Mai műtárgyunk egy igazán különleges kis szerszám. Gyerekkoromban még nem tudtam, hogy létezik ilyen, de a vele végzett munka végeredményét naponta láttam a házunk előtti parkolóban. A szomszéd srác széjjeltuningolt Ladáján ugyanis ott virított a popszegecsekkel rögzített, rendkívül gusztusos spoiler. Sosem értettem, hogy mire volt jó ez a légterelő - gondolom, terelte a léget - de legalább rondán volt felfogatva.  Még kicsi voltam és nem igazán tudtam elképzelni, hogy azok a helyes kis szegecsek hogyan kerültek a helyükre.  

Mielőtt megfejtenénk a szegecshúzót, szakmázzunk egy kicsit, már amennyiben jól emlékszem az iskolában tanultakra. Ha nem, akkor majd ti úgyis megírjátok. A szegecs a kötőgépelemek csoportjába tartozik. A kötőgépelemeket szerkezeti elemek, gépelemek összekötésére használjuk. Meglepő fordulat nemde? Ezek a kötések lehetnek oldhatók (pl. csavarkötés, csapszegkötés, ékkötés) ebben az esetben nem kell nagy rombolást véghez vinnünk ahhoz, hogy az előzőleg egymáshoz rögzített alkatrészeket újra elválasszuk egymástól. Ezen kívül a kötések lehetnek nem oldhatók (pl. ragasztás, forrasztás, hegesztés) Ebbe a kategóriába tartozik a szegecskötés is. Az egymáshoz rögzített elemeket ilyen esetben csak a kötőgépelem roncsolásával lehet újra szétválasztani. Más szempont szerint a kötések lehetnek alakzáró, erővel záró, és anyaggal záró kötések. Ennyit erről.

Popszegecsek

Szegecselni sokféleképpen tudunk, de mivel ma a szegecshúzóé a főszerep, foglalkozzunk ezzel. Otthoni használatra általában elég egy kézi szegecshúzó, de létezik e szerszámnak gépesített formája is. Működési elvük ugyanaz. A speciálisan erre a szerszámra kialakított nyers szegecset (popszegecs) beletoljuk a szerszám "csőrébe", majd a szegecs szerszámból kilógó, vastagabb végét az előzőleg kifúrt lyukba toljuk. A fogó két szárának összenyomásával a szegecs közepén keresztülfutó tüskét tudjuk mozgatni, minek eredményeképpen a lágy fémből készült szegecs a furat túloldalán elkezd zömítődni. Ezzel szorítja össze a két egymáshoz rögzítendő anyagot. Amikor megfelelő a rögzítés, akkor a szegecshúzó "elvágja" a tüskét.

Pneumatikus szegecshúzó

Visszatérve a szerszám autós vonatkozásához, van egy autó mely, ha jól emlékszem, tisztességesen el van látva popszegeccsel és még jól is áll neki. Ez a Land Rover Defender. Csak remélni merem, hogy ezek ott valóban popszegecsek. Ha nem, akkor bocs.

Azt, hogy pontosan miről is volt szó feljebb, ebben a videóban meg is nézhetitek. A szegecshúzó használatát láthatjátok egy szimpi kockás inges bácsi előadásában.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Van ez a sorozatunk, a Gyermeksarok, mely figyelemfelkeltő céllal oktatócsomagokat mutat be az elektronikával ismerkedő gyerekeknek, mint potenciális érdeklődőknek. Persze, ők nem böngésznek webkatalógusokat, ezért írásaink az ajándékok formájában megnyilvánuló gyengéd anyai/apai erőszakra biztatnak.

Most szintet lépünk, mert az elektronikai- és forrasztásos csomagok után az a digitális elektronika tanuló építőkészlet kerül terítékre, melynek kapcsán már elhangzik a baljós „többfokozatú aszinkron számláló” kifejezés is, messze túlmutatva a „Jack kapitány indiánerődje”, mint játék bonyolultságán. Nem véletlenül került egyfajta fejlődési lépcső magasabb fokára ez a bemutató.

Egyszer pedig deriválni is meg kell tanulni, és addig örüljön csemeténk, míg igen-nem állapotokat kell tanulmányoznia a nemlineáris rezisztív hálózat U2=f(U1) transzfer karakterisztikájának meghatározása helyett. Általában itt merül fel, hogy mégis inkább gépész legyen a gyerek… vagy mint villamosságtan tanárnőnk mondogatta zárthelyi írása közben, nem kis bosszúságunkra: aki nem érti, menjen cipésznek, az is nagyon hasznos szakma. Ehhez képest a digitális technika egészen szórakoztató, főleg a logikai kapukkal való sakkozás szintjén. Ezek nagy részét kiválóan lehet szimulálni kapcsolókkal és egyszerűen megvalósíthatók kapuáramkör IC-k segítségével.

Anno a 7400 sorozatú IC-tokokkal a Birodalom visszavág film idején ismerkedtem meg, mikor az IC tokokból kitüntetés-sávokat barkácsoltunk az iskolaköpenyre. Ennél sokkal produktívabb felhasználásra invitál bennünket a Conrad webáruház Digitális elektronika tanuló építőkészlet csomagja, melynek segítségével kevés alkatrésszel sok kísérletet végezhetünk.

Félmaroknyi alkatrész, dugdosós kísérleti panel és a dokumentáció kerül elő a dobozból. Mint korábban is, legértékesebb komponens a kis könyvbe foglalt ismeretgyűjtemény, mely rövid bevezető után sorra veszi a felhasznált alkatrészek jellemzőit és feladatát. Bemutatja áramköri szimbólumukat, bekötési jelöléseiket és ellenállások esetén színkód-táblázatukat.

Találunk itt tanácsokat a helyes bekötéshez, illetve a hibajelenségeket, ha nem fogadtuk meg a tanácsot. Nulláról indulva jutunk el az egyhez, más állapot nem is létezik a digitális technikában, így az alapkapcsolások nem hagynak sok hibázási lehetőséget. Az IC-tok bedugaszolásával és nyomógomb-LED csatlakozásával párhuzamosan ismerkedünk meg az alap logikai kapukkal és igazságtáblázatukkal. AND, NAND, OR, NOR, inverter, majd bonyolódik az RS flip-flop és fokozatosan egyre mélyebben merülhetünk a gyakorlati haszonnal bíró kapcsolásokba.

Mik ezek? Sok-sok villogó kapcsolás: villogó kapcsolás, váltakozó villogó, villogó két LED-del, független villogási ütem, négy LED-es villogó, két LED fáziseltolásos vezérlése... LED fényforrásokkal nem is nagyon lehet más visszajelzést megvalósítani. Ezután következnek a bináris számláló, léptetőregiszteres kapcsolások, mint számláló, osztás néggyel, satöbbi.

E kapcsolások olyan építőkövek, mint LEGO-ban egy darab alkatrész. Segítségükkel felépíthetnénk (ha arra nem találták volna fel a mikrokontrollert) bármilyen monumentális rendszert, akárcsak építőkockából a kölni dómot. A csomagban szereplő példák visszaköszönnek a való életben. Például a "benyomom a gombot és úgy marad" flip-flop kapcsolás megfelel egy öntartó relének, vagy az AND-kapcsolattal találkozunk a két nyomógombos biztonsági megoldásnál, hogy lehetőleg ne vágja le kezünket a présgép.

 Lássuk, hogyan okít a dokumentáció az  "RS-Flipflop" kapcsolás példáját idézve. 

