A köztünk élő gyíkemberek teóriája abszurd feltételezés, hiszen a hüllők alacsonyabb hőmérsékleten csökkentett életfunkciókkal vegetálnak, így télen nyilvánvalóan lebuknának. Egy fűtetlen műhelyben dolgozgatva megfigyelhetünk magunkon hasonló - de korántsem az állatok téli hibernálására emlékeztető - tüneteket, ők legalább alhatnak. Néha elég lenne néhány fokkal magasabb hőmérséklet vagy csak érezni a sugárzó hőt, hogy pozitívabban és élénkebben éljük meg a munkavégzést.

Ilyenkor ballagunk el a hősugárzó boltba, hogy igényeinknek és számos - részben a biztonságos üzemeltetéshez szükséges - kritériumnak megfelelő típust válasszunk. Mai összeállításunkban fentről - lentről - oldalról fűtő, ékegyszerű vagy ellenkezőleg, programozható és némi automatizmussal rendelkező berendezések felett tartunk szemlét.

Az élet úgy hozta, hogy ismét alkalmam nyílt arra, hogy segítőkészségemről tegyek tanúbizonyságot. Egy kedves ismerősöm fordult hozzám kérésével, miszerint ugyan cseréljem már ki a húrokat a gitárján. Mi sem egyszerűbb, gondoltam akkor, persze, hogy segítek. A hangszer, mely később munkadarabbá vált, az alábbi fotón tekinthető meg. Ez egy korabeli Aria gitár, körülbelül a kilencvenes évek elejéről. Akkoriban szépen megszórták hazánkat az ehhez hasonló hangszerekkel. Nem mondom, hogy jól jártunk velük, nem a márka csúcsmodellje, de szárnypróbálgató szobagitárosoknak tökéletesen megfelel, tábortűz mellett meg pláne. Még a fűtőértéke is kiváló. 

Harapták már meg? - kérdeztem fogorvosomat minap, ahogy a fúróval közelített. Nem fájt, de a bármikor belém nyilalló fájdalom lehetősége ott lebegett a levegőben, pontosabban kezében. Ez adta az inspirációt, hogy az orvostudomány múltjából előkeressek félelmetes eszközöket. Némelyiket csak orvosok ismerik, mi találgathatunk mire való, de biztosan fáj a vele való találkozás.

Szerszámok azok is - fűrészek, fúrók, vésők - csak az alapanyag más. Milyen is lenne, ha a zártszelvény felordítana, miközben darabolom... Szándékosan semleges fotót tettem ki főcímképnek, a para majd csak lapozás után következik. Ennek kapcsán egy életviteli, hangulatjavító tanács. Jusson eszükbe néha, mikor teljesen tünetmentesek, hogy "jaj, de jó, hogy nem fáj a fejem vagy tudok lélegezni". Mellé társítva egy rossz emléket, sokkal pozitívabban fog telni a nap. 

Sosem késő észbe kapni, ha jobbítani szeretnénk valamin. Aztán győzzük kivárni. Fogadjátok szeretettel partnerünk, a Knauf Insulation aktuális információit. 

A manapság kapható bútorok nagy részét mesterséges fatermékekből gyártják, például rétegelt lemezből, farostlemezből vagy faforgácslapból készülnek. Ezek az anyagok olcsók, és általában furnér borítja a felületüket. A faforgácslapok nagy szélességben kaphatók és teherbírók, ezért fűtött környezetben nem jelentkezik a zsugorodási probléma. Mikor összeállítottam konyhabútoromat, mindenféle alátámasztás nélkül - pusztán a súrlódás által tartva - megállt benne a polc, annyira hihetetlenül precízen méretre vágták.

Mai írásunkban bemutatjuk a bútorlapok szabásának, élzárásának, sorozatfúrásának gépeiből egyet-egyet. Árulkodó méret- és teljesítményadatok, valamint árszabásuk bizonyítja, hogy az iparban nem garasoskodnak a teljesítménnyel és anyagminőséggel. Például a fotón szereplő lapfűrész 24,000 € áron kelt el használtan egy aukción, de haza kell még szállítani a 9 tonnás gépet Spanyolországból. Szétszedés előtt a 8,5 x 9,3 x 2,3 métert kér a műhelyből.

