Azt mondják, egy újszülöttnek minden vicc új. Ez nyilván igaz is, de azért idősebb korban is hallhatunk számunkra új dolgokat, néha még a világ működéséről is tanulhatunk mások számára evidenciának számító adalékokat. Az e poszt apropóját adó felismerésem épp ilyen, azonban nem volt ilyen gyors, kicsit hosszadalmasabb út vezetett el hozzá.

Az úgy volt, hogy (megint) elromlott az asztalos kőrfűrészem. A korábbi esetről, és a felújításról írtam itt, most legyen elég annyi, hogy az akkor beszerzett motor csapágya széthullott. Én meg arra jutottam, hogy a továbbiakban elengedem a fűrészgép kezét, és keresek valami masszívabb új gépet. 

Az alábbi posztot régi törzsolvasónk, Zweitakt küldte. Bevallom, igazából a probléma létéről sem tudtam, amire itt megoldás született. Olvassátok:

A PROBLÉMA a légpuska töltése kapcsán merült fel. A fő gond, hogy meghibásodás esetén (nem csak-) az alsó karos puska odacsípheti a töltő ujját. Plusz a fix csőfarba kissé nehézkes betalálni a két ujjal fogott lövedékkel, egy távcső felszerelése esetén különösen nehézkes hozzáférni a csőfarhoz.

(Tudom, minek használ a paraszt alsó-, vagy oldalkaros légpuskát, vagy miért nem vesz jobbat, stb stb. Ha fürkészi valaki a netet, lehet találni csúcs-szuper csőletörős légpuskával is odacsípős-ujjlevágós balesetet, tehát a baleset elkerülése elsődleges szempont volt. Valamint lehet kapni légpuska töltőt, miért nem vesz egyet? Erre a válasz egyszerű, nem kapható olyan töltő, de még külhoni oldalakon sem találtam, ami a csőre közel merőlegesen lenne használható, különösen, hogy én diaboloval használnám. Egyetlen ötlet egy krokodilcsipeszes megoldás volt, de az nem tűnt túl szimpatikus megoldásnak, bár a balesetet kivédi.

Nyilván lehetne itt cifrázni a bevezetőt, de a cím nagyjából mindent elmond. Tényleg a véleményetekre vagyunk kíváncsiak.

Itt a blogon már sokszor esett szó az egyre terjedő akkumulátoros kisgépekről (elektromos kéziszerszámokról). A legtöbb esetben ez jó megoldást jelent, nincs több elvágott, útban lévő tápvezeték, nem kell aljzatot meg hosszabbítót keresgélni, teljesítményben pedig már ugyanazt nyújtják az akkus gépek, mint a vezetékes üzeműek. Csak hát…

A rádió története nem is olyan hosszú, mint gondolnánk, pedig ma már elképzelhetetlen az életünk nélküle!

Egy korábbi posztomban már írtam, hogy a jó kis Einhell asztalos körfűrészem motorja megadta magát, amit egy szénkefe cserével kívántam orvosolni. A szénkefék meg is érkeztek, majd beépítésük után rögtön ki is derült, hogy a baj nagyobb, ilyen homeopátiás szerekkel már nem orvosolható. Kiszereltem hát a motort, hogy megmutassam valami szakértőbb doktornak...

Az alábbi írás sok éve készült, még fiatal voltam és lelkes. Ami miatt most eszembe jutott, az a szomszédban zajló sajnálatos esemény, ami elég borzasztó önmagában is, de néhány hős újságíró kiutazott haditudósítani, aminek egyik eredménye lett ez a Telex poszt. Amit persze rendesen szétszedtek a kommentelők, szerintem - kivételesen - abszolút jogosan. Akárhogy is, eszembe jutott, hogy ilyesmiről írtunk már, és tényleg:

Jöjjön a poszt: 

Ez egy kicsit rendhagyó poszt lesz, ma ugyanis nem barkácsolunk semmit. (Esik a eső.) De ettől függetlenül komoly mennyiségű bölcsesség van a posztban, tehát mindenki figyeljen nagyon.

A végre elérhető lakásfelújítási programot a legtöbben már ismerik. A szándék mindenkép dicséretes, a piactorzító hatást - miszerint a megnövekedett kereslet minden építőanyag árát meglódította felfelé - igazából nem nagyon lehetett volna kivédeni. A támogatás ugye úgy működik, hogy a felhasznált anyagok mellett a szakmunkáról is kell a számla, tehát az nem támogatott, hogy mi megvesszük a szükséges anyagokat aztán magunknak beépítjük, a kivitelezést megoldjuk saját erőből. Ez oda vezetett, hogy az ismert okok miatt amúgy is nagyon lecsökkent számú szakemberállomány hónapokra előre tud csak időpontot adni, és hát munkadíjként annyit kérnek el, amennyit akarnak, tudván, hogy a megrendelőnek nincs más választása, ráadásul nem is az ő pénztárcája bánja a dolgot. 

Pedig ez utóbbi megállapítás nem teljesen fedi a valóságot, hiszen konkrétan látni, hogy mondjuk egy nyílászáró-csere költségei (anyag és munkadíj) akár duplájára emelkedhettek a mondjuk két évvel ezelőttihez képest. Tehát ebből az ingyenpénzből (ami ugye nyilván NEM ingyenpénz, az államnak NINCS pénze, ezt a pénzt is a polgároktól, az ő adójukból szedte be a kormány, ebből kapjuk vissza) adott esetben töredék munkát, korszerűsítést, felújítást lehet elvégezni, mint a támogatás előtti időkben lehetett volna. Ha a projektünk nagy, és jó adag saját pénzt is rakunk az állami támogatás mellé, akár számszerűen is rosszabbul járhatunk, mintha egy éve pusztán saját anyagi erőből ugrottunk volna neki.  

Lassan megint nyakunkon a kerékpáros szezon. (Ámbár aki nem nagyon kényes fajta, ezen a télen nem is kellett megszakítsa a drótszamara használatát, legalábbis felénk, pesten szinte végig alkalmas volt ilyen közlekedésre az idei tél.) A kerékpározáshoz persze leginkább kerékpárra van szükség, azonban aki kicsit is tapasztalt, az tudja, hogy néhány alapszerszám bizony nem árt ha nálunk van. Természetesen az optimális megoldás itt is az, ha összeállítunk egy direkt az adott géphez való szerszámkészletet, ami egy kis táskában el is fér.

Jóideje nem írtunk könyvajánlót itt a blogon. De most szembejött a Cser kiadó egy új kiadványa, ami abszolút érdekesnek ígérkezik. Deirdre Mask könyve a címek kérdését járja körbe. Gondolhatnánk, hogy erről nincs mit beszélni és írni, hiszen címe mindenkinek van... Nem is tévedhetnénk nagyobbat!