Egy flipflop olyan áramkör, amely önállóan tud két állapot közül egyet tartani. Egy digitális állapot tehát tárolható. Meghatározott bemeneti állapotok által a kimenet átkapcsolható. Az RSFlipflop-nak két bemenete van: Reset és Set. Nyugalmi állapotban mindkét bemenet felemelt helyzetben van. A kimenet ekkor nem biztos (X) és az előzetes történésektől függ. Ha R-t 0-ra kapcsoljuk, a kimenet kikapcsolódik. Viszont ha S-t nullára kapcsoljuk, akkor bekapcsolódik.
Az RS flipflop két NAND kapuból építhető fel, ahol a kimenetek mindig a másik kapu egy bemenetére visszacsatolódnak, így az egyszer beállt állapot megmarad.

Kapcsolási rajz nélkül puszta irodalom lenne

A ténylegesen felépített áramkörben mindkét kimenet LED-ekre kerül. A NAND 2 kimenetén mindig megjelenik a NAND 1 invertált állapota. Két ellenállás Vcc-vel szemben gondoskodik az 1. nyugalmi állapotról. A nyomógombok egy 0 állapotot kényszeríthetnek ki, és ezzel megváltoztatják a kimeneti állapotot. Az üzemelési feszültség bekapcsolásakor a két LED közül az egyik világít - hogy melyik, azt nem lehet előre megmondani. A két nyomógombbal a két állapot között át lehet kapcsolni.

 Itt pedig az összeállított kapcsolás

Mire is jó egy ilyen oktatócsomag? Például sikerélmény generálására egy elmondhatatlanul melankolikus és szomorú őszi vasárnap délután, mely a másnapi munkakezdést olyan lelkesedéssel illeti, mintha be kellene vonulnunk az életfogytiglani megkezdésére a böribe. Ilyenkor összetákolunk egy kapcsolást és örülünk, majd felmérhetetlen látóhatár nyílik, mire is tudnánk ezt használni a gyakorlatban.

Gyorsan egy videót a működő alkalmazásról, mielőtt lankadna a figyelem! 18 másodperc csak, de erről a témáról Tarr Béla sem tudna egy percnél hosszabb jelenetet rendezni:

A fenti kapcsolásnál mikrokapcsolókra cserélhetjük a nyomógombokat és akkor érzékeljük a végálláskapcsolók helyzetét, vagy mágneszárat vezérelhetünk vele állapotjelzéssel, de a klasszikus öntartó relét is kiválthatjuk, ha a visszajelző LED-ek mellé egy nagy áramú szilárdtest relét ültetünk.

Ennyit mára a tudomány és technika vívmányaiból, mondaná Kudlik Júlia. Összességében egy érdekes, bár az előzőekben bemutatott tanulócsomagoknál nagyobb kihívásokat rejtő termék. Másodajándéknak kiváló a legközelebbi alkalomra, vagy tanévkezdésre 14 éven felülieknek.

  Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Nem tudom, ki hogy van vele, de én amolyan falra szerelős srác vagyok. Tévék és monitorok esetében mindenképpen. Nem egy bonyolult feladat, hiszen mindössze ki kell választani az igényeinknek és pénztárcánknak megfelelő, szaküzletben kapható falikonzolt, fúrni kell néhány lyukat, és ha szerencsénk van, netán ügyesek vagyunk, akkor vízszintesen kerül a falra a tévé/monitor. Na de nem úgy van az, hogy csak úgy szórjuk a pénzt!

Tény, hogy mostanra már van bőven akkora kinálat fali konzolokból, hogy lehet miből válogatni, de az ember ott fogja meg a pénzt, ahol tudja. Adódhat olyan eset, amikor nincs szükség távirányítható, dönthető és ki tudja még, milyen extra mutatványokra képes fali karra. Van úgy, hogy csak egyszerűen jó lenne, ha ott lógna a falon a készülék. Na én ilyesmin jártattam az agyam. Egész pontosan azon, hogy hogyan lehetne minél kisebb költséggel kiváltani a pénzért kapható gyári megoldásokat. Annyit elárulhatok, hogy nem gondolkodtam túl sokáig. Nem azért, mert hamar rájöttem a megoldásra. Mielőtt részletezném a dolgot, fussuk át, hogy milyen árkategóriában, milyen gyári megoldások léteznek.

A falra felszerelhető tartókból létezik fix, dönthető és forgatható változat. Engem leginkább a fix érdekelne. Egy ilyennek az árát szeretném megúszni. Amint az látható, nem biztos, hogy érdemes gányolni, amennyiben tényleg csupán az a cél, hogy a falon legyen a tévé.

Kinéztem nektek egy ilyesmikkel foglalkozó webáruház kínálatát. Lássuk a legdrágábbat és a legolcsóbbat, kategóriák szerint. Az ár, ha megfigyeléseim nem csalnak, függ a tartó teherbírásától, a rögzítendő televízió méretétől és a konzol márkájától és persze a szerkezet bonyolultságától.

Fix

Ez volna a legegyszerűbb fix falikonzol. Mindössze 1700 forint körüli összegből megúszható. Már itt befejeztem a gondolkodást az alternatív megoldáson.

Fix fali állványból ez az egyik legdrágább a szakáruház kínálatában. Valamivel több, mint 29000 forintba kerül. Nyilvánvaló előnye az olcsóbbhoz képest, hogy ha sikerült elfúrnunk a lyukakat, akkor is be tudjuk lőni egyenesre a készüléket. A kialakítása is szebb. Jusson valami a takarítónőnek is, ha a tévé mögött matat.

Dönthető

Dönthető változatból a fenti fotón látható darab a legkedvezőbb árú. Mindössze 4200 forintba kerül. Mint az látható ez sem egy bonyolult szerkezet, hasonlít a feljebb látható fix verzióhoz. Mindössze annyi a különbség, hogy ennek a kiképzése lehetővé tesz némi dőlést a fal függőleges síkjához képest (+18°/-25°)

Forgatható

A forgatható és/vagy dönthető fali karokkal akár a szomszédot is tudjuk tévéztetni. Már jutányos áron is hozzájuthatunk ilyen vasdarabhoz. Ez itt a legolcsóbb a kínálatban, 4590 forint az ára.

Elérkeztünk a fali konzolok Mercedeséhez. Ára alapján akár egy ország elfoglalására is alkalmas kell, hogy legyen. Ez a szerkezet közel 87000 forintba kerül. A dönthető/forgatható szerkezetek, némi felárért, akár távirányítosak is lehetnek. Nehogy már mi üljünk arrébb, ha tévét is tudjuk mozgatni.

Így néz ki tehát a gyári kínálat a fenti, hevenyészett összefoglaló alapján. Most pedig lássuk, milyen megoldást is találtam ezek kiváltására. Mint már említettem, nem sokáig törtem a fejem a dolgon. Nem azért, mert megvilágosodtam, hanem azért, mert mire való az Internet, ha nem arra, hogy helyettesítsük vele az agyunkat. Rákerestem a témára: "diy wall mount tv" Ezt a trükkös kereső-szócsokrot alkottam meg az ügy érdekében. Meg is találtam a legegyszerűbb megoldást, ami csak létezhet. Ennek a trükknek a fő eleme az úgynevezett "french cleat", magyarul "francia ék". Nem, ez nem egy foci-kifejezés, nem is egy szexuaális segédeszköz és nem is egy középkori kínzószerszám. Hanem ez:

Ez nem más, mint egy középütt, 45 fokos szögben kettémetszett fahasáb. Természetesen más modszerrel is készíthetünk ilyesmit:

Nagyon nem tudunk belehülyülni annak feszegetésébe, hogy hogyan is lehet ennek segítségével felszerelni egy tévét a falra. Nézegessétek inkább az alábbi fotót.

Igen, ennyire egyszerű. Az egyik hasáb megy a tévé hátuljára, az ellendarab pedig a falra. Ha ez megvan, egyszerűen felakasztjuk a készüléket a falra és kész is vagyunk. Ha bővebb kifejtést is szeretnétek áttanulmányozni a témában, ajánljuk az Instructables idevágó cikkét

Jó szórakozást!

