Kincs avagy szemét?

2017.06.14. 05:00 | Írta: Gyökösi Attila

Korábbi posztomban említém, hogy a tavasz bizony a műhelyben is a rendrakás ideje. Nem tudom ugyan, az olvasóinknál ez hogy működik, de azt gondolom, ez a tevékenység sehol nem megy teljesen zökkenő mentesen. A kulcsszó alighanem a szelektálás, vagyis a címben említett dilemma megoldása. És ez nem egyszerű...

Az első dolog ugye ilyenkor a takaritandó terep nagyjából történő megtisztítása. Ez esetemben könnyű, lévén egy, a világ végén lévő falutól 3 km-re álló családi házban lakom, ahol a műhely előtt korlátlan terület áll rendelkezésre az ideiglenes kirakodásra. A hangsúly az ideiglenes szón van, de erre még visszatérek.

Miután ez a műhely, - mióta az aktív asztalos tevékenységemet befejeztem - garázsként is szolgál, az első, hogy kiállok a garázsból a kocsival. Vagyis kiállnék, ha tudnék. De a kulcs elfordítására egy árva zörej sem hallatszik a motor felől, így érzésre az egész autóban nincs egy ceruzaelemnyi elektromos áram... Nagy nehezen kitoltam azért, elvégre egy végletekig lemerült (de mitől?) akksi nem tántoríthat el a nagy műhelytakarítástól.

Szóval, kezdődhet a pakolás. A tél folyamán összegyűlt némi anyag, van itt vagy 10 doboz (mindben van valami), meg egy csomó kerti szék, valamint sámli, kisszekrény, lábhiányos kisasztal, üres kanna, hosszabbítók, súlyzó, beteg számítógép, beteg kávéfőző, virágládák. És a jelen poszt apropóját biztosító, a télen összegyűlt, és az egyszerűség kedvéért az asztalokon szépen növő kupac tetejére dobált foglalatok, szerszámok, kályhacső- és csatorna darabok, szerelvények, drótok, meg ki tudja mik rejtélyes és sok meglepetést tartogató egyvelege. Színesítendő a készletet, szintén gyűlnek mindenféle jármű alkatrészek is, régi autók maradék alkatrészei, vagy épp a nyitóképen is látható robogókerék (Suzuki Sepia, ha valakit érdekel...).

Az nyilván vérmérséklettől függ, hogy ki hogyan áll az ilyesmihez, jómagam - elméletben - inkább a mindent kidobálók kasztjához tartozom. Vagyis ilyenkor rengeteg, elvileg még hasznosítható csavart, műanyag dobozkát, fémlemezt, még működő, de már használt bútor- és elektromos szerelvényt dobálok a kukába. Igaz, később, néhány hónap múlva eszembe szoktak jutni 'dolgok-amelyeket-itt-láttam-valahol', de igazából ezek csak gyors bevillanások, még sosem forgott veszélyben az életem a miatt, hogy kidobtam valami pótolhatatlant.

Ugyanakkor azért még ilyen mentalitással is akad dönteni-mérlegelni való szép számmal. Ha komolyan nekiállunk, és tényleg mindent átnézünk, az asztalok alatt és mögött is kisöprünk, akkor bizony lehet találni mindenféle érdekes darabot. Az alábbiakban néhány képen bemutatok egy rakás holmit, amit most leltem, és írok hozzájuk pár magyarázó mondatot is. Azt egyelőre nem árulom el, ezekből melyik került kidobásra, és mi maradt meg, de szívesen veszek mindenféle hozzászólást arról, az olvasóink mit gondolnak ezekről a kincsekről (vagy ezekről a kukaszökevény tárgyakról).

