Anno az ősidőkben volt egy sorozatunk, a "Hét műtárgya" címmel. Többé-kevésbé hasznos szerszámokat válogattunk oda, amelyek épp szembe jöttek, vagy amelyekkel kapcsolatban épp volt valami sztorink. De írtunk például sörnyitóról is. Miután én most már pár éve borokkal foglalkozom, borokról írok és videózok, és épp két borkóstoló között vagyok így hétfő reggel, gondoltam talán érdemes egy másik célszerszámról, a dugóhúzóról írni  egyet. Végül is a bor épp olyan munkavédelmi ital mint a sör, és véleményünk szerint beltérben végzett, finomabb, precízebb munkákhoz sokkal jobban passzol.

Blogunk kedvenc témái a maihoz hasonlók. A közvélekedés szerint a gázzal kapcsolatos eszközök még az elektromosságnál is veszélyesebbek, az ilyenekhez képesítés nélküli embernek nem volna szabad 5 méternél közelebb mennie. A biztonsági megfontolások iránt igazán érzékenyek azt mondják, maga a gáztűzhelyek használata is veszélyes és külön szakembert igényelne.

A legprecízebb és leggondosabb olvasónkkal is megesett már biztos, hogy valami fontosat otthon felejtett. Egy pénztárca, olvasószemüveg, mobiltelefon bizony nagyon tud hiányozni nap közben. Különösen akkor, ha a mostani trendeknek megfelelően valahol a városon kívül, az agglomerizációban lakunk, és az elfeledett tárgyakért visszaszaladni mondjuk két órányi autózást (annak költségvonzatával is) jelent. Egy már elmúlt, szebb és békésebb világban erre a célra remekül megfelelt egy komornyik, vagy egy inas. Gondoskodott arról, hogy a ház az ajtón kilépő ura mindent magával vigyen, amire szüksége lehet.

Volt már itt a blogon pár írás, amelyik érintette az átlagos barkácsolónak szükséges szerszámok körét. Ez az írás most került a szemem elé, elvileg vagy 7 éve írtuk. Érdekes azért belegondolni, hogy ez alatt az igazából azért nem olyan hosszú idő alatt is mennyit változtak a motoros, főképp az akkumulátoros szerszámok. Anno a poszt egy konkrét levélváltás folyományaként született, és főképp azoknak szólt, akik mondjuk egy pici lakótelepi garzonban élnek, és tényleg nincs semmi felesleges helyük, kamrájuk, pincerészük egy bármilyen pici műhely kialakítására. Az is lehet, hogy tapasztalatuk sincs ilyen téren, mindamellett azonban érdeklődnek a saját kezűleg végzett fúrás-faragás és javítási munkák iránt. (Mert az ezermesterség mint tudjuk szexi...)

Van amibe még a Furdancs bicskája is beletörik. A képen is látható keverőcsap kezdett a csap testének illesztéseinél gyöngyözni, majd folyni néhány hete. Amikor a dolog már tarthatatlanná vált, gondoltam, hogy az új beszerzése előtt szétszedem, hátha megoldható a probléma…

Támogatónk a Knauf Insulation minden évben felhívja a figyelmünk a Globális Túlfogyasztás Napjára, amely minden évben hamarabb következik be, idén ez a nap július 29. napja. Ez az a nap, amikor Földünk éves erőforrásai kimerülnek. Bár a pandémia miatt 2020-ban ez a dátum augusztus végére esett, 2021-re már nem sikerült tartósan fenntartani ezt a trendet, vagyis ismét hihetetlenül pazarló életmódot folytatunk. Épületeink a legnagyobb energiafogyasztók, a teljes hazai energiafogyasztás 32 százalékát lakóépületeink működtetése adja, ezen belül is jelentős részét az energiapazarló családi házak. 

Egy zárcsere persze igazán nem olyan bonyolult dolog, hogy csak egy poszt segítségével lehet nekiugrani. Azonban, ha már egyszer szembejött egy ilyen szerelnivaló, hát lőttem pár képet, és összeraktam belőle egy rövid posztot.

A címben foglalt kérdésre nyilván többféle válasz is lehetséges. Eleve maga a kérdés is többféle módon és körülmények között tehető fel. Amire most én gondolok, az egy talán speciálisabb aspektus, nevezetesen, hogy az ezermesterség, a mindenhez értés vonzó-e még a gyengébb nem számára?

Régen tervezünk egy cikksorozatot az otthoni hajó vagy legalább csónaképítésről. Jómagam hosszú ideje vonzalmat táplálok a téma iránt, gyerekként sokat jártam egy tihanyi vállalati üdülőben, ahol a helyi vitorlás szakosztály mellett volt egy kis hajóépítő műhely is. Az itt dolgozó mester nem csak javított, hanem időnként egy-egy új (kalóz osztályú) vitorlást is épített. És bizony az ott látottak elég mély nyomot hagytak bennem.