A konzolos fotók nagy részét INNEN loptuk

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A kiadó engedélyével részletekben közöljük Roland Leuschel „Hegesztés, forrasztás, lakatosmunkák” című könyvét. A gazdagon illusztrált kötet sallangmentes alapossággal, mégis olvasmányosan bemutatja az otthoni fémmegmunkáláshoz szükséges tudnivalókat. A műhely berendezése, biztonsági tudnivalók, megmunkálás szerszámai és menete, valamint a többi szükséges okosság után lépésről-lépésre bemutatja tucatnyi mintadarab elkészítését postaládától az ablakrácsig.

A könyvet teljes terjedelemben megrendelheti a Cser kiadó webáruházában.

Elektromos ívhegesztés
Az elektromos kézi ívhegesztésnél hőközlés céljából a bevonatos hegesztőpálca, mint az egyik elektróda és a munkadarab között elektromos árammal rövidzárlati ívet hozunk létre. Ezután az elektródafogóval tartott hegesztőpálcát végighúzzuk a leendő varrat vonalán. Ez a módszer különösen a vastag falú munkadarabok, vastag lemezek hegesztésére alkalmas.

 A teljes hegesztőfelszereléshez a hegesztőáramot szolgáltató speciális transzformátor (a tulajdonképpeni hegesztőberendezés a hegesztőkábelekkel, elektródafogóval és testelőszorítóval ellátva), a hegesztőpajzs, a salakleverő kalapács, drótkefe, megfelelő ruházat (bőr hegesztőkötény) tartozik. 

A hordozható hegesztőtrafók rendszerint a 230 V-os egyfázisú hálózatról is üzemeltethetők, de a csatlakozóaljzat biztosítójának el kell bírnia a fellépő áramot.  Hegesztőberendezés vásárlásakor ügyeljünk arra, hogy a hegesztőáramot állítani lehessen. Az ív áramerősségét ugyanis a munkadarab anyagvastagsága és a hegesztőpálca átmérőjének függvényében kell megválasztani. Gyakorlati szabály, hogy a hegesztőpálca átmérőjének minden mm-ére 40 A áramot kell számolni. A megfelelő bevonatú és átmérőjű elektródatípus használatának döntő hatása van a hegesztés eredményességére.

Az elektróda és a hozaganyag szerepét betöltő hegesztőpálca megolvadva tölti ki a varrathézagot. Otthoni ezermester számára csak bevonatos elektróda jöhet szóba. A bevonat a hegesztés folyamán leolvadva elzárja a hegesztési varratot a környezettől.A pálcabevonatból képződik a salak, ami az olvadt hegfürdő oxidációját megakadályozza. Az elektródafajtákat a típusjelet feltüntető, kisebb csomagokban hozzák forgalomba. Az elektródák maghuzalának átmérőjét a hegeszthető anyagvastagsággal összefüggésben állapítják meg. Vékony anyagot vékony elektródával, vastagabb anyagot vastagabb elektródával kell hegeszteni.

A hegesztés folyamata
Az összehegesztendő munkadarabokat elő kell készíteni, a leendő varrathelynél az anyagoknak fémtisztának kell lenniük. A munkadarabokat fektessük éghetetlen alapra, azaz egy hegesztőasztalra vagy egy vasállványra, és a testkábelt csíptessük vagy csavarozzuk az asztalhoz vagy a munkadarabhoz. Az elektródát fogjuk be az elektródafogóba. Ha például 2 mm átmérőjű elektródát használunk, a trafón 80 A hegesztőáramot állítsunk be.

Egyenes varrat hegesztése
A munkadarab úgy feküdjön, hogy a varratirány a karunkra merőleges legyen. Karunkat tartsuk kényelmesen. Kezdéskor a megdöntött elektróda hegyével mintegy 20 mm-re közelítsük meg az anyagot.

Így biztonságos
Az ív begyújtása előtt feltétlenül tegyük arcunk elé a hegesztőpajzsot.

Az ívet pontosan a varratnál kell begyújtani. Amint az ív kialakult, kezdjük el mozgatni az elektródát a munkadarab felett. Enyhén megdöntve tartsuk, a haladási sebesség lassú és egyenletes legyen. Az elektróda távolságának helyességéről az ív hossza tájékoztat. A pajzs védőüvegén át az ív vakítósárga lángnak látszik, a salak pedig sötétnarancs folyadéknak.

A hegesztés alatt az elektróda leolvadva folyamatosan rövidül, ezért kezünkkel állandóan követni kell a fogyását. Ha ki akarjuk venni a hegfürdőből, először merőlegesre kell állítani, és ezután szabad csak lassan széthúzni az ívet.

A salakot a salakolókalapács könnyed ütéseivel távolítjuk el a varratról. Végül egy drótkefével teljesen tisztítsuk meg a varrat felületét. A varrat minősége az ív helyes hosszától, a helyes haladási sebességtől és a megfelelő áramerősségtől függ.
A jó hegesztéshez sok gyakorlat kell. A szakértő már az ív által keltett zajból meg tudja ítélni, hogy helyes-e az ív hossza. Ha az elektróda–munkadarab távolság túl kicsi, szabálytalanul jelentkező recsegés, sercegés hallható, a túl hosszú ív viszont erősen sziszeg és sűrűn megszakad. A megfelelő hosszúságú ív egyenletesen, „telten” sistereg vagy recseg.

A legfontosabb hegesztett kötések
Rövid fűzővarratokat („hefteléseket”) kell készíteni a leendő varrat elejére és végére, valamint – ha túl hosszú lesz a varrat – egyenletesen elosztva a varrat mentén. Sarokvarratot készítünk egymásra merőleges felületek találkozásánál. A varrat egyenlő szárú háromszög formájú legyen, az átfogó enyhén homorú, esetleg domború. Tompavarratot a síkban illeszkedő munkadarabok összehegesztésénél készítünk. Hogy a teljes anyagvastagságra kiterjedjen a varrat, az illesztésnél alakítsunk ki a túloldalig átérő V alakú hornyot. A leélezést a legegyszerűbb sarokcsiszolóval elkészíteni. A varrathornyot – az anyagvastagságtól függően – egy vagy több rétegben töltsük fel.

Még sohasem született valaki hegesztő szakemberként. Ne szégyelljünk tehát hulladék vasdarabok szorgalmas hegesztgetésével megfelelő gyakorlatot szerezni, mielőtt komolyabb munkába kezdenénk.
A következő ábrákon bemutatjuk a sarokvarratok készítése során leggyakrabban előforduló hibákat. A hibák és azok lehetséges okai a következők:

1. Beégés:
– Túl nagy áramerősség
– Túl meredek elektródatartás
– Túl hosszú ív.

 2. Salakzárványok:
– Túl kicsi áramerősség
– Túl nagy haladási sebesség
– Áthegesztett salakdarabkák

3. Gázzárványok (porózus varrat):
– Nem volt fémtiszta a felület (rozsda)
– Túl hosszú ív
– Hibás elektródabevonat

4. Gyökhibák:
– A gyökrészbe salakzárvány került

5. Végkráter:
– Az elektródát túl gyorsan húztuk el a varrattól

6. Repedezés (hidegrepedés):
– Rosszul hegeszthető alapanyag
– A varrat túl gyorsan hűlt le (beedződés)

  Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Néhány hónapja állást foglaltunk a Paksi atomerőmű bővítésével kapcsolatban. Akkor azt ígértük, hogy indítunk egy cikksorozatot a témáról, pontosabban megpróbáljuk kicsit jobban bemutatni a Paks2 esetleges alternatívájául szolgáló technológiákat. Mert ilyenek vannak, elérhetőek és megfizethetőek. Csak épp a legtöbben nem is ismerik ezeket. 

