló és mérőeszközök kiválasztása, előkészítése
Miután a munkadarabot megfelelően előkészítettük, azt kell megállapítanunk, hogy az előrajzoláshoz milyen mérő- és ellenőrzőeszközök, valamint szerszámok szükségesek. Mindezt az előrajzolási feladat, a munkadarab nagysága, alakja és darabszáma dönti el. Csak miután ezt megállapítottuk, választhatjuk ki, készíthetjük elő a szükséges eszközöket és szerszámokat.

A munkadarab befogása és felfektetése
Az előrajzolás megkezdése előtt el kell döntenünk, hogy az előrajzoláshoz hogyan kell elhelyeznünk a munkadarabot: satuba fogjuk-e, vagy valamire felfektetjük?

A munkadarab alátámasztása előrajzoláskor
 

Megmunkált acélfelületek „festését” rézgálicoldattal is elvégezhetjük. Az ilyenfajta előkészítés lényege, hogy a zsírtalanított felületet benedvesítjük és rézgáliccal bedörzsöljük. Vízben is feloldhatjuk a réz- gálicot, és ezután ecsettel kenjük fel az előrajzolandó felületre. A rézgáliccal bekent felület száradás után vöröses színű lesz. Az így előkészített felületen jól láthatók
 
A bizonytalan felfekvésű munkadarab könnyen megcsúszhat, ennek következtében az előrajzolás pontatlan lesz. A súlyosabb munkadarab bizonytalan felfekvése, befogása pedig balesetet is okozhat. Ezért az előrajzolandó munkadarabot - nagyságától és alakjától függően - úgy fogjuk be vagy fektetjük fel, hogy az mindenkor mozgás- és billenésmentes legyen.

Az alkatrész felületének előrajzolásakor a biztos felfekvés érdekében alátétet használunk vagy satuba fogva rajzoljuk elő.

A munkadarab satuba fogása előrajzoláskor

Forrás: Simon Sándor Fémipari alapképzés (1976.) című nagyszerű tankönyve, mely a kiadása óta eltelt évtizedek dacára is megőrizte mindazon tudás aktualitását, melyre a barkácsműhelyben szükségünk lehet.

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Jómagam bizony még azokból a régmúlt időkből származom, amikor az autóknak – különösen az általunk elérhetőeknek – nem volt gyári tartozéka a rádió. Épp ezért, fiatalként teljesen természetes volt, hogy ha szereztünk végre egy általában már kissé koros négykerekűt, akkor az első lépés a megfelelő fejegység és hangszórók beépítése volt. Vezetékek behúzása a kárpitok alá, középkonzol és műszerfal szétszedés, szűk és hozzáférhetetlen helyeken végzett forrasztások, ajtókárpitok kivágása, mind-mind velejárói voltak ennek a tevékenységnek. Közben általában kicsit megismertük a járművet belülről, és arról is képet kaphattunk, mennyire volt gondos az előző gazdája.

Aztán jöttek a modern autók, ahol általában már gyári tartozék az eleve speciális méretű és beépítésű hifi, ehhez hozzányúlni általában nem is érdemes, kivéve, ha komoly hangzásjavítás a cél, ez viszont többnyire komolyabb anyagi befektetéssel is jár, olyan beruházásokkal, amit az átlagos felhasználó nemigen tart indokoltnak és elérhetőnek. Ráadásul el kell ismerni, hogy ezek a gyári beépítésű audió egységek nem is szólnak rosszul, legalábbis egy tetszőlegesen kiválasztott, belépőszintű fejegységhez és néhány szintén esetlegesen kiválasztott és beépített hangszóróhoz képest.  

Én is ilyen autókkal járok már jó ideje, tehát az ilyen jellegű szerelést vagy 10 éve nélkülöznöm kellett.  Pedig igazából ez jó móka, és a sok szentségelés és apró sérülés ellenére is jó érzés, amikor végre felcsendül a zene a kocsiban. Épp ezért igazából megörültem, amikor a most épp használt, igencsak nagykorú járműben mindenféle szikrázásokat és némi amperszagot tapasztaltam az amúgy is rettentően vacakul szóló beépített fejegység körül.

Hiszen itt a rég vágyott szerelési lehetőség!

