A Knauf Insulation régóta rendszeres szereplő itt a Furdancs blogon. Bár a legtöbb olvasónak alighanem a 'hőszigetelés' kifejezés jut eszébe a cég termékeivel kapcsolatban, de azért lehetünk néhányan, akik tudják, hogy a hangszigetelés terén is igen jó megoldásokat találhatunk a Knauf Insulation palettáján. A Heraklith lapokról írtunk már például a stúdióprojekt kapcsán is. Ebben a posztban egy némiképp más jellegű, de szintén igen hangos problémára adott válasz esettanulmányát olvashatjuk. 

Aki látott már Facebookot és használ böngészőt, az pontosan ismeri ezen felületek hihetetlenül jól összerakott hirdetéscélzó funkcióit. Ha csak gondolunk valamire, biztos, hogy utána pár napig csak ilyen témájú hirdetéseket dobál elénk a gép.

Ezt sokan utálják, jómagam igazából majdhogynem kedvelem is, számos olyan esetre emlékszem, amikor épp e miatt és módon találtam rá számomra addig nem ismert tartalmakra, cégekre, eszközökre. És persze szerszámokra is, hiszen ez itt a furdancs blog, mi szerszámokban utazunk. Arra gondoltam, indítunk egy sorozatot, ahol időnként ilyen random módon elénk ugró termékeket, szerszámokat mutatunk be. Biztos lesz köztük olyan, amit néhány olvasónk már ismer és használ, de számomra ezek érdekesek, és általában egy-egy konkrét gondomra jelentenek megoldást.

Az egyik legnépszerűbb beltéri árnyékoló a Roletta – vagy másnéven textilroló.

Népszerűségét több funkciós képességének köszönheti. Ugyanis nem csak árnyékolni képesek, hanem leeresztett állapotban képes megvédeni otthona privát szféráját a kíváncsi szemek elől. Hővédelem szempontjából is igen hatékony.  

Beltéri árnyékolás egyszerűen

Amellett, hogy a beltéri árnyékolókat nem csak funkciójuk miatt vásároljuk, fontos szerepe van design elemként is, rengetegféle közül válogathat, otthonának/ízlésének megfelelően.

Működését tekintve a textil egy alumínium hengerre tekeredik föl, ahhoz, hogy kifeküdjön a textil, gyártáskor az alsó részébe egy alumínium profilt helyeznek el nehezéknek.

Egyszerűen felszerelhetők és tetszőlegesen szabályozható az állásuk. A nagy nyári melegben fontos szerepe van az UV elleni védelemnek is. Nem csupán bőrünk miatt, árnyékolóinknak is fontos tulajdonsága, hogy ellenállnak a Nap káros sugarainak, védve berendezési tárgyainkat is.

Az üvegtől, mint alapanyagtól sokan tartanak. Pedig egyáltalán nem boszorkányság a vele való munka. Jómagam bútorként (illetve azt kiegészítő lapokként, ajtókként) is használok üveget, és persze a mindenféle nyílászárókban esetleg megsérült sima és thermo üvegeket is magam cserélem. Erről írtunk már, ma már az üvegeseknél szinte végtelen szín és mintaválasztékban találunk üveget, amit méretre vágnak, ha kell csiszolnak, fúrnak, szóval sok dolgunk nincs vele, csak be kell építsük. Szintén egyszerű a többrétegű, thermo üvegek pótlása is, csak a pontos méretekre, vastagságra, rétegszámra van szükség, és már építhetjük is be a méretre gyártott üveget a törött helyére.

Az előző posztban említettem, hogy elfogyott a festék. Erről eszembe jutott, hogy bizony én pár éve már alig használok ecsetet, szinte minden helyzetben különböző hengerekkel festek. Úgyhogy most erről is írok pár szót, abszolút szubjektíven, persze, ahogy szoktam. (Az objektivitás a gyengék fegyvere, egy igazi furdancsos pontosan tudja mi az egyedüli jó megoldás, fölösleges más nézőpontokat figyelembe vennie.)