Aztán az élet kissé másfelé sodort, ráadásul az egész véleménynyilvánítás és cikksorozat elméletivé vált, hiszen honatyáink meghozták megalapozott döntésüket...  Most azonban érkezett egy levél egy régi olvasónktól. Úgy gondoljuk tényleg sok érdekes gondolat van benne, ezért közzé tesszük, hátha az olvasóink is találnak benne újdonságokat:

"Kedves Furdancs blog! Pár hónapja örömmel olvastam a posztjaitokat Paks 2 kapcsán. Vártam a folytatást, de eddig hiába. Miután engem elég régen foglalkoztat a téma, jó néhány kérdés összegyűlt bennem. Az alábbiakat amolyan gondolatindítóként küldöm, talán tudjátok hasznosítani: 

Problémák a PAKS 2 beruházással:

Iszonyú drága – ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ha csak az eredeti (irreálisan alacsony) becslésekből indulunk ki, akkor is félelmetes összegről van szó. Az olyan vicces (de sajnos reális) összehasonlításoktól eltekintenék, mint pl.: Szegedet a hidakkal együtt fel lehetne építeni újra stb. Viszont valóban elgondolkodható, hogy minden második családi ház déli tetőfelületére kerülhetne egy kisebb napelemes rendszer, ami nagyságrendileg hasonló mennyiségű áramot termelne, mint a nukleáris erőmű.

Az alternatívák nem megfelelő ismerete – Ezt lejjebb külön elkezdtem leírni.

„Kapkodás” – azt gondolom ez a legnagyobb gond. Amikor elkezdtek gondolkozni az egészen (kb. 10-15 éve) teljesen más körülmények voltak. Egyes megújulók elképesztő műszaki fejlődésen mentek keresztül, miközben a töredékére csökkent az áruk. Csak egy példa: 2004 és 2014 között az átlagos napelem modul teljesítmény 140%-kal növekedett, az egységnyi teljesítmény ára pedig 84%-kal csökkent. Ez a beruházás nem igazán aktuális, bőven ráérnénk 5-10 év múlva kicsit higgadtabban átgondoltabban megkezdeni, már ha egyáltalán szükséges.

Túlságosan centrális – iszonyúan magas transzformálási veszteség és logisztikai költség. Egy esetleges üzemzavar esetén milliók maradnának áram nélkül. Az építés gazdaságélénkítő multiplikátor hatása inkább negatív, mivel egyetlen ponton kampányszerűen kell véghezvinni.

Garantáltan elszálló költségek – érdemes megvizsgálni a tapasztalatokat a közelmúlt hasonló beruházásainál és beszorozni az átlagos magyar építőipari „szorzóval”. A nálunk valamivel fehérebben és precízebben dolgozó finneknél az Olkiluoto 3 erőmű költségei kb. 30%-kal ugrottak meg a közelmúltban. Annak ellenére, hogy már évek óta működnie kéne, most úgy tűnik, hogy még 2016-ban se fog.

Kiszolgáltatottság – Ezt gondolom, nem kell nagyon kirészletezni. Az egész projekt a tervezéstől, az építésen és az üzemeltetésen keresztül egy évszázadra az oroszokhoz láncol minket. Még lebontani se tudjuk nélkülük.

Az ártalmatlanítás kiszámíthatatlansága – Ez annyira kiszámíthatatlan, hogy nem is nagyon tudunk róla semmit. Nyugat-európai tapasztalatok alapján egy ilyen erőmű későbbi lebontása és biztonságos eltakarítása meghaladja az építési költségeket.

A sugárzó hulladék kezelésének komplex problémái – Sehol a világon nem tudták még tökéletesen megoldani. Nálunk se. Aki járt a Bátaapáti tárolóban az sejtheti mire gondolok. Elvileg 1000 évig kéne mozdulatlanul, hermetikusan elzárva a világtól őrizni a cuccot (hogy utána mi lesz arra persze senki nem gondolt). Érdekes módon már most látni olyan szivárgó folyadékokat (gondolom talajvíz) ami oda nem kerülhetne be. Az egész „kezelési lánc” pokolian veszélyes és drága. Nálunk jóval fejlettebb és gazdagabb országokban sem megy problémamentesen. A súlyosabb balesetek természetesen főleg az oroszoknál vannak, de volt már Franciaországban is. Egyébként a hazai sugárzó hulladék kezelése is százmilliárdos költség.

Biztonság – Bár erről mindenkinek megvan a határozott véleménye, véssük jól az eszünkbe, hogy már 4 globális hatású katasztrófa történt és a többségükről nem is igazán tudjuk megbecsülni milyen károkat okozott eddig és mennyit fog még okozni.

Az alternatívák:

PV – napelem. Egyértelműen a legígéretesebb alternatíva. Elképesztően olcsó, de még mindig óriási tartalékok vannak technológiai szinten és árakban egyaránt. Nincs zajterhelés, nincs káros-anyag kibocsájtás, nincs mozgó alkatrész. Optikailag se igazán zavaró, de ha valakinek nem tetszik a szokványos sötétkék/alu kompozíció, akkor léteznek ma már színes és fekete változat is.

1kWp ún. névleges teljesítmény kb. 600.000,- Ft (kizárólag európai prémium termékekből összerakva). Ebben minden költség benne van a tervezéstől az anyagon át a kivitelezésig. Egy kWp PV teljesítmény kedvező telepítési körülmények és átlagos hazai időjárás mellett 1200kWh áramot termel egy évben. Az élettartam 30-40 év minimum. Ebben az időintervallumban a karbantartási igény elhanyagolható. A tapasztalatok alapján a rendszer elemei közül az inverter szorulhat átlagosan „félidőben” cserére. Szerencsés esetben erős a gazdaságélénkítő hatása.

Nagyon kedvező másodlagos hatások. pl.: árnyékolásból adódó hő-terhelés csökkentés. A decentralizáltságból adódóan csökkenti az elosztóhálózatok terhelését. Apró lépésekben telepíthető szinte a felhasználás helyére – olyan felületre, ami senkinek sem hiányzik. Kizárólag az épülettetőkre telepített rendszerek nyújtanak valós alternatívát. A hatalmas mezők, amelyek az értékes erdők helyét vagy mezőgazdasági területeket foglalnak el, ugyanúgy értelmetlenek, mint a fosszilis energiahordozókat felhasználó erőművek. Az úgy nevezett „háztartási méretű kiserőműveknek” kellene terjedniük.  A PV az ún. „okos-hálózatokkal” kombinálva óriási rendszerbiztonsági potenciállal rendelkezik.

Szél – ez a technika hasonlóan a PV-hez eléggé kiforrott és elterjedt, de azzal ellentétben már nem várható „nagy csoda”. Továbbra is terjed, de már nincs benne az a robbanásszerű fejlődés, mint a napelemben. Ennek ellenére szükségszerű és nélkülözhetetlen a diverzifikáció miatt. Mindenképpen fontos, hogy lehetőleg egyre több legyen belőle.  

Biogáz – egy német szakember „az állandóan eltékozolt lehetőségnek” nevezte a biogáz hasznosítást. Hogy miért? A mai modern intenzív agráriumban és a folyamatosan növekvő emberiségnek köszönhetően iszonyú mennyiségű komposztálható hulladék keletkezik. Ne csak az állati trágyára gondoljunk! Ebből annyi éghető bomlástermék keletkezik, hogy elvileg önmagában az fedezni tudná az emberiség energiaigényét. Jelenleg ezeket a gázokat (élen a metánnal) egyszerűen passzívan a légkörbe engedjük, ezzel is növelve az üvegházhatást.

A bomláskor felszabaduló gázokat felfogva, el lehet tüzelni egy hagyományos hőerőműhez hasonló létesítményben, vagy speciális kazánokban. Sajnos ez a technika csak nyomokban van jelen, és amíg más sokkal könnyebben és olcsóbban telepíthető kiserőmű elérhető, addig nem is várható áttörés. Az ilyen helyzetekben lenne óriási szerepe a különböző szubvencióknak.