A járműben (ami amúgy egy öreg Vitara) egy Sony CD-s fejegység van, ami azon kívül, hogy USB-ről nem fogad jelet, és persze a Bluetooth is ismeretlen számára, egész okos masinának tűnik, kezeli az MP3 CD-ket, még a mappákkal is egész jól elboldogul. Bár jó volna egy modernebb, telefonnal összepárosítható fejegység, de egyelőre arra nem költünk. Amire viszont muszáj lesz, azok a hangszórók, ugyanis azok már tényleg kritikán aluli módon teljesítenek. Az autó amúgy lakatolás és rendbehozatal előtt áll, tehát igazán komoly belsőépítészeti dolgokkal nem akartam foglalkozni, hiszen úgyis atomjaira lesz szedve a karosszéria rendbehozatala miatt.

Az első a szikrázások okának kiderítése volt. Ez a rádió kibontása után rögtön látható is lett, a millió összetekert és körbe szigszalagozott kábelkötés között jócskán volt sérült, ezek persze potenciális bajkeverők voltak.

Ilyenkor legjobb mindent szétbontani, és elkezdeni selejtezni. Az látható, hogy jóval több szálból áll ez a madárfészek, mint ami indokolt lenne, festői módon keverednek a gyári kábelek az utólag odamókolt drótokkal. (Gondolom az előző szereléskor itt is az történt, hogy egyszerűbb volt egy új drótot behúzni, mint megtudni, hogy a gyári kábelkötegben melyik drót mire való – nyilván nem volt gyári kapcsolási rajz az autóhoz.)

Meg is tettem ezt, a rádió ugye Sony rendszerű csatlakozóval rendelkezik, ehhez elvileg persze lehetne venni egy Sony- ISO, vagy akár Sony-Suzuki átalakítót, de ezt most kihagytam, a netről levadásztam, hogy milyen a Sony csatlakozó vezetékkiosztása, és ennek alapján kötöttem össze a kábeleket. (Ugyanis, ha veszek egy Sonyhoz való átalakítót, de aztán mégis cserélem a fejegységet, akkor ez felesleges kiadás volt, és az ISO szabvány csatlakozók is akkor igazán jók, ha az autóban is eredeti csatlakozók vannak a gyári kábelkötegeken, de itt már ez nem állt fent, mindenképp toldozgatni kellett. )

Balra a szabvány ISO csatlakozók, jobbra a Sony féle.

A szereléshez persze egyre több műanyagot bontottam le, mert a mindenféle utólagos vezetékek nyomára kellett bukkanni. Aztán egy ponton az ülés is kikerült:

Jó sok felesleges vezetéket sikerült kifűzni, közben a rádió is bekötődött rendesen. Kiszedtem a négy kis beteg hangszórócskát is, a négy darab három különböző gyártmány volt.

Miután ez az autó nagyjából akkora belül, mint egy régifajta utazóláda, úgy gondoltam, hogy a fronthangszórókról le is mondok, inkább csak egy pár hangszóró kerül beépítésre. A két első hangszórónak a műszerfal alján lenne helye, de itt csak két maximum 10 centis darab fér el, ráadásul teljesen nyitott módon, a membránok mindkét oldala szabadon sugároz a térbe, ennek igazán túl sok értelme nincs. A két hátsó hangszóró bőven elegendő lesz, ezek a terv szerint a gyári hátsó (valójában oldalsó) helyekre mentek volna.

Le is bontottam az oldalkárpitokat. És kiderült, hogy itt egész normális hangdoboz létrehozására is mód van. (Nem mellesleg a hangszórók mögötti üregekben ott van a gyári kábelkötegben a hangszórók vezetékezése és csatlakozója is, tehát elvileg akár azt is lehetne használni a bekötéshez, bár ezek a gyári kábelek elég vékonykák.) Ha már látszottak a kábelek, gyorsan megreparáltam az utas oldali ajtó világításkapcsolóját, mert ez sosem működött.