Barkácsolni sokféleképpen lehet. Nyilván vannak azok, akik egy komplexebb feladat előtt pontos terveket készítenek, rajzolnak, töprengenek, mérnek, aztán ha kész a terv, nekivágnak, beszereznek és megvalósítanak. Aztán vannak, aki csak néhány skiccet vázolnak fel, nagyjából megmérik amit muszáj, majd ez alapján indulnak anyagbeszerzőbe. És persze lehet teljesen szabadon építeni is, ez főképp olyankor fordul elő, ha abból kell dolgozzunk, ami itthon van. Ilyenkor - legalábbis nálam - sokszor csak fejben van meg az elgondolás, a fellelhető alapanyagokból akár némi próbálgatással kezdek el építeni, a folyamatosan felmerülő további lépések pedig a mindenkor épp rendelkezésre álló alapanyagok függvényében alakulnak- és építődnek meg. 

Néhány éve megszokhattuk, hogy a naptárainkban olvasható hónapok, illetve a hozzájuk köthető évszakok inkább csak afféle emlékeztetőként, az életünk lapjain található ceruzafirkának tekinthetőek. Valamikor az ősidőkben még lehetett tudni, hogy a július, mint afféle nyári hónap, meleg és napos lesz, a február viszont hideg és havas. Hát, minden elmúlik, miért pont ez maradt volna meg?

Most például február van, egy hete néhol +15 fokos meleggel. Most meg épp esik. Két napja. Ha hihetünk az előre jelzésnek, akkor ez a nedvesség még velünk is marad egy kicsit, egy ideig folyamatosan zokogni fog az ég. Ez pedig a szabadban dolgozóknak annyira nem jó hír.

Ez a poszt ugyan nem új írás, de egy hete épp rákérdezett valaki az ebben olvashatókra, úgyhogy arra gondoltam, ideje újra kiszögezni a hirdetőtáblára. Az írás egy konkrét eset okán született, egy hagyományos, álló, alul letekerhető féllel szerelt szifonnal ellátott rendszerről. A jelenség amit bemutat nem minden szifon esetében érvényes, a mostanában divatos, egyszerűen S (vagy fél S) alakban meghajtott csöveknél nem feltétlenül következik be. Kezdésnek rajzoltam egy teljesen egyszerűsített sémát, ahogy egy hagyományos szifonnal szerelt lefolyónak működnie kellene:

Mint látható a rajzon, a víz felülről érkezik, feltölti a szifont, majd ha eléri a lefolyó szintjét távozik a csatorna irányába.  Persze, ha minden jól szuperál...

Az elektronika mára abszolút az életünk része lett. Minden területen körbevesz minket, mi pedig a legtöbb esetben úgy használjuk, úgy vesszük igénybe az áldásait, hogy nem is próbáljuk megérteni, megismerni a működési elveket. Igazából rég feladtuk. El kell fogadjuk, mára komoly határai lettek a minket körülvevő, általunk létrehozott, megépített világ átfogó megismerésének. Sok esetben jobban járunk, ha egyszerűen olyan természetesnek fogadjuk ezeket a tárgyakat, mint mondjuk a levegőt vagy épp a vízvezetékből folyó vizet.

A mai elektronikus eszközök bonyolultsága mindenképp meghaladja egy – különösen csak műkedvelő, hobbista – ember agykapacitásának határait. Rég elmúlt már az a világ, amelyben mondjuk Verne rejtelmes szigetére vetődő hősei mutatták meg, hogy - a kor szintjének megfelelő - technikai tudással hogyan képes a művelt elme ügyességgel és kitartással létrehozni fémeket vagy épp üveget és aztán ebből készült tárgyakat, végső soron némi civilizációt. Ma már nincs az a lángelméjű hajótöröttekből álló csoport, amelyik mondjuk GPS helymeghatározásra képes mobiltelefont alkothatna egy mégoly bőséges erőforrásokkal bíró szigeten is.