Ilyen vegyes kupac szinte végtelen számú akad, minden polc és szekrény aljában van belőlük. Elvileg persze csupa drága és hasznos dolog. Ugyanakkor szétválogatni nemigen lesz időm, meg aztán elegendő apró gyűjtődoboz vagy elegendő rekesszel rendelkező tároló sincs hozzá. Ömlesztve elrakni meg nem érdemes, úgysem fogom tudni, van-e a dobozban pont akkora csavar, ami épp szükséges:

Van persze már most is épp elég fiókcsúszó, vagy épp ablak- és bútor szerelvény a polcokon, bár hogy pont ezek a méretek valaha kellenek-e, és ha igen akkor lesz-e annyi darab vagy pár az adott méretből az megintcsak bizonytalan:

Egy, a munkaasztal mögé leesve lelt számítógép tápmadzag. Igazán remek dolog, eltekintve attól, hogy van a fiókban már vagy négy darab, és soha nem lesz rá többé szükség:

A vegyes elektromos motyók amúgy is csak gyűlnek, egyre nagyobb ládában laknak, de mindet kinövik lassacskán. Ráadásul ritkán tudom pontosan, mi is van benne, tehát ha fontos szerelésre készülök, inkább beszerzem ami kelleni fog, így aztán nem is igen van lehetőség a gyűjtemény felhasználására:

A korábban már a blogban szerepelt, rozsdarágta Vitara műanyag sárvédő- és küszöbszélesítései. Újonnan alighanem egy zsák pénzbe kerültek, de igy már sokat nem ér. Ráadásul a kukába se férnek bele:

A maradék 10 centis hangszórók a múltkori projektből. Vegyesek, nem túl jók, nemigen kellenek sehová, de működnek, mégis csak érték... (Tákolmányi kollégánk a helyemben rég csinált volna belőle egy műhelyhangszórót. És igaza lett volna.):

Befejezésre váró óratokok. Mondjuk ezek megmaradnak, és be is fejeződnek, ahogy elférek a műhelyasztalon:

Fantasztikus fémlemez izék. Régvolt gépek alkatrészei. Egyfelől felesleges kacat. Ugyanakkor míves fém alkatrészek, ki tudja mire lehetnek még jók. A háttérben egy 25 éves orosz fűrész alkatrésze sárgállik, melette egy régi BMW-m 42 éves Solex karburátora. Csupa olyasmi, amit azért nem dobtam ki eddig, mert konkrét elképzeléseim voltak velük. Igaz, ezek sosem valósultak meg, de azért minden eddigi takarítást megúsztak, újabb és újabb helyekre raktam el őket: 

Két zsák megkezdett vakológipsz. Biztos fog még kelleni, de hogy mikor, és addig vajon beleköt-e a zsákokba, az persze kérdéses:

És ez csak a jéghegy fotogénebb csúcsa. Van még millió üveglap, drót és cső, fadarab és rétegeltlemez hulladék, meg ilyesmi. Itt ugye j lenne valami sztenderd, hogy milyen méretig számít alapanyagnak, és mikortól hulladéknak, azonban ilyen szabványom nincs. Viszont sokszor jött már jól, hogy találtam mondjuk egy épp alkalmas 10x20 centis bükk lemezt, ami amúgy a józan ész alapján már régesrég a hulladék méretkategóriájába tartozhat. A tanulság tényleg az, hogy nehéz igazán okosan dönteni. Ha mindent elrakunk, hamar eljuthatunk a szintre, amikor az udvar tele lesz féltetőkkel, és azok alatt tárgyakkal, polcokkal, ládákkal és dobozokkal, amelyekben az enyészet különböző fokán álló kincsek találhatóak. Ez egyébként jól látható tendencia sokfelé, ha mondjuk vonattal robogunk el egy tetszőleges falu mellett. A vonat ablakából általában a kertek hátsó részét látjuk, és általában itt gyűlnek a kincsek... És én is ismerek olyan embert, akihez ha bekopogok, hogy kéne egy darab akármi (drót, lemez, adott méretű csavar vagy épp egy aluoszlop) akkor fog találni egy alkalmatos darabot a féltetők alatt... De itthon ilyen gyűjteményt berendezni? Hát, nem tudom...