A hangszórók helyének megfelelő kialakítása talán még maguknál a hangszóróknál is fontosabb. Egy autó eleve rettentően alkalmatlan dolog a zene hallgatására, az egész nagyon zajos, és tele van rezgésre hajlamos vékony fémlemezekkel. Ezt a rezgést valahogy csökkenteni kell. Mint kiderült, itt a  gyári kárpit elég vékony, és persze csak lebeg a fém karosszéria előtt, erre tehát hangszórót szerelni nem túl jó ötlet. (Gyárilag persze a perforált kárpit alatt, a fém vázra csavarozva lehettek a hangszórók, de az sem tűnik túl jó megoldásnak, ráadásul ott már mindent szétfaragott valami korábbi tulajdonos.) Én inkább csinálok két új takarópanelt, ami masszívan rá lesz erősítve az autó fém vázára, és a sárvédővel együtt lehetőleg zárt és csillapított üreget alkot, egyfajta hangdobozt. Ez igényel némi asztalosmunkát, meg kell valami csillapítóanyag is a karosszéria üregeibe. Ez viszont csak most készül, a posztot viszont le kellett adjam. Az autót nagyjából összeraktam, visszakerült az ülés, és ideiglenesen belekerült két kis hangdoboz az ülések mögé, amolyan igazi gettó-tuning stílusban.

Most megcsinálom az új, a hangszórók beépítésére alkalmasabb oldalkárpitokat, a további (remélhetően már befejező) lépéseket jövő pénteken tárom a nagyérdemű elé.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Ha a család megnövekedésével szükség van még egy fürdőszobára, és egy félreeső szobának netán közös fala van a meglévő fürdőszobával vagy a WC-vel, és így a vízellátás rövid úton elérhető, akkor már csak fantázia és néhány jó ötlet kell, hogy egy új fürdőszobát alakítsunk ki.

Egy ilyen megoldáshoz a szobából szárazépítésű fallal leválasztható, 100…110 cm széles területre van szükség... és Erich H. Heimann "Hidegburkolás lépésről-lépésre" című könyvére, mert egy ekkora volumenű munkához már komolyabb bátorság, pénz és főleg szakértelem kell. Ezzel véget ért sorozatunk, remélhetőleg felkeltette figyelmüket a könyvből idézett gyakorlati melléklet. A szakmai fogások és anyagismeret abban a részben vannak, melyet eltitkoltunk, hogy vásárolják meg a könyvet.

Anyagszükséglet: 6×6 cm-es lécek, 6 × 4 cm-es merevítők, tömítőszalag, beütődübelek, hosszú facsavarok, gipszkarton lapok, kőzetgyapot lapok, tömőgyapot, két acél ajtótok, két fóliával bevont acél beltéri ajtó, tartósan rugalmas fugázómassza, pórusbeton síktéglák, diszperziós ragasztó, tömítőszalag, 10 × 15 cm csempe, 5 × 15 cm kék kerámia dekorcsík, por alakú ragasztó, 15 × 15 cm mázas greslap, sárgaréz sín a szőnyegpadló szélére.

A tervezett választófal vonalát és az ajtók helyzetét ragasztószalaggal jelöljük ki. A tartóállványzat felállítása előtt a padlóra, a falakra és a mennyezetre is ragasszuk fel az öntapadó tömítőszalagokat. Ezután hosszú keretdübelekkel erősítsük hozzá a 6 × 6 cm keresztmetszetű gerendát a padlóhoz.

A keretet alkotó lécek helyzetét vízmértékkel ellenőrizzük, hogy a válaszfal pontosan függőlegesen álljon.

A mennyezetre kerülő léceket fúrjuk át és hosszú keretdübelekkel erősítsük fel. A keret elemeit gyorsépítő csavarokkal erősítjük hozzá a függőleges oszlopokhoz.

Az alaprajz jól szemlélteti a helytakarékos megoldást.

A képen a két oszlop közé már beállították a speciális, acél ajtótokat, amelyet vízmértékkel szintén ellenőrizni kell. A tokot először a pánt felőli oldalon csavarozzuk hozzá a fal állványához. Becsukott ajtó mellett a tokot a másik oldalon is csavarozzuk az állványhoz.

A válaszfalat középen egy kereszttartó merevíti. A mosdó felerősítésének magasságába helyezzük el az összekötőlécet, hogy a mosdó szerelőfelülete a válaszfalon biztosan felfeküdjön.

