Nemzedékről-nemzedékre szálló, sok száz évnyi kézifűrész- és baltakezelési gyakorlat porladt feleslegessé az első láncfűrészek megjelenésekor. Viszont jelentősen megkönnyítette a favágók munkáját és kevesebb forgács ment veszendőbe, mintha fél napig baltáztak volna egy emberesebb törzset. A Furdancson bemutattuk már általánosságban, szét is szedtünk egyet, illetve érintettük karbantartását. Szeretjük.

Most a kulturális életre gyakorolt hatása kerül napirendre. Hatékony vágó-roncsoló szerszámként ismerjük, ezért  destruktív jellegű szerepekben tűnik fel leginkább. Azonban olyan tárgy is, melynek szimbolikussága megihletett képzőművészeket, hogy vászonként fessenek rá vagy alaprendeltetéstől távol álló szituációkba helyezzék őket. Híres láncfűrészeket és médiatörténeti pillanatokat mutatunk.

A legegyszerűbb famegmunkálás barkácskarrierünk kezdetén, hogy kihegyezünk egy ceruzát. Forgácsolás, esztergálás célszerszámmal. Következő lépés lehetne egy ceruza- vagy tolltartó elkészítése, amelyben elhelyezzük hamvas alkotásunkat. Lehet bögrében, gyárilag készült edényben is szem előtt tartani íróeszközeinket, de saját készítéssel személyre szabhatjuk formáját, belső elosztását. Hazai és globális példákból válogattunk, alapanyagként zoknitól billentyűzetig, bőrtől rétegelt lemezig terjed a skála.

Aki dolgozott már fával, tapasztalhatta, hogy a faanyagok túlnyomó többsége még „holtában” vagyis feldolgozott állapotban is „élő” anyagként viselkedik. A környezet változásaira, a hőmérséklet és főképp a levegő nedvességtartalmának emelkedésére/csökkenésére vagy épp a direkt napsütés hatására bármikor képes némi alakváltozásra, vetemedésre. Bár erről a témáról írtunk már korábban, de most egy saját projekt kapcsán megint eszünkbe jutott. A fából készült kerti installációknak bizony nem tesz túl jót ez a váltakozóan esős és napsütéses időjárás, különösen, ha a felületkezelést halogatjuk, hogy majd akkor tegyük meg, ha tényleg száraz minden, miközben többször is megázik, majd a tűző nap hatására szinte megég a szerkezet...

Igazából két dolog kell minden férfiembernek. Egy saját kocsma és egy saját stúdió. Persze mindkettő egyidejű megvalósítása nehéz ügy. Nálam sem ment, a kocsmává alakított konyháról pár éve írtam. Aztán egy költözés után jöhetett a saját stúdió, amiről szintén volt már jó néhány írásunk itt. Idén nyárra pedig ez a projekt is elkészült, már amennyiben kész lehet bármi, amit az ember maga csinál, és folyamatosan fejleszt…

Süllyesztéssel a szerszám, ill. a kész furat tengelyének irányában végzünk furatbővítő és mélyítő forgácsolást. Leggyakrabban a süllyesztett fejű csavarok és szegecsek fészkének, csavarok, ill. alátétek felfekvési helyének megmunkálására alkalmazzuk. A süllyesztést a fúráshoz hasonlóan fúrógéppel végezzük erre a célra alkalmas több élű süllyesztőszerszámokkal.

A leggyakrabban alkalmazott süllyesztőszerszámok:
Kúpos süllyesztő kúpos süllyesztések elvégzésére alkalmas (süllyesztett fejű csavar, szegecsfejek). Rózsamarónak is nevezik. Kúpos süllyesztések elvégzésére a megfelelően köszörült csigafúró is alkalmas. Köszörüléskor ügyelni kell a süllyesztendő szegecs vagy csavar szögének megfelelő csúcsszögre és legkisebb hátszög (1°...2°) megválasztására. Hengeres süllyesztő hengeres csavarfejfészek kialakítására alkalmas. A süllyesztőt az edzett és köszörült csap vezeti, amely a furatba illeszkedik.

Kúpos és hengeres süllyesztő

A csigasüllyesztőt furat- bővítésre használják. Három vagy négy forgácsoló éllel készül, ezért a mélyített furat felülete simább és egyenletesebb, mint a csigafúróval készített furatfelület.

