Még a múltkori csavarbehajtós írásunkban ígértük ezt a posztot. Azóta viszont jobban átgondolva a kérdést, elbizonytalanodtam. Egyszerűen túlságosan sok gyártó készít ilyesmit, mi ezeknek töredékét sem próbáltuk ki. Szóval néhány szempontot ugyan összeszedek ebben a posztban, de azért szívesen veszem, ha az olvasók is leírják a tapasztalataikat.

Múlt heti posztunkban megmutattuk, mire vezet, ha az ember teljesen felhagy a közlekedési eszközei karbantartásával. Azonban, miután a juhász a barátunk, most az egyszer még segítünk rajta, és megpróbálunk friss és működőképes járművet varázsolni a látványosan megöregedett drótszamarából.

A juhászokat mindenki ismeri, aki vidéken lakik, különösen, ha juhok is vannak a környéken. Juhászból persze sokféle van. A miénk viszonylag fiatal ember, képzett állattenyésztő, briliáns érzéke van mindenféle állathoz, a fejtartásukból megmondja, mi bántja őket, vagy épp mi jár a fejükben. Természetesen egy ellés levezetése épp úgy nem probléma számára, mint egy törött láb rendbetétele, vagy egy nyűgösebb betegség megfelelő antibiotikum kúrájának a levezénylése.

De, mint látni fogjuk, mindenhez Ő sem érthet…

Pár éve már, hogy először hallottam és írtam az akkor újdonságnak számító amerikai SawStop rendszerről. Aki nem ismerné, itt arról van szó, hogy amennyiben munka közben véletlenül hozzáérünk a működő körfűrészlaphoz (a rendszer az elektromos ellenállást figyeli) egy, az autók biztonsági öveinél használthoz hasonló pirotechnikai patron egy alumínium darabot robbant a körfűrész lapra. Ennek következtében az azonnal megáll, és a hirtelen fellépő nyomaték felhasználásával mintegy bezuhan/berobban a munkaasztal szintje alá. A rendszer hihetetlen gyors, gyakorlatilag század milliméteres hámsérüléssel megúszható egy ilyen baleset. 

A múlt héten írtunk a csavarbehajtókról, aminek kapcsán felvetődött mint ötlet, hogy igazán írhatnánk az ilyen gépekbe fogható bitekről is. Merthogy bizony igencsak nagy minőségi szórást találhat, aki sűrűn vásárol ilyesmit. Ez jó ötlet, a következő posztunk a mi ilyen irányú tapasztalatainkról szól majd. Előbb azonban előszedtük és leporoltuk egy korábbi írásunk, mintegy alapozóként a bitekről szóló poszthoz, mert így abban az alapokra már nem térünk ki, kifejezetten csak a minőségről fog szólni.

Azt gondolhatjátok, mit lehet írni egy facsavarról? Az csak egy darab vasrudacska, egyik végén fejjel/horonnyal a másikon némi menettel. Ez persze első megközelítésben igaz is lehet, de azért járjuk kicsit körbe a dolgot. Apám anno vagy 30-40 éve még mindent hagyományos, egyszerű sliccel ellátott fejű, folyamatosan szélesedő menetes véggel rendelkező csavarokkal rakott össze, méghozzá kézi csavarhúzóval. És emlékszem, bár mindig előfúrt a csavaroknak kézi fúróval (furdancs vagy mondjuk amerikáner) minden behajtott csavar verejtéket csalt a homlokára. Én akkor gyerekként ezeket a csavarokat megmoccantani sem voltam képes, annyira kapaszkodtak a deszkákba. Apám volt olyan szerencsés, hogy akkoriban eljutott az óceán túlpartjára is, és bizony csodákat mesélt arról, hogy ott milyen szerszámok és például csavarok vannak a boltban.

Tegnap egy közeli rokon hívott, hogy új tűzhelyük lett, és be tudnám-e esetleg kötni. (Kerámia főzőlap és mindent tudó sütő kombójáról van szó.) Átmentem hát, szerszám nélkül, mert eredetileg csak arról volt szó, hogy megnézzük, mi kell a bekötéshez, mert az eddigre tudott volt, hogy a korábbi tűzhely egy helyről kapta a delejt, az új esetében viszont külön villásdugóval rendelkezik a sütő, és direkt, persze többfázisú bekötést igényel a kerámialap.

Ez egy rövid posztocska lesz. Annyi történt, hogy újra támadt némi építkezni való itt a stúdióban, és ehhez kapcsolódóan elsőként rendet kellett rakni a fűrészgép körül. (Pontosabban helyet csinálni az elkövetkező fűrészeléseknek.) Miután a mostani műhelyben nincs fűtés, télen csak a legszükségesebb munkák miatt mentem ki, és persze nem is takarítottam agyon magam ezek végeztével.

Az van, hogy a kényszerű bezártság, meg az este nyolc órai kijárási tilalom nyilvánvalóan a vírus elleni küzdelem egyik legfontosabb lába. (A másik az ingyenes parkolás, ezt gondolom tudja mindenki.) Ezektől függetlenül azonban ennek a helyzetnek sajnos vannak árnyoldalai is, például jóval többet böngésszük a netet, mint az egészséges volna. Az ilyen böngészések pedig fura találatokat eredményezhetnek…

Teljesen váratlanul tavasz lett, ráadásul rögtön további két hét Covid bezártság következik. (Legalábbis részleges bezártság, azoknak, akik épp szerencsések. Vagy szerencsétlenek, ez nyilván eset- és nézőpontfüggő.) Akárhogy is, itt a KERT és a kerti munkák ideje. Azok, akik a kertjükben nem csak betont, sufnit, fáskamrát, gyalogutat és műanyagmedencét építenek és tárolnak, hanem mondjuk zöldséget-gyümölcsöt termesztenek, ilyenkor bizony sok mindent el kell dönteniük. Ezen döntések közé tartozik az is, hogy vajon eljött-e már az ideje annak, hogy a sok éve tervezgetett bio, vagyis teljesen vegyszermentes »gazdálkodás« trendi és egészséges, ugyanakkor kukacok és csigák rágta levelekkel szegélyezett ösvényére lépjünk?

A hirtelen jött tavasz vélhetően előre hozza a repülő rovarok szezonját. A különböző legyek, darazsak és persze a szúnyogok túl közeli barátságát sokan kerülnék, az ő megnyugtatásukra most előszedtük ezt a posztot, amely a szúnyog- és rovarhálók világát mutatja be.

A klasszikus szúnyogháló eredetileg egy, a gézhez hasonló, textilszerűen szőtt háló volt, de annál erősebb, többnyire műanyag szálakból készült. A szerkezete miatt eléggé kényes volt a kifeszítés módjára, könnyen elhúzódtak benne a szálak, ráadásul egy-két szál szakadása a harisnya szemének „lefutásához” hasonló tünetekkel járt.