Az egyik oldalon 20 mm vastag gipszkarton lapokkal már burkolt válaszfal közeit kőzetgyapot lapokkal kell kitölteni. A csőcsatlakozások körül az üreget tömítőgyapottal hézagmentesen töltsük ki, majd a válaszfalszerkezet másik oldalát is szereljük fel.

A gipszkarton lapok a padló felett mintegy 1 cm-rel végződnek, nehogy a fürdőszoba esetleges elárasztásakor alulról vizet szívjanak magukba. Ezt a távolságot alátétekkel egyenletesen állítsuk be. A csövek kivezetései körül is 1 cm hézag maradjon.

A padlónál lévő fugát és a csőkivezetések körüli hézagot tartósan rugalmas tömítőmasszával töltsük ki és szigeteljük le.

A 100 cm széles zuhanyozósarokba egy 80 × 80 cm méretű, zománcozott acél zuhanytálca kerül. A tálcának körben pórusbeton téglákból készítünk alapot.

A zuhanyozósarok csempeburkolatába nem kerülhet víz, ezért a gipszkarton lapokat feltétlenül be kell kenni diszperziós ragasztóval. Ezt először tenyérnyi szélességben a sarkokban vigyük fel.
A sarkokban és csatlakozó hézagokban a ragasztóba ágyazzunk tömítőszalagot. Ezután simítóval 1 mm vastagon az egész felületre hordjuk fel a szigetelőréteget. Másnap fogazott spatulával a felületet újra vonjuk be a ragasztóval, és ebbe a friss ragasztóágyba nyomjuk bele a csempéket.

A csőkivezetésekhez kivágott csempék helyét hagyjuk ki, majd a kész felületre ragasztjuk őket.

Sötétkék bordűrökkel díszíthetjük a zuhanyzófülkét és a WC-t is.

A padlót 15 × 15 cm méretű lapokkal burkoljuk, a fal fugavonalai a padlón folytatódnak. A padlólapokhoz erősített ragasztót használjunk. A csemperagasztó megkötése után lehet fugázni. A zuhanytálca beépítését bízzuk szakemberre. A zománcozott acéltálca és a csempék közti hézagot tartósan rugalmas masszával töltsük ki.

Az eredmény esztétikai és funkcionális szempontból kifogástalan. A szobába zuhanyfülke, WC és mosdó került. A szükséges szellőzéshez a WC és a zuhany közti válaszfal nem ér egészen a mennyezetig, így a zuhanyfülke ablakán át mindkét helyiség szellőztethető. 

 
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Előfordulhat, hogy egy szakaszosan működő, szabályzott berendezés napi fogyasztását szeretnénk megmérni. Tipikusan ilyen eszközök a termosztáttal kapcsolt fűtőbetétek vagy a szivattyúk. Nem állhatunk mellettük egész nap stopperrel, hogy mérjük az összes működési időt. Egyszerű és olcsó megoldást ismertetek a mérésre.

Persze, persze, fogyasztásmérőnek hívják villanyszakmailag

Leendő hajtató üvegházamnál merült fel az igény, hogy előzetes költségszámítást végezzek egy fagypont felett tartó fűtőventilátor fogyasztásáról. Természetesen vásárolhatunk digitális fogyasztásmérőt, de az egyszeri és egyedi felhasználás, valamint a nulla költségre való törekvés miatt inkább megoldottam házilag.

Kulcseszköz egy elektromechanikus óra. Mutatói áram nélkül megdermednek, majd a félbehagyott állásból indulva folytatják a mérést. Az analóg mutatóeszköz hátránya, hogy 12 órás összes üzemidőt képes mérni, amíg körbefordul a kismutató.

Óránk 1.5V körüli feszültséggel működik, de ez rá is van írva az elemre.

A szabályzó-visszacsatoló eszköz egy termosztát, ami 230V feszültséget ad ki. Amúgy sem elegáns nagy teljesítménnyel terhelni - bár az általam választott 16A maximális áramra van hitelesítve - de most két áramkört kell kapcsolnia. A fűtőberendezést 230V-ra és az óra 1.5V tápfeszültségét. Tehát ha van otthon egy mágneskapcsoló, akkor a termosztátot a behúzótekercsre kötjük, a két "BE" kapocspárra pedig a fűtő- és az óra áramkört.