No, de térjünk vissza a rendrakáshoz. Mostanra szépen kipakolódott minden a műhely elé. Ettől bent persze nagyobbnak tűnik a rend, de hát ez egyelőre önáltatás, hiszen ha minden visszakerül, ugyanúgy tele leszünk. A munka azért mégsem hiábavaló, esetemben például kiderült, hogy mégis van 11-es villáskulcsom, egy köteg kötöződrótom, sőt, vadiúj szerelvényeim is a kerti slaghoz. (Ezeket mind most akartam beszerezni, mert kellettek, és itthon nem leltem sehol.) A nemrég letisztult munkaasztalon el is kezdenek gyűlni a frissen talált kincsek:

Ezeknek persze most helyet kell találni, különben az egész nem ért semmit, ugyanúgy nem lesz hely semmi alkotó tevékenységhez. Nem egyszerű, ráadásul közben rengeteg megakasztó tényező is adódik, például megleltem az ezer éve félrerakott, néha működő, néha sztrájkoló régi Peugeot dekopírfűrészemet egy ládában. El is kezdtem felderíteni a hiba okát, de aztán észbe kaptam, hogy most nem szerelő, hanem rendrakó nap van. Közben megint eszembe jutott, hogy még mindig nem sikerült szereznem balmenetes rögzítőcsavart a leszabó fűrészhez. (Az eredeti ugyanis odanőtt a helyére, és a lap cseréjekor flexel tudtam csak eltávolítani, azután derült ki, hogy nem könnyen pótolható...)

Ilyesmi kellene (ezt megpróbáltuk meghegeszteni, de nem nyertünk):

És ehhez kéne a csavar, amúgy: 

Szóval ez a rendrakás macerás dolog. Az ideiglenesen kihelyezett dolgokat is el kell tüntetni azért valahová még a sötétedés előtt. Valamennyire már jutottam, de a műhely még messze van a tökéletestől. (Pedig azt gondoltam, hogy a poszt végére majd odarakok egy csilli-villi műhelyt ábrázoló képet...) De a nehezén túl vagyok, több zacskónyi rovarhullát is összesöpörtem, azok legalább már nem díszítik az ablakpárkányokat.

Itt a hétvégén már mindenféle munkának kell folynia. Egyelőre teli is lett a kuka, bár azt - pontosabban a tartalmát - mire ez a poszt megjelenik, épp elviszik, tehát újra pakolhatok bele.

Arra mindenesetre kíváncsiak lennénk itt a Furdancsnál, hogy az olvasóink hogyan vélekednek a gyűjtögetés kontra kidobálás tárgykörében, szívesen vesszük a kommenteket itt, vagy a facebook oldalunkon is.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://furdancs.blog.hu/api/trackback/id/tr108763280

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

anonymouse. 2017.06.14. 09:29:40

Ha van elég helyed, akkor kincs, ha nincs, akkor szemét ugyan az az alkatrész.:)

Olyat érdemes megtartani szerintem, ami jól tárolható és értékesebb. Ami a "sose lehet tudni, de egyszer jó lehet még" kategóriát hanyagolni kell inkább. Azért is, mert idővel az ember egyre kevesebb dolgot képes jó szívvel kidobni. Nem képes különbséget tenni a fontos és nem fontos dolgok között. Mindegyiket valamennyire fontosnak tart. Valakinél már elég korán elkezdődik és egy pszichológiai kórkép alakul ki. Többnyire sokaknak van olyan rokona, ismerőse akire, ha rá gondol az émelygés fogja el, mert gyakorlatilag az illető egy szemétdombon él, csak ezt ő nem veszi észre. Érzelmileg kötődik a tárgyakhoz. Ami a fejbe van, az van a környezetében is leképezve, csak ugye az látható!