Háromélű csigasüllyesztő és homloksüllyesztő

Homloksüllyesztő csavarfejek, csavaranyák, csavaralátétek felfekvéséhez szükséges sima és egyenletes felületek megmunkálására alkalmas (pl. öntvényeknél). Kétélű forgácsolószerszám. A betétkés cserélhető. A szerszám vezetését a vezetőcsap végzi. Süllyesztéshez kisebb fordulatszámot kell alkalmazni, mint fúráshoz. A gyors fordulat nem ad egyenletes és sima felületet.

Forrás: Simon Sándor Fémipari alapképzés (1976.) című nagyszerű tankönyve, mely a kiadása óta eltelt évtizedek dacára is megőrizte mindazon tudás aktualitását, melyre a barkácsműhelyben szükségünk lehet.

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

"Először hosszú hőseposzt akartam írni, de talán röviden érdekesebb." - kezdi levelét Zweitakt kolléga és látjuk, hogy a hosszas magyarázat nélküli galéria is érthetően, meggyőzően tanúskodik megoldása nagyszerűségéről. Gratulálunk a kreatív újrahasznosításhoz!

Az úgy kezdődött, hogy a szaki, aki a fürdőszobai összefolyót (közkeletű nevén: szuez) készítette, jelezte, hogy nem kötné bele a mosdót, sem a kádat, legfeljebb néhány havonta önteni kell bele egy pohár vizet. Ez pillanatnyilag jó ötletnek tűnt, aztán tizen-évig kellett kéthetente észlelni a büdöset, és öntögetni a vizet. A minap azonban megláttam a golyós bűzelzárót, bagóért, tehát vettem is egyet, hogy beteszem, és vége a gondnak. De nem fért be.

Ma babföldre látogatunk, hol a páratartalom és hőség egy vietkong hadifogolytábor meghitt miliőjét idézi. Célunk szemügyre venni a kiskert barátságos kiegészítőjét, a karót. Ősidők óta ismerjük, eleink vadásztak a kihelyezett fadarabbal, a középkorban ülőalkalmatosságként is kísérleteztek vele (mérsékelt sikerrel), vámpírvadászathoz nélkülözhetetlen eszközként tartották számon, ám végül könnyen mobilizálható támtartó eszközként nyerte el végleges helyét és szerepét kertünkben.

Az ipari gyakorlatban elég gyakran előfordul, hogy két vagy több alkatrészt úgy kell összekötni, hogy azok szilárdan kapcsolódjanak egymáshoz és a kötés különböző igénybevételeknek ellenálljon. E kötési módoknak egyike a szegecselés. A szegecselés célja, hogy különböző alkatrészeket a célnak megfelelően maradandóan kössünk össze.

A késői, pánikszerű férfivá válás egyik ismérve, hogy az ember úgy tesz, mintha elkezdene vágyakozni a rendszeres testmozgásra. Ha ezt a vágyat cselekedetekre szeretnénk váltani, számos olcsó, könnyen hozzáférhető sportág közül választhatunk. Kézenfekvő a futás, az úgyis divatos, de nagyon fontos szempont lehet negyven felett a minél kevesebb helyváltoztatás sportolás közben. Ne kelljen elmenni sehova, és testedzés közben se nagyon kelljen mászkálni, és mégis fittüljünk. "Ilyen a boksz!" mondhatnánk másképpen értelmezve az örökbecsűt. Na de félre a tréfát! Az ajándékba kierőszakolt bokszzsákom már elég időt töltött a sarokban ahhoz, hogy funkciót adjak neki. Elhatároztam, hogy elhelyezem a plafonon. Ő az én kis negyven kilós stresszhengerem:

Igen tudom, a glettelést ott a háttérben majd lefestem. És a szegélyről is letakarítom a festéket. 

Őszintén nagyra becsülöm Orbán Zoltán tevékenységét, aki a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület sajtókapcsolati munkatársa, a Madártávlat magazin főszerkesztője és a sikeres "Madárbarátok könyve" írója. Ennek kibővített kiadása, a "Madárbarátok nagykönyve"  sok-sok új tanáccsal és pontosan 830 fotóval szolgál. E kötet a természettudományos ismeretterjesztést kibővíti például a méhekre.

A korábban itt ismertetett rovarszálló "valóságshow" változatával kíméletes módon tanulmányozhatók a rovarok életciklusai, már amennyiben sikerül becsalogatnunk őket. Leírását és elkészítését olvashatják ma a Cser kiadó engedélyével.