Spórolós megoldást ígértem, a mágneskapcsoló nem olcsó. Viszont egy 5 voltos mobiltöltőt megszelídíthetünk, hogy csökkentsük a tápfeszültséget, így két darab ellenállás közbeiktatásával ráköthetjük a 230V vezérlőáramkörre az órát is.

Az óra 0.26 mA áramot vesz fel, de csak mikor lépteti a mutatót. Nem volt könnyű fotózni.

Én már rég lemondtam róla, hogy megértsem a villamosságtan elméleti összefüggéseit, ezért egy villamosmérnök barátomat kértem meg (Köszi, Misu!) a gyakorlati kivitelezésre, szigorúan passzív alkatrészekből. Ő egy két ellenállásból álló feszültségosztót javasolt, figyelemmel az óra áramfelvételére.

Lényeg, hogy a piaci mutatós óra elé két, 1.5kΩ és 576Ω értékű ellenállás kötünk sorba, majd közös pontjukat kivezetjük az óra pozitív tápcsatlakozójára. A föld az marad föld. A tápfeszültség befolyásolja a késést (az órák késnek lemerülő elemmel), érdemes elvégeznünk egy összehasonlító mérést. Korrekt, másodpercre pontosan jár.

Pusztán a kismutatót tervezem meghagyni, ezért visszajelzőként bekötök egy LED-et, hogy azonnal látni lehessen, amikor feszültség alatt van a fűtőtest.

Nem kell túlragozni a számlapot, keressünk rá a "clock face" kifejezésre és az első rokonszenves grafikát méretezzük, például egy szövegszerkesztőben. Amennyiben ismerjük a berendezés fogyasztását, akár kWh vagy forint mértékegységet is feliratozhatunk. A mutatót kissé megkurtítottam, hogy beférjen egy CD-tokba.

Mutatós darab...

 A tok egy időjárástól védett dobozban helyezkedik majd el, a rácsukható tokfedél megvédi a véletlenül okozott sérülésektől, ha például a termosztátot állítgatjuk. Kinyitva nullázhatjuk a mérést. Párától is védi a papír számlapot. Összegezve: termosztát > 5V mobiltöltő > feszültségosztó > elektromechanikus óra a feszültség útja. Majd ha ideér a termosztát és kikeltek a magoncok, bemutatom felszerelt állapotban a teljes fűtésrendszert is.

És végül a +1 megoldás, ha nem akarunk forrasztgatni. Vásároljunk egy elektromechanikus időzítőórát, ilyesmit:

Ez az óraszerkezet szintén akkor jár - 24 órás méréshatárral - mikor feszültséget kap. Nem annyira impozáns, mint a CD-tok mérőműszer, de elég neki egy fűtőtesttel párhuzamosan kötött dugaszolóaljzat. Másrészt később használhatjuk eredeti funkciójára is, időzített bekapcsolásra.

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Szűkszavú írás következik a mozaikos burkolásról.  Erich H. Heimann "Hidegburkolás lépésről-lépésre" című könyvéből már korábban kiderült minden szükséges mesterfogás. Használjuk ezeket - miután beszereztük a könyvet -  különben aprócsempére váltjuk tehetségünket és soha nem lesz római fürdőnk.

Hála a korszerű lerakási technikának, ma már az sem okoz gondot, ha egy bonyolult mozaikmintát akarunk saját kezűleg készíteni. Műanyag hordozóhálóra ragasztva sokféle díszítőelem és kész mozaikkép kapható. Elsősorban természetes kőmozaik esetén fontos, hogy csak megfelelő, a mozaik anyagához ajánlott ragasztót és fugázóhabarcsot alkalmazzunk. Sok ragasztó használatra kész kiszerelésben kapható. Ezeket a feltüntetett utasítás szerint használjuk.

A mozaiklapokat alulról kezdve, sorban rakjuk bele a finom fogazású spatulával felhordott ragasztóágyba.

A teljes mozaikpanelt egyenletesen nyomjuk rá az alapra. A fugázás előtt a ragasztót egy éjszakán át hagyjuk kötni. A következő nap fugázzuk ki a felületet a megfelelő, cementbázisú színes fugázóhabarccsal. 

A kötési idő elteltével nedves szivacsos simítódeszkával tisztítsuk meg a felületet, majd puha ronggyal töröljük szárazra.

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.