Egy ilyen cikksorozat megalkotása azonban nagyobb lélegzetű dolog. Jó volna, ha kiderülne, olvasóink igényelnének-e egy ilyen sorozatot, és ha igen, milyen jellegű írásokat olvasnának szívesen? Egy konkrét építés lépésein haladjunk végig, pontosan bemutatva a folyamatokat, vagy inkább több lehetőséget mutassunk be? Milyen méretű és stílusú hajó legyen a megépítendő darab? Örülnénk, ha ezen első írás elolvasása után minél többen írnák meg nekünk, akár itt kommentben, akár a facebookon, hogy mi a véleményük.

A hajóépítés az emberiség egyik első fontos lépése volt a világ megismerése felé vezető úton. A vizek meghódítsa, a másik part elérése alapvető igény volt, és sokunknál még ma is az.

Hajót persze sok mindenből lehet építeni. Szalmából, nádból, bőrből épp úgy, mint műanyagflakonokból, vagy gumiabroncs-belsőkből. Az igazi hajók azonban hagyományosan fából készülnek. A fa önmagában is csodálatos anyag, és nemigen lehet szebb felhasználási területet találéni számára, mint hogy hajót készítsünk belőle. (Talán csak a hangszerkészítés lehet hasonlóan nemes felhasználási terület). A tervezett posztsorozatban tehát fából építünk hajót. 

Ezen kívül persze szóba jöhet még néhány alapanyag, például a fémek használata is. A fémből (acél vagy alumínium) történő építés azonban általában jóval több speciális eszközt igényel, a szükséges vágó-, szegecselő és hegesztő berendezések jóval drágábban beszerezhetők mint a famegmunkáló eszközök, és használatuk megfelelő elsajátítása sem megy gyorsan.

Szintén elterjedt módszer a különböző műanyagokból készült hajótestek építése. Itt azonban ökölszabályként elfogadhatjuk, hogy egy darab egyedi hajó építésekor a műanyag - legtöbbször üvegszál erősítésű műgyanta héjszerkezet – nem kifizetődő, hiszen a szükséges pozitív és negatív formák elkészítése mindenképp plusz munkafolyamat, ami csak akkor éri meg, ha kihasználva a technológia lehetőségeit, az elkészült sablonokban egymás után több hajótest is készül.

A fa különben is a legemberközelibb anyagok egyike. Ráadásul nagyon sokféle építési módra biztosít lehetőséget, biztos, hogy mindenki talál köztük számára megfelelőt.

Lássuk, melyek az otthoni építés számára szóba jövő építési módok:

A klasszikus építésmódok esetén egy hajótest belső vázzal rendelkezik, amely gerincből és bordákból áll. Ezekre a bordákra kerülnek fel a hajótestet végül is alkotó palánkok.

A képen ugyan egy modell váza látható, de jól megfigyelhetjük rajta a masszív, hosszában végigfutó gerincet és a hajó formáját megadó bordák sorát.

A palánkozás többféle lehet:

• Klinker palánkozás, ahol a palánkok zsindelyszerűen egymásra lapolódnak.
• Karwell palánkozás, itt a palánkok síkban, egymás mellé illesztve kerülnek fel a bordákra.
• Diagonál-karwell palánkozás, ez több, egymásra merőleges rétegben felkerült palánkozatot jelent.
• Hosszbordás palánkozás, itt a palánkokat hosszbordák kötik össze.

Rétegelt lemezborítással is szép formájú hajótest építhető.

Szintén említést érdemel a modern építésmódok közé tartozó a Stich and Glue módszer. Itt a rétegelt lemez héjszerkezet gyakorlatilag gerinc és bordák nélkül kerül összeragasztásra, egyfajta önhordó szerkezetet képez. A lemezek összeillesztése, és ideiglenes rögzítése után belül epoxigyantával és szalag erősítéssel ragasszák össze a héjat. A módszer gyors, az elkészült hajótest hihetetlenül kis súlyú, de véleményem szerint a mechanikai ellenálló képessége egy ilyen, igazi belső vázat nem tartalmazó hajónak mindenképp elmarad a kívánalmaktól. (Különösen dinamikus igénybevételek, tehát baleset, hajótörés, ütközés esetében.)

A Stich and Glue módszernél gyorsrögzítőkkel fogják össze a lemezeket a gyanta megszilárdulásáig.

