Ez sem lesz túl hosszú poszt, viszont abszolút életszerű és -szagú. Az van, hogy a lányom grafikusnak tanul, most szeptembertől már egyetemen. Oda is költözött az egyetem városába, így már ritkábban találkozunk. De azért ami fontos, arról értesít, például pár hete mesélte, hogy most már 100x70 cm méretű papírokra is csinálnak grafikákat, néha persze szénnel is, és nyilván nem lesznek kész egy-egy szeánsz alatt, tehát a félkész műveket haza kell hozni, aztán meg visszavinni az egyetemre. 

Gazdasági folyamatokról, trendekről olvasni kellemes kikapcsolódás. Ezeknek az írásoknak többnyire megvan a kellően baljós, vészt jósló hatása, szerencsés esetben néhány momentumra, folyamatra rá is csodálkozhatunk, hogy hát tényleg, akkor tehát azért ilyen drága mondjuk a faanyag. Ugyanakkor azért gondolhatjuk azt, hogy ez az egész azért elég távol van tőlünk, nem holnap reggel szakad a nyakunkba a probléma. Ráadásul tenni sem igen tudunk mit, szóval ez kicsit olyan, mint valami félig tudományos katasztrófa filmet nézni a tévében. 

Az úgy volt, hogy ez a poszt lépcsőgyártásról fog szólni. Merthogy végre lépcsőt eszkábáltam a vendégrész korábbi padlástérben található fekvőhelyéhez. Ez idáig egy keskeny alumínium létra vezetett oda, a hely persze nagyon szűk, leginkább egy lakóautó, vagy egy folyami lakóhajó helykihasználási bravúrjaira van szükség, hogy a lépcső valamennyire alkalmas legyen a használatra, de azért elférjünk mellette és alatta is. Igen, alatta, ugyanis ott a stúdió pizzakonyhája. (Lehetne teakonyha is, de a teát egy másik sarokban főzöm, itt egy grillsütő, egy vágódeszka, meg mindenféle pizzaalapanyagok laknak.) Azonban a dolgok általában a tervektől eltérően alakulnak, a lépcső korlátjával nem készültem még el. Miután korábban megfogadtam, hogy végre egyszer már egy KÉSZ projektről is írok, így ez a lépcsőcsinálás csak később kerül bemutatásra. Egy kép azért itt van róla, macskával. (Mondjuk neki nem hiányzik a korlát...)

Köszönőviszonyban sincsenek egymással a felújítandó és a felújított házak árai, ennek ellenére kevesen korszerűsítenek, pedig a felújított, szigetelt családi házak 15 helyett átlagosan 29 százalékkal drágultak az elmúlt egy évben. Ez az arány egy fővárosi, agglomerációs, vagy éppen egy jobb Balaton környéki, 1960 és 1990 között épült, 100-150 négyzetméter körüli ház esetén mintegy 7-9 milliós árnövekedést jelentetett. Eközben egy hasonló korú és méretű, nem szigetelt használt családi ház csak 2-3 millió forinttal értékelődött fel – derül ki az Otthontérkép Csoport és Knauf Insulation friss felméréséből.

Az alapanyagok után úgy gondolom, pár szót érdemes ejteni a ragasztókról, pácokról, lakkokról. A modern vegyészet csodákat kínál, persze a használatukat meg kell tanulni, de biztos hogy nagyon sokat segíthetnek a szemrevaló végeredmény elérésében.

Fával dolgozva időnként adja magát a feladat, hogy nagyobb felületeket készítenénk, ami deszkákból összeállítva nem mindig megvalósítható. Erre a célra manapság már szinte végtelen változatban készülnek anyagok, ezekből szedjük össze a fontosabbakat itt:

Nem tudom, ki hogy van vele, nekem a kültéri talajmunka sosem ment igazán. Építeni, főképp fából mindig szerettem, de az ehhez általában szükséges alapok kivitelezése, az ásás/lapátolás, meg persze a betonozás sosem ment igazán. Eleve a talaj időnként nagyon barátságtalanul kemény, köves, miegymás lehet. Aztán ott van az állandó kérdés, hogy - ha mégis sikerül némi földet kitermelnünk - hova tegyük a kiásott, kilapátolt földet?

Mint azt sorozatunk első részében már leszögeztük: fával dolgozni jó. Különösen valódi faanyagokkal. Ebben az írásban néhány főbb fafajt mutatunk be. Ezek a talán legkönnyebben beszerezhető és leginkább használható fafajok. Tudni érdemes, hogy az én első osztályos anyagismeret könyvem több száz oldalon keresztül tárgyalja a faanyagok felépítését és tulajdonságait. Meglátjuk mire elég egy posztnyi terjedelem.

A Furdancs blog bizony már 10 éves múltra tekint vissza. Ez alatt az idő alatt elég sok dolgot megírtunk. Kis túlzással talán mondhatjuk, mindent. (Sőt: Mindent is.) Mindazonáltal az is igaz, hogy mondjuk 7-8 éve jóval kevesebb olvasónk volt, tehát az akkori posztjainkat sokkal kevesebben látták. Így volt ez az otthoni asztaloskodást népszerűsítő sorozatunkkal is. Arra gondoltunk, épp itt az ideje, hogy - némi korszerűsítés, az árak átnézése után - újra indítsuk, újra elővegyük a házilagos fakopáncskodás alapjait körbejáró írásaink. Tisztázunk néhány alapfogalmat (előre is elnézést kérünk szakember olvasóinktól), valamint végig nézzük milyen alapanyagokkal és milyen szerszámokkal érdemes otthon dolgozni.