Geotermia – itt én elsősorban egy fogyasztóról és nem a közvetlen termálforrás hasznosításról szeretnék írni. A talajhőt hasznosító hőszivattyúk kb. 70-75%-kal kevesebb elektromos energia felhasználásával képesek azt fűtési komfortot megvalósítani, mint az ún. direkt fűtő készülékek. Ráadásul nyáron szinte ingyen hűtenek.

A működési elvről részletesebben az alábbi linken lehet olvasni:

http://www.hoszivattyuvilag.hu/aktualis/hirek/mi-is-az-a-hoszivattyu

Ez tulajdonképpen egy takarékossági lehetőség, ami hazánkban szinte kihasználatlan.

Problémák az alternatívákkal:

A legfontosabb (és talán az egyetlen) probléma, hogy a megújuló energiaforrások erősen „változékonyak”. A legkiszámíthatatlanabb a szél, de nyílván a nap sem süt éjszaka és nagyon jelentős a szezonális ingadozás is (tél/nyár). Más (tengerparti) országokban terjednek a szintén időjárásfüggő hullám és ár/apály erőművek. A fogyasztásnak is megvan a maga karakterisztikája. A kettő összehangolása jelenleg a legnagyobb probléma.

Kevesen tudják, de ez a gond jelenleg is adott, azaz egy „nagy-erőművet” most sem lehet olyan finoman szabályozni, hogy az teljes mértékben igazodjon a felhasználáshoz.

Létezik egy napon belüli eltérés és a megújulóknál a szezonális is elég erős. A napon belüli eltérésre ma már teljesen bevált elérhető megoldások léteznek. Elég elmenni egy Intersolarra és az ember csak kapkodja a fejét. A legegyszerűbb megoldás, amikor az inverterben egy kisebb akkupakk pufferolja az el nem használt áramot és a legideálisabb felhasználási időszakban „odaadja” egy gépnek vagy a hálózatnak. Ez az ún. Smart Grid, ami önmagában megérne egy bővebb kifejtést, mert enélkül nem létezhet nagy léptékű fejlődés. Természetesen Magyarországon ilyen nincs, pedig lehetne. Ez nem pénzkérdés.

A szezonális eltérés áthidalása, jóval nagyobb feladat. Léteznek már életképes megoldások, de ezek vagy nem rendelkeznek elég referenciával, vagy túl sok környezeti ártalommal járnak. Utóbbira példa a tározós erőművek. Jelenleg mindegyik nagyon drága. Érdekes sajátosság Magyarország esetében, hogy az elektromos fogyasztási csúcs a nyári hónapokra és azon belül is a nappalokra esik. Jellemzően ilyenkor szorul az ország áramimportra. Ez pedig egybeesik a napelemek termelési csúcsával. Magyarán ha a fotóvoltaika felfejlődne a jelenlegi siralmas szintről a százszorosára (ez a Csehországi szint 75%-a) akkor valószínűleg rövidtávon nem is lenne áramimport igénye az országnak."

Ennyi a levél. Ezen kívül is kaptunk egy sereg linket és hivatkozást, és akadnak köztük egész érdekesek is. Egyébként ha valaki olvasta a tegnap megjelent posztunkat a minden épület szigetelése kapcsán, annak már lehet fogalma arról, hogy micsoda megtakarításokra volna mód, ha lenne erre egységes és központi akarat.

Az olvasóinknak pedig feltesszük a kérdést, van-e igényük arra, hogy jobban körbejárjuk a kérdést? És persze örülünk annak is, ha esetleg saját véleményeteket is megírjátok a témáról.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A szigetelésról szóló posztjaink kapcsán már többször felmerült, mi lenne, ha minden épületet leszigetelnénk magyarországon?

A válasz egyszerű, és ezzel rögtön le is lőjük a poént: évi 150 milliárdot spórolnánk...

De nézzük kicsit részletesebben:

A Knauf Insulation szigetelési szakértői segítségével eljátszottunk azzal a gondolattal, hogy mi lenne, ha Magyarországon minden lakóépületet leszigetelnének. A kérdés azért is fontos, mert pont a lakosság az, aki a leginkább le van maradva hatékony energiafelhasználás területén és Magyarország teljes energiafelhasználásának harmadát az ő fűtési és meleg víz igényük teszi ki, tehát a lakóépületeken tudnánk a legtöbbet spórolni. Ezenfelül a 3,9 millió lakóépületből 2, 85 millió családi ház, amikre ha egy hatékony támogatási rendszert kidolgoznának éves szinten 1,3 milliárd köbméter gáz, ami körülbelül 150 milliárd forintnak felel meg,és 4,375 millió tonna szén-dioxid lenne megspórolható a családi házakban élő 7 millió (!) ember számára, a felújítások pedig a program ideje alatt 25 000 embernek nyújtanának munkalehetőséget.

A Knauf Insulation szakértői vázoltak fel egy koncepciót, mely a már működő panelprogram mintájára kerülne kidolgozásra, a költségeket egyharmad rész állami támogatás, egyharmad rész kedvezményes lakossági hitel és egyharmad önrész fedezné. A hosszú távú, 25 éves programhoz az állam hozzájárulása Paks II árának mindössze fele, 1,6 ezer milliárd forint lenne, ez évente csupán 64 milliárd forint ráfordítást jelent, ráadásul a második év után folyamatosan és várhatóan többszörösen megtérülne. Erre (is) jó példát mutat Németország: 2010-ben 1,4 milliárd euróval támogatta a lakosság ingatlanjainak komplex energiahatékonysági fejlesztéseit. E támogatás révén 340 ezer új munkahelyet hozott létre, 5,4 milliárd euró adóbevétel többletet generált, ráadásul a német költségvetés 1,8 milliárd eurót spórolt a munkanélküliségi járadékokon is, vagyis bevételként több mint ötszörösét realizálta a kifizetett összegnek. 

Egy ilyen program segítségével a teljes felújításra szoruló, mintegy 2,5 millió, jellemzően „F” és „G” besorolású családi ház állományt „A” besorolásúvá lehetne fejleszteni, azaz gázfogyasztásukat akár 50%-kal lehetne csökkenteni. Ha évente 4%-ukat, azaz 100 ezer házat látnának el korszerű szigeteléssel, a teljes rekonstrukció 25 évig tartana. 

20 cm vastag kőzetgyapotot tartalmazó homlokzati szigetelési rendszer és a tetőtérben alkalmazott 25 cm üveggyapot árát alapul véve, egy átlagos családi házra az anyagköltség 1,3 millió forint, a szigetelés munkaköltsége 700 ezer forint, az ÁFA 540 ezer forint lenne – vagyis egy ház leszigetelésének teljes költsége 2,54 millió forint. A fentebb említett, osztott finanszírozású rendszert alapul véve így egy átlagos családi ingatlan szigetelésének önrésze 838 ezer forintra jönne ki (plusz az esetleg felvett hitel összege), amelyet a tulajdonos az energiafogyasztás csökkenéséből adódó megtakarításból tudna fedezni. Átlagosan havi 30-40 ezer forintnyi fűtési célú erőforrással számolva, valamint 6 hónapos fűtési szezonnal, a befektetés 13 év alatt kifizetődne. 

Valós körülmények között mért összehasonlító megtakarítási adatokat itt nézegethettek:

www.nalamszigetelnek.hu

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Manapság abszolút reneszánszát éli az otthoni kenyérsütés. Mindenhonnan ez folyik, folyamatosan jobbnál jobb receptekbe botlunk minden fórumon. Természetesen mi sem maradhatunk ki ebből, különösen, hogy itt az új kenyér ünnepe... 

Szerencse, hogy szerkesztőségünk oszlopos tagja, Thoreau kolléga nagy barátja a kelt tésztáknak, és sokszor lusta elbiciklizni a boltig. A továbbiakban egy ilyen kenyérpótlás leírását olvashatjuk. 