A hajóbaleset nem vicces, ezért csak kivételesen kezdem írásomat egy ilyen gyűjteményes bulvárvideóval. Viszont kiválóan demonstrálja a modern és hatalmas úszóeszközök megállíthatatlan lendületét, melynek nyomán a hajógerinc felszántja a betont és másodlagos kár sem kizárt (egyik jelenetben a hajó belerongyol a dokkba, dominóként dőlnek a kikötői daruk, az emberek futva menekülnek és valami robban is hátrébb). 

Még inkább figyelemre méltó, mikor a hajó bordázata sérül meg egy helyen és a statikailag egymást erősítő szerkezeti elemek rendszere összeomlik. A lemez hajóburkolat, mely eddig szilárdan állta a hullámok csavaró-toló hatását, most vékony furnérként szakad fel. Belőlünk pedig felfakadhat egy kérdés: Milyen vastag tulajdonképpen a hajó falát alkotó külhéj, azaz hajólemez?

A betonról hallva általában nagy volumenű munkákra gondolunk, mikor egyenletesen mormog a keverőgép és legkisebb mértékegység a lapát. Mai válogatásunkban töredéknyi mennyiségű (bár speciális) cementből készült ékszereket mutatunk. Néhány videó és szöveges leírás taglalja az anyagszükségletet és készítésük menetét. Ilyen bevezetéssel bárki megpróbálkozhat megalkotni a valóban egyedi és a félkilós fuksznál olcsóbb bizsukat.

A futárok nem szeretik a szabálytalan alakú csomagokat, melyekből rudak vagy éles tárgyak állnak ki, mert problémát okozhat az elosztóközpont futószalagján vagy kárt tesz a többi küldeményben. Ilyenek feladásakor  dobozba tesszük a küldeményt és kibéleljük térkitöltő anyagokkal (sosem találunk pont akkora dobozt, ami pont jó lenne), vagy igyekszünk tompítani az éleket kartonpapírral körbecsomagolva. 

Széles ragasztószalaggal körbetekerve az összefogja darabjait, de hibalehetőség mindig akad és esztétikailag sem a legjobb megoldás a darabokból összefércelt borítás. Sőt, néha szükséges az esetleg kifolyó kenő- vagy más folyadékok szennyezésének megakadályozása.

Hétvégén szóba kerültek azok az idők, amikor még, szinte gyerekként, a zenei önkifejezéshez a hangszeres tudás mellett csak egy dolog hiányzott: a hangszer. Cintányér gyanánt fedőket aggattunk a plafonra és darabonként összeszedett Jolana gitárokon szerencsétlenkedtünk. Ennek kapcsán aztán megpróbáltuk megfejteni, hogy miből és hogyan lehet legegyszerűbben gitárt készíteni. A Furdancson is volt már szó ilyesmiről. A társaság tagjai közül nyilván mindenkinek volt némi netes élménye a témával kapcsolatban. A beszélgetés nagy közös böngészéssé alakult. Ennek eredményét alább láthatjátok. Némelyik "gitár" valóban nagyon házi készítésű, van amelyik csak simán fura, néhány darab pedig pusztán gitár által inspirált használati tárgy. Nekem a benzinkannás a kedvencem.

Láttunk Internetet és láttunk fotókat, immár semmi sem rendít meg, ha kávéhabba rajzolt formákat látunk némely menő kávézó kínálatában. Naivan hihetnénk, hogy Ybl-díjas képzőművészek rajzolják őket 800 forintos órabérért a lépcsőfeljáró melletti kis sufniban, miközben a tulaj korbáccsal veri hátukat, hogy "Haladjunk már, odakinn 15 kis művészlélek vár a sznob kávéjára".

Ne legyenek kétségeik, ezt a habot nyomtatják. A tortadíszt és kávéhabot nyomtató gépek oly könnyen elérhetők a kereskedelemben, mint fél kiló újkrumpli. Tehát az ötlet nem új, a 3D nyomtatás egyik - sokkal egyszerűbben megvalósítható - mellékágaként alakult ki. Konstruktőri hajlamokkal és önbizalommal megáldott olvasóinkat buzdítjuk egy 3D printer átalakítására, mellyel kávéházakból felburjánzott valós igényt elégítenének ki, olcsóbban a kereskedelmi termékeknél. Mert miként is működik a 3D nyomtatás?