Ez megint csak egy olyan történet lesz, ami a végkifejlet előtt véget ér, mert a bemutatott projekt még nem fejeződött be. De, ahogy szoktam, itt is megígérem, hogy ha tényleg elkészül, bemutatom azt is majd. Ha el nem felejtem...

Első olvasatra talán többen gondolják, hogy az e posztban vázolt probléma és a megoldása őket nem érinti. Azonban tapasztalatom szerint rengetegen vannak, akik nem is tudják hogy érintettek lehetnek. Szóval érdemes megfontolni az itt leírtakat.

Ahogy az ember öregszik, talán bölcsebb lesz valamivel, de megértőbb biztos nem. (Kivételt képeznek talán a guruk, de ebben sem vagyok biztos.)

Az van, hogy követem a Facebookon néhány érdekes, bár szélesebb körben nem túl ismert ember posztjait, illetve ezeken keresztül kicsit az életüket is. Van köztük író, szobrász, festő, szóval többnyire afféle művészemberek. Tetszik a világlátásuk, nyilván a művészetük is. A minap egy festő posztolt egyet, arról, hogy ahol jelenleg élnek (Horvátországban) egyszerűen nincs mesterember, nem talál senkit, aki bekötné a mosó- és mosogatógépük, meg egyáltalán, technikai szempontból használhatóvá varázsolná a konyhájukat. 

Zöld tetőkről írtunk már, de azok jobbára nagyobb projektek, társasházak, lakóparkok nagy méretű tetőinek bezöldítéséről, füvesítéséről illetve bokrokkal-fákkal történő beültetéséről szóló írások voltak. Most azonban egy azoknál jóval kisebb, mondhatni lakossági méretű projektről kaptunk hírt a Knauf Insulation Kft-től. Ezt az írást osszuk meg alább.

Ilyenkor nyáron az ember hajlamos arra, hogy hirtelen ötlettől vezérelten nekiálljon mindenféle dolgok festésének. Hiszen meleg van, ami a száradást nyilván gyorsabbá teszi, és a szellőztetés sem jelent gondot, ha esetleg a lakáson belül akarunk dolgozni. Festésről szóló posztjaink voltak már, amiről most szólnánk pár szót, az egy szükséges, mégis sokszor elhanyagolt momentum, mégpedig az alapozás.

A Profibarkács.hu 2021-es piackutatásában több tízezer vásárlójukat és feliratkozójukat kérdezték meg szerszámvásárlási szokásaikról. A kérdőívet több, mint 2000-en töltötték ki és az urak elég magabiztosak, hogy jól reprezentálja a magyar barkácstermék fogyasztót.

Mai posztunkban egy általam nagyon sokat lapozgatott, követett amerikai barkács - pontosabban faiparos - oldalt/csatornát ajánlok a nagyérdemű figyelmébe. Ez igazából egy Facebook csoport (zárt, szóval be kell kéredzkedni) a Small Woodworking Shops névre hallgató oldal. Ez egy zömében tengeren túli barkácsolók által használt oldal, a leírás szerint maximum három autós garázsból alakított - hobby - műhelyben dolgozók munkáit, ötleteit, kérdéseit találjuk a csoportban. 

Ablakot már a legtöbb Furdancs olvasó alighanem látott. A legfőbb funkciója eme nyílásoknak a fény beengedése a barlangba lakótérbe. Persze sok másra is jó, némelyiket például ki lehet nyitni, hogy bejöhessenek a szúnyogok, keleten arra is használják, hogy a kompromittáló tudás és tapasztalások birtokában lévő egyének véletlenül kieshessenek rajta. Ezek persze extra funkciók, most maradjunk csak az eredetinél, ami a fény beengedése.

Posztunk címe nem vonja a misztikum gomolygó ködébe az itt bemutatandó alkotást, de hát mindegy már, így jártunk. Egy kedves budai barátnőnk beszerzett egy biciklit. Jómagam úgy vélem, a bicikli a városban nem közlekedési eszköz, egyszerűen nem ide való. Vidéken talán inkább, de azért ott is vannak kérdőjelek. Akárhogy is, a drótszamár meglett, és hát valahova rakni kellett. 

Az van, hogy a Grund Stúdió, meg a végre jobban elindult vlog- és podcast gyártás mellett azért még mindig besegítek egy asztalos vállalkozó barátomnak, ha épp nagyobb projektekben szüksége van rám. Tegnap egy konyhát kellett végre befejeznünk, ami már csak a gépek beépítését jelentette, a többivel elkészültünk korábban. Ez nyilván csupán bekötött szemmel elvégezhető ujjgyakorlat a hozzánk hasonló tehetségeknek. Khmm...