Az emberek nyilván sokfélék. Mi ugye azoknak írunk itt jobbára, akik szeretik látni, hogy a kezük munkája eredményt hoz. Sőt, szeretik összekoszolni a kezük közben. A kelt tészták épp erről szólnak, hiszen a ragacsos kulimászból előbb tészta lesz, majd gyakorlatilag a szemünk láttára szépen megnő, sütés közben is dagad, barnul és egyszercsak kenyér lesz belőle. Vagy pizza. Esetleg kalács, netán kifli. 

Most épp kifli:

Az általam használt kiflirecept sörkifli néven ismeretes, bár sör nincs benne, viszont remekül csúszik rá a sör, gondolom innen származik az elnevezés. 

Szóval, a dolog a következőképpen végzendő:

Fogunk egy alkalmatos tálat. Esetemben egy korábbi ikeás salátástál vált be, minden tésztát ebben keverek/gyúrok. 

Fontos közbevetés! A kelttészta kézzel készül, nem géppel. A kenyérsütőgép az ördög találmánya, és a gyengék fegyvere. Egy rendes furdancsos kézzel dolgozik! (Olyan ez, mint a pisztoly és a kung-fu. A pisztoly is hatásos, de egy magára valamit is adó ember kézzel öl...) De elkalandoztam, vissza a főtémához:

A recept a világ legfelhasználóbarátabb kelttészta-receptje:

• 1/2 kg liszt
• 6 dkg zsiradék (olaj, margarin, vaj, zsír... ami van)
• 1 teáskanál só
• 1 kávéskanál cukor
• 1/2 kocka élesztő (2,5 dkg)
• 3-4 dl folyadék (tej, víz, vagy ezek keveréke...) 

Szóval, az edénybe belemérjük a lisztet, hozzáadjuk a zsiradékot, az előzőleg langyos tejben felfuttatott élesztőt, és a sót. Majd elkezdjük gyömöszölni és gyúrni. Közben folyamatosan adagoljuk a vizet vagy a vizes tejet. Ha ügyesek vagyunk, elsőre sikerül beállítani a megfelelő sűrűséget, de általában a gyúrás/dagasztás közben még kell hozzáadni egy kis lisztet (ha túl híg lett a tészta, vagy épp egy kis vizet, ha túl sűrűre sikerül. Dagasztás közben persze a zsiradék is olvad, tehát az is lágyítja a tésztát.

Az élesztőt mindig langyos cukros tejbe morzsoljuk, a túl meleg folyadékot az élesztőgombák nemigen szeretik... Ha jó a hőmérséklet, szépen felúszik az élesztő a tej tetejére. (Vidd a kurzort a kép fölé, és látható is lesz.)

A gyúrás elég macerás dolog, pláne az elején, ekkor igazából csírízt próbálunk kézzel maszatolni, nem úgy fest, mintha ebből bármi kialakulhatna, sőt, az is kétségesnek látszik, hogy valaha le fogjuk tudni mosni...

Elég ragacsos, de idővel összeáll. Türelem kell hozzá, meg esetleg egy pici liszt. Nem sok, mert akkor meg egyszercsak túl kemény lesz a tészta. Ha elég sokáig gyömöszöljük, akkor az egész lágy tészta is összeáll.

Ha ez megvan, akkor már gyorsabban haladunk. A tésztagombócot egy deszkára tesszük, és négybe vágjuk. Fontos megemlíteni, hogy ez a dagasztás, minél tovább tart annál finomabb lesz a kifli. Igazából akár 10 perc dagasztással is összegyúrható a tészta, de ha van törelmönk, mondjuk 30 percig vagy még tovább gyúrni, sokkal lágyabb és jobban átdolgozott lesz. Frissen kivéve a sütőből amúgy szinte mindegy, de mondjuk másnap egész más állaga lesz, ha volt türelmünk rendesen átgyúrni/dagasztani a tésztát.  

Aztán egyenként kinyújtjuk, egész vékonyra (jó amúgy ez a tészta pizzának is!) majd cikkekre vágjuk, és jó szorosan összetekerjük. Közben kenhetünk rá mindenfélét, meg tehetünk bele tölteléket is, de akkor nem kenyérként ehető kifli lesz, hanem sütemény. Ami persze a sör szempontjából nem is baj...

Ezután tepsibe tesszük őket, (a tepsit előzőleg mondjuk margarinnal ki lehet kenni) és meleg helyen hagyjuk kelni minimum egy órát. De akár többet is, ez függ az élesztőtől, a liszttől, meg még millió dologtól. Le is lehet takarni közben, a lényeg, hogy ne érje nagyon huzat, és jó, ha van vagy 30 fok.

A kép fölé vitt kurzorral látható mennyit nőnek kelés közben!

Ezután már tényleg nincs sok dolgunk, keríteni kell egy jó meleg sütőt (200 fok körülit) aztán be kell dugni a tepsit. Odahúzhatunk egy sámlit a sütő ablakához, és figyelhetjük, hogyan lesz a tésztából kifli. Sütés közben is nőnek még! Nagyjából 20 perc alatt lesznek szépséges aranybarnák.

Kezdődik a mozi! Sajnos az én sütőm egy régebbi darab, messze nincs olyan jó képfelbontása mint a maiaknak, de egy sámlin ülve, közelről azért élvezhető a film.

Ezután igazából már csak meg kell enni őket. Egészségetekre!

Utóirat:

Egyesekben felmerülhet, hogy néz már ki az, hogy egy pasi süt. Hát, próbáljátok ki egyszer, hogy egy társaság nőtagjai hogyan reagálnak, ha meghallják, hogy szoktatok kelttésztákkal bíbelődni. Meg fogtok lepődni a reakciókon... 

Vannak dolgok, amik a valóságban nagyon máshogy működnek, mint ahogy azt az ember fiatal korában gondolja. Például sokan hiszik azt, hogy nagy és gyors autók az igazi csajozós verdák. Pedig mondjuk egy BMW csak a többi hímnek szóló jelzés. Egy ugyanannyi pénzért vett Mini vagy épp egy szép bogár jóval nagyobb sikereket fog aratni a másik nemnél. 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Elnézést a szakállas szóviccért, de elérkezett a nap, mikor elkészítettem első Nyomtatott Áramköri Lapomat, és ezt itt dokumentálom mindenki okulására. Szinte óhatatlanul felmerül az igény, hogy saját gyártmányú elektromos gépeink vezérlését is házon belül oldjuk meg. A NYÁK szilárdan rögzíti, valamint elektromosan összeköti az alkatrészeket és kapcsolóelemeket és olcsóbb is az átláthatatlan sorkapcsoknál. Mivel már többször ismertettem elektronikai oktatócsomagokat, legalább említés szintjén szeretném bemutatni az áramköröket összefogó lap elkészítését.

A barkácsolás szinte végtelen gyűjtőfogalom, vasútmodellezéstől betonkeverő építésig, tehát maga a hobbielektronika is barkácsolás, ahol az alkotás öröme és a készen kapott kereskedelmi - szolgáltató szektor kiváltása a cél. Az Internet igazán bő irodalommal segít megismerkedni ezzel a kreatív elfoglaltsággal. Teljes, részletes és érthető leírás a NYÁK készítésről itt található.

Most először láttam neki NYÁK-készítésnek, miután egy 32 évvel ezelőtti kudarc némileg visszavetette hobbielektronikai érdeklődésemet. Még mindig makettekkel készülök a mikrokontroller sorozatra és kipróbálásuk során nehézkes lenne minden előremenet után szétcsavarni és ellenkező polaritással újra összekötni a motorok vezetékeit. Itt például:

A hajtómotorok forgásirány-váltását megvalósító áramköri megoldást H-hídnak nevezzük, valós igény szülte. A rovat látókörében a gyenge- és egyenáramú hajtás szerepel, így alkalmazásainkban nem kell relékkel vagy triakokkal nagy áramokat terelgetnünk. E célra elegendő a tápfeszültség gombokkal - kapcsolókkal - esetleg erősítőegységekkel való vezérlése. Előre irányban pl. pozitív feszültséget kapcsolunk a motor egyik pólusára, visszafelé forgatva pedig negatívot.
 