Ha az ember hozzá szoktatja magát arra, hogy a kisebb alkatréseket, csavarokat szortimentekben tárolja, nagyobbakat polcon, rekeszekben és munka végeztével elpakol maga után, akkor jobb helyzetben van. Nem tornyosul az ember fölé a halogatás miatti időt rabló rendrakás.

murray 2017.06.15. 08:13:37

nálam is ugyanez van. néha megpróbálok rendet tenni de feladom.

az a baj hogy ha kidobsz bármi használhatót , még akár egy deszkát is tuti hogy a jövö héten valamire kelleni fog! akkor meg ott anyázol.. a bótba meg minden csilliókért van.

Csokis · http://csokis.blog.hu 2017.06.15. 08:31:31

Nálam van egy plusz gond: mivel a memóriám olyan, mint a szita, így hiába teszek el gondosan valamit, nem csak azt felejtem el, hogy hová tettem, hanem azt is, hogy tettem el egyáltalán ilyesmit. Magyarán akkor sem jut eszembe, ha kéne. Szóval nálam szinte minden a szemét kategóriába tartozna, ha logikusan gondolkodnék. De azért elteszem, szóval a garázs a permanens kupi állapotában leledzik.

mbw108 · http://mb-w108.atw.hu/ 2017.06.15. 08:36:24

Szerszámot mindig a helyére, munka után elrakni.
Nagy dolgokat azonnal eldönteni, mi lesz a sorsa: hova rakjuk, meddig tartjuk.
Apróságokat szortimentbe, pl. nekem a csavarosban is van "használt, de jó lesz vegyes" blokk. Garázs hátsó bádoghoz onnan jöttek a csavarok.
A "jó lehet ez még esetleg?" kérdés felmerülésekor kukapozitív döntés ajánlott.

És így is hamarosan jön a rendrakás...

Mérgező Hulladék 2017.06.15. 09:07:08

Én inkább gyűjtögető vagyok, de vannak olyan időszakaim, amikor érzem, hogy most ki tudok szórni egy csomó dolgot. Ki kell használni az ilyeneket, néha nem tartanak sokáig :)
Amúgy ránézésre itt nagyjából minden kuka.

gromek25 2017.06.15. 09:28:09

A szerszámos fal alatti dugaljsáv "zseniális". Az ember meg csodálkozik, hogy miért ég le annyi garázs ill. melléképület.

Terézágyú 2017.06.15. 09:47:22

jó kis kilincsek :)))

A számítógép-tápkábel meg: gyakran egy méter vezeték hiányzik a frissen vásárolt hűtő/mosógép illetve a fali konnektor között... ilyen egy lengőaljzattal máris megvan a megoldás... :)

zuulululu 2017.06.15. 10:15:22

@Csokis: " így hiába teszek el gondosan valamit, nem csak azt felejtem el, hogy hová tettem, hanem azt is, hogy tettem el egyáltalán ilyesmit. "

Ha mindig ugyanoda teszed, megvan a helye, akkor egy ido utan emlekezni fogsz ra. Csavarok itt, szerszamok ott, faanyag amott, stb...
Ha mindig mashova rakod (ahol epp hely van) nyilvan soha nem fogsz ra emlekezni.

telkoe 2017.06.15. 10:24:37

@gromek25: Hát igen, főleg úgy hogy ez előtte évekig asztalosműhelyként szolgált...

Elveszett szerszámok ellen segít ha használat után mindig a helyükre kerülnek.

Maradék zsákos építőanyagnak lehet gyúrós ismerőstől fehérjés dobozt kérni, abban jól eláll és nem szóródik szét.

A csavart szvsz nem illik háztáji hegesztéssel gányolni, érdemesebb újat venni.

scsaba1 2017.06.15. 11:34:49

Egy nagy rendrakás és átalakítás az én műhelyemre is ráférne. Igazság szerint télen akartam csinálni, mert akkor jobban ráérek, de az elmúlt tél extrahideg volt, fűtés az meg nincs.