Az építésmódok kombinálhatók is, különösen kisméretű hajóknál lehetséges, hogy a különböző megoldások kombinációjával hamarabb célt érünk. A választott építésmódot persze nagyban befolyásolja, milyen célra készül a jármű. Lakóhajót, horgászladikot, netán sebességrekorder vitorlást szeretnénk építeni? Hol használnánk? A sekély merülés a fontosabb, hogy a part menti 30 centis vízben is használhassuk, vagy inkább a nagyobb vízmélységek nagyobb hullámait kell figyelembe vennünk? Egyáltalán uszonyos vagy tőkesúlyos hajót szeretnénk? Millió kérdés, amit rögtön az elején tisztáznunk kell.

A házilagos építés esetén általában olyan jármű készül, ami az építés folyamán, majd a használat céljából való szállítás esetén is viszonylag könnyen mozgatható. Tehát nem túl nagy, és nem túl nehéz. Erre a célra leginkább a kis uszonyos (scwertes) jollék a legmegfelelőbbek. Ezeknek kicsi a merülése, evezőtől a vitorlán át a kis külmotorokig sokféle meghajtásra módot adnak.

Ha hajóosztályokban gondolkodunk, akkor a 2,3 méter hosszú 'Optimist'-től az 5 méter hosszú 'Kalóz' vitorlásokig terjed nagyjából a megvalósítható típusok köre. Persze ha csak kedvtelési célú járművet építünk, akkor nem kell ragaszkodnunk a hivatalos hajóosztályokhoz.

Az Optimist a klasszikus kis tanulóhajó, egy darab vitorlával, és lapos fenékkel. Akár egy egész kis gyerek is elvezeti. Ráadásul kis mérete miatt akár egy masszívabb tetőcsomagtartóra is felrakhatjuk, persze az árboc kivétele után. 

A kalóz a Balaton hagyományos, faépítésű jolléja. 20-30 éve még hihetetlen népszerű volt, manapság már a műanyag jollék némileg kiszorították.

A faanyagon kívül még sok minden kell egy menetkész vitorláshoz. Jó hír, hogy a szükséges szerelvények, vasalatok, akár kész alumínium árbocok, és persze a szükséges rozsdamentes csavarok, szegek manapság már egyszerűen elérhetőek. Szintén megoldható a kötélzet és a vitorlák beszerzése. 

Egy kisméretű fahajó elkészítéséhez ráadásul nem kell több szerszám, mint ami egy jól felszerelt asztalos hobbiműhelyben amúgy is megtalálható. Az egyetlen kivétel talán az asztalos pillanatszorítók köre, ezekből ugyanis igen sokra lehet szükségünk, hiszen megeshet, hogy egy teljes palánksort szeretnénk végig rögzíteni a száradásig, akár mindkét oldalon egyszerre.

Egy palánkozott hajó azért igazán mutatós tud lenni. A képen látható, miért kell az a sok pillanatszorító...

Azonban, mint minden hasonló tevékenységnél, úgy itt is igaz, hogy minél jobban gépesített a műhelyünk, annál szebb hajót tudunk készíteni, és annál olcsóbban. Mert ha a szükséges léceket, deszkákat magunknak tudjuk elkészíteni, akkor mindenképp jobban járunk, mintha készen kéne beszerezni, ráadásul bármilyen, nem szabványos keresztmetszetű lécet is gyalulhatunk magunknak.

Ennyi lenne a vélemények összegyűjtésére szánt posztunk. Az interneten elég sok oldal és fórum foglalkozik a kérdéssel, számtalan ingyenesen letölthető terv, és építési segédlet is található, jobbára persze külföldi oldalakon. A hajók egyedi tervezése ugyan nem ördöngösség, de mindenképp rejt buktatókat magában. Azonban ez elkerülhető, a rengeteg elérhető terv között biztosan lehet találni olyat, ami épp a mi igényeinkre is megoldást kínál. Az bizonyos, hogy egy saját építésű csónak vagy kishajó semmihez sem hasonlítható sikerélményt biztosít. Az építés ráadásul jó móka, bár nyilván sok fejtörésre is okot ad. Mindenesetre mi szívesen segítünk a hajóépítővé válásban, ha lesz rá igény az olvasóink részéről.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Hogy a világ, amiben élünk, folyamatosan változik, nem újdonság, erről esett már szó itt a blogon elégszer, mint ahogy arról is, hogy bizony ez a változás nem csak pozitív összetevőkből áll. Sajnos megesik, hogy nemzedékek sora által felhalmozott, mondhatni évszázados technikák és ami még fájóbb, tudás tűnik el szinte észrevétlenül. A múlt héten három napig forgattam Mecseknádasdon, többek között hagyományos 'népi' mesterségekről is. Ezek során találkoztam Weimert Mihály kádármesterrel, aki bemutatta nekünk a gyakorlatban is, hogyan születik egy hordó.