Először négy nyomógombbon alapuló áramkör mechanikus pólusváltásával valósítom meg a célt. Az amperszagot csak úgy kerülhetjük el, hogy nem kötjük rövidzárra a tápegységet, azaz megszakítjuk az Előre áramkört, mielőtt zárjuk a Hátra kapcsolást.
Tehát ez a feladat, megvalósítása előtt viszont következzen a Nagy Háztartási Filctollteszt, mikor közismert íróeszközök mérkőznek a legalkalmasabb maratófilc címért. Nem sok hozzávaló szükséges NYÁK-készítéshez, de ha nincs a kéznél "hivatalos" eszköz, pl. a TN190 maratásálló filctoll, kereshetünk helyettesítő eszközt.

 A versenyzőkkel pontokat rajzoltam a NYÁK lemezre.

Most vaskloriddal vagy kifejezetten erre a célra árusított maratóvegyülettel a rézréteg nem takart részét lemaratjuk a műanyag lapról.

Mielőtt bármihez hozzákezdenénk, egy figyelmeztetés. A marató igen agresszív folyadék. Ne igyuk meg, ne lélegezzük be. A mosolygó csontváz nem véletlenül szerepel a címkéjén. Járulékos veszteség lehet még, hogy besárgítja bőrünket és a ruhaanyagot is kimoshatatlanul beszínezi.

Nem kell teletölteni az edényt, a marató nagyon hatékony és eltehetjük a következő munkához is. Azonnal elkezdődik a kémiai reakció, ha kicsit meglötyköljük az edényt, már látjuk is, ahogy a kioldódott réz sodródik a hullámokkal. Érdemes rápillantanunk néha, mert képes alámarni a fedőfestéknek, legyen az bármelyik módszerrel felvitt is.

15 perc alatt elkészült a tisztára mart, átlagos méretű áramköri lap. Látjuk, hogy meglepően nagy arányban átment tesztünkön a kísérleti példányok zöme. Legjobban mégis a kifejezetten erre gyártott TN191 maratófilc, illetve a CD-feliratozó tollak szerepeltek. A TN mellett szintén maratásra készül ez a speciális stift.

Kezdjük újból, immár élesben. A szükséges szerszámokat és alapanyagokat látjuk.

A NYÁK-tervezést az áramkör bonyolultságától függően néhány tollvonástól a bonyolult, de nagyon sokoldalú - akár ingyenes - tervezőprogramokkal is végezhetjük. Ha gyakori munkát végzünk, mindenképp érdemes elsajátítani kezelését valamelyiknek, mert nemcsak az elképzelhető összes tokozás méretei szerepelnek bennük, de hibafeltárást és áramkörből NYÁK rajzolat konvertálást is elvégzik.
Én a katalógus letöltése mellett megmértem a lábak távolságát, főleg, hogy valami HiFi-ből kiforrasztott példányokat használtam fel. Újrahasznosítás rulez, ezzel is megmentünk néhány jegesmedvét a vízbefulladástól, de vásárolhatunk is.

Szövegszerkesztőben készítettem el a sematikus rajzot, hogy a furatokat még a felrajzolás előtt pozicionáljam. A vezetőréteg finoman, de mégis kiemelkedik a műanyag lapból, sokkal egyszerűbb maratás előtt pontozni és fúrni, mint a már kész forrszem közepét keresni. A pontozóval ne üssünk nagyot, főleg, ha jó fúrónk van.

Nekem teljesen bejött ez a tápegység nélkül árult, de nagy fordulatú és erős mini fúrógép, illetve a fúróhegy-vágótárcsa készlet. Ez utóbbi kifejezetten NYÁK-készítésre termett. A vágótárcsával egyszerűbb munkák maratás nélkül is elkészíthetők, csak le kell csiszolnunk vele a vezetőrétegek közötti árkokat. Korábban készítettem egy nyolcgombos, dupla H-hidat ezzel a módszerrel.

Maratás előtt fontos a zsírtalanítás. Bármilyen mosószer megfelelő, de túlbiztosíthatjuk speciális fémtisztítóval is.

Felrajzoljuk az áramkör vezetősávjait. A vékony filc segítségével feliratozhatjuk is, sokat segít utólag a kivezetések azonosításánál. A klasszikus körömlakkos módszerrel nem lenne ilyen egyszerű ez.Lehetőség szerint minél szélesebb vezetőréteget hagyjunk meg tervezéskor és kerüljük az éles sarkokat - szemben a fenti illusztrációval.

Már úszik is.

Rövid fürdőzés után előbukkan a csupasz műanyag, az egyelőre festékkel takart vezetőréteg még tarja magát...

...amit lemosunk és utána csiszolunk, ha nagyon ragaszkodik.

Egy laikus szemmel is ronda beforrasztás után az áramköri oldalt vehetjük szemügyre. Ha már meleg volt a páka, leónoztam a vezetősávokat is. A réz ugyan idővel korrodál, de rövid távra nem kötelező felületvédelemmel ellátnunk az áramkört. Az áramterhelhetőséget megnöveli egyébként.
Forrasztáshoz okos tanácsokat és tippeket a pont erre alkotott oktatókészlet dokumentációjából meríthetünk.

Itt pedig természetes élőhelyén, munkában figyelhetjük meg a másik, kezelőoldali felületét.

Akár kipróbálás előtt, akár hibafeltárásnál végezzünk szakadás- ill. zárlatvizsgálatot. Ha közel vannak a forrszemek, átfolyhat az ón, van ilyen.

Át is folyt, így a vágótárcsával szüntettem meg a rövidzárt.
Készen volnánk. Ugye, nem is annyira bonyolult? Az ék-egyszerű kapcsolás sikeres kivitelezése persze ne ringasson senkit hiú ábrándokba. Az alkatrészek egyre kisebbek, sok lábuk van és érzékenyek a hőre. A gyakorlást viszont el kell kezdeni valahol.

Elkészült az ideiglenes távvezérlő. Funkciója nem több, mint kipróbálni a motorok működését oda és vissza. Próbáljuk ki a leselejtezett DVD-íróból barkácsolt Nikecellvágó-maketten. A koordináta-rendszer Z és X tengelyén (ha szemből nézzük) kell mozgatnunk az izzó ellenálláshuzalt.
Lassan ki kell találni valami állványrendszert és normális kamerát is vásárolni, mert hallhatatlan és korszakalkotó módon béna videók készülnek az egykezes rögzítéssel. Várom a Sony jelentkezését.

És végül a hála elmorzsolt könnyei következnek a szinte teljes szerszám- és alkatrészbázis biztosításáért:

  Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A kiadó engedélyével részletekben közöljük Roland Leuschel „Hegesztés, forrasztás, lakatosmunkák” című könyvét. A gazdagon illusztrált kötet sallangmentes alapossággal, mégis olvasmányosan bemutatja az otthoni fémmegmunkáláshoz szükséges tudnivalókat. A műhely berendezése, biztonsági tudnivalók, megmunkálás szerszámai és menete, valamint a többi szükséges okosság után lépésről-lépésre bemutatja tucatnyi mintadarab elkészítését postaládától az ablakrácsig.

A könyvet teljes terjedelemben megrendelheti a Cser kiadó webáruházában.

Hegesztés és forrasztás
Különféle anyagok összekapcsolása számtalan módon megoldható. A tulajdonképpeni és „igazi” fémkötések közé tartozik a hegesztés és a forrasztás. Ezeknél a fémek anyagszerkezete kapcsolódik, ill. a szó szoros értelmében olvad össze. Az intenzív helyi hőközléstől a munkadarabok anyagának és a hozaganyagnak az összeolvadása hozza létre a szerkezeti kapcsolatot.