Én már kétszer is lukra futottam, a mindentkidobós irányelvvel, mert alig fél év múltán dobott olyat a gép (pl. egy tégláigleverős, vízcsőkirángatós fürdőszoba felújítást), hogy egy csomó könnyű kézzel kidobált cucc, Méhbe visszavitt vas meg alumínium anyag, eltüzelt deszka bizony jól jött volna távtartó, támasztó meg zsalu vonalon így szégyenszemre mehettem a fatelepre 3 szál deszkáért.

Csavarok: 2-4 vegyescsavaros doboz külön a kis-nagy metrikus meg a kis-nagy facsavaroknak. Ilyen ideiglenes meg nem látszó dolgokhoz felesleges ellőni az új csavarokat.

Régi, már biztosan nem megvalósuló autós-motoros projektek alaktrészei : Vatera, Jófogás, márkafórum, jelképes áron elvihető (doboz sör, tábla csoki). Mi kukáznánk, más meg jóformán a veséjét odaadná érte.

Kábelek villásdugóval, tönkrement gépek nem újraműanyag kábelei: csípőfogóval le: soha nem lehet tudni, mikor kell egy pont akkora hosszabbító, vagy mikor kell kábelt cserélni valami gépen.

Ha van meddő helyünk: (padlás, pince, 1db fészer) akkor érdemes gyűjtögetni, de amikor már az udvarunk úgy néz ki, mint egy ócskástelep akkor tényleg érdemes elgondolkodni...

scsaba1 2017.06.15. 11:37:07

@gromek25:

Van erről valami statisztika, hogy mennyi melléképület ég le elektromos tűz miatt?

KAMA3 2017.06.16. 11:49:49

Itt a lényeg a kategorizáláson van, és hogy az úgynevezett "Das Doboz"-ok számát minél kisebb értéken tartsuk. Ami alapanyag, vagy alapanyaggá konvertálható, én nem dobnám ki. Ha nincs rá szükségem, akkor elajándékoznám, vagy eladnám. A javítandó dolgokat kiszámolnám, hogy olcsóbb-e a javítás mint egy új gép vásárlása.

Láthatóan polcod nem sok van, amivel a vízszintes felületeket megtöbbszörözheted. Így nem csoda, ha minden az asztalon köt ki.

A hangszórókat én eladnám jelképes áron, ha nem használod fel. A karburátort szintén. Vagy kipucolnám, kifényesíteném és menne a szobámba dísznek. Csavart csak akkor dobok ki, ha sérült a menet, vagy a feje el lett kenve. Ha jó, akkor bekerül egy szortimentdobozba, amiben hossz alapján nagyjából szét vannak válogatva. Tipliket ugyanígy szétválogatom. Sokkal könnyebb a rendet megőrizni, ha a kurrens dolgoknak van helye. Felgyűlik valahol egy marék tipli? Nem gond, egy perc alatt bedobálom a megfelelő helyekre.

A rácsos lemezeket én már kidobnám, hacsak nincs egy olyan darab, ami mögé már álmodtam valamit.

A lakatot én nem dobnám ki, az Elzett lakatokat át lehet programoztatni egy másik kulcsra, nem rossz dolog az, ha nincs az embernek 2 kilós kulccsomója.

KAMA3 2017.06.16. 12:49:40

A számítógép tápkábel. Itt a cégben jellemzően az új gépekhez adnak tápkábelt, de a régivel kompatibilis. Ez egy száz gépes hálózat esetén 3 évente 100 darabbal növeli a felesleges tápkábelek számát. És a gyártók is tesznek róla azért, hogy felesleges legyen, mert a laptopok töltőinél már bevezették a mikiegér formájú csatlakozót, a régiből sok felesleg van, az újból meg hiány. A minőségük többnyire kétséges, 3*0,5 - 0,75 mm2, másfél - két méter hosszúak. Szinte semmilyen gépre nem tudom rászerelni pótlásnak.

gosalaus 2017.06.24. 08:54:39

Nálam ha valamit elrakok, soha többet nem fog kelleni. Ha kidobom, már másnap szükség lett volna rá.
süti beállítások módosítása