A barkácsolás nem önmagáért való dolog, általában nem akarunk fizetni másoknak valamiért és inkább megcsináljuk magunk. Legalábbis megpróbáljuk. Másrészt problémamegoldás, ami hasznos és élvezetes elfoglaltság, ha nem munkahelyen éhbérért kell végeznünk. Sajnos általában ráfizetéses, hiszen egy tárgy megmunkálásához szerszámokat és alapanyagot vásárolunk, a maradék kidobott pénz és gépeink sincsenek kihasználva. Néha nem lesz pontos, vagy sikertelenül végződnek erőfeszítéseink, mert már a koncepció hibás volt, de a kivitelezés mindenképp. Hősök vagyunk tehát.

Viszont akad egy kivétel, ami nem gyógyír mindenre - tehát járdát nem tudunk betonozni vele például - de használati tárgyaink elkészítéséhez milligrammra csak a szükséges anyagot használja, századmilliméter pontos és egyedisége vitathatatlan. Néha olcsóbban kihozzuk a végeredményt, mint egy boltkeresés időszükséglete forintban.

Az őszi avarhullással együtt jár néhány speciális szerszám. A lombfúvókról már volt szó korábban. Akkor a cikk után a kommentek már-már a luddizmusba csaptak át, jó csomó ellenérvet sorakoztattak fel az olvasók a lombfúvóval szemben: nem hatékony, hangos, büdös, pont a fújó funkció a felesleges, csak a szívás és az aprítás jó benne.

Ezekkel bizonyos fokig egyetértek, bizonyos fokig nem (az akkus lombfúvó, amit kipróbáltam, nem volt sem zavaróan hangos, sem büdös, ugyanakkor egy benzinesről mindkettőt el tudom képzelni), de az előtt a felvetés előtt mindenképpen meg kell hajolnom, hogy fura, hogy a lombfúvóról volt már cikk, de a lombseprűről még nem. Ezt pótoljuk a mai napon.

Keveseket érintő probléma, hogy hova rejtsük sportkocsinkat a NAV vagy csapadék elől, ha nincs helyünk garázsnak. Azonban ez csak egyik epizódja mai barkácsválogatásunknak, mely összecsukható vagy süllyeszthető garázs-ágy-kertkapu-íróasztal megholdásokkal kezdődik és timelapse videókkal végződik kerti medence, látványos gyermekvár építéséről, de a telken átfolyó patak hasznosítása is helyett kapott.

Falikutakkal már az ókorban is találkozhatott az akkori ember, leginkább súlyos, kőből készült változatban. Az idősebb korosztályból még bizonyára sokan emlékeznek a komfort nélküli lakásokra, ahol a falikút volt a mosdó, a mosogató és a kád is, ha éppen nem volt kéznél lavór. Francia fürdőszoba: lavoár.

Talán ezek a rossz emlékek vagy a későbbiekben hozzákapcsolódott ipari jellegű asszociációk miatt nem terjedt el a falikút a lakóépületekben egészen az ezredforduló környékéig. Pedig hasznosságát mindenki elismeri, aki felmosáshoz a földszinten töltene meg egy vödröt, miközben a kád az emeleten van. Vagy aki a kerti munka után valahol lemosná a kosz nagyját magáról, mielőtt a házban maradt családtagjaival találkozik.

Az van, hogy manapság a közösségi portálok meg hasonlók korát éljük. Van még pár ember, aki hasznos dolgokat csinál, de a tendencia erősen romlik, és lassan felülkerekednek a mindenféle műközösségeket kínáló platformok, és az ezekre való őrült tartalomgyártás. Ez persze azzal jár, hogy aki nem konkrétan egy bányában dolgozik csillésként, az bizony előbb-utóbb kénytelen beszállni ebbe az onlájn őrületbe.

