Úgy gondoltam, közzé teszem, hogy 2016-ban milyen új játékszerekhez sikerült ilyen, olyan, amolyan úton hozzájutnom. Volt amelyikről készült poszt is, de van pár darab, melyeket eddig rejtegettem a kíváncsi tekintetek elől.  

FLEX

Nemrégiben a külvárosba költöztem, és hamar rá kellett jönnöm, hogy ebben a környezetben nem sokáig húzhatom sarokcsiszoló nélkül. Mint az köztudott a kertváros hangkészlete a következő: madárcsicsergés, kutyaugatás és flex. Ezek közül az első kettő eddig is rendelkezésre állt, csak a sarokcsiszoló hiányzott.

Az egész úgy kezdődött, hogy a már sokat emlegetett Ági, akivel egyebek között a padfelújítást hajtottuk végre, kitalálta, hogy javítsuk meg a kertkapu, igencsak viseltes zárját. Ez egy külön posztot is megérne, tekintettel arra, hogy háromszor futottunk neki. Ez a meló megszült egy szegecshúzót is, de a műveletet a flex koronázta meg. Történt ugyanis, hogy a nagy nehezen kicserélt zár nyelve nem találkozott a réssel, amibe bele kellett volna csusszannia. Eljött hát az idő, hogy beszerezzek egy sarokcsiszolót, hogy helyet csináljak a nyelvnek. Abban biztos voltam, hogy mindegyik szomszédnak van legalább egy, csak el kellene kérnem. Épp azon morfondíroztam, hogy vajon melyik szomszéddal nem kell indokolatlanul sokáig beszélgetnem ahhoz, hogy el tudjam kunyizni tőle a gépet. Ekkor derült ki, hogy egy kedves hölgyismerősöm épp szabadulna a fenti képen látható darabtól. Mindössze 2000 forintot kért érte. Persze, hogy megvásároltam. Még pár korongot is kaptam hozzá. Juhéjj! Van flexem! Egyszer már használtam is a fent említett művelethez.

SZEGECSHÚZÓ

A kertkapus akció során jutottam arra az elhatározásra, hogy a berohadt, majd menettel együtt kifúrt zárrögzítő csavarok helyére én bizony nem fogok új menetet fúrni. Inkább megoldom popszegeccsel a dolgot. Csak épp ehhez való szegecshúzóm nem volt addig. Nagyon egyszerű megoldást választottam. Lehajtatok a közeli barkácsáruházba és beszerzem a legolcsóbbat. Tudom, nem szabad az olcsóban bízni, na de páratlan vaslogikával kikövetkeztettem, hogy nekem  évente körülbelül kettő darab szegecset kell majd elhelyeznem itt-ott. Abba meg nem kell belehülyülni ugyebár. Azért szemrevételeztem a kibonthatatlanul becsomagolt szerszámot, mielőtt kiadtam érte a kb 1200 forintot. Jól működik egyébként, és szép sárga. Ő az:

ÁGVÁGÓ

Erről a beszerzésről már megemlékeztünk itt a blogon. Épp a megfelelő időszakban hullott az ölembe ez a pusztító. Időben és térben is találkoztak az aktuális kerti teendők, a főbérlőm gallyazhatnékja és az ágvágó megjelenése a szerkesztőségi íróasztalomon. Nagyon szeretem ezt a szerszámot. Várom, hogy újra használhassam. Peter Stormare is valami ilyesmivel dolgozott a Szökés című sorozat idevágó jelenetében:

Az én ollóm amúgy így néz ki:

 TOLÓMÉRŐ

Talán már sokak számára kiderült, hogy szeretek horgászni. E tevékenység és a barkácsolás igen hasznos kombót alkot, amennyiben horgásztársunk orsóját kell megjavítanunk. Erről a projektről ITT írtunk. Ennél a szerelésnél változott meg gyökeresen az életem, ugyanis rájöttem, hogy tényleg rossz a látásom és nincs tolómérőm amellyel a cserére szoruló csapágyat pontosan meg tudom mérni. Erre lett figyelmes egyik kedves olvasónk és volt olyan jó fej, hogy meglepett engem egy ilyen régóta vágyott mérőeszközzel. Ő az:

OSZLOPOS FÚRÓGÉP, SATU, KÖSZÖRŰ

A végére hagytam az ipari műemlék kategóriába tartozó, frissen beszerzett gépeket. Ezek a sokat látott darabok egy vidéki műhelyből kerültek hozzám, egy korabeli menetfúró és menetmetsző készlettel együtt. Ha ezek a gépek mesélni tudnának! Ennél a fúrógépnél nehezebb dolgot, háztartási körülmények között, még nem emeltem. Mire becipeltük a helyére, új értelmet nyert az aranyér és felsejlett előttem a proktológusnál tett legutóbbi látogatásom. Sajnos nem tudtam kideríteni, hogy ez a fúró vajon mikor készülhetett, de simán lehet, hogy szerepelt  Rákosival együtt egy propagandafotón.

A satu is látott már szebb napokat. Ennél a szerszámnál már nem mondható el, hogy rendben vannak a mechanikus részek, de még használható. Ez se mai darab:

Landolt még nálam egy köszörű, amivel kapcsolatban joggal merülhet fel a kérdés, hogy minek egy háztartásba ilyesmi. Higgyék el kérem, hogy többször van rá szükség, mint azt gondolnánk. Kipróbálni még nem tudtam, ugyanis kicsit át kell variálni az elektromos csatlakozóját, amihez bevallom, nem fognék hozzá egyedül. Tudom, tudom, nem bonyolult, de tartok annyira az áramtól, hogy ha valamiben nem vagyok biztos, inkább hívok segítséget.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.