A rögzítés- és kötéstechnika főbb műszaki megoldásai a következők:
- Az anyagszerkezet kapcsolódása (forrasztás, hegesztés, ragasztás).
- Súrlódásos (erőtani) kapcsolódás (csavarozás, sajtolás, zsugorkötés).
– Alakzáró kapcsolódás (szegecselés, illesztés, fogazás)

 A kézi ívhegesztés eszközei

 A védőgázas ívhegesztés eszközei

Az anyagszerkezeti kapcsolódásokban a résztvevő anyagok oldhatatlanul, tartósan és szilárdan rögzülnek egymáshoz. A forrasztás és a hegesztés tudományának tökéletes ismerete és alkalmazni tudása talán az igazán „profi” lakatosmester fő ismérve. Hegesztéskor az azonos alapanyagú alkatrészek anyaga és a hegesztőpálca – a „hozaganyag” – folyékony állapotba kerülve olvad össze.

 A hegesztés helyén ezért átmenetileg igen nagy hőmérsékletet kell létrehozni, hogy az anyagok megömöljenek. Ezt a nagyon intenzív hőközlést, mint az a következő oldal ábráin látható, rendszerint elektromos ívvel valósítjuk meg. Jóval ritkábban használják a disszugáz (lényegében acetilén) vagy a PB-gáz nagy hőmérsékletű lángját e célra (láng- vagy autogénhegesztés).

További eljárások a dörzshegesztés (a súrlódási hővel) vagy a ponthegesztés (ellenálláshővel). Ezek a módszerek mind alkalmazhatók a kiváló hegeszthetőségi jellemzőkkel bíró közönséges szerkezeti acéloknál.  A forrasztásnál alkalmazott hőmérséklet lényegesen kisebb, ezért csak a hozaganyag olvad meg, majd kúszik be a forrasztandó felületek közé. Forrasztással azonos, de eltérő anyagú fémeket is össze lehet kapcsolni.

 A lánghegesztés eszközei

Hegesztés
Három alapvető hegesztési módszert különböztetünk meg: a kézi ív-, a védőgázas és a lánghegesztést. Az acél mindhárommal tökéletesen hegeszthető. Egy további technológia, amely a nemvasfémek, elsősorban az alumínium hegesztésére is alkalmas, a volfrámelektródát használó védőgázas hegesztés, röviden WIG.

Láng- vagy autogénhegesztés
A hőközlés a hegesztőpisztoly gázlángjával történik. A hozaganyagot, a csupasz hegesztőpálcát kézzel adagoljuk.

Kézi ívhegesztés
A hőközlés a bevonatos elektróda (a hegesztőpálca) által húzott elektromos ívvel történik. Az ömledéket a bevonatból képződő salak védi az oxidációtól.

Védőgázas ívhegesztés
A hőközlés az automatikusan adagolt hegesztőhuzal elektróda által húzott elektromos ívvel történik. Az ömledéketa fúvókából áramló védőgáz zárja el a levegő oxigénjétől.

Volfrámelektródás védőgázas ívhegesztés (WIG)
A hőközlés a volfrámelektróda által húzott elektromos ívvel történik. Az ömledéket a fúvókából áramló védőgáz zárja el a levegő oxigénjétől. A hozaganyag hegesztőpálcát kézzel adagoljuk.

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Miután a környezetvédelem és az újrahasznosítás szívügyünk, egy korábbi cikkünkben említett sörnyitó alkalmatosságok rendszeres használata után keletkező söröskupakokat is el kell használjuk valamire. Csinálhatunk belőlük például faliórát.

Egyrészt egy falióra igazán remek dolog, másrészt söröskupakból készült faliórája azért nincs mindenkinek (még). Órát gyártani különben is jó móka, óraszerkezet és mutató széles választékban beszerezhető, az óra szekrényét vagy dobozát pedig pár léc és rengeteg fantázia segítségével gyorsan el lehet készíteni. Egy fontos momentuma van a dolognak, a söröskupakok sértetlenségét jó megőrizni. Ezt úgy tudjuk biztosítani, hogy a nyitáskor a kupak tetejére helyezünk egy érmét (5 vagy 10 Ft-os megfelel) és ezzel együtt feszítjük le a sörnyitóval. így a kupak nem hajlik/törik meg, csak a koronája nyílik szét kicsit.

A hozzávalók (persze a sör már nem érte meg a fényképezést, megivódott…)

Az itt bemutatott darab egy régebben készült modell. Többen voltak, de idővel mind elajándékozódott, csak az első kísérleti darab maradt itt. Persze nem ez volt a legsikerültebb, de az időt azért remekül mutatja, és a képek elkészítéséhez is megfelelő. Az óra alapja egy 30 cm széles, 40 cm hosszú és 5 cm magas palló (esetemben két darabból összeragasztva), amelynek egyik oldalán egy négyzetes bemarás készült az óraszerkezetnek, közepén egy lyukkal a tengely számára. (Van rajta pár repedés, de nem bánom, szeretem az olyan tárgyakat, amelyek úgy néznek ki, mintha már rémesen öregek volnának, és sok megpróbáltatáson átestek volna.) Óraszerkezetből sokféle tengelyhosszúságút találunk. A méretük általában 5x5 cm és 15-20 mm vastagok. A szerkezetet mindenképp célszerű bemélyíteni az óra testébe, mert így könnyebb felakasztani a falra, és esztétikusabb is. De a bemélyítés mértéke nyilván attól függ, milyen hosszú a tengely, mekkora anyagvastagságot tud átérni. A másik oldalán egy körző segítségével rajzoltunk egy kört, amelyet ugyanezen körző segítségével felosztottunk 12 részre. Majd a kapott csomópontokra egy fúrógépbe fogható, 30 mm átmérőjű fészekmaróval (pánthelymaró) elkészítjük a kupakok helyét. 3-5 mm mélységben elegendő bemélyíteni a fészkeket (nem baj, ha kilógnak kicsit, sőt). Az óradoboz ízlés szerint kaphat néhány díszítő lécet. Körbe marhatjuk felsőmaróval, így klasszikusabb kinézete lesz, de persze maradhat modernebb szögletes is. Némi felületkezelés után belenyomkodhatjuk a helyükre a kupakokat. Beszereljük a szerkezetet, teszünk bele egy elemet, aztán már kész is.

Van egy másik megoldás is, itt egy keretet készítek, amelybe két beleillő vékony, 3-4mm vastag rétegelt lemez vagy HDF lapot vágok. Az egyikbe fúrom a kupakok helyét. Ez lesz elől, a másik kerül mögé, ez lesz a hátfal, ez tartja a kupakok koronáját. A képen ráadásul A4 méretű lett a betét, így ha később mégis számlapot szeretnénk, bármilyen nyomtatóval simán nyomhatunk egyet. Azért is jó ez a metódus, mert így nem kell bajlódni az egyforma mély lyukak készítésével, gyorsabb lehet a munka:

Szóval, van söröskupak óránk. És ezentúl, ha bármit csinálunk a konyhában, tudjuk úgy mérni az eltelt időt (mondjuk egy sörkifli sütésénél szükséges 20 perc elteltét) hogy: "betettem a kifliket a sütőbe Mythos-kor, tehát Heineken-kor kell kivennem, ha nem lesz elég sült, akkor visszadugom még egy kupaknyit.

Aztán ha valaki úgy rákattan mint én, akkor persze hipp-hopp rengeteg órája lesz. Annyi persze nem, mint mondjuk ezen a helyen található: (Érdemes megnézni a galáriát a honlapon, annyi órát, mint ott, úgysem nagyon láttunk még egy kupacban.)

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.