Soltész Rezső és más zenészek munkásságában is rendre felmerül a jelenség, mikor egy hangszer eltörik. Általában gitárt vagy hegedűt likvidálnak, az egy szem Jerry Lee kivételével zongoragyilkosságra ritkán kerül sor. Szemben a könnyen selejtezhető pengetősökkel, sokkal több zongora gurul le a lépcsőn szállítás közben vagy vágódik ketté láncfűrésszel egy viharos válás következtében, mint koncert közben, szándékos tettlegesség okából.

Azonban a kor nem kegyelmez és a magára hagyott billentyűsök is eltávoznak a hét oktávon túli vadászmezőkre. Nem kell, hogy így legyen, hogy az enyészet sorvassza el az egykor drága és büszke hangszert valami elhagyott házban, vagy árokpartra kidobva, mint egy megunt, fiatalabbra cserélt öregecske... plazmatévé például. Mai válogatásunkban zongora újrahasznosítási erőfeszítésekről számolunk be a világ minden tájáról.

Az Északi-tenger egyik fúrótornyának elbontásakor a tengerfenék alatt kellett elvágni a korábban talajszint alá süllyesztett tartólábazatot, hogy hátrahagyott maradék nélkül kiemelhessék az 1200 tonnás építményt. A feladatot az üreges tartóoszlopokba belülről leeresztett, körbeforgató mechanizmussal ellátott vízvágó berendezéssel oldották meg. A kamerakép alapján vezérelt vágószerszám gond nélkül átvágta az 50 mm vastag, minőségi acélt. Később kiderült, a hazai vállalkozásoknál akár 10 centis fémlemezt is könnyűszerrel darabolnak. Ez ihlette mai témánkat, a vízvágó berendezések bemutatását.

Témánkat egy házgyári technológiával négy évtizede épült panelház energetikai korszerűsítési projektje szolgáltatta. Szűk fél évszázaddal ezelőtt a kor igényeit az építőipar a vasbeton panel lakótelepek gyors megteremtésével próbálta kielégíteni és az energia-megtakarítást sem technológia, sem az alacsony költségvetés nem segítette, ha volt is rá szándék.

Az 1970-80-as évek műszaki színvonalán készült épületek technológiai szempontból már elavultak, emiatt felújításra szorulnak. A ma már jelentősen szigorúbb energetikai követelmények miatt  a lakótelepek technológiai „feljavítása” mellett az energetikai korszerűsítési igényeket is szem előtt kell tartani.

Természetes kövekből - elsősorban gránit alapanyagból - készülnek a legelegánsabb padlóburkolatok. A padlólapok nem olcsók és a gyémántvágó használata sem egyszerű, nem árt némi tapasztalat nekirugaszkodás előtt. Munkánk eredményének szépsége azonban kárpótol a fáradságért, ha merünk kockáztatni, esetleg nem találunk szakembert, aki időben vállalná. Az időzítés, helyiség kiürítése fontos, hiszen hónapokig felbontott aljzaton keresztül közlekedni a mesterre várva...már válóok.

Bolygónk barkácsolási szokásait szemléző sorozatunk első része Ázsiába vezet, Vietnámba. Sokan hajlamosak vagyunk leragadni a Mekong-delta mocsaraiban bujkáló vietkongoknál, ha közhelyes asszociációt keresünk egy nagyon párás és meleg júliusi délután e tájékra. Ők erről híresek egyelőre, a proletárdiktatúrával megtámogatott, helyi jellegzetességeket figyelembe vevő, hősies barkácshajlamról, mellyel sikeresen kiverték a technikailag jobban felkészült hódítókat is. Azaz a szemétből és lepottyant jenki bombázókból fegyvereket, papucsot készíteni képes emberi találékonyságról.

Lássuk, hova jutottak barkácsilag, fejlődtek-e vagy modernizáló országként megadták magukat a "kész terméket a boltból" kényelmes ideológiájának? Kis videóválogatásunk ipari üzemek lenyűgöző jeleneteitől a háztáji fúrókészítésig (vízvezeték csőből) terjed a skála és megtekinthetik a "Cách làm máy xăm cực chất" című klasszikust is, ami tollszárból és elektromotorból eszkábált tetoválógép elkészítésébe vezet be.